Az ikrek első mikulása:
Haliii!! Mint az a címből is kiderült ez egy meglepetés novella lesz és Nessie első Mikulás ünnepéről fog szólni :D Zenei aláfestés
/Bella szemszöge/
Már néhány hete annak, hogy a Volturi itt járt Forks-ban. Azóta boldogok vagyunk a lányinkkal. A naptár December 6.-át mutatott és én Edward-al tárgyaltam.
-Ugyan már, Edd a gyerekek első Mikulását akarod megtörténtelenül hagyni?
-Még visszajöhetnek!-aggodalmaskodott szerelmem.
-Nem fognak és ha megtörténne Alice látná. Ugyan már, Renesmee tudja, hogy milyen nap van, teljesen be van zsongva. Rosalinda még Jacobbal sem akar elmenni, nehogy elmulassza a Mikulást.-magyaráztam.
-Na jó, de ki legyen a Télapó?-vetette fel az újabb problémát.
-Elezar.
-Már mindent megterveztél, ugye?-állt fel ültéből.
-Igen.-mosolyogtam.
-Lányok, mit gondoltok, ki jön ma?-mentem oda gyermekeimhez.
-Ki?-hangzott a kórus.
-A Denali család éééés megbeszéltem Mikulás bácsival, hogy kukkantson ide is be!-mosolyogtam rájuk. Nessie elkezdett fel-alá szaladgálni, Rosy úgy szintén, mi meg kacagtunk. Nemsoká csöngettek és belépett rajta Kate, Tanya és Carmen. Látszott rajtuk, hogy még nem vészelték át annyira Irina elvesztését, és csak az ikrek miatt mosolyognak.
-Nessie, kicsim.-kapta ölbe lányomat Carmen. Addig Kate Rosy-t ölelgette.-De nagyok vagytok már! Boldog Mikulást!
-Köszönöm.-mosolygott kisebbik lányom.
Míg az ikrek mindenkitől megkapták a csomagot mi Elezar-on nevettünk.
-Jól áll a Mikulás-jelmez.-kacagott Edd.
-Kösz.-morgott a férfi.
-Ho Ho Hooo.-jött le Elezar az emeletről.
-A Mikulás!!-csillant fel az ikreknek a szeme.
-Bizony,eljöttem hozzátok mert úgy halottam, hogy jók voltatok.-harsogta a férfi.
Hátul a vámpírok jót nevettek, amit egy rosszalló nézéssel beléjük is fojtottam.
-Shhh.-Nessie úgy fordult hátra, hogy kicsi úját szájához tette.
A "Mikulás" átadott nekik egy-egy hatalmas csomagot.
-Ez ma a....22.-vigyorgott Nessie. Jól tud számolni.
-Ez meg mi?-hangzott fel Jasper hangja.
-A Volturi küldte.-szorította magához Renesmee a kis dobozt.
-Add ide, Renesmee!-szólt rá Edward.
-NEM!-ölelte erősebben.
-Hagyd, de akkor Nessie, legalább mond meg mi van benne.-kértem.
-Nyaklánc.-mutatta meg.
A levelet meg elolvastam, és elképedtem:
"Kedves Renesmee Cullen!
Nagyon sok boldog Mikulást és sok ajándékcsomagot kívánunk neked. Kérlek bocsásd meg nekünk nagy és téves vádunkat ellened. Remélem, majd látjuk egymást és egyszer, talán, ha úgy hozza a sors, a családunk tagja is leszel...Bár erre meglehetősen kicsi esélyt látok!
Üdvözlettel:
A Volturi"
/Renesmee/
A nyaklánc amit a királyi családtól kaptam, egyszerűen káprázatos. A nyakamba hordom, amikor csak tehetem. Egy arany lánc, rajta egy kinyitható gömb alakú medál, benne fotó a Volturiról. Nagyon szeretem.
-Ugye tudod, hogy Elezar volt a Télapó?-kérdeztem nővérem.
-Persze, de jó volt szívatni a szülőket.-vigyorgott.
Majd összecsaptuk tenyerünket és csak nevettünk.
VÉGE
*****************************************************************************
Alec és Jane átváltozása
Szilézia;1502
/Jane szemszöge/
Kora reggel volt, 5 óra. Kiráz a hideg attól, hogy ma is lányiskolába kell mennem. Az intézményben mindenki rettegett tőlem, hiszen nem mindennapi dologgal rendelkeztem. Képes voltam kínozni a tekintetemmel...pedig nem akartam. Kikászálódtam az ágyból, és lementem a konyhába.
-Jó reggelt, kicsim!-köszönt anya, és eliszkolt. Azt hiszi, hogy képes vagyok bántani. Egy fél óráig csinálhattam a reggelit, amikor megjelent a bátyám, az ő kócos hajával. Senki sem tudta, milyen ha nincs megfésülködve, csak én, és azt akarta , hogy ez így is maradjon.
-Jó reggelt, kócoskám!-köszöntöttem mosolyogva. Ő erre csak kinyújtotta nyelvét.
-Jó lesz reggelire zabkása?-kérdeztem.
-Igen-mormogott.
-Te se aludtál sokat?-néztem felé.
Ő csak megrázta a fejét.
-Ismerős.-mondtam, majd kiöntöttem tálba a reggelinket.
-Köszönöm.-suttogta bátyám és nekiláttunk falatozni.
Ugrás az időben; A Woodrow ház előtt
Mikor hazaértünk jelentőségteljes csönd fogadott minket. Majd egy éles sikítás.
-Anya...-suttogtuk egyszerre.
Felrohantunk az emeletre. Az édesanyánk a földön feküdt, holtan. Térdere estem és zokogtam. Testvérem simogatta a vállam de neki is hullottak a könnyei.
-Alec, mit csináljunk?-kérdeztem könnyes szemmel.
-El kell mennünk innen.-nézett komolyan.
-De apa...?-kezdtem volna de belevágott.
-Apa?! Vele akarnál itt maradni?-utalt a sok verésre amit kaptunk.
-Igaz.-bólintottam majd bepakoltam egy kis táskába.
Fél óra múlva már az ajtóban vártam a testvérem, aki meg is érkezett egy ugyanolyan hátizsákkal, mint az enyém.
-Indulás!-mondta.
Az erdőben
Az erdőben sétáltunk amikor megbotlottam egy ágba és bevertem a fejem, amiből pillanatok múlva folyni is kezdett a vér. Fél percel később a világ elhalványúlni kezdett de még hallottam a körülem érkező beszédet.
-Mi meg tudjuk menteni.-mély ismeretlen férfihang.
-Hogyan?-hallottam a bátyám kétségbeesett, utolsó kérdését:
-Kik maguk?
-A Volturi!
Vége
Haliii!! Mint az a címből is kiderült ez egy meglepetés novella lesz és Nessie első Mikulás ünnepéről fog szólni :D Zenei aláfestés
/Bella szemszöge/
Már néhány hete annak, hogy a Volturi itt járt Forks-ban. Azóta boldogok vagyunk a lányinkkal. A naptár December 6.-át mutatott és én Edward-al tárgyaltam.
-Ugyan már, Edd a gyerekek első Mikulását akarod megtörténtelenül hagyni?
-Még visszajöhetnek!-aggodalmaskodott szerelmem.
-Nem fognak és ha megtörténne Alice látná. Ugyan már, Renesmee tudja, hogy milyen nap van, teljesen be van zsongva. Rosalinda még Jacobbal sem akar elmenni, nehogy elmulassza a Mikulást.-magyaráztam.
-Na jó, de ki legyen a Télapó?-vetette fel az újabb problémát.
-Elezar.
-Már mindent megterveztél, ugye?-állt fel ültéből.
-Igen.-mosolyogtam.
-Lányok, mit gondoltok, ki jön ma?-mentem oda gyermekeimhez.
-Ki?-hangzott a kórus.
-A Denali család éééés megbeszéltem Mikulás bácsival, hogy kukkantson ide is be!-mosolyogtam rájuk. Nessie elkezdett fel-alá szaladgálni, Rosy úgy szintén, mi meg kacagtunk. Nemsoká csöngettek és belépett rajta Kate, Tanya és Carmen. Látszott rajtuk, hogy még nem vészelték át annyira Irina elvesztését, és csak az ikrek miatt mosolyognak.
-Nessie, kicsim.-kapta ölbe lányomat Carmen. Addig Kate Rosy-t ölelgette.-De nagyok vagytok már! Boldog Mikulást!
-Köszönöm.-mosolygott kisebbik lányom.
Míg az ikrek mindenkitől megkapták a csomagot mi Elezar-on nevettünk.
-Jól áll a Mikulás-jelmez.-kacagott Edd.
-Kösz.-morgott a férfi.
-Ho Ho Hooo.-jött le Elezar az emeletről.
-A Mikulás!!-csillant fel az ikreknek a szeme.
-Bizony,eljöttem hozzátok mert úgy halottam, hogy jók voltatok.-harsogta a férfi.
Hátul a vámpírok jót nevettek, amit egy rosszalló nézéssel beléjük is fojtottam.
-Shhh.-Nessie úgy fordult hátra, hogy kicsi úját szájához tette.
A "Mikulás" átadott nekik egy-egy hatalmas csomagot.
-Ez ma a....22.-vigyorgott Nessie. Jól tud számolni.
-Ez meg mi?-hangzott fel Jasper hangja.
-A Volturi küldte.-szorította magához Renesmee a kis dobozt.
-Add ide, Renesmee!-szólt rá Edward.
-NEM!-ölelte erősebben.
-Hagyd, de akkor Nessie, legalább mond meg mi van benne.-kértem.
-Nyaklánc.-mutatta meg.
A levelet meg elolvastam, és elképedtem:
"Kedves Renesmee Cullen!
Nagyon sok boldog Mikulást és sok ajándékcsomagot kívánunk neked. Kérlek bocsásd meg nekünk nagy és téves vádunkat ellened. Remélem, majd látjuk egymást és egyszer, talán, ha úgy hozza a sors, a családunk tagja is leszel...Bár erre meglehetősen kicsi esélyt látok!
Üdvözlettel:
A Volturi"
/Renesmee/
A nyaklánc amit a királyi családtól kaptam, egyszerűen káprázatos. A nyakamba hordom, amikor csak tehetem. Egy arany lánc, rajta egy kinyitható gömb alakú medál, benne fotó a Volturiról. Nagyon szeretem.
-Ugye tudod, hogy Elezar volt a Télapó?-kérdeztem nővérem.
-Persze, de jó volt szívatni a szülőket.-vigyorgott.
Majd összecsaptuk tenyerünket és csak nevettünk.
VÉGE
*****************************************************************************
Alec és Jane átváltozása
Egy kicsit rövid de annál jelentősebb történet!
Team ♥Alec♥!!!
♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
Szilézia;1502
/Jane szemszöge/
Kora reggel volt, 5 óra. Kiráz a hideg attól, hogy ma is lányiskolába kell mennem. Az intézményben mindenki rettegett tőlem, hiszen nem mindennapi dologgal rendelkeztem. Képes voltam kínozni a tekintetemmel...pedig nem akartam. Kikászálódtam az ágyból, és lementem a konyhába.
-Jó reggelt, kicsim!-köszönt anya, és eliszkolt. Azt hiszi, hogy képes vagyok bántani. Egy fél óráig csinálhattam a reggelit, amikor megjelent a bátyám, az ő kócos hajával. Senki sem tudta, milyen ha nincs megfésülködve, csak én, és azt akarta , hogy ez így is maradjon.
-Jó reggelt, kócoskám!-köszöntöttem mosolyogva. Ő erre csak kinyújtotta nyelvét.
-Jó lesz reggelire zabkása?-kérdeztem.
-Igen-mormogott.
-Te se aludtál sokat?-néztem felé.
Ő csak megrázta a fejét.
-Ismerős.-mondtam, majd kiöntöttem tálba a reggelinket.
-Köszönöm.-suttogta bátyám és nekiláttunk falatozni.
Ugrás az időben; A Woodrow ház előtt
Mikor hazaértünk jelentőségteljes csönd fogadott minket. Majd egy éles sikítás.
-Anya...-suttogtuk egyszerre.
Felrohantunk az emeletre. Az édesanyánk a földön feküdt, holtan. Térdere estem és zokogtam. Testvérem simogatta a vállam de neki is hullottak a könnyei.
-Alec, mit csináljunk?-kérdeztem könnyes szemmel.
-El kell mennünk innen.-nézett komolyan.
-De apa...?-kezdtem volna de belevágott.
-Apa?! Vele akarnál itt maradni?-utalt a sok verésre amit kaptunk.
-Igaz.-bólintottam majd bepakoltam egy kis táskába.
Fél óra múlva már az ajtóban vártam a testvérem, aki meg is érkezett egy ugyanolyan hátizsákkal, mint az enyém.
-Indulás!-mondta.
Az erdőben
Az erdőben sétáltunk amikor megbotlottam egy ágba és bevertem a fejem, amiből pillanatok múlva folyni is kezdett a vér. Fél percel később a világ elhalványúlni kezdett de még hallottam a körülem érkező beszédet.
-Mi meg tudjuk menteni.-mély ismeretlen férfihang.
-Hogyan?-hallottam a bátyám kétségbeesett, utolsó kérdését:
-Kik maguk?
-A Volturi!
Vége
