Baromságok mesterfokon a lá: Meli és Rose műsora~avagy interjú a szereplőkkel :D

Tisztelt nézőközönség!

Az előadás maradéktalan élvezhetőségének érdekében, kérjük, kapcsolják ki telefonunkat és a televíziót se hagyják aktivált állapotban! A műben előforduló, a való életben is megtörtént momentumokért, nem vállalunk felelősséget! Az agykárosulásért sem! Kérjük önöket, vegyék figyelembe azt is, hogy a darab a szívhez való közelségért és a nevető izmok edzésben maradásáért készült! Köszönjük szíves figyelmüket, s most gördüljék le a függöny! Kellemes kikapcsolódást kívánunk minden kedves nézőnknek.A műsorvezetők: Melinda Moon és Rosalice C. Whiteblack Vendégek: ESALSz Szereplők

Meli szövegét s.kékkel jelöljük, míg Rosei-ét vörös betűvel jelezzük. 

- Jóóóó napot, üdvözöljük önöket! Itt Rose beszél! - hátradűl a székben, miközben tömi magába az

epres fagyit, figyelmeztetésképpen pedig rápillant társszerkesztőjére, hogy folytassa. 

- Itt pedig Meli! A szórakoztatás érdekében meghívtuk a Volturi-t, a Cullen famíliát, a farkasokat és egyéb szereplőinket ide a kibérelt stúdióba, hogy kifaggassuk őket. - vigyorodok el Meli. - Nos, mint mindenki másban, bennünk is felmerül a kérdés, hogy végül is Ness és Al együtt maradnak-e. Kérdezzük meg őket! Nah? - csillogó szemekkel néz a párosra, akik kissé megszeppenek az átható tekintettől.

- Öhhmm... ez nem spoiler? - húzza fel szemöldökét Nessie, aki az első sorban ül, Alec mellett. 
- Te azzal ne foglalkozzá'! - vág közbe ingerülten Rose, aki a fagyiját próbálja visszaszerezni műsorvezető társától. - Am, de igaza van Nessie-nek, tényleg spoiler lenne... azt pedig nem karmolják az olvasók. 
- Ne szóljál bele! Most én kérdezek, aztán majd te! - pirít rá Meli Rose-ra, aki fülét-farkát behúzva lemond az édesség visszacserkészéséről. - Nos, Alec... megosztanád velünk, hogy mit érzel Ness iránt?

A megszólított arcára "Ez mekkora egy barom kérdés!" kifejezés ül ki. - Szerinted? Utálom, mit szólsz?

Renesmee felzokog, majd kivágtat az épületből. Rose és Meli feje fokozatosan lilul, majd együttes erővel bemosnak Alec-nek. A Moon lány felpattan.

- Neessiiiieeee! Várjá' má' meg! - ordítja, miközben a síró lány után szalad. 

- Me-Meliii! Ne-ne hagyj itt EZEKKEL! - sikítja Rose, miközben többen befogják fülüket. - Jól van Rose, nyugi, menni fog. Nos, mivel Melinda édes, most nincs beszámítható állapotban, és Al is félholtra lett ütve, folytassuk a műsort. Mondjuk... Valerie. Szoktak szőke nős viccekkel szivatni?

- Jah - vágja oda Val a második sorból. A Charlotte középső névvel rendelkező lányka csak nagy szemekkel néz és vár. De úgy tűnik a szöszi nem fog többet mondani. 

- Öhm... Jó... Mióta vagy ilyen emós paraszt? - böki ki, majd kezét a szájára szorítja, jelezvén, hogy nem akar vámpírharapást. De legnagyobb meglepetésére Valerie csak ennyit mond:

- Már tegnap óta, szóval kuss van! - vakkantja, majd fejét Peter vállára hajtja. 

- Héj, héj! - kiabál közbe Damon . - Ez is spoiler! És egy kérdés: Mi a halál faszáért ÉN ülök az utcsó sorban, He?!

- POFA BE! - robban be Meli, mire mindenki bekussol. Rose felpattan, majd szék mögé bújik. 

- M...meg...fogok...halni - nyekereg a bútor alól. 

- Te még nem - segíti fel a kis szadista kettő. 

- De-de te...meg...Nessie... - Rose hirtelen beájul, de mivel Meli még mindig Renesmee-t pátyolgatja, így a földön köt ki. 

- RROOOSSSEEEEEEEEEEEEIIIIIIIII! - sikkantja a lány a lá Melinda. - Hát ti meg mi a szentséges magasságot műveltek ottan hátul, hm?

- Verekszünk - jelenti ki spontán Damon, miközben lenyomja Felix-et a földre. 

A fiatalabbik író fején megjelenik az a bizonyos vízcsepp. 

- Hogyan térítsük magához? - kérdezi elkeseredetten a lány, hanyagolva a témát. 

- Magától is fel fog kelni - jelenti be Alice, aki eddig kussban ült. 

Hirtelen rapp hangzik fel a távolban:

- Rég volt már legutóbb csipogtam a wötét, ezalatt az indekszem pont elért egy görbét...

- KISAME! - ordít fel hirtelen Ro és kiszalad a stúdióból. 

Miközben Meli a szívinfarktust próbálja leküzdeni, elfojtott szitkokat lehet hallani a távolban. 

- Vegyél el feleségül, és hadd éljek tovább az Akatsuki-val! - hallatszódik kintről. 

- Ehee - vakargatja tarkóját zavartan Meli. - Túl nagy Aka-rajongó. 

- Nem is! - morog sértetten a fent említett, igenis fanatikus rajongó.

Visszahuppan a székre, felkapja az immár folyékony halmazállapotban álló fagylaltot, és csendben szürcsölni kezdi.

- Fúh - fújja ki magát Melcsi (újdonság Rose-tól, hisz e csodás becenév kitalálója ő) - Nos, akkor... - kezdi, de egy halk nyöszörgés félbeszakította. 

- Hol a nyuszifülben vagyok?- áll fel fejét tapogatva Alec. 

A barna hajú műsorvezető felugrik a fotelből (mire Ro hátraborul) és kitárja karjait:

- MELI ÉS ROSE MŰSORÁBAN! - ordítja egy aranyos mosollyal az arcán, majd hozzáteszi: - Miért, szerinted?

- Hááát... öhm... - nyöszörög a fiú, majd Nessie-re néz. - De gyönyörű... ki vagy te, csodás szépséges egyetlen...?

- MIVAN?! - orbitális hangerő mossa el a fiú cincogását, amely a Whiteblack lánytól származik. - TE NEM EMLÉKSZEL NESSIE-RE?!

- Ki-kire? - dadogja a Volturi feje értetlenül. 

- RENESMEE CARLIE CULLEN! - száll be a hangorkánba Meli is. - A FELESÉGED, AZ ÉLETED, A...

- KUSSOLJÁ' MÁ' EL! - vág közbe Selena. 

Rose dagadó homlokérrel fordul a fekete hajú felé. 

- Te-most-be-mertél-szólni-MELINEK?! - az ex-volturisra veti magát, és ütni kezdi. - TE MOCSOK KOROMIVADÉK!

- Mondj egy R-t, kiálts egy O-t, sikíts egy S-t és ordíts egy E-t! Hajrá Rose! - Melinda pomponnal a kezében ugrál és szurkol Ro-nak. Amikor a lány végez letörli kezéről a vért (hogy hogyan került oda nem tudni) és átöleli barátnőjét. 

- Öhm, végül is, mi célt szolgál ez az intejú? - kotyogja el hirtelen magát Edward. 

- Neked az nem mindegy? - szól oda Rose. 

- Ehh... - sóhajt Meli. - Nos, az a lényege, hogy interjút készítsünk. 

- Ennyi nekünk is leesett - löki be a szavakat Liyliyth. 

- Kuss, ütlek borulsz - gurul be megint Rose. - ÁLMOS VAGYOK!

- Na gyere, gyere! - ugrik fel a Démonkirálynő, de Meli egy jobb egyenessel elhallgattatja. 
- Ennyi vagy! - löki még oda, de az utolsó négy sorban már tömegverekedés alakul ki. 
- Me-Meli, én félek - cincogja Rosalice és mögé bújik. 
- Asszem, én húzok a sunyiba! - kiált fel az élő-pajzs és kifut a stúdióból. 
- MELINDA! Hát, hölgyeim és uraim, ennyi fért volna bele mai adásunkba. További kellemes hetet, és tartsanak velünk legközelebb is! - miután a fagyitól egy kissé maszatos, beájulóska is befejezi monológját, követi társszerkijét. 
- Nessie, mi van itt? - néz körbe Alec. 
- ALEC! Visszatért az emlékezeted! - sikítja a lány és a szerelmére veti magát. 

A következő jelenet vér- horror- és erotikus jelenetek miatt nem tekinthető meg!

A mi világunk {a lá az író: Miyumi Tenshi és a radír: Rosalice Charlotte Whiteblack} AVAGY új blog a láthatáron

Pacsi arcok!

Nos, mint látjátok meghívást kaptam egy bizonyos anime blog társszerkesztőjének szánt állásra, amit rögtön el is vállaltam, hisz imádom a (nem fikázni) Naruto-t {főleg az Akatsuki nevű kis szervezetet ^^}. Az én aranyos Miyumi-chan-om blogja meg a következő:

A mi világunk {a lá az író: Miyumi Tenshi és a radír: Rosalice Charlotte Whiteblack}

Most két novellát ír az én tanítvány szerűségem, mégpedig a Light the Night valamint a Tanaka Mizuki című történetet. Nem tudom, közületek ki szereti az animét, de ha TE egy vagy közülük, kérlek dobd meg egy kritikával az én Miyu-chan-omat. Köszönöm ^^

Az Akasuki legyen veletek :3 ^^

A radír, publikálva Rosei-senpai

NA!

Csumi emberek!
Hááát meg kell, hogy mondjam hatalmasat csalódtam bennetek, mint olvasók (kivétel Natalie) mivel szívem-lelkem beleadtam ebbe a novellába, és ti nem vagytok hajlandóak komizni, de még pipát is csak kettőt kaptam... nem értem. Kérlek komizzatok, hisz én tényleg igyekeztem a novival D":
Az Akatsuki legyen veletek!

Boldog szülinapot, ESALSz!

Csumi, pípöl! Íme, tádá, dobpergés! HAPPY BIRTHDAY TO YOU, ESALSz (+ezen a napon lettem író, gratulácska nekem)!!!! Íme a beígért novella... Nem lett valami dobjuk el a gatyánkat hosszú, de a tartalom számít, ugye? 
Annak, aki megdob egy komival, előre is arigatou!

     A blog szülinapjára készült novella

Fél perccel később már egy kórházi ágyon feküdtem. Fájt, nagyon is. Hatalmas volt a kín, fejemen izzadságcseppek gyöngyöződtek.  Marcus egy tőrrel vágta fel a hasam, amiből később ömleni kezdett a vér. Ezt szinte meg sem éreztem, hisz volt jobb dolgom is. Szóval, hogy is kell? Ja igen: nyomd!

- Mindenki kifelé!Csak én és Alec maradjunk a szobában! - parancsolta. A többiek gyorsan kislisszoltak. 

- Édesem tarts ki - kérte szerelmem.

- Ez csak természetes, nem lesz semmi bajom... biztos borzasztó látványt nyújtok - kacagtam fel, amely halk nyögésbe torkollott. Megpróbáltam nem sikoltani amikor a baba eltörte a bordáimat. Nyilalló fájdalom az oldalamban, hangos reccsenés kísérte a gyötrelmet.

- Marcus, ugye nem fog...? - kezdte Al, de Marcus közbevágott. 

- Nem! A baba nem veszélyes rá nézve - magyarázott a férfi. Fellélegeztem, de nem tartott sokáig, hisz visszatért a hasogatás. Megszorítottam szerelemem kezét. Pár másodperccel később babagügyögés hangzott fel. Nem, nem sírt, csak aranyosan magyarázott a maga nyelvén. Még nem láttam, hisz a férfi megmosta, majd pólyába bugyolálta. 

- Egy kislány! - jelentette ki Marcus.

- Milyen színű a haja? - kérdeztem halkan. Úgy nézett rám, mint egy bolondra, mintha azt kérdeztem volna, hogy a kutya emlősállat-e. De mikor látta, hogy csak vigyorogva várom a választ kimondta:

- Szőke.

- Mi? - kérdeztük egyszerre Alec-el, majd mindketten elnevettük magunkat. SZŐKE?! Köszi sors, ez kellett még!

- Igen. És kék szeme van - folytatta az információ átadását. 

- Kék? - értetlenkedtem. Nem emlékszem, hogy a családunkból bárkinek kék szeme lenne. 

- Az én hibám - mosolygott Alec. Csak úgy sugárzott a boldogság az arcáról. - Nekem is kék szemem volt.

Elnevettem magam, miközben Marcus átadta a kislányt férjemnek. Teljesen idióta vagyok, hogy nem gondoltam erre. Alec kék szemekkel... hmmm. 

- Olyan izé vagy - mondtam neki. Mély féltékenységi roham tört rám.

- Miért? - értetlenkedett.

- Mert te fogtad meg először - adtam a nyers választ, vádló szemekkel. 

- Egy pillanat és odaadom - nézett rám kérlelő szemekkel. Bólintottam majd lenyűgözve néztem, ahogy a férjem a kisbaba arcát simogatja. Olyan aranyos volt.

- Gyönyörű - suttogta szerelmem elragadtatva.

- Add ide! - követeltem mosolyogva.

Belefektette az ölembe. Tényleg csodaszép volt. Kék, értelmes íriszeit rám csillogtatta, hosszú tejfelszőke haja beterítette kezem. Mesébe illó látvány. Tanácstalanul néztem Alec-re.

- Valerie - suttogta megadón.

- Igen, Valerie - szóltam elérzékenyülten, és megpusziltam kis arcát. Különleges név egy csodás gyermeknek. 

- Olyan... gyönyörű - szememmel arcát pásztáztam. Egyre jobban belopta magát a szívembe. - Úgy szeretlek titeket.

Fél évvel később

Hangos babasírásra keltem. Ezt eléggé furcsálltam, hisz Valerie nem az a síró típus. 

- Fent vagy? - susogta a fülembe Alec. 

- Már igen - morogtam fáradtan. 

- Valerie sír - jelentette ki, mire felültem. 

- Te vagy a férfi, ráadásként még vámpír is - vetettem oda, majd odasétáltam a kiságyhoz. 

Felkaptam Val-t, és ringatni kezdtem, közben apa altatóját dúdoltam. 

- Csodálatosak vagytok - nézett minket elbűvölten férjem. 

Gyengéd mosolyt villantottam rá, majd leültem az ölébe. 

- Valerie a csodálatos -  hirtelen túlcsordultam a szeretettől. 

- Az anyja még szebb - ölelt át minket hátulról, én pedig szavaitól megbűvölten hajtottam hátra a fejem, hogy aztán a vállán pihentessem. 

- Szeretlek - fordultam felé, hogy aztán gyengéd csókba forrjunk össze. 

- Szeretlek - ismételte meg ajkaimba zihálva. 

Másnap

- Mamiiii! - ismerős hang hasított a tudatomba. 

Széjjelnéztem, hogy merről is várhatom a támadást, de nem óvatlanságomban nem néztem hátrafelé, így nem vettem észre a hátamra vetődő kislányt. A hirtelen súlytól elvesztettem az egyensúlyom és pofára estem. 

- Aucs. - osztottam meg a világgal érzéseimet. 

Lányom csilingelő kacagása a fülembe csengett. Meseszép muzsika.
- Mami, mamai, legyőztem Felix-et szkanderban! - mesélte ujjongva. 
- Komolyan? - nyílt tágra a szemem. Persze, nekem hülyének beugrott miért is lehetséges ez. - Wáow, gratulálok, akkor ezek szerint még nálam is erősebb vagy!
Boldogan csillogtatta rám ég kék szemeit. Lenyűgöztek ezek a káprázatos tengerszín íriszek. Hatalmas vágyat éreztem, hogy Al-t is ilyen csodás szemekkel lássam. Erről jut eszembe...Alec-ék nemsokára hazaérnek a küldetésről. Már alig várom, bensőmben egy hatalmas türelemlufi dagad, amely bármely pillanatban kipukkanhat, és akkor félő, hogy nem lesz semmi a Volturi palotából. Bár, hogy így belegondolok, nem tenne jót a klán hírnevének, ha megtudnák más családok, hogy a királynő porig rombolta a palotát. Már nem láttam egy hónapja. 
- Na, gyere hercegnő - kaptam karjaimba szeretett lányom, és besétáltunk a nagyterembe. Leültem a trónra, ölemben a csöppséggel. 
- Nem vagyok hercegnő - durcizott a fent említett kis csoda.
- Akkor mi vagy? Fenséges asszony? - hasított a beszélgetésbe egy mély hang. 
Felismertem a borzongató baritont, boldogan fordultam az ajtó felé. 
- Alec... - suttogtam boldogan. 
- Apa!! - sikította a kislányom - csak reménykedtem, hogy megúszom egy nagyobb dobhártyaszakadás nélkül.                                       
- Hercegnőm! - kapta fel, és pörgette meg a kis örökösnőt. 
~ Mondtam, hogy hercegnő ~ gondoltam magamban elégedetten. 
- Nessie - suhant hozzám, és ajkait már szorosan az enyémhez szorította. 
- Szia - kacagtam fel, és átkaroltam a nyakát. 
Míg egyik kezébe lányunkat tartotta, a másikkal engem kapott fel.
- Áhh! - sikkantottam, amikor megéreztem testem a hideg karok közt. - Ne légy már... buta!
- Buuta? - nevetett kellemes hangján. Túl jó, túl tökéletes hozzám. 
- Nem tanítjuk csúnya szavakra a gyereket - dorgáltam mosolyogva. 
- Igen is - bólintott. 

                                      

2 évvel később

- Anya! Anya!

A hang felé fordultam, és megpillantottam kislányomat. Szőke haja szállt utána, amint felém futott. Frufrut vágtunk neki, mert nagyon szeretett volna, és mindenki úgy gondolja, borzasztó drága vele. 
- Kicsim! - felkaptam és megpörgettem. Porcelánarca ragyogott a boldogságtól. 
- Anyu, győzd már meg nekem az aput, hogy  menjünk el a titkos helyetekreee! Légyszíííves! - és még hogy Alice-nek nem lehet ellenállni! Ahogy néz azokkal a hatalmas kék szemeivel, az ember szíve olvadt hóemberesdit akar játszani. 
- Rendben, menjünk - mosolyodtam el. Kézen fogom és szobánkba sétálunk. 
- Al! - nyitottam be. Az ágyán fekszik és olvas... A lusta dögje!
- Apuci! - ölelte át kislányom. 
- Valerie! - viszonozta a gesztust férjem. 
Mosolyogva figyeltem őket.
- Apu, menjünk le úszni, kérlek! - vetette be újra a boci szemeit. Ez a technika mindenkinél beválik, még Damon is alázatos kiskutya lesz tőle. 
- Oké, gyere! Keresünk neked valami cuki kis ruhát! - kapta fel Alec, és már a fiókos szekrény előtt is álltnak. Sokáig válogattak, nekem persze fél perc, míg kiválasztom a megfelelőt. Miután Val-t átöltöztettük, már indultunk is, hisz mi már teljes harci szerelésben vártunk kislányunkat. Futva 5 perc alatt oda értünk, és Alec, már fejest is ugrott a kis tóba.
- Hülye... - morogtam az orrom alatt. Férjemet Valerie követte, már ő is vidáman úszkált. Majd engem is beimádkoztak. 
- Brrr.... de hideg! - morogtam az orrom alatt. 
- Anya, gyere már! - kacagott fel a kis örökös. 
- Egy másodperec, míg megszokom - mutattam fel mutatóujjam.
- Siess! - sürgetett férjem, nyakába a csöppséggel. Na jó, nem olyan csöpp már, úgy néz ki mint egy jól termett nyolcéves.
- Jó, jó, én csak félig vagyok vámpír. 
Igen, Val tudta, hogy mik is vagyunk és azt is, hogy ő mi. Tisztába volt az én és a saját történetével, embervéren élt. Persze, mindig a kórházból loptuk. Emlékszem az első etetésre.
"-NESSIE!
- Mi van? - dugtam be fejem fáradtan a konyha ajtaján. 
- A lányod nem hajlandó enni! - jelentette ki Jane, aki boldog keresztanyakén éli napjait... kivéve amikor épp nem kínzógép. 
- Mit kéne csináljak? - vetettem oda. 
Lehet, most rossz anyának tűnök, de Valerie miatt nem aludtam már a születése óta. Szokása, hogy csak akkor szundizik, ha az ölembe tartom, és ha leteszem, egyből felébred. 
Már azt is megtudtuk, hogy képességteremtő, tehát bárki másnak és saját magának tud akármilyen különleges erőt teremteni, és előszeretettel lebegteti az embereket ide oda, míg ő jókat kacag a kétségbeesett arcokon... a kis szadista. 
- Olyan - mutatott Demi-re aki kényelmesen szürcsölte a vért. 
- Vért akar? - hökkentem meg. Hoppá, mi lesz itt? 
Odaballagtam a hűtőhöz, és kikaptam egy tasak 0-sat. Bedobtam - szebben mondva bebasztam - a mikróba, aztán egy perc múlva kivettem. Cumisüvegbe öntöttem, majd elvette a "személyre szabott kínzógéptől" a babám, majd szájába dugva a cumisüveget etetni kezdtem. Vidáman nyelte le a vörös folyadékot, mire rám jött a szomjúság... mindegy, várhat. Miután sikeresen kiürült az etetőkellék, Val bealudt. 
- Alszik - susogtam rekedten. 
- És? - kérdezte Jane. 
- ÉÉÉÉS?! MEGYEK ALUDNI!"
Nagyon nevettem az emléken, majd odaúsztam a családomhoz. Alec karjaiba bújtam, hozzádörgölőzve, mire felhördült mély baritonján. Imádom, hogy egyetlen mozdulattal fel tudom izgatni, és még nem is kell erőlködnöm. 
- Parancsolsz? - pimaszkodtam vele. 
- De gonosz vagy már - nyekeregte. 
- Én is szeretlek - csókoltam meg. 
Azt hiszem, megtaláltam a helyem. Azt a helyet, ahová tartozom, ahová mindig tartoztam és ahová mindig is fogok. Először, amikor megpillantottam Alec-et, azt hittem, hogy csak gyermeki fellángolás van köztünk.  De nem... ez annál több volt. Minden hozzá köt. És ezt a köteléket elszakítani képtelenség. Olyan erős, mint a legkeményebb beton. Olyan mély, mint a legmélyebb szakadék... és igaz! Olyan igaz, minthogy én itt állok. Két mondatot véstünk a kastély falába: "Non c'è cosa più meravigliosa, se si vuole qualcuno da amare e viceversa. Ma forse è la seguente: se si trova l'anima gemella." Elbűvölve néztem az összeölelkező népséget, és mosolyogva csatlakoztam. A Volturi nem is olyan ijesztő és borzalmas népség, mint ahogy az kinéz. Majd átadtam magam a végtelen boldogságnak, amit csak egy igaz család tud megadni nekem. 

ESETLEG kérhetnék egy kevéske komiiit? Please! :D ESALSz= Egy story a lehetetlen szerelemről xDD
Az Akatsuki legyen veletek ^^ 

NEW'S!!! (Lice^^... Na jó: Rose)

Csumi drágáim! ♥

Először is: TADAIMA!!!!!!!!!! xDDD

Másodszor: gomen nasai, hogy eddig nem írtam, és még el sem kezdem a frisst!!!!!!!!!!!!!!!!

Novella+szülinap: És igen, holnap lesz a blog 1 éves, yeah!!! Ez azt jelenti, hogy holnap fel lesz töltve a Szülinapi Novella amit ígértem, és témája: Mi lett volna ha...? És innen sejthetitek. 

Friss: Míg ti nagyban vártátok a  frisst, én csak ültem a popimon, és 20x végignéztem a 1AÉ minden egyes részét (IMÁDOOOM!! *.*). Ismét teljes szívemből kérek bocsánatot. (Okoljátok Dant-C-t amiért egy ilyen rohadt fasza sorozatot készített ^^) Új feji csak a novella után lesz, és mint említettem beleadok apait anyait, sőt még nagyiit is ^^ Kívánjatok sok sikert és kellő lelki erőt :D

Az Akatsuki legyen veletek! Puszpá:

Lice, ismertebb néven: Rose

Új blog

Rose-zal új blogot hoztunk létre. Nézzetek be!
http://avampirszerelembymeli.blogspot.hu/
Főleg Alice-ről szól.

Pokol~6.Fejezet: Visszatérve~avagy: Még mindig nem halt meg!

Rose és Meli közös agyszüleménye! Komikat kérünk ^^

/Renesmee szemszöge/

Torkom összeszorult a Démonkirálynő láttán, és azon gondolkodtam, hogy hogy a jó Istenbe fogom ezt túlélni. Teljesen biztos vagyok benne, hogy megint meg kell vele küzdenem... De hogyan?
- Renesmee - hörögte a démon.
Nyeltem egyet, bár a szám így is csontszáraz volt.
- Liyliyth... - hangom elfúlt, majd egyszerre indultunk meg egymás felé. Egyből megnövesztette méregtől csurgó karmait, és lecsapott. Az utolsó pillanatból tértem ki előle, az ütés szele megcsapta a karom. Hátra szaltóztam egyet, növelve köztünk a távolságot. Beugrott, hogy megpróbálhatnék elfutni, de Liyliyth láthatatlan serege úgyis elállná az utamat. Eszembe jutott, hogy üzenhetnék Valerie-nek a különleges képességén keresztül. Közben a démonkirálynő újabb elrugaszkodáshoz készült. Ez az utolsó lehetőségem!

Segítség... kezdtem gondolatban. De mire folytathattam volna a mondatot, Liyliyth nekem ugrott, és én a sziklának csapódtam. Éreztem, hogy a fejemből ömleni kezd a vér. Sikítottam fájdalmamban. Meghalok gondoltam, mikor láttam, hogy a Démonkirálynő újra elindult felém.

/Valerie szemszöge/

Eg alkalommal Alec őrangyala szó nélkül átsegített minket a pokolba. Érkezésünk után rögtön elindultunk megkeresni anyut...ez nehéz lesz! Mindenütt minden egyforma volt , úgyhogy kezdtük azt hinni, hogy körbe-körbe járkálunk. A sűrű ködből hirtelen kivált egy ismerős alak.
 - Demetri? De hisz...te meghaltál – dadogtam. Először eszembe se jutott, hogy épp ezért van itt... és hogy inkább mi vagyunk rossz helyen.
 - Valerie! A pokolban vagyunk. Itt a halottak lelke van...meg persze néhány olyasmi őrült, mint ti – mondta Demetri.
 - Jó, de ezt majd később részletezzük! Most Renesmee megtalálása a legfontosabb – mondta Jane.
 - Nincs sok esélyünk... de mi lenne, ha... – célzatosan méregettem Demetrit, amitől kissé zavarba jött. – ... mi lenne ha segítenél nekünk? – néztem még mindig egykori testőrömre.
 - Tehát azt kéred tőlem, hogy segítsek nektek megtalálni Nessie-t – összegezte Dem.
 - Ha ez nem túl nagy kérés... – mondtam, tudván, hogy úgyis beleeggyezik.
 - Hát persze, hogy segítek! Hisz ő is a Volturi tagja. – mondta. Jól gondoltam!
 - Hát akkor induljunk, mielőtt késő lesz! – türelmetlenkedett apa.
Demetri vezetésével elkezdtünk rohanni. Még három perce sem futottunk, amikor egy óriási sziklafalhoz érkeztünk. Ekkor egyidejűleg két dolog történt. Első: meghallottam a fejemben anya segélykérését: segítség… aztán elfúlt a hang, mintha valami neki ütközött volna. Ez az egy szó halálra rémített. Második: Demetri megállt és ezt mondta:
  - Valahol itt van a sziklafal mögött.
Pár másodperc múlva egy kétségbeesett sikoltást hallottunk.
 - Úristen, ez anya! – kiáltottam.
Vámpírgyorsasággal átmásztunk a sziklákon. Szörnyű látvány tárult elénk:anya a sziklafal mellett feküdt és dőlt a fejéből a vér. És megláttuk, ki ennek az okozója: annak a nőnek ugyanolyan fehér volt a haja, mint a bőre… és egyenesen anya felé készült ugorni. Úgy látszott, semmi sem tudja megállítani, mikor hirtelen a fájdalomtól elterülve feküdt a földön: Jane kínozta. Alec pedig anyun próbált segíteni. Amikor a fejét tapogatta, felsikoltott fájdalmában.
 - Nyugalom, segíteni akarok neked – mondta Alec csöndesen. - Nessie, hallasz engem? Renesmee, kérlek, ne hagyj el! – könyörgött.
 - Elvesztette az eszméletét? – kérdezte Jane aggodalmasan, majd egy pillanatra elfordította áldozatáról a figyelmét. De ez a pillanat elég volt, hogy az a fura teremtmény talpra ugorjon és elrohanjon.
 - A francba! – dühöngött Jane.
 - Vigyük Nessie-t gyorsan Heidiékhez! – utasított bennünket Alec.

/Renesmee/
Valami megállította a felém készülő démont. Liyliyth fájdalmak közt fetrengett a földön. Erről eszembe jutott Jane… nem lehet! Biztos nem ő az!  oltottam el magamban a reményt.
Egyszer csak hideg és kemény karok közt találtam magam. Hideg ujjak kezdték tapogatni a fejemet. Egyszer csak éles fájdalom nyilallt a tarkómba – felkiáltottam fájdalmamba.
 - Nyugalom, csak segíteni akarok – hallottam ködösen Alec hangját. Közben az öntudatlanság minden erővel le akart rántani a mélybe. Tehát mégis ők azok. Akkor már nem forgok akkora veszélyben… de ők igen! Aztán eszembe jutott, ahogy Liyliyth fájdalmában a földön fetrengett. Alecék meg tudják magukat védeni, de mi ha Valerie… ennél a mondatnál az öntudatlanság hullámai átcsaptak a fejem fölött.

Facebook profil

Hellótok!
Kedves társszerkim mintájára én is létrhoztam  egy facebook profilt.
itt a link: http://www.facebook.com/#!/profile.php?id=100003975550268
Nyugodtan jelöljetek be! Ide írhattok véleményeket, tanácsokat, ötleteket :)

puszii
Meli

Pokol~5.Fejezet: Dönts basszus! Mindent bele Ness... Part 2

sziasztok! Én vagyok az új társszerkesztő, Meli! Ezt a fejit már én írtam, delehethogy túl rövid lett. Légyszi komizzatok hogy tetszett-e

(Renesmee szemszöge)

- Válassz - mondta az őrangyalom.

Most mit csináljak? Térjek vissza az eddigi szörnyű helyzetembe? Vagy válasszam a másik megoldást, amelyben Alec csupán a legjobb barátom?

- Ha ebben a dimenzióban szeretnél élni, akkor mindent, ami veled kapcsolatban történt el fog mindenki felejteni, minden amit csináltál meg fog semmisülni, és el lesz feledve. És mindent, amit ez alatt az idő alatt szereztél el fogsz veszíteni. – figyelmeztetett.

Mintha kést szúrtak volna belém. Valerie! Ha ebben a világban fogok élni, akkor Valerie meg fog semmisülni! És a meg nem született gyermekem – egy életnek, amely még meg sem kezdődött vége lesz. Beleborzongtam a gondolatba. Nem szabad ebben a dimenzióban maradnom!

Tehát muszáj lesz visszatérnem a pokolba és aztán valahogy kijutni onnan. És meg kell találnom Alecékat és bocsánatot kérni tőlük. Eszembe jutott, mekkora veszélyben lehetnek... Minél gyorsabban vissza kell mennem, hogy megtudjam, biztonságban vannak-e. 

Csak most vettem észre hogy az arcomat elöntötték a könnyek.

- Nem szeretnék ebben a dimenzióban maradni – a mondat végén elcsuklott a hangom.

- Biztos vagy benne? – kérdezte az angyal.

- Igen – suttogtam.

- Oké… a visszajutás kicsit kellemetlen lesz.

Mire válaszolhattam volna, mindent ellepett a fehér fény. Éreztem, hogy zuhanok és hogy valami keményre estem.

Amikor felkeltem, mindenhol sötét volt. A talaj nyálkás és hideg. Tehát megint a pokolban vagyok. Mikor a szemem hozzászokott a sötéthez, körülnéztem. Ugyanott feküdtem ahol az angyallal találkoztam.

A sötétből hirtelen egy női alak jelent meg. Beletelt néhány másodpercbe, míg rájöttem, ki az. De akkor halálos rémület fogott el.

Liyliyth.

Az alvilág királynője.

És biztos azért jött, hogy végleg megöljön – hogy megölje a lekemet.

(Valerie  szemszöge)

A szobámban ültem, amikor szörnyű érzésem támadt. Anya veszélyben van! 

Jane, aki éppen mellettem ült, rögtön észrevette.

- Mi a baj? - kérdezte.

- Az az érzésem támadt, hogy anya veszélyben lehet... - mondtam idegesen.

- Biztos csak fölöslegesen aggódsz. - nyugtatott

- Nem, ez több, mint aggodalom. Kérjük meg Alecot, hogy menjünk vissza a pokolba!

- Jó. De ezúttal vigyetek magatokkal engem is.

- Részemről rendben. - mondtam kicsit nyugodtabban.

Pár perc múlva már a trónteremben voltunk.

- Alec, rossz érzésem van anya miatt... az az érzésem, hogy nagy veszélyben van.

- Micsoda - idegeskedett apa - Nessie veszélyben lehet?

- Nem biztos. Ez csak egy megérzés. De azért erős megérzés - próbáltam kicsit megnyugtatni. Úgy festett - még ha ez vámpíroknál lehetetlen is - mint akit menten megüt a guta.

- De hát nem is szeret - nyafogott Selena. Nekem kedvem lett volna ott helyben letépni a fejét, de Alec figyelmen kívül hagyta a megjegyzését.

- Ezúttal Selena és Demetria otthon marad. Demetria, te fogsz helyettem uralkodni. Selena - kezdte figyelmeztető hangon - ha bántani mered Demi-t, akkor amint hazaértünk, lefejeztetlek. Demi, te pedig ha a testvéred akadékoskodna, szólj csak Felixnek. Ő majd ellátja a baját.

-De... - kezdte Selena, de Alec a szavába vágott.

-Semmi de! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Selena megérezhette, hogy jobb lenne nem visszaszólnia, és inkább durcásan elvonult a szobájába.

- És én - kérdezte Jane.

- Természetesen velünk jöhetsz. Ha Nessie veszélyben van, akkor szükség lesz a képességedre az ellenség ellen. - mondta Alec

Fél óra múlva már indulásra készen álltunk a kastély előtt - én, Alec, Damon, Jane és Cathy.

- Akkor irány a pokol...újra. - mondta ünnepélyes hangon Alec.

Na ennyi lett. Remélem tetszett.



Új blog! ^^

http://imvampirebyrosecw.blogspot.hu/

Pacsi, manócskáim!Új blog nyitotta meg kapuit, az én vezetésemmel, természetesen! Kérlek nézzetek be és ha szerettek nyomassatok egy komit!! Puszi a pocitokra!! ;) :P xD

A kövi feji hamarosan jön, addig is:

This can't be the real world now
I don't believe it, when I can't see the truth
Welcome to the real world now
The old are carried in only to poison youth
Am I, the only one who thinks it's tragic
'Cause I know
This can't be the real world now
Oh no oh
Oh no oh!!!!
♥ *---------* :$ ^^
Imádom :D