Hali!!

Sziasztok!
Nem tudom ,hogy nyissak-e új blogot ezért érdekelne a véleményetek. Itt a prológus!

"Anabell Lillian MeCarly egy átlagos 17 éves lány. Mindene megvan mivel a szülei gazdag befektetők New York-ban. De egy nap minden megváltozik. És ennek egy személy az oka: Alec Volturi. Vajon mi lesz ebből? Itt kiderül."


Most csak ennyi. Szavazatot!!! 

16. Fejezet: Az esküvő

Itt a várva várt fejezet!! Áhh, alig várom, hogy megírhassam :DD Sok sok puszi és köszi a komikért!! Jó olvasást! 
Music (ahol a klip és a hangzás a fontos nem a szöveg ;) )

/Renesmee/


Itt a várva várt nap! Az a nap amikor én és Alec összeházasodunk. Pillangók repkednek a hasamban amikor arra gondolok, hogy talán egyszer anya is lehetek. Eszelős ábrándomból az én drága  nagynénim ébresztett fel. 
-Tessék felkelni Renesmee, nem lehetsz másnapos.-ébresztgetett.
-Alice, hajnali 6 óra.
-Én tudok róla, Nessie nem kell emlékeztetni.-hablatyolt.
-De-hát egykor lesz az esküvő.-nyögtem immár párnám alól.
-Épp ez az!!-kiáltott fel.-Alig 5 óránk van. 
Ekkor mindenféle jelzés nélkül rontottak be a lányok az ajtómon-Anya, Rosy, Rosalie, Heidi, Jane, Sarah, Esme, Leah, Emily-és ráncigáltak ki az ágyból. Megadtam magam nekik tudván,  hogy nincs menekvés. 
Jó két óra hosszáig kínlódtak a hajammal amikor Alice felkiáltott:
-Te Jó Isten már csak 3 óra rövid hosszánk maradt!Húzzunk bele.
Míg Heidi és Jane a körmömmel bajlódtak és Alice cibálta a hajam "Úristen, hogy lenne jobb?" addig anya elővette a ruhát és a kiegészítőket.
-Wow. De a nyakláncot vedd ki belőle.-szóltam rá.
-Miért?-kérdezte.
-Mert most csak egyetlen nyakláncot vagyok hajlandó magamra aggatni.-mondtam mosolyogva majd  kivettem az Alec-től kapott nyakéket a köntös alól. Anya elmosolyodott. 
-Kész!-kiáltott fel győzedelmesen Jane. 
-Nagyon szép lett. És nem is csicsás.-vigyorogtam.
-Köszönöm.-mondták egyszerre.
Sarah addigra készen volt a sminkemmel. Nagy nehezen beletuszkoltam magam a fehér selyemre, felvetem a kiegészítőket, vigyázva hajamra és körmömre. Fél óra múlva már teljes harci szerelésben álldogáltam a tükör előtt. Még mindig nem fogtam fel, hogy egy ilyen tökéletes fiú , hogy szerethet egy ilyen hibridet, mint én.
-Kezdődik.-jött be apa.-Gyönyörű vagy, kislányom.
-Kösz. Apa...
-Igen?
-Volturi királynő lettem.-hajtottam le a fejem.
Elmosolyodott.
-Tudom. És büszke vagyok rád.
-Tényleg.-kaptam fel a fejem.
-Renesmee, bármit teszel én támogatlak. Tisztelem a döntésed.
-Köszönöm.-ismételtem meg.




Lesétáltunk a nagyterem elé.
-Én ezt nem tudom megcsinálni.-torpantam meg. 
-Izgulsz?-nézett le rám.
-Icipicit...na jó, nagyon, borzasztóan.
-Felesleges.-legyintett.  
Átkaroltam a kezét, majd kitárták az ajtókat. Felhangzott az esküvői induló.
-Ne engedd, hogy pofára essek!-suttogtam apának. Ő csak mosolygott. Majd megláttam Alecet. Akkor tudatosult bennem: férjhez megyek egy olyan férfihoz, aki szeret és én viszont szeretem, az életemnél is jobban. Amint meglátott, elmosolyodott.  Mikor az oltárhoz értünk, apa még egyszer megpuszilta az arcom és a kezem, Alec-ébe tette.  Aro mondta a szöveget mi meg ismételtük.
-Igen!-mondta szerelmem az Akarod ezt a nőt...? kérdésre, válaszul.
-Igen!-ismételtem, majd megcsókolt. A tömeg ujjongani kezdett, tapsoltak majd a lányok rám vetették magukat. 
-Jajj, kicsim.-ölelt át anya. Láttam, hogy Jane bátyát öleli és Seth szorosan mellette áll. Majd amikor elengedte Alecet belebújt legjobb barátom ölébe. Leesett az állam.  Jane Volturi...szerelmes egy alakváltóba. 
A csokrot, sógornőm kapta el, majd kapott Seth-től egy puszit.
-Gyere!-húzott Alice. Egy bőröndöt nyomott a kezembe.
-Ne ölj meg minket!-nevetett Leah.
Beültünk a kocsiba és integettünk a tömegnek.
-Hova megyünk?-fordultam újdonsült férjem felé.
-Akármilyen édes is vagy, ezt nem szeded ki belőlem.-mosolygott negédesen.
-Na de...!
Megcsókolt.
-Hú, de aranyosan hallgattattál el.


A út további részében rengeteget beszélgettünk. Majd leszálltunk az utolsó repülőről és szerelmem felsegített a hajóra.  
-Hawaii?
-Hiába találgatsz, nem mondom el.
-Igenis kapitány!
-Hangosabban!-vigyorodott el.
-Most komolyan Spongya-Bobot akarsz énekelni?-nevettem el magam.
Majd a hajó lassulni kezdett. 
-Légy üdvözölve Esme szigetén.-suttogta a fülembe.
-Huh...-na jó, egy kicsit fura, hogy én is itt fogantam meg, de mind egy. Az ajtóban felkapott.
-Babonás vagyok...-morogta a fülembe. Majd letett és csókolni kezdett. 
-Hát nem ééédes?-csendült fel egy metszően gúnyos hang. Egy olyan lányhang amit legutoljára anya és apa tisztásán hallottam. Abbygeal. De mielőtt bármit tehettem volna egy erős ütést éreztem a tarkómon, majd a mindent felemésztő, hideg sötétséget. 

Renesmee "Nessie" Carlie Cullen Volturi Királynő teljes harci szettje

                             Alexander"Alec" Clayton Volturi   A Volturi Feje  

                                             A koszorúslányok hada
                                                                       

                                     A terem ( Alice kitett magáért xDD)

15.: Készülődés

Hali!!! Az eredmény 6-1 lett az IGEN javára... :DD
Jajj nem tudom mi sül ki a fejezetből...
Dóridodo: Köszönöm! *-*  Remélem , hogy érdekel engem is hidd el!! xDDD Puszi
Mágus: Köszönöm! *-* Számíthatsz csavarokra bár még magam se tudom, hogy mi lesz az :DDd Puszi
LaMes♥: Köszönöm! *-* Én is várom az esküvőt! Egyet értek a ceremóniák mindig csodásak!! Puszi
Jó olvasást! Dal a fejihez!!!

/Nessie/


Mikor már legalább öt perce álltam ott felfogtam szavainak érelmét. Megkérte a kezem én meg még nem is reagáltam. Arckifejezése kezdett bizonytalanná válni. A NAGY Alec Volturi bizonytalan. Hihihi...
-Én..?
-Te.-mosolyodott el szívdöglesztő féloldalas mosolyával, amit úgy imádtam. 
-Igen! Igen,Igen,Igen,Igen,Igen,Igen,Igen,Igen!!!!!!-ugrottam a nyakába.  Felkapott és megpörgetett a levegőben. De a jó kedvem ahogy lett úgy is szállt el.
-És Jane?-hebegtem.
-Ugyan már!-nevetett fel-Ha ő nem bátorít lehet meg se mertem volna tenni.
Majd jobban szemügyre vettem a vörös köves csodát.
-Anyáé volt.Apa is ezzel kérte meg a kezét.-mosolygott szomorkásan.
-Gyönyörű.-szipogtam.
-A te kezedre illik.-biztos voltam benne, hogy ha tehetné ő is könnyezne. 
-De nem kéne a családban maradnia.-kérdeztem.
-Te is a családom tagja vagy.-suttogta és megcsókolt.




A bejelentés valahogy jobban ment a Volturi-nak mint apának.  Mikor azt mondta, hogy nyögjem már ki, hogy mi a baj, a torkom kiszáradt és hót ziher, hogy olyan fehér lettem lettem mint a fal.
Majd elhabogtam egy "Apa hozzámegyek Alechez...vagyis el venne...vagyis a te véleményed is számít"-ot. Majd egy hangos sikítás, amiből ennyit vettem ki: " Esküvő!Nessie!!Tervezhetem Nessie esküvőjét!!!! ESKÜVŐŐŐŐŐŐ!!!!!! Go VOLTERRA!! ESKÜVŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ!!!!!!!".
Bizonyára Alice-tól és esetleg Rosalie-től származhatott. Majd egy: " A húúúgom férjhez meeegy!!".Tuti, hogy ez Rosalinda volt. Ezek szerint már hazatértek a nászútjukról. Alec hangosan nevetgélt amikor Nagypapa kiáltása hallatszód-ott: "Alice, ne ugrálj a bútorokon!"


A Cullen család már itt is van, az esküvő három nap múlva lesz. Ma megyünk el ruhát nézni. Pillangók röpködnek a gyomromba, ha rá gondolok, hogy ugyanazt kell átélnem amit Rosy-nak, egy-két hete. 
-Hajrá csajok.-utasított be minket. 
Az első bolt a "Wonderful Wedding Dress's" nevet viselte. Tényleg csodás ruhák  voltak benne, de valahogy egy se fogott meg.  Több óra hosszát keresgéltünk amikor megláttam az Igazit. 
-Az kell!-mutattam a ruhára.
-Na hajrá, próbáld fel.
Meg is tettem amit kért, fél perc múlva, már kész állapotban sétáltam ki.
-Gyönyörű...
-Csodálatos...
-Meseszép...




 -Melyik meghívó kell?
-Jajj itt van vagy ezer darab.-nyögtem.
-Csak válassz.-sürgetett Heidi.
-Ez! Megy a ruhához.
-Tökéletes.-mosolyodott el.


-Torta.
-Minek???-hüledeztem.
-Korrekt esküvőt akarok, nem vámpírosat.-magyarázta Alice.
-Te válságba hozol minket. 
-Ugyan már.-legyintett.
-Na jó.-adtam be a derekam.-Legyen két emeletes...
-Kettő!? Egy normális embernek magasabb a tortája, asszony!-borult ki.
-Tudod mit? A torta a te felelősséged! De ne legyen túl csicsás.-emeltem fel a karom fej magasságba.
-Szupii!-örvendezett.


Fáradtan dőltem este szerelmem karjába.
-Na milyen volt?-kérdezte.
-Borzalmas. Legközelebb: te mész menyasszonyi ruhát próbálni.-mutattam buksijára.
-Igenis!-tisztelgett. 
-Te nem aggódsz az ikrek miatt?-néztem a szemébe.
-Nem. Vigyázok rád, Nessie amíg lehet és itt leszek melletted, amíg el nem küldesz magad mellől. Abbygeal soha, érted, soha nem fog még-egyszer elvenni tőlem. Erre a nyakamat teszem.-szavai megnyugtattak. 
-Akkor soha nem foglak elengedni.-öleltem magamhoz.
-Örökké?-hajolt közelebb.
-Örökké.-csókoltam meg.




Tudom, hogy rövid lett de ez amolyan átvezető rész akart  l enni. Puszi: Nesss

Segítsetek!

Sziasztok! 
Mivel a ti véleményetek szerint írok, szeretném ha szavaznátok!
Új szavazást fogok kirakni, és az alábbiak között szeretném ,ha döntenétek:
Renesmee és Alec összeházasodjanak 
Vagy ne! 
Viszont addig amíg megfelelő mennyiségű szavazatot nem sikerül gyűjteni addig nem lesz friss :( szval siessetek!! 
Pusz:
Nesss

14:A Szerelem szenvedélyes bűvöletében

Hali!!! Köszönöm a komikat, nagyon jól estek. Itt is a folytii!

/Nessie/




Zokogva borultam kedvesem mellkasára.
-Mi a baj? Fáj valamid? Rosszat mondtam?-ijedezett.
-Ugyan már,te hülye. Ilyen szépet sose mondott nekem senki.-motyogtam.
-Elmondhatom még egy párszor.-éreztem a hangján, hogy mosolyog.
-Talán majd később. Előbb muszáj vadásznod.-húzódtam el.
-Nessie, ugye tudod, hogy nem ihatok állatvért?-nézett mélyen a szemembe.
-Tudom. Nem is kérlek rá.
-De hát...
-Alec, ha zavarna amit csinálsz, már nem lennék itt.-vágtam a szavába.
-Akkor megyek. Ja és Nessie?-fordult meg az ajtóban.
-Igen.
-Ne csinálj semmi baromságot.
-Szia, Alec.-sziszegtem idegesen. Ő mosolyogva távozott.
A délután nagy része azzal telt, hogy Felix szégyenbe hozott a sakkban. Egymás után 17 vereség. Ügyes vagy, Renesmee.
-Bocsi,Ness, nem tehetek róla, hogy tehetséges vagyok.-húzta ki magát.
-Kapd be, Felix-nyújtottam ki rá a nyelvem.
-Mit, Nessie?-nézett értetlenül.
-Renesmee, gyere el velünk vásárolni.-rontott be Heidi és Jane.
-Minek?!
-Mert nincs egy rendes göncöd.-mutatott rajtam végig a Volturis csaj.
-Ez fájt...-háborodtam fel.-Na jó menjünk.-adtam be a derekam.




Ezek nem normálisak. Na jó ha Alice-ra rájön, olyan 50 boltba tuszkol be. Jane és Heidi már a 51.-nél tartanak.
-Én ide nem megyek be.-jelentettem ki határozottabban, mint valaha. Egy fehérnemű-bolt tárúlt a szemem elé, tele kosaras melltartókkal. 
-Ugyan már Nessie, ne legyél már ilyen prűd.-fordult felém Heidi és le is ütött egy vaskos táskával.
-Au. Na jó de ez az utolsó.




Visszatérve a kastélyba, fáradtan dőltem el az ágyon. Teljesen kimerítettek. Majd Alec nyitott be a szobába.
-Szia.-lágyan megcsókolt.
-Szia.-feleltem.
-Nagy hírem van. Aro lemond a trónról és nekem ajánlotta,hogy töltsem be a szerepét.-mosolygott.
-Na ne! És mi a jó hír?-ültem fel.
-Lehet kicsit korai lesz de nem várhatok vele tovább.-letérdelt elém. A szívem a torkomban dobogott. -Renesmee Carlie Cullen Volturi. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?

Tudom, hogy egy kicsit hamar jött, de úgy éreztem nem várhatok ezzel tovább. :'DDD kérek komikat!
Pusz:
Nesss

13. Fejezet: Hallgass a szívedre!

Sziasztok!! Köszönöm a komikat!!! Remélem most is lesz 2-3 db!! pusz : Nesss

1 Héttel később


/Nessie/




Épp a La-Push parton sétáltam amikor anyát pillantottam meg.
-Szia.-köszöntöttem.
-Szia, Nessie.
Együtt mentünk tovább. Egy idő után megszólalt. 
-Alec hazament?
-Igen.-hangoztattam a tömör válaszomat.
-Gondolom a múltkori után nem akarsz odautazni hozzá.-tippelt anya.
-Nem.-sóhajtottam.
Egy ideig csendben ballagtunk.
-Ismered azt a történetet amikor apád elhagyott, Igaz?-törte meg a csendet.
-Hogy jön ez ide?-értetlenkedtem.
-Megbocsátottam neki.-magyarázta.
-Miért akarod annyira, hogy visszamenjek?-tettem fel a legnyomasztóbb kérdést.
-Mert láttam, hogy nézz rád. És, hogy te hogyan nézel rá.-mosolyodott el.
-Gondolod, hogy még mindig szeret?-torpantam meg.
-Nem hiszem. Szerintem te vagy az élete.
Erre a mondatra elszaladtam. Beugrottam az ablakon és felkaptam minden szükséges dolgot. Majd egyenesen a reptér felé vettem az irányt. A repülőt éppen hogy elcsíptem. A hosszas út után támolyogva léptem le a gépről. Legnagyobb meglepetésemre Jane várt.
-Hát te meg mit csinálsz itt?-kérdeztem. 
-Gondoltam, hogy valamikor jössz. Siethettél volna.-húzta el a száját.
-Miért vártál?
-Mert a bátyám ül a szobájába egy hete és nem hajlandó táplálkozni sem.-magyarázott.
Beültem a Felix vezette kocsiba.
-Ugye nem ijedsz meg ha gyorsan megyek?
-Ha a családommal laksz megszokod a sebességet.-legyintettem.


Sietősen lépkedtem a folyosón és benyitottam Alec szobájába. A redőnyök lehúzva voltak alig láttam valamit.  Szerelmem az ágyon ült és bámult ki a fejéből. Elé sétáltam.
-Nessie...-suttogta. Nem tudott többet mondani hiszen akkor már ajkam az övén volt. Hosszasan csókolóztunk, amikor elvált tőlem.
-Szeretlek...kérlek, ne haragudj...
-Nem haragszom!-vágtam rá. 
Felállt és az asztalhoz lépett.
-Csukd be a szemed.
Megtettem amit kért. Néhány másodperc múlva a kezembe nyomott egy lapot. 
-Az van ráírva amit irántad érzek.-magyarázta.
-De hisz ez üres!-teljesen összetörtem.
-Igen. Mert amit irántad érzek az leírhatatlan.-suttogta már a fülembe.