Sziasztok!! Hát igen ezt a "Mindenkinek, Alec kell?" Meg , hogy "Miért csinálod ezt?" ismerősöktől bőven hallgathattam.. :D
De itt a Magyarázat ami választ ad mindenre!!!
/Renesmee szemszöge/
Hátraestem és minden elsötétült....
Éppen egy pillanatra. De épp elégre, hogy elveszítsem őket szem elől. Ekkor Alice rohant oda hozzám.
-Nessie... Láttam.-mondta bánatosan amint, megpillantotta a szomorú képem.-De...
-Semmi de, Alice!-csattantam fel.
-Nessie nem érted!-próbált megállítani.
-Ennyire megkedvelted?
-Hadd, magyarázzam meg.-fordított szembe magával.-Rémlik az a név hogy Abbygeal McForry?
Hát persze, hogy rémlik!!
-Mit csinált?-sziszegtem.
-A húgának csábítás az ereje. Vagyis inkább ráveszi a vámpírokat, hogy azt tegyék amit ő akar, de ahogy testi kapcsolatot kell létrehoznia az illetővel.Szóval, most Luci Abbygealnak viszi Alecot.
-Nem!-kiabáltam és indultam is a szag irányába .
-Renesmee!-hallottam meg a világ legszigorúbb hangját.
-Mennem kell..-nyögtem de Jasper és Emmett már lefogott.
-Veled megyünk.-mosolygott apa amitől nem csak én lepődtem meg. Fél perc múlva már az erdőben rohantunk, amikor megéreztem azt a bizonyos illatot.
-Seth menj haza!-parancsoltam a bokornak.Hat farkas lépett ki belőle.Ránéztem apára.
-Velünk akarnak jönni.-vonta meg a vállát.
-Na jó de akkor tartsák az iramot.
Ismét futottunk és anyáék rétjére értünk. Ahogy sejtettem. Természetesen Florentio sem hiányozhatott a helyszínről. Ahogy észre vett el kezdett vicsorogni. És igen ott volt Alec is.
-Alec!-szólítottam meg. Az fiú egyből rám kapta tekintetét és végignézett rajtam.
-Nessie...-suttogta de szeme ismét üveges lett.
-Mit csináltál vele?-kiáltottam magamból kikelve.
-Amit annak a vámpírnak a nővére szokott, akinek van olyan képessége, hogy csábítás!-mosolyodott el.-És milyen jó buli lenne ha a saját szerelmed ölne meg. Alec!
A következő emlékkép az volt, hogy engem a fának szorítanak, miközben a családom ádáz harcot vív a többi vámpírral.Ránéztem támadómra és tényleg szerelmem nyomott egy fának. Majd elhajított messze...
Természetesen háttal értem földet. Felálltam és az egész testem remegni kezdett.
-Nem ismersz meg?!-mentem hozzá közelebb.
Rám morgott, de nem támadott meg.Ez már adott egy kis reményt.
-Nem ismerlek.-mondta. Hangjától melegség járta át a testem.
-Akkor mutatkozz be!-mosolyodtam el. A terv csak úgy megjelent a fejemben.
-Alec...-láttam rajta, hogy nem tudja fojtatni.
-Volturi.-fejeztem be helyette mire ismét rám kapta tekintetét.
-Ki vagy te?-szűrte a fogai közt.
-A nevem Renesmee Cullen.Nem akarsz már megölni?-kérdeztem.
Sokáig nézett a szemembe.
-De.-kezdte mire megrémültem.-De nem tudlak.
Közelebb léptem és nem mozdult el, nem is támadott meg. Ismét léptem egyet. És még egyet. Előtte álltam, érzetem lélegzetét. Kezemet a vállára tettem és megmutattam neki első csókunkat. Megremegett elkapta a karom. Olyan erősen szorította hogy piros lett.
-Ne érj hozzám!-morogta. Előtörtek a könnyeim.
-Ha tényleg ezt akarod, akkor ölj meg.-mondtam határozottan. Keze áttért a nyakamra és éreztem az apró szorítást is. Behunytam a szemem és vártam a halált. De nem jött. Kinyitottam a szemem és Alec még mindig ugyanúgy állt és engem nézett.ITT AZ IDŐ! Minden erőmet bevetve húztam le a fejét és tapasztottam ajkam az övére.Megmutattam neki mindent. Az összes emlékemet. Azt is amikor elhagyott. Először teljesen merev volt, de utána csak nyugodtan hagyta, hogy az emlékek áradjanak a memóriájában.Majd elvált az ajkunk.
-Nessie...
-Ez aztán a menő logika.
-Ne haragudj!Én nem tehettem semmit.-ölelt meg.
-Tudom semmi baj.Te Jó ÉG APÁÉK!-jutott eszembe a családom. Azonnal rohantunk vissza. A family minden egyes tagja meg volt. Nagyot sóhajtottam.
-Sajnálom, de Florentio és az ikrek elmenekültek.-tájékoztatott nagypapa. Szuper. Akkor még mindig nincs vége.
/Alec szemszöge/
Néztem a mellettem fekvő angyalt és élveztem álmait. Értelme sok nem volt inkább színek és képek. Aminek nagyon örültem, hogy az én arcom sokszor került elő. Bella nyitott be a szobába.
-Alszik?
-Igen.-mosolyodtam el.
-Azon gondolkodott, Carlisle, hogy nincs-e kedved kipróbálni a vegetáriánus életmódot.-ült le az ágy szélére.
-Nem is tudom.. Amíg itt vagyok addig szívesen.-válaszoltam.
-Remek. Megyünk vadászni.Gyere.-mondta kedvesen és én követtem. Az emberek véréhez képest szörnyű ízük volt de megtette. Órákkal később már nyitottam de kedvesem szobájába, de az ágy üres volt.
-Bella, Nessie hol van?-kérdeztem miközben lesiettem a nappaliba.
-A szobájában.
-Ott nincs.-tájékoztattam. Egyből felsuhant, Renesmee szobájába. Majd egy hangos sikítás. Mindenki Alice köré gyűlt.
-Renesmee...Renesmee...-nyögte.-Elvitték...
-Hogy mi?-emeltem feljebb a hangom.
-ELVITTÉK NESSIET!
Most csak ennyi remélem meg lesztek vele elégedve. NA jó éjszakát!<3
De itt a Magyarázat ami választ ad mindenre!!!
/Renesmee szemszöge/
Hátraestem és minden elsötétült....
Éppen egy pillanatra. De épp elégre, hogy elveszítsem őket szem elől. Ekkor Alice rohant oda hozzám.
-Nessie... Láttam.-mondta bánatosan amint, megpillantotta a szomorú képem.-De...
-Semmi de, Alice!-csattantam fel.
-Nessie nem érted!-próbált megállítani.
-Ennyire megkedvelted?
-Hadd, magyarázzam meg.-fordított szembe magával.-Rémlik az a név hogy Abbygeal McForry?
Hát persze, hogy rémlik!!
-Mit csinált?-sziszegtem.
-A húgának csábítás az ereje. Vagyis inkább ráveszi a vámpírokat, hogy azt tegyék amit ő akar, de ahogy testi kapcsolatot kell létrehoznia az illetővel.Szóval, most Luci Abbygealnak viszi Alecot.
-Nem!-kiabáltam és indultam is a szag irányába .
-Renesmee!-hallottam meg a világ legszigorúbb hangját.
-Mennem kell..-nyögtem de Jasper és Emmett már lefogott.
-Veled megyünk.-mosolygott apa amitől nem csak én lepődtem meg. Fél perc múlva már az erdőben rohantunk, amikor megéreztem azt a bizonyos illatot.
-Seth menj haza!-parancsoltam a bokornak.Hat farkas lépett ki belőle.Ránéztem apára.
-Velünk akarnak jönni.-vonta meg a vállát.
-Na jó de akkor tartsák az iramot.
Ismét futottunk és anyáék rétjére értünk. Ahogy sejtettem. Természetesen Florentio sem hiányozhatott a helyszínről. Ahogy észre vett el kezdett vicsorogni. És igen ott volt Alec is.
-Alec!-szólítottam meg. Az fiú egyből rám kapta tekintetét és végignézett rajtam.
-Nessie...-suttogta de szeme ismét üveges lett.
-Mit csináltál vele?-kiáltottam magamból kikelve.
-Amit annak a vámpírnak a nővére szokott, akinek van olyan képessége, hogy csábítás!-mosolyodott el.-És milyen jó buli lenne ha a saját szerelmed ölne meg. Alec!
A következő emlékkép az volt, hogy engem a fának szorítanak, miközben a családom ádáz harcot vív a többi vámpírral.Ránéztem támadómra és tényleg szerelmem nyomott egy fának. Majd elhajított messze...
Természetesen háttal értem földet. Felálltam és az egész testem remegni kezdett.
-Nem ismersz meg?!-mentem hozzá közelebb.
Rám morgott, de nem támadott meg.Ez már adott egy kis reményt.
-Nem ismerlek.-mondta. Hangjától melegség járta át a testem.
-Akkor mutatkozz be!-mosolyodtam el. A terv csak úgy megjelent a fejemben.
-Alec...-láttam rajta, hogy nem tudja fojtatni.
-Volturi.-fejeztem be helyette mire ismét rám kapta tekintetét.
-Ki vagy te?-szűrte a fogai közt.
-A nevem Renesmee Cullen.Nem akarsz már megölni?-kérdeztem.
Sokáig nézett a szemembe.
-De.-kezdte mire megrémültem.-De nem tudlak.
Közelebb léptem és nem mozdult el, nem is támadott meg. Ismét léptem egyet. És még egyet. Előtte álltam, érzetem lélegzetét. Kezemet a vállára tettem és megmutattam neki első csókunkat. Megremegett elkapta a karom. Olyan erősen szorította hogy piros lett.
-Ne érj hozzám!-morogta. Előtörtek a könnyeim.
-Ha tényleg ezt akarod, akkor ölj meg.-mondtam határozottan. Keze áttért a nyakamra és éreztem az apró szorítást is. Behunytam a szemem és vártam a halált. De nem jött. Kinyitottam a szemem és Alec még mindig ugyanúgy állt és engem nézett.ITT AZ IDŐ! Minden erőmet bevetve húztam le a fejét és tapasztottam ajkam az övére.Megmutattam neki mindent. Az összes emlékemet. Azt is amikor elhagyott. Először teljesen merev volt, de utána csak nyugodtan hagyta, hogy az emlékek áradjanak a memóriájában.Majd elvált az ajkunk.
-Nessie...
-Ez aztán a menő logika.
-Ne haragudj!Én nem tehettem semmit.-ölelt meg.
-Tudom semmi baj.Te Jó ÉG APÁÉK!-jutott eszembe a családom. Azonnal rohantunk vissza. A family minden egyes tagja meg volt. Nagyot sóhajtottam.
-Sajnálom, de Florentio és az ikrek elmenekültek.-tájékoztatott nagypapa. Szuper. Akkor még mindig nincs vége.
/Alec szemszöge/
Néztem a mellettem fekvő angyalt és élveztem álmait. Értelme sok nem volt inkább színek és képek. Aminek nagyon örültem, hogy az én arcom sokszor került elő. Bella nyitott be a szobába.
-Alszik?
-Igen.-mosolyodtam el.
-Azon gondolkodott, Carlisle, hogy nincs-e kedved kipróbálni a vegetáriánus életmódot.-ült le az ágy szélére.
-Nem is tudom.. Amíg itt vagyok addig szívesen.-válaszoltam.
-Remek. Megyünk vadászni.Gyere.-mondta kedvesen és én követtem. Az emberek véréhez képest szörnyű ízük volt de megtette. Órákkal később már nyitottam de kedvesem szobájába, de az ágy üres volt.
-Bella, Nessie hol van?-kérdeztem miközben lesiettem a nappaliba.
-A szobájában.
-Ott nincs.-tájékoztattam. Egyből felsuhant, Renesmee szobájába. Majd egy hangos sikítás. Mindenki Alice köré gyűlt.
-Renesmee...Renesmee...-nyögte.-Elvitték...
-Hogy mi?-emeltem feljebb a hangom.
-ELVITTÉK NESSIET!
Most csak ennyi remélem meg lesztek vele elégedve. NA jó éjszakát!<3
