Árnyékvilág~3.Fejezet: Bajos nap

Halihóóó!Köszönöm a komikat: cara-nak, Dinah-nak, Natalie-nalk ésB.Mary-nek!!! ♥ Jajj, de szeretek titeket!! :")))) Zene

/Valerie Volturi/

Mikor kiléptem az álmok világából, kicsit fáradtan , de felültem az ágyamban. Megdörzsöltem a szemem, hogy kicsit kitisztuljon a látásom, majd ásítottam egy nagyot. Kimásztam pihe-puha ágyamból és fürdő felé vettem az irányt. Elvégeztem a szokásos reggeli rituálét, majd felöltöztem. Egy itt-ott lyukas farmeret vettem fel, hozzá egy pánt nélküli felsőt és egy magassarkú szandálféleséget. 

~El kell mennünk vásárolni!~szóltam Demi, Jane-nek, Sarah-nak és Heidi-nek telepatikusan.

Felvettem egy fehér bőrdzsekit, majd vállamra fektettem az iskola táskámat. Kimentem a folyosóra, kulcsra zártam az ajtót és vártam.Türelmesen várakoztam, ami rám nem igazán volt jellemző. Néhány perccel később megpillantottam apát és Jane-t majd nemsokkal később Damon és Demi kettőse is feltűnt. Majd Selena is felbukkant.

-Selena, te meg minek öltöztél így ki?-kérdeztem. Egy zöld ruha volt rajta, egy barna pulóver féleséggel, arany magassarkúban.

-Ha nem tudnád-szólalt meg fontoskodó hangon-jövőhéten lesz az Őszi bál és nem szándékozom egyedül menni.

-Nem akarom megszakítani eme csodás bájcsevejt, de ha nem sietünk nem hallom Mrs.Roberts lenyűgöző fizika előadását.-szólalt meg Damon. 

Erre a mondatára elnevettem magam. 

-Menjünk.-odadobtam apának a kulcsot, mondván: te vezetsz.

-Őfelsége cipelteti a fenekét.-szólt be Damon.

-Hazajövünk megverlek.-fenyegettem meg.

Amint begurultunk a Lamborghini-vel az iskolai parkolóba, minden egyes szem ránk szegeződött. Úgy néztek ránk, mintha egy elcseszett kísérletek lennénk.

-Utálom ezt a felhajtást.Úgy néznek ránk mintha nem láttak volna embert.-morogtam.

-Senki sem szereti, meg kell szokni.-értette egyet Jane-De tudtommal nem vagy ember.

~Jó akkor vámpírt!~ezt már az elméjében mondtam.

-De az sem vagy!-tiltakozott egy mosoly kíséretében.

-Elmentem biológiára.-jelentettem ki, miközben elsiettem. Hallottam, hogy Selena jön utánam. Nem nagyon izgatott. Amint beléptem a terembe orromat megcsapta a hagyma keserű illata. Visszatartott lélegzettel foglaltam el a helyem Peter mellett.

-Szia, Valerie!-köszöntött.

-Szia Peter!

-Mivel nekem van ma első órám magukkal, szeretném közhírré tenni, hogy jövőhét pénteken magrendezésre kerül az úgy nevezett "Őszi bál". Igen, Mr. Wellcent a megjelenés kötelező, méghozzá alkalomhoz illő öltözettel. Valamint Partnerrel.

-Baromság!-suttogta Peter.

-Hülyeség!-motyogtam én. 

Egymásra néztünk, majd másodperc pontossággal mosolyogtunk a másikra.

Azóta nagyban pörög az óra és éreztem , hogy szempillám hirtelen nagyon nehéz lesz. Majd megláttam egy cetlit.

"Nem bírod a bálokat?"

"Nem az, hogy nem bírom, hanem unom. Rengetegen voltam már."-firkantottam vissza.

"Ha annyi szál haja lenne Mr.Sean-nek ahány bál volt Volterrában, nem kéne neki parókára költekezni."-írta.

Alig bírtuk elfojtani a nevetésünket.

-Úgy látszik, vannak itt olyan diákok , akik úgy érzik, nem kell figyelni az órámon és helyette levelezéssel töltik a drága időt. Ideadná kérem Mrs.Volturi?-nyújtotta felém a kezét.Úristen! Átadtam a levelet és ahogy a tanár olvasta pirosból lett az arca lila. Majd az asztalához sétált, felírta az én és a Peter nevét egy cetlire és átadta. Elolvastam: "Ma 4 órakor büntetés. Diák: Valerie Volturi."

-Na ne!-suttogtam. De ez mit jelent?

-Délután az 5-ös teremben.-jelentette ki a tanár és folytatta az órát.

Dühösen csaptam be a rozsdás iskolai szekrényemet. Most Peter miatt mehetek 4-kor büntetésbe harci technika tanulása helyett.
-Na akkor délután tali?-dőlt a falnak mellettem az említett.
-Igazán örülök, hogy ilyen lazán fogod fel ezt az egészet, de nekem ez csak a 2. napom itt és egyből ez történt. Nagyon köszönöm.-vágtam a fejéhez. Hirtelen nevetni kezdett. Az biztos, hogy nem ilyen reakciót vártam.
-Mi olyan eget verően vicces?-rivalltam rá.
-Semmi...csak, hogy így felhúzod magad egy...egy ilyen apróságon.-nyögte.
-Hehehe. Remélem oltári jól szórakozol.-szinte fortyogtam a dühtől.

Mosolyogva a saját szekrényéhez ment. Egyszer csak valaki megpöckölte a hátam. Azt hittem, hogy Cathy az, de tévedtem.

-Szia,a nevem Mike Wayne.-nyújtotta a kezét egy nagyon helyes fiú.

-Szia, az enyém Valerie Volturi.-simítottam a tenyerem az övébe.

-Szóval Valerie, van már partnered a bálra?-kérdezte. Atya gatya, ez el fog hívni! tekintetem azonban Peter arcát fürkészte,és egy énem azt akarta, hogy ő kérdezze ugyanezt. De az,hogy csak idegbeteg módjára kirántotta a saját szekrényét, nem győzött meg.

-Még nincs.-válaszoltam végül és mosolyt varázsoltam arcomra.

-Akkor eljönnél velem?-nézett a szemembe. Azok a hatalmas barna szemek!! Huh!

-Persze, miért ne?-tettem fel a költői kérdést.

-Add meg a számod és majd felhívlak.-kérte, mire előkaptam egy tollat és ráfirkantottam a telefonszámom.

-Szia!-puszit nyomott az arcomra. 

Elégedett vigyorral a képemen mentem oda Peter-hez.

-Nekem már van partnerem, veled mi van?-gúnyolódtam.

-Jó trükk, Valerie, de én nem vagyok az a féltékeny típus.-és elterült arcán kaján vigyora.

Közelebb mentem hozzá és szinte a fülébe suttogtam.

-Komolyan?

-Tényleg.-éreztem, hogy még mindig mosolyog. Hirtelenen kiesett telefonja a zsebéből, ami két másodperc múlva a markomban volt.

-Add ide!

-Mit adsz cserébe?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel, de mosolyogva. A folyosó teljesen üres volt.

-Elkaplak.-jelentette ki mire futottam is. Hirtelen egy nagy tócsát láttam elterülni a padlón ezért megtorpantam, de Peter belém jött és gyakorlatilag átkarolt. 

-Az enyém.-suttogta miközben maga felé fordított.

-Valerie Volturi!-hallatszód-ott a hátam mögül. Én meg megfordultam, hogy szembenézzek dühtől tajtékzó apámmal.

Sáláláláááá ennyi volt!! Komikat drágáim!!!