Új blog!

Sziasztok!
Új blogot nyitottam, ami saját történet lenne ^^
Kérlek, nézzetek be!
Puszi.:
Rose

Új történet. Megnyíljon, vagy ne?

Sziasztok! Új döntöttem, új történetbe kezdek. De! Szeretném a véleményeteket kérni, hogy megnyíljon-e vagy nem. Saját! Kérlek, szavazzatok oldalt!


"ELŐSZÓ

Sziasztok!
A nevem Lilian Black, Rose kitalált karaktere vagyok. Megkért, hogy mutassam be nektek a történetet, mert ő lusta hozzá. Nem mondott újat… Én pedig úgy döntöttem, hogy vállalom. Hiszen, ha belegondolunk, ha ő nem lenne, én se léteznék. Akkor beszélek egy kicsit magamról: Szóval, a nevem Lilian Eveline Black, de általában csak Lilithnek becéznek. Miért? Jó kérdés. Mert akár hiszitek akár nem, ez volt az első szavam. Erről majd a történetből többet is megtudhatsz. Tuuudom, hogy most nyomatjátok a tipikus „Óóó, ne már, Lilith húzza az agyunkat” szöveget, de nem spoilerezek, sajnálom. Visszatérve a fő témához, hozzám: Nem mondok újat, ha tájékoztatlak titeket, hogy mivel Rosenak vörös a haja, és barna a szeme, a szereplői is általában ezekkel a tulajdonságokkal vannak megáldva. Köztük én is… Gáz, mi? Megközelítőleg 164 cmre lettem tervezve. Én nem tartom magam alacsonynak. Nem vagyok se kövér, se deszka, tökéletesnek tartom az alkatom. Remélem el tudtok képzelni… Nem? Akkor majd kerestetek Roseal képet. Így neki is lesz munkája. Tudom, gonosz vagyok, de na (!), ez van. Így teremtettek. Szóval, a jellememről: Szadista, kissé magának való, közömbös, buzgómócsing, kedves, aranyos, cuki, édes, ennivaló, kedves, aranyszívű, szerény de koránt sem egoista. Ja, és nem utolsó sorban 18 éves.
Hogy mondjátok? Ne pofázzak, hanem inkább a történetről beszéljek? Eh… jó!
Én, mint a főszereplő, New Yorkban éltem eddig. Perfect élet, sok sok barát, macsó pasi, stb. Egyszóval, mindenem megvolt, amire vágytam. Egészen… addig a napig. Addig, amíg anyám el nem döntötte, hogy nekünk márpedig feltétlen szükséges Los Angelesbe költöznünk. És innen kezdődik a történet. Hisz Los Angelest nem hiába hívják az Angyalok városának. A városnak sötét titkai vannak, amelyek nem félnek felfedni magukat, ha beköszönt az éjszaka. De mi lesz, ha a saját múltamban is felfedezek egy ilyen „sötét titkot”?
Felkeltette az érdeklődésedet? Tökéletes! Akkor olvasd!"

Az Akatsuki legyen veletek:
Rose

Díj

A szabályokról:

    - Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról.

    - A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell.  

    - 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.

    - 11 embert meg kell jelölni és linkelni.  

     - Nincs visszaadás/visszajelölés.

ROSE

11 dolog rólam

1. Kedvenc Twilight párosom a Reneslec.

2. (Spoiler) Új, saját történetet kezdtem el írni, aminek az előszavát hamarosan felrakom, és ti döntötök, megírjam-e.

3. Három kutyám van.

4. Nagy Fekete Dani és Horvát Zoli rajongó vagyok.

5. Imádom a Narutót.

6. Imádom az 1AÉ-t, és a HB-t :)

7. Élek-halok japánért

8. "A rock örök" Imádom a rockzenét és a theGazettE-t

9. Két kedvenc bandám: Skillet és Linkin park

10. Az igazi nevem nem árulom el ;)

11. És ennyi ^^

Chelsea kérdései:

1. Mi a kedvenc zeneszámod? Skillet-Whispers in the dark

2. Kedvenc énekes? Ruki ^^ (theGazettE)

3. Szereted az állatokat? Aha :)

4. Kedvenc színész? ... Nincs.

5. Mi volt az első értelmes szó, amit kiskorodban megtanultál? Csodagyerek voltam, és azt mondtam hooogy *hatásszünet* "apa" ^^

6. Kedvenc évszak? Tél

7. Városban vagy faluban élsz? Városban

8. Mi a kedvenc sportágad? Ööö... a lustaság sportnak számít? Mert ha igen, akkor az ^^ Ha nem... akkor az úszás :)

9. Szeretsz kézimunkázni? Öhm... :$ Mivel perverz a fantáziám, azt mondom, hogy nem xdd

10. Van háziállatod? 3 is ^^ A papagáj lelépett :@

11. Hol nyaralnál szívesebben: hegyek vagy tengerpart? Tengerpart :D

Mivel kérdések híján vagyok, felteszem ugyanazokat ^^

1. Mi a kedvenc zeneszámod?

2. Kedvenc énekes?

3. Szereted az állatokat?

4. Kedvenc színész?

5. Mi volt az első értelmes szó, amit kiskorodban megtanultál?

6. Kedvenc évszak?

7. Városban vagy faluban élsz?

8. Mi a kedvenc sportágad?

9. Szeretsz kézimunkázni? (xdd, gomen, nem tudtam megállni)

10. Van háziállatod?

11. Hol nyaralnál szívesebben: hegyek vagy tengerpart?

Nem tudok nektek hét embert linkelni, csak Mea-oneesan Egy-két blogját és Kimiko-san blogocskáját ^^

 

Meli

11 dolog rólam:

1. Internetfüggő vagyok xD

2. Van egy húgom (tőle kaptuk a díjat)

3. Szlovákiában élek.

4. Most megyek a 8.-ba.

5. Tiszta 1-es tanuló vagyok.

6. Mielőtt kiröhögnétek, hogy ilyen hülye vagyok, elárulom, hogy nálunk fordítva van az osztályzás. xD

7. A szüleim tanárok.

8. Utálom a macskákat.

9. Nem tudok énekelni és rajzolni.

10. Imádok olvasni.

11. Hát... ennyi lenne

Chelsea kérdései:

1. Mi a kedvenc zeneszámod? Pfhú... sok van
2. Kedvenc énekes? Öhm.. passz
3. Szereted az állatokat? igen
4. Kedvenc színész? Nikki Reed... asszem
5. Mi volt az első értelmes szó, amit kiskorodban megtanultál? Nemtom. Asszem, a "vava". Értsd: kutya.
6. Kedvenc évszak? Tél és nyár
7. Városban vagy faluban élsz? Város
8. Mi a kedvenc sportágad? Úszás, görkorizás... ha ez sport
9. Szeretsz kézimunkázni? Én nem úgy értelmeztem a kérdést, mint Rose. Igen. És a kézimunka alatt ilyeneket értek: gyögyfűzés, karkötőcsomózás, stb.

10. Van háziállatod? Van. Két papagáj.
11. Hol nyaralnál szívesebben: hegyek vagy tengerpart? Mindkettő

A kérdéseim ugyanazok.

Epilógus, plusz: Köszönetnyilvánítás, információk, válaszok.

Zene, a búcsúhoz

Hát... sziasztok.

Nem hittem volna, hogy valaha is eljutunk ide. Vége az ESALSz-nak. Azaz vége egy szakasznak az életemből. 

A történet összesűrítve:

Játszma:
Renesmee Carlie Cullen beleszeret Alec Volturiba, így csatlakozik a Volturihoz. Boldogan élnek. Sok új szereplő jön be (pl.: Demetria és Selena Smith, Damon Salvatore... stb.). Kiderül Nessie betegsége, ami miatt meghal Valerie születése pillanatában.
Árnyékvilág:
Valerie felnőtt, és iskolába jár. Nessből arkangyal lett, így tud rá vigyázni. Val megismerkedik Peterrel, a Hold gyermekével. Beleszeret. Közben Ness terhes lesz Alectől. Liyliyth a mennyre támad, ahol ő és Nessie is a Pokolba kerülnek. Valerie és Alec elhatározzák, hogy megmentik. Lemennek érte.
Pokol:
A felmentőcsapat megmenti Renesmeét a Pokolból, de ezáltal kiszabadul Liyliyth is, és átviszi a világ felett az uralmat. Kiderül Ness terhessége. Végül visszatértnek a Földre. Sereget toboroznak. Megszületik Jason Alexander Volturi. Végül megölik Liyliythet. Nessie a vámpírok királynője lesz.

Köszönetnyilvánítás:

Köszönök mindent Mea Tenshinek, aki az árnyékvilág résznél segítette a munkámat.
Köszönöm Melinda Moonnak, aki a Pokolban segédkezett :)
Valahogy mindkettőtöknek meghálálom :)

Információk:

Valószínűleg lesz még egy-két novella féleség ami a Volturi jövőjét mutatja be, de fejezetre ne számítsatok.

Válaszok a komikra:

Mea:
Nekem személy szerint Liyliyth az egyik kedvenc szereplőm, persze Ness mellett. Köszönöm a komidat. Én is örülök, hogy segítettél.
Melcsim:
Nagyon jól esik, amit mondasz :) Köszönöm a komit. Neked is köszönöm a segítségedet :D Nem baj, hogy nem segítettél olyan sokat, hisz én akartam befejezni.

És végül az Epilógus:

Madárcsiripelés kúszik a fülembe, a nap besüt a nyitott ablakon. Újabb csodás nap, ezen a szép világon. Felülök ágyamban, bamba mosollyal a képemen. Hirtelen belém bújik a kisördög, átosonok anyámék szobájába. Tudom, hogy a vámpírok nem alszanak, de anyáék megtehetik képességemnek köszönhetően*. Gonosz vigyor terül szét arcomon, majd az ágyukra vetem magam.
- Jóóóó reggelt ősök!
Anya nagyot sikítva gurul le az ágyról, apa nagyokat morogva fordul le utána.
- Tee… - hörgi az én szépséges mutherom. – JASON!
Kergetőzünk a palotában. Ezt már mindenki megszokta, így csak elnézően mosolyognak.
- Jane néni, ments meg! – röhögök, ahogy elbújok keresztanyám mögé.
- Tudod én mikor szállok szembe Renesmeével – neveti, majd arrébb áll, hogy elbújhasson Seth mögött. – Különben is… kit néniztél te le?!
- Ugyan már, lassan hatszáz éves vagy – jelenik meg anya.
Puszit nyomok az arcára.
- Te meg lassan kétszáztíz – vigyorodom el.
- Csak tíz évvel vagyok idősebb – vitatkozik.
- Jé, tényleg… ez de furcsa – merengek.
- Mi van itt már megint? – nyögi a Demit karoló Damon.
- Támad Liyliyth, szerinted? – röhög fel Felix.
Mindenki nevet, kivéve anyát. Neki komoly marad az arca, szinte elborul. Végül elmosolyodik. Csak én tudom – meg persze apa, Val és Peter -, mi történt aznap… a csata közben. Emlékszem, amikor elmesélte:
„- Lilith nem volt gonosz – jelenti ki.
- Az ki? – értetlenkedem.
Leül elém., kezébe veszi az én kezem.
- Lilith Hell, egy átlagos lány volt, amikor Yuyoot, az alvilág Istennőjét belé pecsételték… „
És elmesélte a történetet. Kedvesen magamhoz öleltem.
- Mi ez a tömörülés? – jelenik meg kedvesem, Eveline Volturi.
- Csak Ness és Jason megint fogócskáztak – neveti a father.
- Akkor a szokásos – legyint Line.
Hirtelen megjelenik Valerie, és férje Peter, mellettük pedig kislányuk, a még csöpp, ötéves Lilithen. Ezt a nevet ők adták neki, Liyliyth emlékére. Anya megpuszil mindenkit. Mindannyian kivonultunk az erkélyre és néztük Volterrát. A mi birodalmunk… az örökkévalóságig.

Az Akatsuki legyen veletek drágáim, még jelentkezem!
Rose

Pokol~11.fejezet: A végső összecsapás: Mindannyian hazatértünk

Sziasztok! Íme az utolsó, egyben legsírósabb fejezet. Megismerhetjük Liyliyth múltját, céljait és a mennyre támadása okát. Valamint, kiderül mi lesz Renesmeék sorsa, hogy végződik a csata, ki hal meg és ki marad életben.
Az Akatsuki legyen veletek:

Rose

Csillapult a zúgás, maradéktalanul felszívódott az égető érzés. A szívem felmondta a szolgálatot, örök csendet ígérve megállt, nem mozdult többet. Testem a folytonos fekvéstől merev lett, mozdítani se tudtam semmimet. Szívembe fájdalom, de eszem tudja, hogy jót cselekedtem. Furcsa ezt a kettőt egyszerre érezni. Sírtam volna, ha tehetném. Csakhogy ezek a szemek nem képesek a sírásra. Soha többet nem érzek semmit. A szagok, a tapintás. Mind… kihaltak. Ökölbe szorult kezem, beharaptam kőkemény alsó ajkam, és összeszorítottam a szemem. Nyeltem egyet, torkomat mardosta a szárazság, a vér utáni, mérhetetlen vágy. Vettem egy nagy levegő. Nem volt kellemes, sőt! Kellemetlen. Mikor kinyitottam a szemem, olyan élesen láttam, mint még félvérként se. Ahogy vettem a levegőt, láttam a légáramlatot, a porszemeket, szinte a molekulákat is. Csodás táncot jártak a porcicák egymással, örök tangóra hívva a másikat. A fény szinte kiégette a szemem, olyan erősnek bizonyult. Drága Rose! Kérlek, fogd vissza magad az ébredős jelenetekkel, mert egyszer oda lesz a retinám! Nos, miután megszoktam a fényt, a zajokkal volt probléma. A fejem majd szét robbant tőlük, olyan erősek voltak. Nyögtem egyet, ahogy tisztán ki tudtam venni Felix ordítását Demetrivel, miszerint a Porsche sokkal jobb a Ferrarinál. A sok idióta! Meg akartam mozdítani az karom, de csak ujjam emelkedett fel. Furcsa…

- Renesmee.
Egy mély hang súgta a nevem, mégis olyan tisztán hallottam, mintha csak beleordította a fülembe. Búgó bariton, selymes orgánum. Csak egy emberre emlékszem, aki így tudta kiejteni a nevem. Oldalra fordítottam a fejem, így megpillantottam Őt. Mellettem ült, vagyis az ágyam mellett. Mosolyogva figyelt.
- Alec. – Hangom olyan tisztán csengett, mint ezernyi csengettyű szólama. Rendkívül szokatlan. Nyeltem egyet, megpróbálkoztam a felüléssel. Testem ezúttal reagált, ülőhelyzetbe tornáztam magam, kezem a fejemre szorítottam. – Vége?
- Igen – bólintott, majd kibámult az udvaron. – Egy feladat letudva.
Lehajtottam a fejem, mély hallgatásba burkolóztunk. Egy dolog volt még hátra: le kellett győznöm Liyliythet, a démonkirálynőt. A támadást másnapra terveztük. Sokan kérdezték tőlem, hogy hogyan akarom kinyiffantani az alvilág hercegnőjét. A válaszomat még nem tudtam, de éreztem, hogy a küzdelem pillanatában, tudni fogom.
- Anya! – Egy lány hang, mely anyának szólít. Ez is csak egy ember lehet.
- Valerie. – Felé fordulok, karjaimba zárom a fiatal vámpírtestet.
- Jajj anya, olyan szép vagy, és erős és kiegyensúlyozott és túl sokat használom az és szót, de nem érdekel, mert egyszerűen tökéletes vagy! – ugrott a nyakamba. Nem borított fel, megtartottam magam. Nem messze tőlünk Peter átható tekintete fürkészte párosunkat. Hideg álarca most nem volt rajta, gyengéden megmosolyogta összeölelkező párosunkat.

Másnap:

Volterra kapui eddig mindig hívogattak, biztonságérzetet idézve elő lelkemben. A szívem szakadt meg, hogy így kellett látnom. A máskor mindig hívogató, kellemes mélybarna falak szeretettel töltöttek meg, de most, hogy Liyliyth uralta őket, szinte feketévé lettek. Irdatlan düh öntött el, de tudtam, most józanul kell gondolkoznom. A démonsereg várt ránk, élükön Selenával. Arcára sajnálkozó kifejezés ült ki egy pillanatra, amely azonnal átváltozott gúnyos vigyorrá. Gyűlöltem ezt a nőt, teljes szívemből utáltam.
- Induljunk – mondtam ki a végszót.
Hirtelen minden mozgásba lendült. Démonok százai süvítettek ki a kastélyból, és rontottak seregemre. A vámpírok bevetették képességüket. Én, Alec és Valerie a várba tartottunk. Kinyírtuk az utunkba álló árnyakat, majd rohantunk is tovább. Hirtelen két olyan szörny rontott ránk, mint amilyen engem támadott meg a Pokolban.
- Menj – kiáltotta Alec. – Mi feltartjuk őket.
Hármasával szeltem a lépcsőket. Megtorpantam a terem ajtaja előtt, majd mély levegőt véve benyitottam. Amit legelőször megláttam az a felém süvítő, mérgezett kard volt. Nem ugrottam el időben, átszúrta a hasam.
- Bátor vagy, hogy felmerészkedtél ide – hörögte az, és szembefordult velem. És ő nem más volt, mint…én. Csak épp fehér hajjal és sárga szemekkel. De határozottan az én porhüvelyem volt.
- Nem, Liyliyth. Nem vagyok bátor. Csak egy elkeseredett vámpír, aki megvédi a világát – feleltem, miközben kirántottam testemből a belefúródott pengét. – Aki kiáll az igazságért, és aki ha kell erőszakkal, de megóvja a családját.
- Mit tudod te, mi az igazság?! – ordított rám, majd megragadta a torkom. – Tökéletes életed van! Van szerelmed, vannak barátaid, van családod… te igazán létezel!
- Te is létezel, Liyliyth. Csak tudnod kell, kikért – hörögtem, miközben lefejtettem a fojtogató ujjakat a nyakamról.
- Akik számomra fontosak, meghaltak! – kiáltotta képembe.
Nyeltem egyet.
- Az apád démonvadász volt, igaz?
Egy pillanatra lefagyott és én kihasználva az alkalmat, kicsúsztam karmai közül.
- Honnan…?
- Az apád, Jonathan, démonvadász volt, az anyád, Cassandra, egyszerű halandó. Ide születtél te, Lilith Hell. Minden rendben ment, egészen 12 éves korodig, amikor is…
- Belém pecsételték Yuyoo-t, az alvilág Istennőjét – vágott szavamba. – Kegyetlen démon volt, az egész világon keringtek róla legendák. Yuyoo megölte a férjét, így átvette a másvilág felett az uralmat. Az emberek eltávolodtak tőlem, kitaszítottak és leköpködtek. Egészen 15 éves koromig, amikor is megöltem a szüleimet. Akkor választhattam: vagy megtartom Yuyoo félelmetesen hatalmas erejét, vagy ismét egyszerű ember leszek. Az első lehetőséget választottam. Lekerültem az alvilágba. Ezzel megszületett Liyliyth, az alvilág démonkirálynője. Létrehoztam  a Poklot. Ide kerültek a bűnös lelkek, akik rosszat tettek. Gyilkoltak, mészároltak, pusztítottak. De én sose voltam boldog. Mivel nem a családom mellett lehettem.
- Ezért döntöttél úgy, hogy letámadod a mennyet, hátha ráakadsz a szüleidre, és leviszed őket. De nem gondoltál arra, hogy eközben az angyalok felkészülnek és arkangyal sereggel visszaverik a támadást. Én állítottalak meg. És most is meg foglak. – Ezzel nekirontottam.
 
Furcsa dolog a halál. Csak lebegsz a feketeségben. Elmúlik a fájdalom, nincs többé kín. Én ezt átéltem. És most ő is ezt teszi. Nézet a véres másomat, szemembe könnycseppek gyűlnek. Még fejemben kongnak utolsó szavai:
„ – Renesmee… talán minden más lett volna, ha a második lehetőségemet választom, nem gondolod? Én lettem a Pokol királynője, de szívembe ott lakozott a fájdalom. A családom utáni mérhetetlen hiány. Nagyon szerencsés lány vagy. Becsüld azokat, akik szeretnek, akik érted élnek. Én nem tettem, és hidd el, bánom. Tudod mi volt a célom? Hogy megváltsam a világot. Hogy véget vessek a rengetek háborúnak, békét teremtsek a Földön. Szeretném, ha az én álmom a tiéd lenne.”
Aztán kialudt a láng a sárga íriszekben. Elszállt belőlük az élet. Élet… élt Lilith valaha is? Tapasztalt már mást, mint fájdalmat? Hisz, mellette nem álltak a családtagjai.
Kinéztem az ablakon. Megannyi ismerős arc, győzedelmes vigyorok. Győztünk. Nyertünk az alvilággal szemben. Kitárom az ablakot, mindenki felém néz.
- Miénk a világ! – jelentem ki, miközben én is elmosolyodom.
Éljenzés. Ünneplés. A te álmod az enyém is lett Lilith. Köszönöm. Azt hiszem, végre mindannyian hazatértünk.

Vége

Pokol~10.Fejezet:Peter visszatér

/Valerie szemszöge/

A toborzás folytatódott. Egymás után jöttek a vámpírcsalások, farkasfalkák. Anya fáradhatatlan volt! Nemcsak bátran szembenézett az idegen vámpírokkal, akik bajt okoztak, de még egy ezer fős angyalhadsereget is hozott. Közel ezernégyszázan voltunk. Nem kis létszám! És még Észak-Amerikában és Ázsiában nem is jártunk. Épp új képességeket teremtettem magamnak, amikor egy ismerős alak vált ki a fák közül. Sötétbarna, szinte már fekete haj, sötét szemek, magas alkat.Megszédültem, épp csak meg tudtam kapaszkodni a közelben álló Sarahban. Nyeltem egyet, torkomba gombóc nőtt, szememben könnyek gyülekeztek, de nem engedtem őket kifolyni. Nem, túl szép volt ahoz a pillanat. Léptem egyet előre, míg ő nem állt le a sétával. Mikor elém ért, megállt.
- Túlélted - állapította meg. Hangja sokkal mélyebb lett, sokkal búgóbb és sokkal... igézőbb.
- Mint látod. - Örültem, hogy a hangomban viszonylag kevés remegés volt.
- És most sereget szervezel Liyliyth ellen.
- Mint látod - ismételtem. Ott állt tőlem néhány deciméterre, és én nem mozdultam.
- Csatlakozhatok?
- Ha akarsz - néztem bele a mélybarna íriszekbe.
- Akarok.
- Én is akarom - suttogtam.
A következő amire emlékszem, az a számra sikló, két puha ajak.

/Renesmee szemszöge/

Csak ültem, és néztem ki a fejemből. Vártam, hogy elkezdődjön a szülés, vártam a babámat. Alec mellettem csücsült, alig bírt megmaradni a fenekén, folyton vigyorgott, mint a vadalma. Megmosolyogtam ezt. Viszont aggódtam is. Angyal voltam, amikor terhes lettem, Alec meg ugye vámpír. Nem volt időm ezen agyalni, eljött az idő. Nem fájt, mint az előző alkalommal, szinte nem is éreztem. Két óra alatt megszületett a baba.
- Kisfiú - csillantak fel Alec vérvörös íriszei.
- Jason Alexander Volturi - vigyorodtam el.
Férjem átadta a kicsit Janenek.Barna fürtök és szemek. Gyönyörű.
- Kész vagy? - kérdezett. Bólintottam. Sóhajtott, majd beleharapott a nyakamba. És innentől, három napon keresztül csak szenvedtem az átváltozás miatt.

Pokol~9.Fejezet: Kezdődik a toborzás, azaz Nessie akcióban

Sziasztok! Hogy vagytok mostanában? Jó hírekkel szolgálok Pokol kedvelőknek: Íme a feji. 
Ugyanakkor a történet a végéhez közeledik. Nem, nem egy könyv végéhez, hanem az egésznek a végéhez. Köszönöm azoknak, akik komiztak, és rendszeresen olvasták a fejezeteket, de egyszerűen elszállt az ihlet, a blogot meg nem akarom másnak adni, hisz mégis ez volt az első. Sajnálom, tényleg. Szóval, úgy két-három fejire lehet még számítani, többre nem. 
Az Akatsuki legyen veletek ♥
Rose

/Nessie szemszöge/

- Veletek megyek! – fordultam férjem felé elszánt álarcomat felvetve.

Alec megadóan sóhajtott, majd biccentett. Győzedelmes vigyor ült ki ajkaimra, fölényesen néztem fel rá, majd engesztelő csókot nyomtam szájára. Ő is elmosolyodott, majd kisétált a búvóhely elé.Felhúztam egy fekete bőr mellény, aminek a derék részén ezüst övek voltak. Egy szintén fekete farmert, és egy hosszú szárú bőr csizmát.Belenéztem a tükörbe. Egy teljesen másmilyen nő állt velem szemben, mint pár napja. Mélybarna szemei céltudatosságtól csillogtak, teste akármennyire is volt emberi, de erőtől és tisztelettől sugárzott. Törékeny volt, mégis fenyegető. Végül kimentem a többiekhez. Ott várt minket Carlisle és Esme, az indulásra kész Cullen családdal.
- Hol kezdjük? - kérdezte lányom.
- Először Zafrináékhoz megyünk - adtam ki a parancsot.
- A dél amerikai klán - segítette ki Carlisle. - Mi felkutatjuk a nomádokat. Jasper és Alice megkeresik Mariát, Edward és Bella pedig Európába utaznak. Emmett és Rosalie már elhozták Nahueléket, így segítenek búvóhelyet építeni a Volturival. Út közben mindenkit akit meg tudtok győzni, hozzatok el.
- Igenis! - zengtük kórusban. Mindenki másfelé indult el. Mikor megtaláltuk őket, erőteljesen rávágtunk az ajtóra egy jó nagyot.
- Ha te vagy az, Liyliyth, akkor tűnj innen, hagyj minket békén! – kiáltotta egy női hang.
- Zafrina, Senna, Kachiri, Renesmee Carlie Cullen vagyok! Gyertek ki!
Nyílt az ajtó, és megjelent előttünk három nő.
- A kicsi Nessie Cullen? – tátotta el a száját Zafrina.
Majd felsikkantott, és a nyakamba vetette magát.
- Jajj, de nagy lettél! Milyen szép vagy! Mennyi idős vagy már?
- Erre most nem érünk rá! – vágtam közbe. – Megkérlek titeket, hogy segítsetek legyőzni Lilyliythet. Sereget toborzunk. Benne vagytok?
Összenéztek, majd elvigyorodtak.
- Alap, hogy igen! - Majd három kép csattant össze a levegőben.

Aleccal és Valerieval összesen négy vámpír klánt szedtünk össze, öt alakváltóval és két Hold gyermekével. Az utóbbiakat Caius nem nézte jó szemmel, de nem fűzött hozzá megjegyzést.Alicék is sikerrel jártak. Maria seregé mellé még két másik családot is összekapartak. Esméék hozták a nomádokat,és egy pár Hold gyermekét. Anyáék befűzték az Európaiakat, sőt pár afrikai klánt is. Benjamin és egy másik kínai vámpír a képességével létrehozott egy föld alatti rejtekhelyet, több száz vámpírnak elég hellyel. Liyliyth serege, kb. 5000 démonból állt. Abból az angyalok serege elpusztított úgy 2000-et. Eddig összesen 129 vámpírunk, vérfarkasunk és alakváltónk van. Nem sok esély. 

- Min merengsz? - ölelt át hátulról két 

- Hogy milyen lehetőségeink vannak - vallottam be. 

- Hidd el, jók vagyunk. Holnap folytatjuk a toborzást. Ez még csak egy nap volt - nyugtatott.

- Ha te mondod - sóhajtottam. 

- Én tudom. - Csókot nyomott számra, majd távozott. 

Még több varázslény kell!

- Mennyei idézés: Angyali szó! 

Fény hasított a szobába.

- Nahisha! - mosolyogtam rá.

- Renesmee - ölelt át őrangyalom. - Mit tehetek érted?

- Kérlek, kérdezd meg Gabrielt, hogy nem-e tudna segíteni. - Szinte könyörögtem.

- Mármint, a Démonkirálynő legyőzésében? - értetlenkedett.

- Igen - bólintottam rá.

Hosszasan méregetett.

- Hát jó - adta be végül a derekát.

- Köszönöm - hajoltam meg, majd lépteket hallottam meg. Bólintottam, mire Nahisha köddé vált. Ha az arkangyalok serege is segít, talán van esélyünk Liyliyth ellen.

Új blogom nyílt / Meli

Sziasztok!
A napokban eszembe jutott egy történet, gondoltam jó lenne egy új blogba leírni :). Rose segítségével pár napja meg is nyílt a blog, ahol ő a bétám. Szóval: Kösz a segítséget, Rose. Na, befogom. Csak légyszi nézzetek be. Komikat szívesen fogadok.
http://bloodymoonbymeli.blogspot.hu/

Puszi:
Meli

Új blog a lá Rose

Genki vagy Kon'nichiwa, kinek hogy tetszik.
Mivel természetellenes belebolondultam az animékbe, főleg a Narutóba, így kijelentem, hogy új blogot nyitottam egyik barátnőmmel. Nagyon jól esne, ha benéznétek :D
Puszi:
Rose
UI.: Kousei

Pokol~8.Fejezet: Játék az érzelmekkel, más szóval dönts újra!

Elégedett vagyok :D :D Íme az új rész ^_^ Most is kérek hat pipát! Puuszii:
Rose-sama


Megtörsz... elszakad benned valami, és nem érzel mást, mind azt a keserű kínt. A kínt, hogy vesztettél. Hogy elvesztetted. Hogy el fogod veszteni. Sírja csak! Nem oldódik meg vele semmi. Inkább légy erős, és mutasd meg, hogy igenis akarsz még küzdeni. Küzdeni az életért és az álmokért.  
Rose /Saját!/


/E/3/

Hét alak sétált a Pokol ragacsos földjén. Nem viccelek, tényleg megjárták a Poklot, a maga minden szörnyűségével együtt. De fele annyi borzalmat sem éltek át, mint ami rájuk vár a Földön. Hogy kik voltak ezek az emberek? Nos, nem, nem halandók voltak, hanem főként vámpírok. Az egyik, a legkisebb szőke hajjal volt megáldva, jelenleg vörös szeme eltökéltségtől csillogott. Valerie Renesmee Volturi volt ő, a leendő örökös. Védelmezően sétált egy nő előtt. Renesmee Carlie Volturi össze volt törve. Csapzott sötétvörös haja arcába hullott, takarva sírástól felduzzadt csokibarna szemeit. Egész testében remegett, vékony karjait hasa köré fonta. Nagyokat lélegzett, és mellette sétáló férjébe kapaszkodott. Aki nem más volt mint Alec Volturi, a klán feje. Hatalmas ereje miatt büszkén lépdelt a megtört lány mellett, védelmezőn szorítva magához. Mellette lépdelt egy lány. Nem látszott többnek 15 évesnél, hisz egy kiló izom sem volt rajta. De mégis úgy nevezték, hogy í kínzás nagy mestere. Jane.  Tőlük nem sokkal messzebb egy 20-as éveiben lévő férfi sétált. Jégkék szemei a semmibe tévedtek, mutatva, hogy erősen gondolkozik. Szerelmének arca lebegett képzeletbeli képernyője előtt. Damon Salvatore aggódva gondolt Demetria-ra. Ott volt még két démon is. Az egyik nő volt, talán a legszebb a földön, a másik férfi. Heidi és Demetri a két volt Volturi testőr vezette ki a többieket. 

- Ellesztek? - fordult a két legutóbbi személyhez hirtelen az ex-Cullen. 

- Persze, Nessie, miattunk ne aggódj - ölelte át a lány a szépség. 

Megérkeztek a kapuhoz. A egy hatalmas robajjal, és vörös fénnyel elnyelte a négy vámpírt. 

- Hiányozni fognak - suttogta Heidi, miközben férjéhez bújt. 

Kavargó ár. Szédült. Körbe körbe. Majd hirtelen vége lett. 

Fehér semmiségbe csapódott öt test. Az egyik megviselt nyögést hallatott. Lassan emelte fel fejét, érezte a vért lecsurogni a homlokából, le egész az álláig, ami ott lecsöppent a földre, majd elsistergett. Fejéhez emelte a kezét, letörölte a vért, majd megszemlélte a tenyerét. Vörös maszlag. Mindenhol. 

- Nessie - hallotta meg AZT a hangot. 

- Nakisha - suttogta a megszólított leányzó. 

Őrangyala volt az. 

- Szegénykém - emelte fel az elgyötört testet. 

- Köszönöm. 

Fehér fény izzott fel Renesmee körül, majd begyógyultak sebei. 

- Ez a dolgom - mosolygott rá az angyal. - De újra döntési lehetőséget kínálok neked. Nem térhetsz  vissza félvérként a földre. Választanod kell: ember leszel, vagy vámpír. 

Vörös fény hasított a sötét éjszakába, majd öt alak jelent meg a semmiből. Két férfi és három nő. Erősek voltak, tettre készek. Útjukat a palota felé folytatták, amikor ismerős alakok tűntek fel. a Volturi gárda. Értetlenül nézték a jelenetet. Vámpírok jöttek mentek. 

- Alec! - ordított fel Demetria és eléjük szaladt. 

- Mi van itt? - szólalt fel Nessie. Hangja életerős volt, dermesztően hideg.

- Liyliyth elfoglalta a Földet. Nem tehetünk semmit, túl sokan vannak - nyöszörögte a lány, és könnyekbe tört ki. 

- Ho-hogy mi? - Valerie rekedten beszélt, akadozott a nyelve. 

Mindannyian összenéztek. Hát eljött a világvége.

A Cullen rezidencián nagy volt a nyüzsgés, mindenki tudta mi történt és fog történni, hisz Alice volt kedves, mindenkink beszámolt a katasztrófáról. Nemsoká nyílt az ajtó, és besétált a Volturi, a maga tejes valójában. 

- Kislányom - akarta Renesmee nyakába ugrani Bella, de Alec elé állt. 

- Ne tégy erős mozdulatot. Ember. - Hangja metszően fagyos volt.

- Ember? - nyöszörögte Bella, majd végignézett a lányon. 

Eddig is törékeny testalkata még gyengébbnek látszott, a de Ness soha nem érezte magát erősebbnek. 

- Carlisle! - szólította fel a szőke férfit a Volturi feje. 

- Igen? - állt elé a féfi. 

- Nessie-nek van egy terve Liyliyth ellen - jelentette ki érzelemmentesen a fiú, majd utat adott az említett személynek. 

- Én tudom, hogy kell megölni, de ahoz be kell jutnunk a várba. Ehez viszont kevesen vagyunk, így - itt nagy levegőt vett - össze kell szednünk minden vámpírt a földről. Az oroszoktól kezdve a románokon át, az amazonokon keresztül, mindet. De előtte, még ki kell hordanom a babát. Az egy hónap. Majd átváltoztattok vámpírrá. Nincs ellenvetés!


Nos, ennyi lenne :D A régi, jól bevált függővég ajándéknak :D 
Az Akatsuki legyen veletek!

New's

Kon'nichiwa, olvasók. 
Kinézet: Mint látjátok új kinézetre van blognak, méghozzá élénkzöld :D :D Remélem tetszik. 
Friss: A friss készen van, tökéletesen javítva. Már csak a pipákra várunk, vagy a komikra, amelyek nem akarnak megérkezni!
Egyenlőre ennyi!
Az Akatsuki legyen veletek:
Rose

Na jó!

Konbanwa!/Ohayou!/Kon'nichiwa!
Nos emberek adnátok rá egy kis magyarázatot, hogy miért nem komiztok, vvagy pipáztok?
Ugyanis viszonylag hamar hoztuk a frisst, de ti nem jeleztek nekünk, hogy milyen lett. 
Ha ti ilyenek vagytok, én sem leszek különb:
Addig nem jön friss, amíg nem kapunk öt pipát, vagy két komit! Ennyi, kész!
Sayonara!
Az Akatsuki legyen veletek:
Rose

Az Akatsukisok élete avagy betekintő a hülyék házába {Rosalice C. Whiteblack}

Vajon hogy telhet el egy nap a Shinobi világ leggonoszabb szervezetének a lakhelyén? Mit csinálnak akkor, amikor nem küldetésen vannak? Mi volt a múltjuk?
Ezekre az egyszerű kérdésekre kaphatsz választ a blogomon, egy egyszerű kis történetben. A szereplők az Akatsuki tagjai lesznek

Az Akatsukisok élete avagy betekintő a hülyék házába {Rosalice C. Whiteblack}
Kérlek, nézzetek be ^_^
Az Akatsuki legyen veletek :D
Rose-chan

7. Fejezet: Élek!

Tapsot nekem! Kész a következő feji. Komikat kérünk.
Zene

/Renesmee szemszöge/

A rémisztő, hideg sötétség lassan, nagyon lassan átment álomba. Az álmom először csak képekből állt: láttam Cullenéket, a Volturit, aztán csak Alecot. Végül az álom megállapodott ennél a képnél. Aztán elkezdődött egy új álom. Aleccel töltött kellemes emlékeimet idézte fel: az első találkozás, az első csók, az esküvőnk, a vízesésnél töltött nap, az első közös éjszaka, az angyal koromban vele töltött perceim...
Hideg kezek simogatták a homlokomat. Felébredtem, és hirtelen felültem, miközben felkiáltottam:
 - Élek! - a hirtelen mozdulattól elszédültem, és visszahanyatlottam az ágyra.
 - Csak nyugodtan - suttogta Alec.
 - Úristen, Alec, élek! Annyira hálás vagyok, hogy megmentettetek! Nagyon... sajnálom... amit mondtam - ezen a ponton már zokogtam - Nem gondoltam komolyan! - Alec megnyugtatóan simogatott.
 - Nyugalom, Nessie, Nincs semmi baj! - mondta és még mindig simogatott. Átöleltem és folytattam a bőgést. Ő csak pedig simogatott. Időről időre megcsókolt. Nem tudom, mennyi ideig ülhettünk így. Amikor a zokogásom csillapodott és biztos voltam benne, hogy a tudok érthetően beszélni, megszólaltam.
 - És... és Liyliyth? - nem, a hangom még mindig csukladozott.
 - Elmenekült - mondta Alec komoran. Ennek soha sem lesz vége?
 - Meg fog ölni... Addig nem nyugszik, amíg meg nem halok - és újra elkezdtem bőgni, de ezúttal nem a megkönnyebbüléstől, hanem a félelemtől. Halálos félelemtől.
 - Nem hagyom, hogy bántson. Mindig veled maradok - nyugtatott szerelmem.
Még bőgtem egy sort, de tudtam, hogy erre volt szükségem: hogy alaposan kitomboljam magamat. És erre a legépeszűbb és legbiztonságosabb mód a sírás volt – nem akartam bútorokkal dobálózni, vagy valami más őrültséget csinálni. Csendesen rázkódtam férjem óvó karjaiban, próbáltam magamhoz térni. Féltem, hogy elérem azt a bizonyos pontot, ahol szabály szerűen depresszióba esek, és nem térek magamhoz. Pár óra múlva úgy éreztem, kifogytak a könnyek a szememből – nem bírtam tovább sírni. Alec még mindig a karjaiban tartott, és várta, hogy nyugodjak meg.
 - Végeztem – mondtam rekedten.

 - Jól vagy? – kérdezte aggodalmasan, a hangom hallatán.

 - Igen – igyekezetem kevésbé rekedt hangot megütni, de nem sikerült – Csak szomjas vagyok .

Már nyújtotta is felém a pohár vizet. Elvettem tőle és gyorsan lehúztam a tartalmát.

 - Most már jobb -  mondtam, és felhúzódzkodtam, hogy megcsókoljam. Ajkai lágyan érintették az enyémeket. Sóhajtva eltoltam magamtól – ugyanis volt egy fontos dolog, amit kérdezni akartam.

 - Valerie? 

 - Alszik – mormolta Alec.

- MICSODA?! VALERIE ITT VAN?? – ordítottam. Egy kis hangocska a fejemben figyelmeztetett, nehogy mégegy akkora baromságot műveljek, mint múltkor. – Sajnálom, csak nagyon aggódok miatta – mondtam kissé higgadtabban. Majdnem megint elbőgtem magam, de most nagy nehezen vissza tudtam tartani a könnyeimet.

 - Csss. Semmi baj! Mindenki biztonságban van. – nyugtatott férjem.

 - Dehogy van!  - mondtam Liyliyth-re gondolva – Alec, én annyira sajnálom! Mindent, amit múltkor mondtam és, hogy most is ordítottam rád és hogy folyton csak bőgök... – félő volt, hogy meginog a már úgyis gyönge önuralmam, így inkább elhallgattam. De a könnyeim újra megindultak.

 - Csss. – csitítgatott megint – a viselkedésedet valószínűleg a terhesség is befolyásolhatja, úgyhogy semmi baj! Nem haragszom – úristen, terhesség! Majdnem meg is feledkeztem a bennem növekvő kis lényről. A kezem a hasamra hullott, ahol már volt egy kisebb dudor.

 - Remélem, nem esett baja – mondtam még mindig a hasamat fogva.

 - A gyerekünk rendben van. Hallom a szívverését.  – mondta Alec, és megpuszilta a dudort a hasamon. Kitöröltem a könnyeket a szememből, és elhatároztam, hogy ma már nem fogok sírni.

 - Tehát, akkor minek is köszönhetem, hogy idejöttetek és megmentettetek?

 - Valerie-nek rossz érzése volt miattad. Úgy érezte, veszélyben vagy. És nem tévedett! Lejöttünk ide a pokolba, és találkoztunk Demetrivel, ő pedig segített nekünk megtalálni téged. Aztán meg Valerie hallotta a segélykérésedet a fejében, mi pedig hallottuk, ahogy sikítasz. Épp időben érkeztünk ahhoz, hogy megmentsünk. Ha pár másodperccel később érünk oda és Jane nem tudja megállítani azt a nőt... – az utolsó szavakat már gyűlölködve hörögte.

 - Most ne foglalkozzunk vele – mondtam álmosan .

 - Ki kell aludnod magadat – mondta dúdolva. Nem ellenkeztem, és a mellére hajtottam a fejemet. Lassan elnyomott az álom.

/Valerie szemszöge/

Amikor felébredtem, a földszintről hangok szűrődtek fel. Anya felkiáltott:

 -  Élek!

Aztán meg belekezdett egy bocsánatkérésbe, de a végén elsírta magát. Szegény Anya! Túl sok ez rá...

Gondoltam, lemegyek és bejelentem: Felébredtem. De aztán mégsem tettem. Tudtam, hogy helytelenül cselekszek, de nem tudtam megállni, hogy ne hallgassam őket ki. Fél óra múlva anya újra megszólalt, csukladozó hangon:

 - És... és Liyliyth?

 - Elmenekült – hangzott Alec komoly válasza.

 - Meg fog ölni. Addig nem nyugszik, amíg meg nem halok – mondta Anya már megint sírva.

Aztán órákig csak Anya zokogása hallatszott. Azt hiszem, bealudhattam, mert Anya kiáltása ébresztett:

 - MICSODA?! VALERIE ITT VAN??? – megint betegesen aggódik miattam.

Aztán újra Alec csitította. És újra Anya bocsánatkérése, ami közben megint elsírta magát.

 - Css. – suttogta Apa, és most olyat mondott, ami megdöbbentett – a viselkedésedet valószínűleg a terhesség is befolyásolhatja, úgyhogy semmi baj! Nem haragszom. –

Jesszusom! Erről meg is feledkeztem. Most jutott csak eszembe, hogy lesz kistesóm.

 - Remélem, nem esett baja. Szuper! Akkor nem csak miattam aggódik. Egyszer bele fog őrülni ebbe az aggodalomba... Remélem, Apa megnyugtatja. És meg is nyugtatta:

 - A gyerekünk rendben van, hallom a szívverését.

 - Tehát, akkor minek köszönhetem, hogy idejöttetek és megmentettetek? – kérdezte.

Alec elmesélte, hogyan jutottunk el ide, de a végén hörögve hozzátette:

 - Ha pár másodperccel később érünk oda és Jane nem tudja megállítani azt a nőt...

Ezúttal Anya nyugtatta Apát.

 - Ki kell aludnod magadat – mondta Alec.

Csend lett: Anya elaludt. Én pedig az ágyon ülve meghoztam életem talán legnagyobb döntését: Megvédem anyát. Akár az életem árán is. Ha kell, én magam ölöm meg Liyliyth -t.

NÉZZETEK BE! PLEASE

Nézzetek már be az Alice-s blogunkra. Már fönt van a 2. feji is. És aki járt ott, légyszi hagyjon valami nyomot (komi, vagy pipa). Itt a link mégegyszer:  http://avampirszerelembymeli.blogspot.sk/

Puszi:
   Meli

Baromságok mesterfokon a lá: Meli és Rose műsora~avagy interjú a szereplőkkel :D

Tisztelt nézőközönség!

Az előadás maradéktalan élvezhetőségének érdekében, kérjük, kapcsolják ki telefonunkat és a televíziót se hagyják aktivált állapotban! A műben előforduló, a való életben is megtörtént momentumokért, nem vállalunk felelősséget! Az agykárosulásért sem! Kérjük önöket, vegyék figyelembe azt is, hogy a darab a szívhez való közelségért és a nevető izmok edzésben maradásáért készült! Köszönjük szíves figyelmüket, s most gördüljék le a függöny! Kellemes kikapcsolódást kívánunk minden kedves nézőnknek.A műsorvezetők: Melinda Moon és Rosalice C. Whiteblack Vendégek: ESALSz Szereplők

Meli szövegét s.kékkel jelöljük, míg Rosei-ét vörös betűvel jelezzük. 

- Jóóóó napot, üdvözöljük önöket! Itt Rose beszél! - hátradűl a székben, miközben tömi magába az

epres fagyit, figyelmeztetésképpen pedig rápillant társszerkesztőjére, hogy folytassa. 

- Itt pedig Meli! A szórakoztatás érdekében meghívtuk a Volturi-t, a Cullen famíliát, a farkasokat és egyéb szereplőinket ide a kibérelt stúdióba, hogy kifaggassuk őket. - vigyorodok el Meli. - Nos, mint mindenki másban, bennünk is felmerül a kérdés, hogy végül is Ness és Al együtt maradnak-e. Kérdezzük meg őket! Nah? - csillogó szemekkel néz a párosra, akik kissé megszeppenek az átható tekintettől.

- Öhhmm... ez nem spoiler? - húzza fel szemöldökét Nessie, aki az első sorban ül, Alec mellett. 
- Te azzal ne foglalkozzá'! - vág közbe ingerülten Rose, aki a fagyiját próbálja visszaszerezni műsorvezető társától. - Am, de igaza van Nessie-nek, tényleg spoiler lenne... azt pedig nem karmolják az olvasók. 
- Ne szóljál bele! Most én kérdezek, aztán majd te! - pirít rá Meli Rose-ra, aki fülét-farkát behúzva lemond az édesség visszacserkészéséről. - Nos, Alec... megosztanád velünk, hogy mit érzel Ness iránt?

A megszólított arcára "Ez mekkora egy barom kérdés!" kifejezés ül ki. - Szerinted? Utálom, mit szólsz?

Renesmee felzokog, majd kivágtat az épületből. Rose és Meli feje fokozatosan lilul, majd együttes erővel bemosnak Alec-nek. A Moon lány felpattan.

- Neessiiiieeee! Várjá' má' meg! - ordítja, miközben a síró lány után szalad. 

- Me-Meliii! Ne-ne hagyj itt EZEKKEL! - sikítja Rose, miközben többen befogják fülüket. - Jól van Rose, nyugi, menni fog. Nos, mivel Melinda édes, most nincs beszámítható állapotban, és Al is félholtra lett ütve, folytassuk a műsort. Mondjuk... Valerie. Szoktak szőke nős viccekkel szivatni?

- Jah - vágja oda Val a második sorból. A Charlotte középső névvel rendelkező lányka csak nagy szemekkel néz és vár. De úgy tűnik a szöszi nem fog többet mondani. 

- Öhm... Jó... Mióta vagy ilyen emós paraszt? - böki ki, majd kezét a szájára szorítja, jelezvén, hogy nem akar vámpírharapást. De legnagyobb meglepetésére Valerie csak ennyit mond:

- Már tegnap óta, szóval kuss van! - vakkantja, majd fejét Peter vállára hajtja. 

- Héj, héj! - kiabál közbe Damon . - Ez is spoiler! És egy kérdés: Mi a halál faszáért ÉN ülök az utcsó sorban, He?!

- POFA BE! - robban be Meli, mire mindenki bekussol. Rose felpattan, majd szék mögé bújik. 

- M...meg...fogok...halni - nyekereg a bútor alól. 

- Te még nem - segíti fel a kis szadista kettő. 

- De-de te...meg...Nessie... - Rose hirtelen beájul, de mivel Meli még mindig Renesmee-t pátyolgatja, így a földön köt ki. 

- RROOOSSSEEEEEEEEEEEEIIIIIIIII! - sikkantja a lány a lá Melinda. - Hát ti meg mi a szentséges magasságot műveltek ottan hátul, hm?

- Verekszünk - jelenti ki spontán Damon, miközben lenyomja Felix-et a földre. 

A fiatalabbik író fején megjelenik az a bizonyos vízcsepp. 

- Hogyan térítsük magához? - kérdezi elkeseredetten a lány, hanyagolva a témát. 

- Magától is fel fog kelni - jelenti be Alice, aki eddig kussban ült. 

Hirtelen rapp hangzik fel a távolban:

- Rég volt már legutóbb csipogtam a wötét, ezalatt az indekszem pont elért egy görbét...

- KISAME! - ordít fel hirtelen Ro és kiszalad a stúdióból. 

Miközben Meli a szívinfarktust próbálja leküzdeni, elfojtott szitkokat lehet hallani a távolban. 

- Vegyél el feleségül, és hadd éljek tovább az Akatsuki-val! - hallatszódik kintről. 

- Ehee - vakargatja tarkóját zavartan Meli. - Túl nagy Aka-rajongó. 

- Nem is! - morog sértetten a fent említett, igenis fanatikus rajongó.

Visszahuppan a székre, felkapja az immár folyékony halmazállapotban álló fagylaltot, és csendben szürcsölni kezdi.

- Fúh - fújja ki magát Melcsi (újdonság Rose-tól, hisz e csodás becenév kitalálója ő) - Nos, akkor... - kezdi, de egy halk nyöszörgés félbeszakította. 

- Hol a nyuszifülben vagyok?- áll fel fejét tapogatva Alec. 

A barna hajú műsorvezető felugrik a fotelből (mire Ro hátraborul) és kitárja karjait:

- MELI ÉS ROSE MŰSORÁBAN! - ordítja egy aranyos mosollyal az arcán, majd hozzáteszi: - Miért, szerinted?

- Hááát... öhm... - nyöszörög a fiú, majd Nessie-re néz. - De gyönyörű... ki vagy te, csodás szépséges egyetlen...?

- MIVAN?! - orbitális hangerő mossa el a fiú cincogását, amely a Whiteblack lánytól származik. - TE NEM EMLÉKSZEL NESSIE-RE?!

- Ki-kire? - dadogja a Volturi feje értetlenül. 

- RENESMEE CARLIE CULLEN! - száll be a hangorkánba Meli is. - A FELESÉGED, AZ ÉLETED, A...

- KUSSOLJÁ' MÁ' EL! - vág közbe Selena. 

Rose dagadó homlokérrel fordul a fekete hajú felé. 

- Te-most-be-mertél-szólni-MELINEK?! - az ex-volturisra veti magát, és ütni kezdi. - TE MOCSOK KOROMIVADÉK!

- Mondj egy R-t, kiálts egy O-t, sikíts egy S-t és ordíts egy E-t! Hajrá Rose! - Melinda pomponnal a kezében ugrál és szurkol Ro-nak. Amikor a lány végez letörli kezéről a vért (hogy hogyan került oda nem tudni) és átöleli barátnőjét. 

- Öhm, végül is, mi célt szolgál ez az intejú? - kotyogja el hirtelen magát Edward. 

- Neked az nem mindegy? - szól oda Rose. 

- Ehh... - sóhajt Meli. - Nos, az a lényege, hogy interjút készítsünk. 

- Ennyi nekünk is leesett - löki be a szavakat Liyliyth. 

- Kuss, ütlek borulsz - gurul be megint Rose. - ÁLMOS VAGYOK!

- Na gyere, gyere! - ugrik fel a Démonkirálynő, de Meli egy jobb egyenessel elhallgattatja. 
- Ennyi vagy! - löki még oda, de az utolsó négy sorban már tömegverekedés alakul ki. 
- Me-Meli, én félek - cincogja Rosalice és mögé bújik. 
- Asszem, én húzok a sunyiba! - kiált fel az élő-pajzs és kifut a stúdióból. 
- MELINDA! Hát, hölgyeim és uraim, ennyi fért volna bele mai adásunkba. További kellemes hetet, és tartsanak velünk legközelebb is! - miután a fagyitól egy kissé maszatos, beájulóska is befejezi monológját, követi társszerkijét. 
- Nessie, mi van itt? - néz körbe Alec. 
- ALEC! Visszatért az emlékezeted! - sikítja a lány és a szerelmére veti magát. 

A következő jelenet vér- horror- és erotikus jelenetek miatt nem tekinthető meg!

A mi világunk {a lá az író: Miyumi Tenshi és a radír: Rosalice Charlotte Whiteblack} AVAGY új blog a láthatáron

Pacsi arcok!

Nos, mint látjátok meghívást kaptam egy bizonyos anime blog társszerkesztőjének szánt állásra, amit rögtön el is vállaltam, hisz imádom a (nem fikázni) Naruto-t {főleg az Akatsuki nevű kis szervezetet ^^}. Az én aranyos Miyumi-chan-om blogja meg a következő:

A mi világunk {a lá az író: Miyumi Tenshi és a radír: Rosalice Charlotte Whiteblack}

Most két novellát ír az én tanítvány szerűségem, mégpedig a Light the Night valamint a Tanaka Mizuki című történetet. Nem tudom, közületek ki szereti az animét, de ha TE egy vagy közülük, kérlek dobd meg egy kritikával az én Miyu-chan-omat. Köszönöm ^^

Az Akasuki legyen veletek :3 ^^

A radír, publikálva Rosei-senpai

NA!

Csumi emberek!
Hááát meg kell, hogy mondjam hatalmasat csalódtam bennetek, mint olvasók (kivétel Natalie) mivel szívem-lelkem beleadtam ebbe a novellába, és ti nem vagytok hajlandóak komizni, de még pipát is csak kettőt kaptam... nem értem. Kérlek komizzatok, hisz én tényleg igyekeztem a novival D":
Az Akatsuki legyen veletek!

Boldog szülinapot, ESALSz!

Csumi, pípöl! Íme, tádá, dobpergés! HAPPY BIRTHDAY TO YOU, ESALSz (+ezen a napon lettem író, gratulácska nekem)!!!! Íme a beígért novella... Nem lett valami dobjuk el a gatyánkat hosszú, de a tartalom számít, ugye? 
Annak, aki megdob egy komival, előre is arigatou!

     A blog szülinapjára készült novella

Fél perccel később már egy kórházi ágyon feküdtem. Fájt, nagyon is. Hatalmas volt a kín, fejemen izzadságcseppek gyöngyöződtek.  Marcus egy tőrrel vágta fel a hasam, amiből később ömleni kezdett a vér. Ezt szinte meg sem éreztem, hisz volt jobb dolgom is. Szóval, hogy is kell? Ja igen: nyomd!

- Mindenki kifelé!Csak én és Alec maradjunk a szobában! - parancsolta. A többiek gyorsan kislisszoltak. 

- Édesem tarts ki - kérte szerelmem.

- Ez csak természetes, nem lesz semmi bajom... biztos borzasztó látványt nyújtok - kacagtam fel, amely halk nyögésbe torkollott. Megpróbáltam nem sikoltani amikor a baba eltörte a bordáimat. Nyilalló fájdalom az oldalamban, hangos reccsenés kísérte a gyötrelmet.

- Marcus, ugye nem fog...? - kezdte Al, de Marcus közbevágott. 

- Nem! A baba nem veszélyes rá nézve - magyarázott a férfi. Fellélegeztem, de nem tartott sokáig, hisz visszatért a hasogatás. Megszorítottam szerelemem kezét. Pár másodperccel később babagügyögés hangzott fel. Nem, nem sírt, csak aranyosan magyarázott a maga nyelvén. Még nem láttam, hisz a férfi megmosta, majd pólyába bugyolálta. 

- Egy kislány! - jelentette ki Marcus.

- Milyen színű a haja? - kérdeztem halkan. Úgy nézett rám, mint egy bolondra, mintha azt kérdeztem volna, hogy a kutya emlősállat-e. De mikor látta, hogy csak vigyorogva várom a választ kimondta:

- Szőke.

- Mi? - kérdeztük egyszerre Alec-el, majd mindketten elnevettük magunkat. SZŐKE?! Köszi sors, ez kellett még!

- Igen. És kék szeme van - folytatta az információ átadását. 

- Kék? - értetlenkedtem. Nem emlékszem, hogy a családunkból bárkinek kék szeme lenne. 

- Az én hibám - mosolygott Alec. Csak úgy sugárzott a boldogság az arcáról. - Nekem is kék szemem volt.

Elnevettem magam, miközben Marcus átadta a kislányt férjemnek. Teljesen idióta vagyok, hogy nem gondoltam erre. Alec kék szemekkel... hmmm. 

- Olyan izé vagy - mondtam neki. Mély féltékenységi roham tört rám.

- Miért? - értetlenkedett.

- Mert te fogtad meg először - adtam a nyers választ, vádló szemekkel. 

- Egy pillanat és odaadom - nézett rám kérlelő szemekkel. Bólintottam majd lenyűgözve néztem, ahogy a férjem a kisbaba arcát simogatja. Olyan aranyos volt.

- Gyönyörű - suttogta szerelmem elragadtatva.

- Add ide! - követeltem mosolyogva.

Belefektette az ölembe. Tényleg csodaszép volt. Kék, értelmes íriszeit rám csillogtatta, hosszú tejfelszőke haja beterítette kezem. Mesébe illó látvány. Tanácstalanul néztem Alec-re.

- Valerie - suttogta megadón.

- Igen, Valerie - szóltam elérzékenyülten, és megpusziltam kis arcát. Különleges név egy csodás gyermeknek. 

- Olyan... gyönyörű - szememmel arcát pásztáztam. Egyre jobban belopta magát a szívembe. - Úgy szeretlek titeket.

Fél évvel később

Hangos babasírásra keltem. Ezt eléggé furcsálltam, hisz Valerie nem az a síró típus. 

- Fent vagy? - susogta a fülembe Alec. 

- Már igen - morogtam fáradtan. 

- Valerie sír - jelentette ki, mire felültem. 

- Te vagy a férfi, ráadásként még vámpír is - vetettem oda, majd odasétáltam a kiságyhoz. 

Felkaptam Val-t, és ringatni kezdtem, közben apa altatóját dúdoltam. 

- Csodálatosak vagytok - nézett minket elbűvölten férjem. 

Gyengéd mosolyt villantottam rá, majd leültem az ölébe. 

- Valerie a csodálatos -  hirtelen túlcsordultam a szeretettől. 

- Az anyja még szebb - ölelt át minket hátulról, én pedig szavaitól megbűvölten hajtottam hátra a fejem, hogy aztán a vállán pihentessem. 

- Szeretlek - fordultam felé, hogy aztán gyengéd csókba forrjunk össze. 

- Szeretlek - ismételte meg ajkaimba zihálva. 

Másnap

- Mamiiii! - ismerős hang hasított a tudatomba. 

Széjjelnéztem, hogy merről is várhatom a támadást, de nem óvatlanságomban nem néztem hátrafelé, így nem vettem észre a hátamra vetődő kislányt. A hirtelen súlytól elvesztettem az egyensúlyom és pofára estem. 

- Aucs. - osztottam meg a világgal érzéseimet. 

Lányom csilingelő kacagása a fülembe csengett. Meseszép muzsika.
- Mami, mamai, legyőztem Felix-et szkanderban! - mesélte ujjongva. 
- Komolyan? - nyílt tágra a szemem. Persze, nekem hülyének beugrott miért is lehetséges ez. - Wáow, gratulálok, akkor ezek szerint még nálam is erősebb vagy!
Boldogan csillogtatta rám ég kék szemeit. Lenyűgöztek ezek a káprázatos tengerszín íriszek. Hatalmas vágyat éreztem, hogy Al-t is ilyen csodás szemekkel lássam. Erről jut eszembe...Alec-ék nemsokára hazaérnek a küldetésről. Már alig várom, bensőmben egy hatalmas türelemlufi dagad, amely bármely pillanatban kipukkanhat, és akkor félő, hogy nem lesz semmi a Volturi palotából. Bár, hogy így belegondolok, nem tenne jót a klán hírnevének, ha megtudnák más családok, hogy a királynő porig rombolta a palotát. Már nem láttam egy hónapja. 
- Na, gyere hercegnő - kaptam karjaimba szeretett lányom, és besétáltunk a nagyterembe. Leültem a trónra, ölemben a csöppséggel. 
- Nem vagyok hercegnő - durcizott a fent említett kis csoda.
- Akkor mi vagy? Fenséges asszony? - hasított a beszélgetésbe egy mély hang. 
Felismertem a borzongató baritont, boldogan fordultam az ajtó felé. 
- Alec... - suttogtam boldogan. 
- Apa!! - sikította a kislányom - csak reménykedtem, hogy megúszom egy nagyobb dobhártyaszakadás nélkül.                                       
- Hercegnőm! - kapta fel, és pörgette meg a kis örökösnőt. 
~ Mondtam, hogy hercegnő ~ gondoltam magamban elégedetten. 
- Nessie - suhant hozzám, és ajkait már szorosan az enyémhez szorította. 
- Szia - kacagtam fel, és átkaroltam a nyakát. 
Míg egyik kezébe lányunkat tartotta, a másikkal engem kapott fel.
- Áhh! - sikkantottam, amikor megéreztem testem a hideg karok közt. - Ne légy már... buta!
- Buuta? - nevetett kellemes hangján. Túl jó, túl tökéletes hozzám. 
- Nem tanítjuk csúnya szavakra a gyereket - dorgáltam mosolyogva. 
- Igen is - bólintott. 

                                      

2 évvel később

- Anya! Anya!

A hang felé fordultam, és megpillantottam kislányomat. Szőke haja szállt utána, amint felém futott. Frufrut vágtunk neki, mert nagyon szeretett volna, és mindenki úgy gondolja, borzasztó drága vele. 
- Kicsim! - felkaptam és megpörgettem. Porcelánarca ragyogott a boldogságtól. 
- Anyu, győzd már meg nekem az aput, hogy  menjünk el a titkos helyetekreee! Légyszíííves! - és még hogy Alice-nek nem lehet ellenállni! Ahogy néz azokkal a hatalmas kék szemeivel, az ember szíve olvadt hóemberesdit akar játszani. 
- Rendben, menjünk - mosolyodtam el. Kézen fogom és szobánkba sétálunk. 
- Al! - nyitottam be. Az ágyán fekszik és olvas... A lusta dögje!
- Apuci! - ölelte át kislányom. 
- Valerie! - viszonozta a gesztust férjem. 
Mosolyogva figyeltem őket.
- Apu, menjünk le úszni, kérlek! - vetette be újra a boci szemeit. Ez a technika mindenkinél beválik, még Damon is alázatos kiskutya lesz tőle. 
- Oké, gyere! Keresünk neked valami cuki kis ruhát! - kapta fel Alec, és már a fiókos szekrény előtt is álltnak. Sokáig válogattak, nekem persze fél perc, míg kiválasztom a megfelelőt. Miután Val-t átöltöztettük, már indultunk is, hisz mi már teljes harci szerelésben vártunk kislányunkat. Futva 5 perc alatt oda értünk, és Alec, már fejest is ugrott a kis tóba.
- Hülye... - morogtam az orrom alatt. Férjemet Valerie követte, már ő is vidáman úszkált. Majd engem is beimádkoztak. 
- Brrr.... de hideg! - morogtam az orrom alatt. 
- Anya, gyere már! - kacagott fel a kis örökös. 
- Egy másodperec, míg megszokom - mutattam fel mutatóujjam.
- Siess! - sürgetett férjem, nyakába a csöppséggel. Na jó, nem olyan csöpp már, úgy néz ki mint egy jól termett nyolcéves.
- Jó, jó, én csak félig vagyok vámpír. 
Igen, Val tudta, hogy mik is vagyunk és azt is, hogy ő mi. Tisztába volt az én és a saját történetével, embervéren élt. Persze, mindig a kórházból loptuk. Emlékszem az első etetésre.
"-NESSIE!
- Mi van? - dugtam be fejem fáradtan a konyha ajtaján. 
- A lányod nem hajlandó enni! - jelentette ki Jane, aki boldog keresztanyakén éli napjait... kivéve amikor épp nem kínzógép. 
- Mit kéne csináljak? - vetettem oda. 
Lehet, most rossz anyának tűnök, de Valerie miatt nem aludtam már a születése óta. Szokása, hogy csak akkor szundizik, ha az ölembe tartom, és ha leteszem, egyből felébred. 
Már azt is megtudtuk, hogy képességteremtő, tehát bárki másnak és saját magának tud akármilyen különleges erőt teremteni, és előszeretettel lebegteti az embereket ide oda, míg ő jókat kacag a kétségbeesett arcokon... a kis szadista. 
- Olyan - mutatott Demi-re aki kényelmesen szürcsölte a vért. 
- Vért akar? - hökkentem meg. Hoppá, mi lesz itt? 
Odaballagtam a hűtőhöz, és kikaptam egy tasak 0-sat. Bedobtam - szebben mondva bebasztam - a mikróba, aztán egy perc múlva kivettem. Cumisüvegbe öntöttem, majd elvette a "személyre szabott kínzógéptől" a babám, majd szájába dugva a cumisüveget etetni kezdtem. Vidáman nyelte le a vörös folyadékot, mire rám jött a szomjúság... mindegy, várhat. Miután sikeresen kiürült az etetőkellék, Val bealudt. 
- Alszik - susogtam rekedten. 
- És? - kérdezte Jane. 
- ÉÉÉÉS?! MEGYEK ALUDNI!"
Nagyon nevettem az emléken, majd odaúsztam a családomhoz. Alec karjaiba bújtam, hozzádörgölőzve, mire felhördült mély baritonján. Imádom, hogy egyetlen mozdulattal fel tudom izgatni, és még nem is kell erőlködnöm. 
- Parancsolsz? - pimaszkodtam vele. 
- De gonosz vagy már - nyekeregte. 
- Én is szeretlek - csókoltam meg. 
Azt hiszem, megtaláltam a helyem. Azt a helyet, ahová tartozom, ahová mindig tartoztam és ahová mindig is fogok. Először, amikor megpillantottam Alec-et, azt hittem, hogy csak gyermeki fellángolás van köztünk.  De nem... ez annál több volt. Minden hozzá köt. És ezt a köteléket elszakítani képtelenség. Olyan erős, mint a legkeményebb beton. Olyan mély, mint a legmélyebb szakadék... és igaz! Olyan igaz, minthogy én itt állok. Két mondatot véstünk a kastély falába: "Non c'è cosa più meravigliosa, se si vuole qualcuno da amare e viceversa. Ma forse è la seguente: se si trova l'anima gemella." Elbűvölve néztem az összeölelkező népséget, és mosolyogva csatlakoztam. A Volturi nem is olyan ijesztő és borzalmas népség, mint ahogy az kinéz. Majd átadtam magam a végtelen boldogságnak, amit csak egy igaz család tud megadni nekem. 

ESETLEG kérhetnék egy kevéske komiiit? Please! :D ESALSz= Egy story a lehetetlen szerelemről xDD
Az Akatsuki legyen veletek ^^