Ahoj! Welcome to we world!!! Rose vagyok, és ez életem első blogja, társszekrim Melinda Moon! ^^ Jó olvasást, és kényelmes ülőhelyet kíván:
R.C.W.

Minden jog Stephenie Meyer írónőt illeti, nekünk semmi anyagi hasznunk nem származik belőle. A történet mégis saját!!! Az oldalról bármit másolni TILOS mert előbb utóbb megtudjuk! Ha itt vagy, esetleg csak betévedtél, KOMIZZ!!! Minden véleményt-legyen az pozitív vagy negatív-szívesen fogadunk akár kommentárba akár chet-be írtat!!! A történet itt-ott tartalmaz trágár szavakat és előbb-utóbb +18-as karikát fog viselni mint horror mint erotikai részek miatt!!!
Puszi:
Rosalice Charlotte Whiteblack & Melinda Moon

2012. január 21., szombat

Árnyékvilág~1.Fejezet:Múlt és Jelen 1.

Halihó! Itt is az első fejii! KOMIKAT!! *.**.*.*.*.*.*.*
Jó olvasást!
Zene amit közben hallgattam :D

/Valerie Volturi/


"Kedves Valerie!
Nem létezik jó és rossz. Erre rá jöttem 6 év alatt. Vannak jók és vannak olyanok akik nem azok. Mindenkiben van valami fény és némi sötétség is. Bennem is volt. Félvérként születtem egy Forks nevű kis városban a Cullen családban Isabella és Edward gyermekeként. Arra tanítottak, hogy legyek kedves de bunkó, félénk de bátor, jó és rossz. De mindenkinek az életét megváltoztattam azzal, hogy beleszerettem egy Volturi-ba: Alec-be. Aztán elvett feleségül, majd terhes lettem veled. Rá 3 hónappal megszületni készültél és túl is éltem volna, hisz nem jelentettél rám veszélyt. De születésed időpontjában egy betegség benső vérzést idézett elő és megállította a szívemet. Úgyhogy ne magadat okold a halálom miatt.
Igen, Valerie tudtam, hogy lányom lesz.Valahogy éreztem. Apáddal megegyeztünk, hogy a hajszíned alapján döntjük el a neved, de mivel legnagyobb meglepetésünkre szőke lettél, így közös megegyezésből a Valerie-t adtuk neked. 
Mint általában, most is gyorsan írom a levelet, mert mint azt tudod:tilos az árnyékvilágból levelet küldeni/kapni. Most én is árnyák vagyok, valamiféle angyali beütéssel.
Nos, ami a fajtádat illeti, 3/4 részben vámpír vagy 1/4 részben vámpír. Mit jelent ez? Nem tudom. Rád vár a feladat, hogy kiderítsd.Az élet egy kaland, Valerie. Élvezd ki, ahogy tudod! Légy bátor és erős. Fontos:sose lássanak sírni! A sírás a gyengeség jele, és nem engedheted meg magadnak, hogy az légy. Ne bízz meg másban csakis: Alec-ben, Demi-ben, Jane-ben, Sarah-ban és Damon-ban. Engem is mindig ők támogattak.
Örülök, hogy a Románok és a Volturi végre egyezséget kötöttek. De soha ne bízd magad Florentio-ra , a McForry ikrekre vagy Selena Smith-re. Támogatom apád ötletét, miszerint, iskolába kéne járnod! Fontos, hogy legyenek emberi barátaid is. 
Sok sok sok sok boldogságot mint Demi-nek és Damon-nak mint Sarah-nak és Felix-nek!
Nagyon sajnálom Aro-t!Suplicia remek nő volt, kedves és odaadó. Sajnálom, hogy az a bizonyos Dark megölte.Apropó Dark-ok. Amit a leveledből szűrtem ki: veszélyesek. Kérlek, Valerie, könyörgöm vigyázz magadra! Szeretlek titeket, mindannyitokat.


Szerető anyád:
Renesmee"


 Letettem anyámtól kapott levelet az asztalra. Halvány fény szűrődött be a szobába karmazsinvörösre festve mindent. Az ágyon ültem és anyára gondoltam. Hiányzott, hiányzott ő a szeretete. 
~Nem, Valerie Volturi, nem fogsz sírni!~parancsoltam magamra gondolatban.~Ő elment, és nem jön vissza! Fogd fel!~
Hirtelen felpattantam és átsuhantam apa szobájába. Jó erősen megkopogtattam az antik ajtót, jelezve, azonnal be szeretnék menni.
-Szabad!-hallatszód ott a fal másik oldaláról.
-Szia, Valerie! Azt hittem megint Selena az!-sóhajtott fel és elmosolyodott.
-Jött neked egy levél.-ráztam meg a kezemben lévő borítékot. 
El szerette volna venni tőlem, de elrántottam a kezem.
-Mit adsz érte?-húztam fel a szemöldököm.
-Ne pimaszkodj velem, Valerie Volturi!-szólt rám, arcán még indig vigyorral.
-Miért, ha megtenném, mi lenne?-feleseltem tovább. Erre ő felkapott és az ágyba dobott. Persze, csak óvatosan. Nevetésem víz hangzott a kékre festett falak között.
-Megcsikiztetlek Damon-nal.-erre a kijelentésre, inkább gyorsan átadtam a levelét.
-Anya is úgy gondolja hogy érdemes iskolába mennem.
-Hát igen akkor Jane egyedül maradt. Majd az orra alá dörgölöm, amikor hazaér az alakváltóktól.-Holnap beiratkozunk.
-Zunk? Mármint hogy mi? Többes számban?-értetlenkedtem.
-Igen. Nem gondoltad, hogy egyedül elengedlek?-vigyorgott rám.
-De!-vágtam rá. Nagyon is bökte a csőrömet, hogy az iskolában is nyomon követik minden lépésemet.
Fogtam magam és kisétáltam az ajtón.  Úgy döntöttem , egy hosszadalmas sétát teszek a kertben, ezért magamra kanyarítottam vörös köpenyem-ami közel sem olyan volt, mint apáéké-és a kifelé vezető ajtóhoz siettem. Út közben , a félhomállyal borított főfolyón menet, megpillantottam Selena-t és a McForry nővéreket. Úgy néztek végig rajtam, mintha pestis vírust hordoznék magamban , és csupa seb lenne arcom. Szokásomnak híven, hátat fordítottam nekik. Velük is lesz még elég bajom.

2 megjegyzés:

Natalie írta...

Nagyon jó lett!!
kíváncsi vagyok alec milyen lesz a suliban xdxdxd:D
remélem hamar hozol frisst!!!:)

nagyon várom!

millió puszi :

Natalie

Névtelen írta...

Sziaa!
Nagyon - nagyon jó lett, és a dizi is szép <3 Kíváncsi vagyok, mi lesz a suliban! Hogy kerültek McForryék a Volturihoz?
Várom a kövit,
Puszi
Mary