B.U.É.K.!!!

Sikerekben gazdag boldog új évet kívánok mindenkinek! Egyetek jó sok lencsét!! Puszika:

Nesss

23.Fejezet: Confessions of a Broken Heart

Sziasztok! Itt is van a kövi!! Komikat pls! *.* A komit B.Mary nek köszönöm ♥
Zene :"( *.* (lehet, hogy a szövege nem illik a fejihez, de ettől a számtól jött az ihlet!) :")


"Egy házasságnak akkor szakad vége, ha már nincs mit mondani egymásnak. És akkor, ha már érzések sem kötik őket egymáshoz. Ahol még van veszekedés, ott remény is van."


/Nessie szemszöge/


-Hogy micsoda?!
-Nessie, figyelj! Sajnálom! Ha ettől megromlik a barátságunk...-kezdte Demi de félbeszakítottam.
-Ettől nem lesz más semmi. Attól még ha a húgod...
-Hülye liba?-mosolyodott el.
-...te nem vagy az.-öleltem át.
-Nem zavar,hogy itt vagyok?-csattant fel Selena.
-Nem.-nevettünk fel egyszerre.
-Renesmee, beszélhetnénk?-kérdezte Alec.
Ha Renesmee-nek szólít akkor nagyon haragszik rám. Szó nélkül vonultunk be a szobánkba.
-Miért utálod ennyire Selena-t?-tért egyből a lényegre.
-Te miért szereted?-tértem ki a kérdés alól.
-Mert: intelligens, vicces és kedves lány.
-Boldog vagyok!
-Miért-utálod -ennyire?-tagolta a szavakat.
A testem remegni kezdett. Éreztem, hogy azok az érzelmek, amiket öt éve magamba fojtottam kitörni készülnek. Igen öt éve szenvedek egy érzéstől, ami annyira őrjítő, annyira idegtépő, mint semmi más.
-Elvette a családomat!-tört ki belőlem.
-Tessék?-értetlenkedett.
-Öt éve annak, hogy világra jöttem. De ami a legfontosabb: a nővérem is akkor született. Tudod milyen borzalmas, hogy mindig csak második lehetsz?! Hogy sose fogsz annyit érni, mint az idősebbik?! Hogy bármit is teszel, nem tudsz előrébb lépni?! És most ez a lány visszahozta ezt az érzést!Nem akarom még egyszer átélni!-zokogva estem össze, de tovább folytattam-Nem akarom, hogy elvegyenek tőled. Egyedül te vagy nekem,Alec. Te aki, mindenkinél többet számít. Amikor megismertelek, tudtam , hogy meg fogod változtatni az életemet...-miközben folyamatosan beszéltem, odajött hozzám, letérdelt mellém és ölelésébe vont-És megtörtént.Hiszen Cullen-ből lettem Volturi, Forks-ból Olaszországba költöztem. Elvettél feleségül...és...és...
De ekkorra már annyira bőgtem, hogy semmi mást nem tudtam mondani.
-Shh,egyetlenem nyugodj meg kérlek.Emlékszel mit mondtam amikor... elhagytalak?-nézet  le rám.
-Próbálom elfelejteni.-morogtam.
- Lehetetlen szerelem a miénk. De mégis sikerült, hiszen együtt vagyunk. Ráadásul semmi és senki sem szakíthat el minket. Hiszen a szerelmünk megtörte Lucelinda képességét is.-mosolyodott el.
-Akkor szeretsz?
-Mint mondtam: amit irántad érzek az leírhatatlan.-suttogta.
-Alec?
-Igen?
-Nem csókoltál meg egy hete.
Vette a célzást. A következő másodpercben már átölelt minket a szenvedély és a szerelem. És valaki megszakított minket. Na vajon ki?
-Öm...ti együtt jártok?-Selena állt a nyitott ajtóban.
-Igen!-bólintottam.
-Nem!-vágta rá Alec. Tudtam mit akar mondani. A kis gonosz. De imádom. 
Elvigyorodtam.
-Renesmee a feleségem.-mosolygott. Selenita ha lehet a szokásosnál is sápadtabb lett.
-Akkor gondolom szó se eshet arról , hogy esetleg járjunk.-és nekem itt lett elegem. Olyan gyorsasággal pattantam fel, hogy Alec először azt hitte, eltűntem. Elkaptam Selly-két a nyakánál fogva és úgy hajítottam ki az udvarra. Kidőlt a fal, a csajszi meg az erdő közepén ért földet. Majd felpattant és egy tűzgolyót lőtt felém. Azt hittem meghalok.
-Szeretlek Alec!-kiáltottam és hallottam szerelmem kétségbeesett szavait:
-Nessie!! Ne!!
Vártam a hálált. De nem jött. Csak Demi hangja.
-Abból nem eszel, húgi.
Kíváncsian kinyitottam a szemem. A tűzgömb még mindig felém tartott, de barátnőm csak felemelte kezét és tűz semmivé lett.
-Demi!-borultam a nyakába. -Köszönöm.
-Ugyan már, ez a legkevesebb. Egy Audi R8 után?
Elmosolyodtam. 
-Demetria!Nem a húgodat kéne védened?-törte meg a csendet Selena.
-Ha ez a bizonyos illető helytelenül cselekszik, akkor nem!-vágott vissza a barátnőm.
-HOGY MERTED?! HOGY MERÉSZELED MEGTÁMADNI A FELESÉGEM, A VOLTURI FEJÉNEK FELESÉGÉT?!-ordibált Alec.
-Ugyan már. Nem tett kért  bennem.-tettem kezem vállára.
-Meghalhattál volna.-nézett le rám.
-De nem haltam meg szóval...-vágtam rá habozás nélkül.
-Selena a trónteremben tárgyalás fog dönteni arról, mi legyen a büntetésed. Fél óra múlva ott légy!-hangzott szerelmem kemény parancsa, majd bevonult a  kastélyba.
-Ugye nem fogjátok megölni?Utálom, de mégis csak a húgom.-nézett rám könyörgően Demi.
-Nem. Megölni biztos, hogy nem fogjuk.
Ő bólintott és a trónterembe ment.

-Legalább is remélem...-suttogtam magamnak.

Hát most csak ennyi!! Sok sok puszi: NesssVolturi

Boldog Új Évet!

Nagyon sok boldog új évet kívánok minden olvasómnak! Bulizzatok egy jó nagyon drágáim!




"Ma este semminek  nem szabok gátat! 

Első a szórakozás,minden más várhat!"




UI: A fejezet készülőben van ;) ma vagy holnap fent lesz!! :DDD

22.Fejezet: Egy új barátnő avagy egy régi testvér

Hali emberek! Élek és virulok,de ami a legfontosabb: itt a folytatás!

 A magány fájdalmát gyógyítani lehet új barátokkal


/Nessie szemszöge/


.... és belépett rajta Alec és Selena kettőse.


Hirtelen lélegzetet venni is elfelejtettem. 
-Mi a jó Istent keres ez itt?-adtam hangot idegességemnek.
-Selena csatlakozott a Volturihoz.-magyarázta meg Alec.
-Annyi leesett.-mosolyodtam el gúnyosan.
-Megtennéd, hogy visszaengedsz a helyemre?
Felálltam a székről és elé sétáltam.
-Te meg visszaadnád a fiút, akit szerettem?-kérdeztem, a szemébe nézve.
Láttam rajta, hogy teljesen ledöbbent. Fogtam magam és kisuhantam a teremből, ki az erdőbe.


Mikor lassan csillapult a sírásrohamom felálltam és egy szikla felé vettem az irányt. Átgondoltam az életem. Mind a nyomorult,5 évet. Először, amikor megszülettem. Anya fájdalmas, mégis boldog arcát. Majd a játékot a farkasokkal, főleg Seth-el. Az első találkozásra a Volturival.Majd 3 évesen megkaptam az első kocsimat, egy szürke Audi R8-at. Egyből összetörtem. Majd rá fél évvel-amikor már letettem a vizsgát-vett nekem egy ezüst Mercedes E Class-t. Azt is összetörtem. Majd megkaptam a Porsche-t. Na az már tovább tartott. Jót mosolyogtam az emléken.Majd szép sorban jöttek az Alec-al töltött idők.És most itt vagyok. Egy szikla peremén, aminek alját nyaldossa a tenger tiszta vize. 
-Akkor is...szeretlek Alec!
Majd levetettem magam a mélybe. Iszonyatos erővel csapódtam be a vízbe. Nem kapálóztam, nem úsztam a felszínre. Hanem süllyedtem,hagytam , hogy magával sodorjon az ár. Hirtelen két, jéghideg kar húzott fel a felszínre és vonszolt ki a partra.Teljesen biztos voltam benne, hogy nem Alec az. És igazam lett.
-Hahó!-pofozgatott egy ismeretlen lány.
-Jól vagyok.-hazudtam és felültem.
-Oké, gyere állj fel.-segített talpra állni.-Miért ugrottál?
És én elmeséltem mindent.
-Ez durva. Amúgy Demi vagyok. Penelope Demetria Smith.-nyújtott kezet.
-Renesmee Carlie Cullen Volturi. De csak Nessie. Mond merre laksz?-kérdeztem.
-Vándorlok.
-Van képességed?-faggattam tovább.
-Igen. Uralni tudom a vizet, a levegőt-ebből kifolyólag a jeget-és a földet. A tűz elem, a hugomnak jutott.
-Értem. Akarsz csatlakozni a Volturihoz?
-Lehetne?-csillant fel vörös szeme.
-Persze. Nagyon erős képességed van és...-de ekkor a nyakamba vetette magát.
-Köszi,Köszi,Köszi,Köszi,Köszi,Köszi,Köszi,Kösziiiiiii!!!!
-Most, hogy teljesen megáztam elmehetnénk vásárolni.Ráadásul kéne egy új kocsi.
-Nincs egy vasam sem.-hajtottam le a fejét.
-Na és? Majd én fizetek.-vontam meg a vállam. 
-Nem. Azt nem hagyom.-tiltakozott.
-Ugyan már.-legyintettem majd elindultunk a városba.


A ruhaboltban


-Ez milyen?-kérdeztem.
-Gyönyörű.De minek az estélyi?
-Tartunk egy bált.-adtam meg a gyors választ.-Ez lesz az. Most te jössz.
-Jajj ne má'.
Bedobtam neki ruhákat a próbafülke ajtaján. Egy zöld színűben jött ki.
-Ez az!Nem is kell tovább keresgélni. Nagyon szép vagy.-vigyorogtam.
-Oké akkor fizessünk.-tanácsolta.
Miután levette a ruhát a pénztárhoz mentünk.
-Az ön ruhája-vette el tőlem a vörös Devergo-t-9000 dollár.
Mosolyogva fizettem.
-És a magáé-vette el a zöld Marks-ot-11235 dollár.
Azt is fizettem. Mikor elhagytuk az üzletet Demi sipítozni kezdett.
-Hogy költhettél rám 11235 dollárt?!
-Még venni kell magamnak és neked is kocsit.
-Nem vehetsz nekem kocsit.-nyafogott.
-Dehogynem.


A kocsiboltban


-Azt hiszem szerelmes vagyok.-végigsimítottam az éj fekete Lamborghini kifogástalan fényezésén- Mennyivel repeszt?
-300-al is dorombol, mint egy kiscica.-felelte a pasas.
-Elviszem.-bólintottam.-Demiii megvan már?!
-Igen.-mutatott az Audi-ra. Elmosolyodtam, hiszen ilyen volt az első autóm.
-Az Audi R8-at és a Lamborghini Galladro Lp560-at elvisszük.-adtam a kezébe a platina kártyám. Levette a pénzt. Hazafelé egy autó versenyt rendeztünk. Felnyomtam a gázt 300-ra és tényleg alig kottyant meg neki. Természetesen én nyertem.
-Hohóóó Nessie. Bevásároltunk?-vigyorgott Felix.
-Ugye milyen gyönyörű?
-Esetleg...
-Nem Felix! Hozzá ne merj nyúlni.-álltam a kocsim elé.
-Oké. És ő ki?
-Ő Demi. Az új családtagunk.
-Nagyon örvendek.-integetett az emlegetett.
-Na gyere keressünk neked szobát.
Magammal ráncigáltam és belebotlottunk Alec-be és Selena-ba.
-Demetria?-kérdezte az a ribanc. Ahj de utálom.
-Selenita?
-Honnan ismeritek egymást?-szólalt meg szerelmem.
-Selenita, a húgom.-suttogta Demi.
-Hogy micsoda?!

Sajnálom! :(

Sziasztok, drágáim. 
Sajnos nem tudom hozni az új fejit, ugyanis keresztanyukám végre hazajött Angliából és most nála vagyko néhábny napig. Van itt is gép, de én Google Chrome-ba szoktam írni, ami egyből kijavítja a hibákat, bármilyen szöveget is írok, de itt csak Explover van. Most felesleges, hogy hozzak egy hibákkal  teli sz*rt, szóval néhány napig nem lesz friss. De! megpróbálom a 22.Fejezetet szupi hosszúra megírni! Amugy mit kaptatok? Kiváncsian várom, hogy elmeséljétek! További szép karácsonyi napokat kívánok nektek és a családotoknak! És ne haragudjatok O.o!!! :"(((
Puszi:
NesssVolturi

Boldog karácsonyt!

Áldott, békés karácsonyt kívánok minden olvasómnak!! Sok pusziii:
NesssVolturi

21.Fejezet: Nem!

Halii!! Itt is a fejiii! A komit köszönöm Bloody Mary nevű F.Mágusomnak :)
Zene

/Nessie szemszöge/


-Alec?-suttogtam remegő hanggal.....


-Nessie...mégis, hogy...hogy képzelted azt, hogy elmész és nem szólsz?-próbált nyugalmat erőltetni a hangjára, de én már ennél sokkal jobban ismerem. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban leordíthatja a fejem.
-Nem volt rám időd.-néztem a szemébe.
-Miért mondod ezt?-borult ki.-Miért mondod, hogy nem foglalkozok veled, amikor, nap mint nap veled vagyok?A kötelességeimmel is foglalkoznom kell.
-Mostanában, mintha egy kicsit fordítva történne mind ez!-kiabáltam rá.-És, ha most megbocsájtasz, aludni akarok.

Majd felvonultam az emeletre és olyan erővel csaptam be az ajtót, hogy valószínűleg még Port Angeles-ben is hallották. Felkaptam magamra egy dzsekit, de tudtam, hogy meg fogok fagyni, mivel Emily nem valami réteges öltözéket adott rám, hanem egy pántos ruhát és a kabát se volt valami szívet melengető. 
Az isten szerelmére, Renesmee! Félig vámpír vagy! Csak kibírod valahogy!-ordibáltam magammal, gondolatban.
Kiugrottam az ablakon, egyenesen a reptér felé. Szinte beestem az állomásra. 
-Jó napot! Mikor megy a legközelebbi gép Olaszországba?-kérdeztem a recepcióst.
-Hova szeretnél menni?-kérdezte a nő.
-Volterrába.-adtam meg a választ.
-21:30-kor.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
Alig van 2 percem. Szétnéztem, remélve, hogy nem lát senki. Végül vámpírsebességgel futottam fel a gépre.


A repülőn


Miért vagyok ennyire szerencsétlen?Miért nem képes a sors nekem is normális,házas életet adni? Hagyni, hogy Alec-el fürödjünk a boldogságban. Milyen jó is lenne! Elhagyni a Volturi-t, felvenni egy semleges nevet, például a Melody-t, elköltözni Los Angeles-be. Lenne két gyerekünk, Liyliyth és Zachary. De ez teljességgel kizárt, hiszen papa kijelentette, hogy nem leszek képes gyermeket a világa hozni, főleg vámpírtól. Bezzeg Rosalinda már terhes is. Olyan furcsa. Amíg nem találkoztam Alec-el meg sem fordult a fejemben, hogy anya legyek egyszer. Most meg...


A palotában


Végre itthon! Igen, végre felvállalom, hogy ez az otthonom, a hely ahová teljes egészében tartozom. 


/Alec szemszöge/


-Mostanában, mintha egy kicsit fordítva történne mind ez!-kiabálta rám Renesmee.-És, ha most megbocsájtasz, aludni akarok.
Majd felvonult az emeletre, én meg utána. Viszont az orrom előtt csapta be az ajtót. Akkor egyedül hagyom. Nekem mind egy. Mostanában Nessie is más lett. Sokat hisztizik. Pedig eddig ez egyáltalán nem volt rá jellemző. Azt sem értem, hogy Selena-val mi a baja. Hiszen nem csak hogy gyönyörű, de intelligens, vicces és kedves lány.
-Mi a baja?-kérdeztem Edward-ot.
-Nem tudom, pedig Renesmee szeret barátkozni.-mondta a férfi.-Nem tudom mi van vele.
Majd Emily felment az emeletre, mondván, hogy megnézi Nessie-t. Majd egy hangos sikítást. A nő lerohant és a következő szavakat mondta:
-Nessie eltűnt!


/Nessie szemszöge/


-Ness,amíg Alec nincs itt, te vagy a főnök.-jelentette ki Dem.
-Oksi.-mosolyodtam el. 
Bementünk a nagyterembe, és elfoglaltam férjem helyét.
-Királynő, Santiago és Afton hoztak egy román kémet. 
-Hozzátok ide!-mondtam. Ő meghajolt és kiment a teremből.
Behozták a vámpírt. Nő volt, hosszú szőke hajú.
-Ki vagy?-kérdeztem tőle.
-Renata.-válaszolta.-Kate Dark.
-Dark?-értetlenkedtem.-Úgy tudta,hogy a románok Woodrow-ok nem?
-Én nem vagyok román.De ennek a pasinak dumálhattam.-mutatott rá Santi-ra.
-Nem tudjuk kideríteni az ártatlanságát, muszáj lesz megölnünk.-mondta csendesen Felix.
-Ok nélkül nem ölünk. És különben is...-mosolyodtam el.-én ki tudom deríteni.-majd felálltam.
-Megtisztelsz?-nyújtottam felé a kezem. Ő ideadta, én meg betekintettem az emlékei közé.


/E/3/


Egy lány sétált az utcán. Egy kis kabátba burkolódzott, amit szorosan összefogott magán. Egy sötét sikátorban sétált, épp egy barátnőjétől sietett haza. Valahol éjfélt ütött az óra. A kongás hangja végigszaladt az utcákon, megrengette a város ködös utcáit. A lány begyorsított, szőke haja csak úgy lobogott utána..
Renesmee összerezzent ahogy átélte, hogy egy vámpír Renata torkába mélyeszti a fogait, a lány átváltozással való fájdalmait,az égető érzést a torkában amikor az felkelt, újszülöttként,az embervér ízét a szájában.
Közel 300 év telt el a lány átváltozása óta. Egyedül járta a világot. Most Olaszországban volt, amikor két nagy belga állat lefogta és bevonszolta a palotába.


/Nessie szemszöge/


-Már értem.Ez a lány nomád.-jelentettem ki.-Méghozzá elég értékes képességgel.
-Mi lenne az?-kíváncsiskodott Dem.
-Mindenkit az őrületbe tud kergetni. Szeretnél csatlakozni?-fordúltam felé.
-Aha.-mosolygott.
-Corin megmutatja a szobádat.
Visszaültem a székbe.Majd nyílt az ajtó és belépett rajta Alec és Selena kettőse.

20.Fejezet: Farkas szeretet avagy egy kis boldogság

Sziasztok! Először is köszönöm a komikat: DóriDodo-nak és szokás szerint F.Mágusnak :) ♥
Zene a fejihez!

/Alec szemszöge/


-Hol ez a lány?-járkáltam ide-oda a kastélyban.
-Ki?-kérdezte Felix.
-Nessie, ki más?
-Ööö...nem t'om.-és elszaladt.
Szegény, rosszul hazudik. Utána suhantam elvettem az érzékszerveit.
-Hol-van-Nessie?-tagoltam a szavakat.
-Levél az asztalodon.-erre a kijelentésére már rohantam is. Berobbantam a szobánkba és feltéptem a levelet. Elolvastam, és mérgemben akkorát csaptam az asztalra, hogy az kettétört.
-FELIX!-üvöltöttem.
-Mi van már?
-Te erről tudtál?!
-Igen!És te is tudtad volna, ha egy kicsit is odafigyelsz arra a lányra!-kiabálta.-Szegénykémmel alig foglalkozik valaki.Damon, én, Dem és a csajok talán még nem is vagyunk olyanok mint te, mert mi küldetésekre járunk, de neked annyira fejedbe szállt a hatalom, hogy senkivel se törődsz amióta Aro a kezedbe adta az irányítást!
Annyira ledermedtem, hogy mozdulni se bírtam. Végül utolsó mondata ébresztett fel. Úgy ért mint a hideg zuhany. 
-Rosszabb vagy mint Caius!-vágta a képembe majd elment. 


/Nessie szemszöge/


-Nessie!Velünk kell jönnöd!-rázogatott Embry.-Egyre rosszabb az idő!Kérlek!
-Ha nem jössz akkor viszünk.-Damon felkapott és futni kezdett velem, egyenesen Sam és Emily házába.Amint átléptük-jobban mondva átlépték velem-a küszöböt, szeretet csapta meg a testem, melengette fel a szívemet.
-Rakj le Damon.-kértem barátomat, aki megtette amit mondtam.
-Gyere Ness.-hívott maga mellé Emily. Bebújtam a takaró alá, Paul meg hozott nekem ennivalót.
-RENESMEE!-rontott be Rosy. 
-ROSALINDA!
Egymás karjaiba omoltunk.


Később


-Te is találkoztál Selena-val mi?-húzta el a száját az ikrem.
-Ne is mond. Kiparancsolt a saját szobámból!-háborodtam fel.
-Alice meg odaadta neki az összes ruhámat! Amúgy Jane,-fordult az említetthez-Gratula!
-Köszönöm.-húzta ki magát Seth ölében.
Elmosolyodtam, ahogy végignéztem a kis házon, a zabáló falkán, akik naponta 200 kg kaját tömtek magukba.
-Quil, dobj már ide egy csokis muffint.-kértem.
-Gyere ide!-mutatott a mellette lévő kis székre. Felálltam és elfoglaltam helyem. Falatozni kezdtem,az isteni süteményből.
-Na emberek!-csapta össze a kezét Sam. Azt hittem valami Falkás dolog de kellemeset csalódtam-Kinek van kedve egy kis hógolyó csatához?
Mindenki egyszerre ugrott fel és kapott magára kabátot-nekem Emily adott-és szaladt ki a hóba.
-Oké lesz két csapatkapitány.-majd előhúzott egy sapit és kihúzott két cetlit.-Az egyik Leah, a másik...Paul.Válasszatok csapattársakat.
-Oké velem lesz: Nessie, Damon, Jared,Jacob és Rosy.-jelentette ki Paul.
-Akkor velem lesz: Sam, Embry, Quil,Seth és Jane.-mondta Leah.
Majd elkezdődött a csata. Hógolyók repültek össze-vissza, a nevetésünktől visszhangzott a rét és az erdő. Sok havat kaptam a ruhámra, a fejemre. De nagyon jól éreztem magam. Egy kis időre képes voltam elfelejteni minden rosszat.
-HAHÓ!GYERTEK BE KÉSZ AZ EBÉD!-hallatszód-ott Emily kiáltása.-Gyere adok ruhát.
Átöltöztem és lementem a fiúkhoz. Elfoglaltam a helyem Damon és Jared mellett. Emily sült kacsát csinált-vagy húsz egész kacsát-és néhány nagy tál rizsát. Damon és Jane elé tolt egy üveget.Ők értetlenül néztek.
-Néhány nullás tasak. Mikor Nessie és Rosy kicsik voltak, Edward-ék hoztak át párat, hogy ne a fiúkat harapdálják. Rosalinda-val összemosolyogtunk az emlék hatására.
-Jó étvágyat!-mondtuk egyszerre.
Miután megettük a háziasszonyunk hozott be hatalmas mákos, diós és csokis bejgli-t.
-Ahh...de guszta.-mondtam és éreztem, hogy kicsordul a nyálam is.Vágtam egy szeletet és beleharaptam.
-Uram isten, Emily. Meg kell tanítanod így sütni.-mondtam neki.
-Soha!-ellenkezett mosolyogva.
-Miért?-értetlenkedtem.
-Mert akkor kevesebbszer jönnél el. Így is alig látunk.-méltatlankodott.


Később


-Jó éjt!-mentem volna fel, de Rosy hangja megállított.
-Mi az?-kérdeztem és ő az ajtó felé mutatott. 
Kinyitottam azt és a Cullen családdal találtam szembe magam. És igen, ott volt Selena.
-Mit akartok?-vetettem oda.
Ők szótlanul szétnyíltak és megpillantottam valakit, aki középen állt. Arca torz volt a dühtől és az aggodalomtól, mégis örömet is fedeztem fel benne. És ez az vámpír nem más volt mint:
-Alec?-suttogtam remegő hanggal.....


Sorry hogy ilyen rövid lett, de ez amolyan átvezető rész akart lenni. Sok-sok komiiit! Pusziii 

Meglepii!

Hoztam nektek két képet:

1.Ez az a pasi akit mi a gonosz, félelmetes Caius Volturi-nak ismerünk

2.Egy kép a Breaking Dawn-ból

További kellemes ünnepeket :D

19.Fejezet: Egyedül avagy egyetlen támasz: Damon

Sziasztok! A komit köszönöm F.Mágusnak! Jó olvasást!♥

1 héttel később


/Bella szemszöge/


-Nem kéne felhívnunk Nessie-t?-kérdezte hirtelen Edward.
-Miért kéne?-fordultam felé.
-Ki tudja mit művel vele az a korcs Volturis!-csattant fel.
-Edward, miért nem bírod elfogadni Alec-et? Szeretik egymást.-magyaráztam.
-De...-kezdete de Alice ujjongása félbe szakította.
Leszáguldottunk a lépcsőn, és egy ismeretlen lánnyal találtuk szembe magunkat. Szeme aranyon csillogott, tehát vegetáriánus vámpír. Hossz, hullámos barna haja volt.
-Edward, Bella ő itt az új lányotok.-jelentette ki húgom.
-Tessék?-meredtek ki a szemeim.-Nekem már van kettő.
-Igaz, az egyik a farkasoknál,a másik pedig Volturi de mind egy...-kotyogott közbe kedvesem.
-Ööö...elnézést...-szólalt meg a lány csillingelő hangján-Én így is jól megvagyok.
-Ugyan, nincs is lakásod se pénzed. Létszives Bella, naaa....-könyörgött Alice. Eddy-re néztem.
-Nekem oké.-vont vállat.
-Mi a neved?-fordultam a lány felé.
-Selena-válaszolta.
-Isten hozott a családban Selena Cullen.-öleltem át.


/Renesmee szemszöge/


Jane-el ültem a szobájában és beszélgettünk. Hirtelen megcsörrent a mobilom.
-Bocsi.-mondtam barátnőmnek.-Igen?
-Nessie van egy új húgod!-hallottam meg Alice hangját.
-MI?!-pattantam fel.
-Belláék befogadtak egy lányt. Gyere haza és ismerd meg.-sikoltozta Alice.
-Aha...ez tök szuper.-próbáltam lelkesnek látszani.
-Mikor jössz?
-Ööömm nem t'om...Jövő héten?
-MI? Neeem. Holnap!-majd lecsapta.
Jane arcára döbbenet ült ki.
-Úgy látszik holnap megyek Forks-ba.-húztam el a szám.
-Megyek én is. Úgy sincs jobb programom.-emelte magasba a karjait.-És! Látni szeretném Seth-et is.-mosolygott.
-Köszönöm.-öleltem meg.
-Nincs mit. Most menj és szólj a Mesternek.-nevetett fel barátnőm.
Kuncogva léptem ki a szobából és indultam a nagyterembe. Hirtelen Damon-ba ütköztem.
-Hova ilyen sietősen?-fordult felém.
-Alec-el kell beszélnem.-válaszoltam.
-Gond van?
-Az mindig van.-legyintettem.-Forks-ba kell mennem, megismerkedni egy új családtaggal, akit a szüleim fogadtak be.
Mivel én képeztem ki Damon-t sok mindent tudott már rólam és én is több információt szedtem ki belőle mint amit bárki más.
-Mikor mész?-kérdezte.
-Holnap kell mennem. Úgyhogy a mai edzést még még ne úszod meg.-böktem meg játékosan a mellkasát.
-Óóóó....
-Na!-háborodtam fel, de alig bírtam ki mosolygás nélkül.
-Vicceltem!-emelte fel védekezőn a kezeit, de ő is vigyorgott.-Na menjél.
-Szia!-köszöntem, majd elsuhantam.
Benyitottam a terembe ahol Felix és Santiago sakkoztak; Afton és Corin beszélgettek valamiről, pont úgy ahogy Renata és Heidi. Alec-hez siettem aki Dem-mel vitatkozott valamiről. Megvártam még végeznek, és vagy egy fél órát állhattam ott mikor megelégeltem és kisuhantam a teremből, be szobánkba. Előkaptam egy bőröndöt-amit Heidi vett nekem.Bedobáltam néhány ruhát, jól rácsaptam a tetejét és bedobtam a sarokba.
-Úúúúh....-boxoltam bele a párnába. Most mehetek vagy százezer kilométert azért, hogy megnézzek egy csajt, akiről nem tudnak semmit, mégis egyből Cullen lesz. Nekem mindegy, hiszen Volturi vagyok!
-Nekem mindegy!!A Cullen család döntése!! Én VOLTURI VAGYOK!!!-ordibáltam ki magamból a feszültséget. 
Kopogás ütötte meg a fülemet.
-Szabad.-sóhajtottam.
-Királynő, minden rendben van?-nyitott be Damon.
-Ha még egyszer,lekirálynőzöl, megverlek.-fenyegettem.
-Mi a baj?-ült le mellém.
-Semmi...-tértem ki a kérdés alól.
-Ness, ismerlek annyira, hogy tudjam...valami nyomja a lelked.-tette a szívére a kezét és fájdalmas arcot vágott.
Felnevettem majd elmeséltem neki mi bánt.Hogy Alec és a családom leszar.
-Ennyi?-vágott grimaszt.
-Aha.Csak.-gúnyoltam.
-Minden oké lesz.-tette a kezét a vállamra.
-Gondolod?-néztem fel rá könnyes szemel.
-Nem...-rázta meg a fejét.-Én tudom.


Másnap


"Drága Alec
Elmentem Forks-ba Cullenékhez, ahova Jane-t és Damon-t is magammal vittem. 
Próbáltam mondani, beszélni veled de se a tegnap folytán se éjjel-mivel nem voltál mellettem-nem jutott rám időd. Ne, ismétlem, NE gyere utánam, vágyom egy kis magányra a rétemen, hogy kitisztítsam a fejem. Amúgy ne aggódj, egy új Cullen miatt megyünk.
Szeretlek: 
                                                                                                                                     Renesmee
                                                                                                                                  A te Nessie-d"


-Mehetünk?-jött be Jane. Még egyszer átfutottam a levelet. Nagyon ki fog akadni de megérdemli.
-Mehetünk.-használtam barátnőm előbbi szavát. 
Beszálltunk a Felix vezette kocsiba és hajtottunk a reptérre. Lehúztam az ablakot és még egyszer visszanéztem a kastélyra, a falakra reménykedve, hogy látom Alec-et. 
Felszálltunk a repülőre, ahol alaposan megbámultak minket. Az utat végigbeszélgettük elmondtam Damon-nak, hogy nagyon aranyos családom van és,hogy tuti kint lesztek a reptéren. De fájdalmasat tévedtem. Ugyanis csak a Falka várt ránk.
-Seth!-ugrott az említett nyakába Jane. 
Kettőjükre nézve könny gyűlt a szemembe.
-Anyáék?-fordultam Sam-hez, miután megöleltem mindenkit.
-Nem tudjuk, oda meg vissza vannak Selena miatt.-válaszolta Embry. Válaszától ismét könnyeztem de vámpírgyorsasággal letöröltem. Csak Damon és Jane látta meg.
-Ő itt Damon a legújabb Volturi tag.-mutattam be barátomat.
-Nem fognak bántani?-kérdezte az említett.
-Aki Nessie baba barátja a mi barátunk is.-vigyorgott Paul. 
-Inkább menjünk.-váltottam le a "Nessie baba" témát, mert éreztem, hogy beforrósodik a a fejem, még ha nem is látszik.
-Okéka!-kiáltott fel Quil és mentünk is a járműhöz.


Úristen, de hiányzott ez a hely. Gondoltam meglepem anyáékat és beugrottam a saját ablakomon ahová barátaim is követtek. Majd megpillantottam valakit.
-Hát te meg ki vagy?-néztem a lányt.
-Ó...hát én Selena.-válaszolta.
-És mit keresel itt?-sziszegtem.
-Ez az én szobám. Itt lakom.-nézett rám úgy mint egy idiótára.
-Csak szeretnéd.-szorítottam ökölbe a kezem.
-Hogy merészelsz így beszélni velem?-állt fel ő is.-Én itt lakok. Ez az én szobám.
Majd összeesett és sikítani kezdett. Hátranéztem és az történt amire gondoltam. Nem kértem meg Jane-t hogy hagyja abba a kínzását. Nem tudom miért. 
-Itt meg mi van?-rontott be az egész Cullen família.Jajj, de jó!
-Hagyd abba!-Apa neki akart menni Jane-nek, de én elé álltam. 
-Jane fejezd be!-nem engedelmeskedett.-Ez parancs!
El sem hiszem , hogy ezt mondtam.De egyszer mindent el kell kezdeni.
-Igenis, királynő.-vigyorgott, mire megforgattam a szemem. 
-Miért nem állítottad le?-kérdezte anya sikoltozva.
-Mert nem akartam.-jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
-Tudod mit éreztem?-nyávogott Rosalie miközben felsegítette Selena-t vagy kit.-Hogy a világ legjobb  Cullen-ét bántják.
-ÉS ÉN TUDOD MIT ÉREZTEM AMIKOR ALICE FELHÍVOTT?!-ordítottam a képükbe, amitől nem kicsit meglepődtek-HOGY MINEK NEKTEK MÉG EGY GYEREK AMIKOR A MEGLÉVŐ KETTŐVEL SEM FOGLALKOZTOK!
-Te álltál be Volturinak!-kiabált rám apa.-Jól vagy Selena?
-Remélem jól van a kislányotok.-suttogtam és kivetettem magam az ablakon. Tudtam, hogy a többiek követnek. De nem érdekelt. A düh izzott bennem, bizsergette a testem. Könnyzápor hullott a szememből, hullottak a földre, koppantak hatalmasat a hóban.Tombolt a hóvihar, Jane-ék sem követtek.De már semmi sem érdekelt. Mikor a rétem közepére értem összerogytam és zokogni kezdtem.


Remélem eléggé sokkoltalak titeket. Selena-t a Szereplők;) menüpontban megtaláljátok. 
Komikat, ha már hamarabb hoztam *.* ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

hírek!

Sziasztok! Néhány pontban leírom, hogy mi a helyzet, lécci olvassátok el!
1.Kiraktam egy szavazást, amire szeretném ha mindenki kattolna hogy igen vagy nem ;)
2. A feji eleje megvan nemsoká fent is lesz!
3. Ez pedig egy meglepetés méghozzá: Bella Vámpírként!!!:

Jajj de széép, jól áll neki a  hallhatatlanság :P

18. Fejezet:Fekete Rózsa

1. köszönöm a komit: -F.Mágus-nak

és                                    -Lames.♥ nek

2.Az, hogy Nessie hogy lehet rákos, kiderül ebből a fejezetből.... Azért választottam ezt a betegséget, mert mamámat és dédimet is ez vitte le...sőt osztálytársam anyukáját is...ezzel rájuk szeretnék emlékezni...:"/

3.Itt a folytiiii :D

4.Zene! :D 

Az elmúlásban tulajdonképpen az a fájdalmas, hogy nélkülünk történnek a dolgok.

  
                                                /Renesmee szemszöge/

-Tessék?-tudtam, mi ez a betegség. 

-Pontosan.De azt még nem sikerült kideríteni, hogy milyen fajta...-folytatta.

-Mennyi idő van még...-suttogtam.

-Két év.-mondta papa.

Két év.Ennyi jutott nekem , hogy kiélvezzem az életet. 

-De hogyan...?-nem folytattam, de gondoltam, érti mit akartam kérdezni.

-A vérminták szerint, már Bella is rákos volt, de aztán átváltoztattuk és semmissé tettük.

-De rám nem hat a vámpírméreg.-mondtam elfúló hanggal.

Carlisle csak lehajtott fejjel távozott.

-Papa!-kiabáltam. 

-Igen?-suhant be.

-Alec-nek egy szót se!-"parancsoltam". Ő csak bólintott és kisétált az ajtón. Én is felálltam és követtem a nagyterembe. 

-Na, miért nem gyógyul be a kezed?-jött oda hozzám szerelmem.

-Öm...a fejlődésem miatt.-füllentettem. Borzalmas volt a szemébe hazudni.

-Akkor jó.-csókolt meg.

Bárcsak az lenne...

-Mester, gyertek a nagyterembe nagyterembe.-lépett be az ajtón kopogás nélkül Jane.

-Privát szféra is létezik.-nézett rá szúrósan Alec, mire oldalba böktem. Utálta szegény ha Mesterezik.

-Naaa...-nyafogott. 

-Mindjárt megyünk.-mosolyogtam rá, amit viszonzott. Olyan jó, hogy barátnők lettünk. Felvettem a fekete köpenyt és végigsiettem a folyosón. Kedvesem rendíthetetlenül jött mögöttem, készen, hogy megvédjen a pókoktól is.  Egyszerre léptünk be a már jól ismert terembe és álltunk be a helyünkre. Én a trónszékek mellett álltam, csakúgy mint Sarah és Heidi, ugyanis mi voltunk a "feleségek".

Ekkor belépett az ajtón egy férfi. Igézően szép, kék szemei fagyosan ragyogtak, márvány fehér testén a legdrágább divat szerinti ruhadarabok voltak.

-Ki maga?-kérdezte szerelmem. Még mindig durcás volt, amiért Jane megzavart minket. Magamba jót mosolyogtam.

-A nevem Damon.-válaszolt.

-Maga is félvér?-kérdezte Felix, aki a másik vezér lett.

-Nem. Vámpír vagyok. 398 éve.-magyarázott a férfi aranyos fintorral. Te hülye vagy, Renesmee...-nevettem magamban.

-Az hogy lehet?-kérdezte magától Alec.

És én tudtam a választ.

-Öhm...elnézést!-szólaltam meg.-Mester beszélhetnék.-vigyorogtam.
-Mond!-morgott Alec.
-Nekem pap...akarom mondani Carlisle azt mondta,hogy létezik egy másik vámpírfaj is...nem lehet...
-Valószínűleg!-bólintott Felix. Nagyon megkomolyodott, de szerencsére amikor nincs ilyen "gyűlés" akkor ugyanaz a a jó pofa mackó.-Beszélj magadról!
És Damon mesélt. Elmondta, hogy egy tűzvészben változtatta át egy Katherine nevű lány, aki azután elhagyta. Azért akart csatlakozni, mert unta a bátyja és egy Elena nevű lány "drámáját" nézni nap mint nap.
-Menj ki és meghozzuk a döntést.-mondta szerelmem.
-Szerintetek?-fordult felénk Alec.
-Nem lehet semmi baj abból, ha beáll...-kezdtem.
-Ki szavaz arra, hogy vegyük be?-szólalt meg Demetri, aki a harmadik vezér szerepét kapta.
A lányokkal egyből felemeltük a kezünket és meg egy jó pár Volturis tag: Santi, Dem, Santi, Afton, Corin és így tovább. Egyedül Alec és Jane nem rakták fel a kezüket.
-A többség döntött. Gyere be!-hangoztatta Felix.
Damon besétált. 
-A döntés a következő: Üdvözlünk a családban, Damon Volturi. Renesmee megmutatja a szobádat!-vigyorgott Dem Alecre. Neki a keze ökölbe szorult, amin csak mosolyogni tudtam.
-Gyere!-biccentettem az ajtó felé.
-Mindig ilyenek...?-fordult felém Damon. 
-Nem. Csak játsszák a macsót.-nevettem.-Ez a szobád.
Benyitottunk.
-Woooow.Ti aztán pénzesek vagytok!-meresztett nagy szemeket.
-Mit vársz egy több ezer éves vámpírcsaládtól?-mosolyogtam rá.-Ha bármi van, szólj.
Majd átsuhantam a szobába és átvettem egy kényelmes ruhát.
-Szia.-suttogta a fülembe Alec.
-Szia.-súgtam vissza.
-Mit gondolsz az új tagról?-karolt át és ringatni kezdett.
-Rendes srác.-néztem arcába. Abba a gyönyörű arcba amit két éven belül el fogok felejteni. Könny csordult a szemből és koppant hatalmasat a padlón.
-Mi a baj?!-kérdezte azonnal Alec.
-Semmi.-bontakoztam ki az öleléséből.
-Komolyan!-kapott az ölébe.
-Ha nem teszel le megverlek.-suttogtam nyakába.
Erre lefektetett az ágyba, majd mellém bújt.
-Jó éjt!-csókolt meg.
-Neked is.-majd betemettem a párnámba az arcom, elrejtve a könnyeket...

                                          Damon

17.Fejezet: Életveszély

Hali!!! Itt is a friss! A komit meg köszönöm F.Mágus-nak :D

/Renesmee/

Mikor magamhoz tértem a kábulatból, egyből éreztem, hogy egy székhez vagyok kötve. Felkaptam a fejem és elkezdtem mozgolódni.

-Ne fáradj, édes. Nem mész vele semmire.-hallottam meg Alec komoly hangját.

-Hol vagyunk?-a torkom száraz volt.

-Fogalmam sincs.-válaszolt.

Ebben a pillanatban leesett rólunk a kötél. Egyszerre pattantunk fel.Majd egy hatalmas plazmatévén megjelent Abbygeal ronda feje.

-A szitu a következő.-szólalt meg-A hajó, amin utaztok alig 2 perc múlva fog megsemmisülni. Ha te Alec-mutatott férjemre-most otthagyod a  hibridet, ő is elmehet és a többi utas is. DE ha nem akkor mindenki meghal...

Felkaptam egy valamit-nem volt időm megnézni pontosan mit-és a képernyőhöz vágtam.

-Nessie, mindenki meg fog halni!-ordította Alec.

-Nem érdekel senki! Nem foglak elveszteni egy kur*va miatt, Alec Volturi vésd az eszedbe. Egész életemben jó dolgokat tettem de ennek most van vége! Itt az ideje, hogy magammal foglalkozzak és veled! A férjem vagy, senki se fog tőlem elvenni!-a végén már ömlöttek a könnyeim.

-Wow.Te vérbeli Volturi lettél.-vigyorgott, de mielőtt behúztam volna neki egyet, megcsókolt.Hirtelen a hajó borulni kezdett, megmozdult a lábam alatt a talaj. Mielőtt elestem volna, szerelmem elkapott. Majd leguggoltunk és maga alá bújtatott, akár a tyúkanyó a csibéit. Hatalmas tárgyak estek rá, a végén alig bírt maga alatt tartani, úgy toporzékoltam. Majd leestünk. Alec-en feküdtem aki a plafonon terült el.Ugyanis a hajó "megfordult".

-Minden oké?-kérdezte férjem.

-Te teljesen hülye vagy?!-kiabáltam rá amikor sikerült felállnunk.

-Nekem nem ártottak semmit, én jól vagyok!De te...-felemelte a karomat. Hosszú vágás futott rajta végig, amiből gyakorlatilag ömlött a vér.

-Nem vészes.-suttogtam.-Mindjárt össze is forr.

Tudtam, hogy vérem illata és látványa miatt iszonyúan ég a torka. 

-Sajnálom...-suttogtam.

-Mit?Hogy megsebesültél?-kérdezte megenyhülve.

-Azt is. És, hogy kiabáltam veled.-hajtottam le a fejem.-Nem ezt érdemled.

-Semmi baj...-de nem volt ideje többet mondani. A hajó fala ugyanis beszakadt és iszonyatos gyorsasággal folyt a víz. Alec az ajtóhoz suhant, egyetlen mozdulattal betörte azt és intett, hogy kövessen. Végigszaladtunk a folyosón és kiáltásokra lettünk figyelmes. Férjem tovább akart menni, de én megállítottam.

-Hagyjuk itt őket?

-Igen!

-Nem.-ráztam a fejem, majd ráütöttem az ajtóra.Ezzel is csak annyit értem el, hogy eltört a kezem.

-Auuu-dörzsöltem kézfejem.

-Ezt még nagyon meg fogom bánni.-csóválta a fejét Alec és ugyanazzal a mozdulattal betörte az ajtót.

Egy nő és egy kisgyerek volt odabent. 

-Jól vannak?-kérdeztem egyből.

-Persze. Mi történ?

-Felborult a hajó.És léket is kaptunk.-magyarázta Alec. 

-Úristen! Meg fogunk halni.-siránkozott és magához ölelte kisfiát.

-Nem fogunk! Jöjjenek!-mondtam. Szaladunk a folyosón, majd lépteket hallottunk meg. És ki tűnik fel?

-ALICE!!

-Anyaég! Nessie!Alec!-ölelt át minket.-Jasper, itt vannak!-ordított hátra.

Meg is érkezett: Anya és Jasper.

-Ki kell jutnunk innen.-hisztériáztam.

-Nyugodj meg. A hajót vissza fogják fordítani.-nyugtatott anya. 

-Hogyan?

De a válasz meg is érkezett. A hajó fordulni kezdett. Fél perccel később már a padlón álltunk.

 -Nessie, a sérülésed, nem gyógyul.-tájékoztatott Carlisle.

-Hogy-hogy nem gyógyul?

-Fogalmam sincs. Nem tudod, mi okozta a sebet?-kérdezősködött.

-Nem.De fájt...egy kicsit.-vallottam be.

-Had vegyek vérmintát.-kérte és meg is tette. Fél óra múlva visszatért.

-Mi a baj?

-Nessie... nem tudom , hogy lehetséges-e de...

-Nyögd már ki,papa.-kértem.

-Rákos vagy.

Társszerkesztő az új blogra!

Hali úgy gondoltam, hogy az új blogomra társszerkesztőt keresek... nem nagyon tudom, hogyan kell beállítani, ezért segítsetek komiba! Bárkivel szívesen beszélek ez ügyben! Írjatok nem harapok! Pusziii