6.fejezet: Kellemetlenségek 1.

Sziasztok!! Itt az új feji! Jó olvasást!
UI.:Elnézést a helyesírási hibákért de még kómás vagyok.

/Alec szemszög/

Végignéztem,ahogy életem két legfontosabb személyei harcolnak. Szörnyű volt. Jane többször is lebénította szerelmemet , aki ettől földre esett. Húgom ez kihasználta és teljes erőből a falhoz vágta. Valami hatalmasat reccsent de nem tudtam, hogy az életem értelme vagy a fal. Jane ismét megragadta a fejét és belevágta az épületbe. Miután elengedte összeesett . Húgom elégedetten figyelte az elernyedt testet. Mikor észhez kaptam odarohantam Renesmeehez és megfogtam a kezét. A többi Volturis még mindig szörnyűlködve nézett.

-Nessie...-suttogtam. Nyöszörgés féleségett hallatot.
-Engedd el , Alce.Meghalt.-vigyorgott Jane. Betelt a pohár . Megragadtam azt a szörnyedt akit a hugomként tekintek. A vörös köd ellepte az agyamat.Nem gondolkodtam csak cselekedtem. Olyan erővel hajítottam el Janet , hogy a helyén behorpadt a fal. Felix és Demetri egyből cselekedett és lefogta döbbent hugomat. Miután kivonyszolták a teremből Én, Sarah és a három Vezető Nessie-hez siettünk.
- MArcus...-ennyi birtam kinyögni.

-Túléli. Ha a nővére lenne, ő már rég meghallt volna.-Megfogta még mindig eszméletlen szerelmem fejét és megtapogatta aki közben fel-felszisszent.-A koponyája több helyen is eltőrt de az már kezd összeforni.De a keze egyszerűen tönkrement.Mihamarabb össze kell helyezni a csontokat.Hozzátok a szobámba.-adta a parancsot. Felkaptam Renesmeet és amilyen gyorsan csak tudtam Marcus szobájába vittem. Öt órán keresztűl vizsgállta. Ebben az öt órában én idegeskedtem. Űltem az ágya  mellettés néztem ahogy szenved.

Akkor megfogadtam , hogy soha többet nem hagyom szenvedni.

/Nessie szemszög/

Fájdalom és sötétség. Ezeket éreztem fizikailag.A de lelkem jobban fájt.Szóval Jane nem képes elfogadni. Miután eszméletemet vesztettem hangokat hallottam.
-Nessie...-Alec hangja nagyon messziről. Túl messziről.Fel akartam kellni, megmondani , hogy szeretem, megcsókolni. De a testem nem engedelmeskedett.

-Túléli. Ha a nővére lenne, ő már rég meghallt volna.-Megfogta a koponyámat és tapogatni kezdte.Hirtelen megéreztem az eddigi legnagyobb fizikai fájdalmat.-A koponyája több helyen is eltőrt de az már kezd összeforni.De a keze egyszerűen tönkrement.Mihamarabb össze kell helyezni a csontokat.Hozzátok a szobámba.-mondta. Valaki felkapott az ölébe.Úgy sietett a folyosókon , hogy meglebbent a hajam. Letettek ez ágyra és vizsgálni kezdtek.A következő öt óra olyan kínszenvedéssel telt el,hogy nem hittem , hogy túlélem. miután végeztek kiment valaki a szobából . Hirtelen csak az az egy cél lebegett a szemem előtt,  hogy láthassam őt. Ezért szép,lassan kinyitottam a szemem. Megpillantottam a legszebb arcot a világon. De ez az arc tele volt fájdalommal és aggódással.

-Alec...?-kérdeztem.
-Én vagyok.-válaszolt.

Ezután csöndben hallgattunk . Egyikőnk se tudta mit mondjon. Végűl Sarah berontása törte meg az igen kínos csendet.

-Renesmee!-ölelt meg amitől felszisszentem. Ami egyből feltűnt , hogy Felix ott van a nyomáben.Fel akartam űlni de Alec nem hagyta.

-Alec.Jól vagyok .CSak a kezem fáj.-nyugtattam.Sikerűlt valahogy felűlnöm. A fejem egyátalán nem fájt , hála a vámpígéneimnek.Köszönöm APa. APA!!!

-Ugye apáék nem tudnak semmiről?-reménykedtem.

-Nem.-jött be Aro is. -Jól vagy kedvesem?

-Jobban.-adtam nyers választ.

Megfogta a kezem. Egy pillanatig üveges lett a tekintete , utána szétterűlt az arcán a mosoly.

-Látom. Csak a kezed fáj. És szeretnéd ha valaki levené a fejedről a kötést.-vigyorgott majd

bólintott.Egy mozdulattal megszabadítottam fejemet a fáslitől. Miután kitessékeltem mindenkit a szobából lezuhanyoztam és átöltöztem.A kezemet is kikötöztem mivel az is rendbe jött.

Már javában este volt amikor fellángolt a torkom. És nem is mástól , hanem a vér szagától. Követtem az isteni illatot ami a trónterembe vezetett. Majd sikoltozásokat hallottam. Mikor kinyitottam az ajtót az összes Volturist-beleértve Alecet is -Körűlvették az élettelen testek. Kihátráltam. MAjd megfordúltam és ahogy tudtam elkezdtem futni. Megéreztem Sarah illatát. Ő is ugyanúgy megilyedve futott utánam. Kiskoromban ittam embervért. De az nagyon rég volt.Nem tehettem ezt olyan ártatlan emberekkel akiknek volt családjuk, volt szerelmük , volt életük. Megtorpantam mire Sarah belémjött . Mindketten elestünk és egymásra mosolyogtunk. De aztán biccentettem egyett és két ellenkező irányba indúltunk.Rávetettem magam az első állatra amit elértem. Egy nagyon peches puma. Erre a gondolatra elmosolyodtam.Miután az állat teste kiürült , felsóhalytottam.Hogy lehet egy állatba ilyen kevés vér? Hirtelen ötlettől megfordúltam .
Alec állt velem szembe, lazán a fának dőlve, köben figyelt.
-Aranyos vagy amikor vadászol.-mosolygott. Visszamosolyogtam rá. Odasétáltam hozzá és mélyen a szemébe néztem.Ő is ezt tette majd hírtelen megcsókolt. Kezeit a nyaka köré tekertem. Halk susogást hallottam a távolból. Megfogtam szerelmem kezét és a hang felé közöledtünk....

5.Fejezet: A bál

Sziasztok itt a feji. KÉrek komikat! Puszi


/Nessie szemszög/

-Hogy mi???-hogy intézte el?

-Bizony. Most indulunk.-húzott ki.

-Be kéne pakolni.-mondtam. Ő erre csak a kezembe nyomott a kistáskát.

-Miez?-húztam fel a szemöldököm.Majd beugrott.Alice . Hát persze. Még aznap elmagyaráztam a szüleimnek a szerelmünket.Nem haragudtak annyira. Csak kicsit kellett apát lefogni.Pepattantunk apu kocsijába aki vitt minket a reptérre.

-Miért sietünk ennyire?-kiváncsiskodtam.-Reggel van.

-Aroék rendeznek ma egy bált....-itt félbeszakítottam.
-Húzz bele!-kiálltottam.
Már a reptéren ültünk mikor megszólalt a mobilom. A kijelzőn ez állt: Alec.Egyből benyomtam.
-Alec?-szóltam bele.

-Renesmee.-sóhajtott.-Hogy vagy?

-Hogy lennék?Elhagytál.-vágtam rá.

-Így a legjobb.De most le kell tennem.Szeretlek.-kinyomta.Miután leszálltunk a repülőtől és bejelentkeztűnk egy szállodába a ruha volt a soros. Órákon keresztül jártuk a butikokat.Sara egy gyönyörű kék színű ruha mellett döntött:

Én kicsit tovább keresgéltem mikor megláttam.Szemem szám elállt a ruhától , levegőt is elfelejtettem venni. A ruha így nézett ki:

Tökéletesen illett rám. Miután megvettük a ruhákat "haza"rohantunk. Elvégeztük a szokásos tisztálkodásokat, kisminkeltem magam, és Sarah is . Csodálatosan nézett ki.Mint egy istennő.Én lónak éreztem magam mellette.Míg eltipegtünk a palotáig , tízszer majdnem elestem a cipőmben. Benyitottunk az ajtón és a Volturisok kikerekedett szemmel nézett ránk.Nem csodálom. Cullenek vagyunk Vagyis csak én. Majd végre Alec is észrevett.Úgy nézett rám mint egy óvodás aki nem látott még csokit. Lesétáltunk a lépcsőn és próbáltuk semmibevenni a Volturis sértegetések. Nem ment egyszerűen.Végűl a vezetők odajöttek hozzánk.
-Renesmee örülök , hogy látunk.-képzelem mennyire.
-Én is Aro.-válaszoltam.
-Alec örülni fog.-jegyezte meg gúnyosan Caius.
-E...ell...elmondta?-dadogtam.
-El.-sóhajtott Aro.-Nem nagyon értjük. Nem mintha bármi bajunk lenne belőle.
-Engedélyezte?-reménykedtem.
-Igen.-mosolygot ARo.
-Köszönöm.-vigyorodtam el.
-Megtisztelsz egy táncal?-jött oda hozzám szerelmem.Már ő is mosolygott.
-Meg én!-vágtam rá.Akkor eszembe jutott Sarah. Mikor odanéztem ő már Felix-el lejtette a táncot.Szép lassan elkezdtek szivárogni az emberek. Fél órával később már csak a Volturisok és mi voltunk a teremben.  Még mindig Aleccel táncoltam mikor annyira éles fájdalmat éreztem, hogy összerogytam.
-Jane, hagyd abba!!!-kiabállt szerelmem. Én közben a kínok kínját élltam meg . Majd hírtelen megszűnt.Felálltam és szétnéztem. Több Volturi őr fogta le a vicsorgó lányt.
-HA MÉG EGYSZER AKÁR EGY ÚJJAL IS HOZZÁÉRSZ A BÁTYÁMHOZ,ESKÜSZÖM MEGÖLLEK!!!!!-fenyegetett meg.Majd újjabb éles fájdalom. Háromszor erősebb mint az előző pedig azt is nehezen bírtam ki. Újra a földön kötöttem ki. Tehetetlenűl vergődtem , közben folyamatosan sikítoztam.
-Aro CSINÁLJ VALAMIT!!-valahonnan a közelből jöhetett Alec hangja. Akkor Jane elszabadult ezt több okból is megtudtam:
1. Nem éreztem fájdalmat.
2.A falhoz vágódtam.
A fejet hatalmasat csattant.Ha ember lettem volna ez lett volna a végszavam.Elkapott a nyakamnál fogva és újtra beleverte fejemet a falba. Közben a kezem olyan nagyot reccsent , hogy az egész Volturi lefagyott. Ekkor minden elsötétűlt.

Hajaj

Na ez így nem lesz jó. Nagy kérés pár komi,?
Lécci komizzatok
Nesssy

4.Fejezet: Fájdalom és meglepetés

Sziasztok megjött az új feji! Jó olvasást!

/Alec szemszög/

Az elmúlt 1 hétben szinte minden nap találkoztam Nessie-vel. Megismerkedtem Sarah-val is. Nem mondhatom, hogy nagyon bírt volna de ez érthető. Épp a hotelszobámba ültem mikor megszólalt a mobilom.
-Hello,haver.-szólt egy ismerős hang a készülékbe.
-Félix.Mi a helyzet?-kérdeztem.
-Aro szólt, hogy szóljak,hogy gyere haza. Egyre türelmetlenebbek a Vezetők. Na Jane-ről ne is beszéljünk.-Majd meghallottam, hogy valaki beront a szobába és kikapja Félix kezéből a telefont.
-Alec! Azonnal gyere haza vagy baj lesz!- a dobhártyám szinte szét hasadt a kiabálásától.
-Ma indulok.-válaszoltam és kinyomtam.
Akkor belém hasított a felismerés fájdalma.Ha elmegyek el kell hagynom Renesmee-t is.

/Nessie szemszög/

Éreztem áldozatom illatát. Egy fán gugoltam és vártam. Majd megpillantottam egy szarvast. Rávettem magam. Megkerestem azt a pontot ahol ütőere ver. Miután megtaláltam állkapcsomat összezártam nyakán.
Éreztem ahogy édes vére végigfolyik torkomon és felmelengeti testem minden egyes zúgát. Ahogy az állat teste teljesen kiürült eleresztettem a torkát és felálltam. A zsebembe rezegni kezdett a telefon. Kivettem a kis készüléket és meglepetten tapasztaltam, hogy SMS-em jött. Nem vagyok az SMS embere jobban szeretem hívásban megbeszélni a dolgokat. Az üzenetben ez állt:
                                    "Szia Nessie.
                                      Ma találkozzunk a szokásos helyen.
                                      Szeretlek:
                                       Alec."
Elkezdtem bepötyögni a választ:
                                         "Nekem oké.
                                           Hánykor?"
A következő percben magjött az időpont:
                                      "8"

Ennyi? Semmi más, hogy mit csinálunk vagy valami. Akkor valami rettenetes félelem lett rajtam úrrá. Hazaballagtam emberi tempóban. Benyitottam az ajtón . Az egész családom az előszobában gyülekezett. Leültem egy fotelba és figyeltem.
-Nos egy fontos dolog miatt hívtam össze a családot.-kezdte Rosalinda.-Jake és én összeházasodunk.
Mindenki elmosolyodott. Alice főleg. Gondolom az esküvő megszervezése jó mókának tűnik. Neki.
Amíg mindenki gratulált beesteledett. Magamra kaptam a pulcsimat és kiugrottam az ablakon.  Miközben szaladtam a szél belekapott hajamba és kellemes bizsergés futott végig a testemen. Akaratlanúl is felnevettem. Megérkezdtem a találkozóhelyre. Nem láttam senkit. Hirtelen két hideg kar fonődott a derekam köré.
-Neked ez már szokásod?-nevettem.
-Nem teszik?-vont kérdőre Alec.
-Ha nem ilyesztesz vele halálra,akkor tetszik.-mondtam és szembefordúltam vele. Abban a pillanatban ajka már az enyémen voltak. Meg soha nem csókolt így. A csókjaiban nyugtalanságot éreztem. Elhúzódtam tőle és mélyen a szemébe néztem.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Semmi.-válaszolta lehajtott fejjel.
-Látom rajtad.-erőskődtem.
-El kell mennem.-ez a három szó olyan volt mintha kést szúrtak volna hasamba.
-Ne. Nem mehetsz el.Ne... ne hagyj egyedűl.-kérleltem.
-Nessie meg kell értened. Nekem nem Forks az otthonom. Nekem a Volturi a családom. Kérlek, ne nehezítsd meg nekem.-szinte könyörgött.-Hidd el az életemnél is jobban szeretlek. De nem maradhatok.Nem értenék meg. Mi nem lehetünk együtt. Lehetetlen szerelem a miénk.-az utolsó szavakat már suttogva mondta.
Megmukkani se bírtam. A torkom kiszáradt,a lábam földbe gyökerezett. Szinte kapkodtam a levegő után és próbáltam megemészteni a hallottakat. Nem vagyok elég jó neki. A szívem megnehezedett a melkasomba és ketté tört. Szabályosan.
-Vigyázz magadra, kérlek. Ha te is szeretsz ennyit meg bírsz tenni.-majd homlokon csókolt és elment. Örökre.

/2 nappal később/


Két fájdalmas napja, hogy Alec elhagyott. Két napja próbálom semmibe venni azt a fájdalmat amit a hiánya okoz. A Gimi-ben ügyesen hordom maszkomat.Nevetek a többiekkel. De a saját szobámban elsírom magam. A fejembe újra és újra előtörnek találkozásink emlékei:
"Sétálunk a parkban és szerelmem megáll egy fagyiskocsi előtt. Mindkettőnknek vesz egy fagyit és odajön hozzám, kaján vigyorral a képén. Majd ez arcomba nyomja a fagylaltot. Én is ugyanezt teszem vele. A fagyicsatának természetesen csókjainkal vetünk véget...."
Aztán azok az emlékek amikor elhagyott:
"-Ne. Nem mehetsz el.Ne... ne hagyj egyedűl.-kérleltem.
-Nessie meg kell értened. Nekem nem Forks az otthonom. Nekem a Volturi a családom. Kérlek, ne nehezítsd meg nekem.-szinte könyörgött.-Hidd el az életemnél is jobban szeretlek. De nem maradhatok.Nem értenék meg. Mi nem lehetünk együtt. Lehetetlen szerelem a miénk.-az utolsó szavakat már suttogva mondta.
Megmukkani se bírtam. A torkom kiszáradt,a lábam földbe gyökerezett. Szinte kapkodtam a levegő után és próbáltam megemészteni a hallottakat. Nem vagyok elég jó neki. A szívem megnehezedett a melkasomba és ketté tört. Szabályosan."
Ekkor újab sírásroham tört rám. Majd Sarah beront az ajtón.
-Nessie csomagolj! Olaszországba megyünk!

Új Blog!!!

Sziasztok!
Új blogot nyitottam a címe: Fame or Love?
Lécci nézzetek be ide is
Szeretlek titeket: xXxNessyxXx
http://fame-or-love.blogspot.com/

3.Fejezet: Randi

Sziasztok !!! Tudom hogy nagyon sokat késett de itt az új feji remélem tetszeni fog!! Kérek komikat mert csak akkor folytatom.Nem dumálok tovább joh olvasást!!!


/Nessie szemszög/

 Eljött a nagy nap, amikor Aleccel fogok találkozni. Nagyon izgulok. Bevallom nem volt könnyű elrejteni apa elől a gondolataimat és Jasper elől az érzéseimet. Legmagyobb szerencsém viszont az volt hogy Alice nem látja a jövőmet és mivel rá nem hagyatkozhatok saját magamnak kell kiválasztanom a ruhámat. Bevallom nem vol könnyű de végül egy igen ideális összeállítás találtam ki.Fél hetet ütött az óra mikor elkezdtem készülődni.Miután letusoltam és magamra ráncigáltam ruhámat befújtam magam Dolche & Gabbana - Light Blue parfümömmel. Nem kentem ki magam mint minden lány randik előtt. Na jó egy kis szájfényt kentem fel.
Magamhoz vettem a kistáskám és beültem a kocsimba.Beletapostam a gázba mivel késésben voltam.Fél nyolc helyett háromnegyedre sikerült beérnem.Kiszáltam és körülnéztem.Hirtelen meghallottam kedvenc számom.Kellett néhány másodperc mire felfogtam: Csörög a telóm.Alec nevét írta ki a kijelző.Lenyomtam a "hívás fogadása" gombot és beleszoltam:
-Szia! Merre jársz?
-Fordulj meg.-hangzott a válsz.
Így is tettem majd megpillantottam Őt. Egy gyönyörű Porsche Gemballa - nak támaszkodva figyelt. De Ő maga volt a legszebb. A tetőtől-talpig fekete kosztüm helyett fekete pólót és egy koptatott farmert viselt, és fekete converse  tornacsukát húzott. Szívdöglesztően nézett ki.
-Szia.-köszönt.Láttam hogy tetőtől talpig végigmér és tetszik neki amit lát.
-Szia.-köszöntem vissza.-És mi a nagy terved?-kérdeztem tőle.
-Azt gondoltam megnézhetnénk egy új horror storit.Mit gondolsz?-persze én már reszkettem.Kiskorom óta útálom a horrort.Pedig félig vámpir vagyok.
-Persze.-nyögtem ki nagy nehezem.Megpróbáltam mosolyogni de nem tudom mi sűlhetett ki belőle.
-Szabad?-kérdezte mosolyogva és kezet nyújtott.
-Megtisztelsz.-kuncogtam.
Miután megvettük a jegyeket nagy nehezen de sikerűl helyet találnunk.Már a film eleje is borzalmas volt.Miközben én kezemmel takartam el a kezem,Alec csak nevetett a filmen. A következő jelenet az volt hogy egy szerelmespárt keresztűlszurnak. Egyszerre féltem és meghatódtam ezért kicsordult egy könnyem de semmi több. De persze Alec ezt is észrevette. Azonnal letörölte és átölelt egyik karjával. Én vállára hajtottam a fejem. Mostmár kihúzom a film végéig. Mikor az utolsó jelenetnek is vége lett felkapcsoták a villanyt és elhagytuk az épületet.Indultam is a kocsimhoz amikor valaki elkapott egy hűvös kéz.
-Hova-hova? Nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen.-mondta Alec . Lehelletét az arcomon éreztem amitől kellemes borzongás futott rajtam át.
-Miért van esetleg valami más program is.-kérdeztem mosolyogva.
-Ez csak természetes.-Felkapott a hátára és futni kezdett. Húvös szél csapta meg az egész testem.A csípős hideget mindenhol éreztem a bőrőmön.Mikor végre letett egy kis vízesésnél álltunk.Minden sötét volt de vámpírszemekkel mindent láttam.Vagyis majdnem mindent.Alecet nem találtam sehogy. Megborzongtam a félelemtős és a hidegtől. Hirtelen két kar fonódott derekam köré mire felsikoltottam.
-Elmehetnél szirénának.-nevetgélt egy ismerős hang a fülemnél.
-Hahaha, nagyon vicces.-tettem a nevetést.
De a lélekzetem is elált attól amit láttam.Egy gyönyörű pléd és minden finomság-amit az emberek finomságnak tartanak- terűlt el a földön.Felnevettem.
-Mi ilyen vicces?-kérdezte.
-Kiváncsi vagyok mennyit fogsz enni. - erre ő is nevetni kezdtünk. Majd hírtelen eleredt az eső. Bemenekültünk egy fa alá hogy ne nagyon ázzunk el. De mivel minden más kint maradt lelkiismeret-furdalásom lett ezért vámpír gyorsasággam mindent bepakoltam a fa alá. Mikor végeztem leültem. Megpaskoltam magam mellett a helyet jelezvén Alecnek hogy üljön mellém. De ő csak állt a fának dőlve és
továbbra is engem nézett.
-Na de miért?- most úgy nézhettem ki mint egy ötével. De nem sokat tévedtem.
-Innen jobb a kilátás.-mondta önekégünlten. Megvontam a vállam és beleharaptam ez egyik almába és türtem magamon a tekintetét. Egyszer csak felkapott és kirohant velem az esőbe. De nem az volt a célja. Fogta magát és velem együtt beleugrott a jéghideg vízbe. Én meg csak nevettem és nevettem. Nagyon sokáig úszkálhattunk így mikor egyszer csak odúszott hozzám és átfogta a derekam. Kezemet automatikusan nyaka köré tekertem. Éreztem hogy egyre közelebb araszol hozzám. Majd lecsapott ajkaimra. Amennyire finoman kezdte annyivel hevesebb lett. Belturtam hajába mire ő elkezdte simogatni a hátam. Végigsimítottam mellkasán. Ő ekkor véget vetett csókunknak. Zihálva váltunk el egymástól. Utána szó nélkül kievickéltünk a partra öszzepakoltunk és elkezdtünk a mozi felé sétálni. Út közben rengeteget mesélt nekem Volterráról és az életéről. Nagyon sajnáltam mikor az átváltozós részhez ért. Miközben visszaemlékezett a múltra egyre erősebben kezdte szorítani kezemet. Én is meséltem neki egyet s mást magamról. Sajnálattal tapasztaltam , hogy a kocsiknál állunk. Odakisért az én vörös porsche carrera gt tuning -omhoz . De mielőtt elbúcsúzhattunk volna megfordított. Egy kis hideget éreztem nyakamnál. Odanyúltam és éreztem egy szív alakját. Ekkor esett le: Kaptam Alec-től egy nyakláncot!! Megfordútam és a nyakába vetettem magam.
-Örülök hogy tetszik.-suttogta a fülembe.
-Persze hogy tetszik. Hogy ne tetszene? Gyönyörű! -Lelkendeztem neki.
- Azt hiszem itt a búcsú ideje. Majd hívj.-mondam és már-már beszáltam a kocsiba mikor kirántott és vadól megcsókolt. Visszacsókolam.  Percekig élveztük egymást mikor elszakította magát tőlem.
-Renesmee.-szólalt meg mielőtt elváltunk .
-Igen.-kérdeztem.
-Én..... még soha nem éreztem ilyet .... és nem is tudom hogy megy ez ..... de azt hiszem .... hogy én szeretlek .... téged.-dadogta. De nekem ez a szónoklat többet jelentett mindennél.- Mindennél jobban szeretlek Renesmee Cullen.
-Én is szeretlek, Alec.-egy kis szünet- Mindennél jobban Alec Volturi-miután ezt kimondtam szeme felragyogott az örömtől.
- De nekem tényleg mennem kéne. Azt mondtam egyre otthon leszek és most fél kettő.-Mondtam
-Szia édes. És jóéjt.Suttogta majd adott egy utolsó csókot és engedte hogy beszáljak járművembe.
Miután elhajtottam mérhetlen boldogságot éreztem.  Szinte táncolva léptem be a házba.
-Hol voltál ilyen sokáig Renesmee?-kérdezte apa.
-Elhúzódott az idő a haverokkal. Bocsiii.-Hát igen családom nem díjazta volna ha elmondom: Alec Volturival randizom. Ők úgy tudták hogy Sarah-val voltunk buliba.-De álmos vagyok jó éjt!-Bújtam ki a kérdések alól.

Lezuhanyoztam és felvettem pizsimet. Szerelemmel megtelve aludtam el.

Nessie cuccai

                                                            Alec ruhája

                                                         A vízesésnél

2.fejezet:Beszélgetések

Sziasztok!Tudom hogy sokat késtem de itt a második feji is.Nagyon örülnék ha kicsit híresztelnétek az oldalt.Előre is kösz
és jó olvasást. Millió puszi!!


/Alec szemszöge/



Lépteket hallottam meg a távolban, majd ismerős illat csapta meg az orromat. Nessie féléken lépkedett az aljnövényzet között.Valakit keresett.Hangtalanul leugrottam mögé és megérintettem a vállát. Ugyanabban a pillanatban sikítás hagyta el a száját.
-Semmi gond csak én vagyok.- nem túl meggyőző nyugtatás.
-Megtudhatnám ki az az én?-kérdezte még mindig kissé remegve.
-Alec Volturi-nyujtottam kezet.
-Renesmee Cullen.-és elfogadta kézfogásomat.
-Nagyon örülök,hogy megismerhetlek.-Mondtam.
-Én is viszont.-válaszolt.
Na jó Alec valami értelmeset is mondj!
-Nem lenne kedved találkozni valamikor?-kérdeztem meg.
-Nem is tudom. Nekem nincs ellene kifogásom de ha a szüleim nem nagyon repesnének az örömtől...-próbálta finoman közölni.
-Rendben.-csak ennyit birtam kinyögni.
-Mennem kell! De itt a telefonszámom.Majd ha lesz kedved hívj fel.-és el is tünt az erdőben.
Sokáig álltam még ott és néztem utána.Majd egy ismerős hang ébresztett fel álmodozásomból.
-ALEC!!!-kiabáltam az én terrorista hugom.
-Itt vagyok!-mondtam kissebb hangerővel de tuti meghallotta.
-Menjünk haza!-követelte Jane.
-Én még maradnék egy kis időre,városnézésre meg ilyenek. - magyaráztam.
- Na és hol "laknál"-kérdezte az ikrem.
- Majd bejelentkezek egy panzióba-vontam vállat.
-De mihamarabb gyere haza.-nézett rám könyörgő szemekkel Jane.
-Mihamarabb.-egyeztem bele.
-Jó akkor jó mulatást.SZia.-Köszönt el a kishugam, és el is tűnt a bozótosban.
Ahogy egydűl maradtam rohantam is a városba bejelentkezni egy panzióba.Amikor ez megtörtént előhalásztam zsebemből a telefono
mat és tárcsásztam Nessie számát. Csak vártam de nem vette fel. A harmadik próbálkozásomra egy gyönyörű hang szólt a telefonb
a.
-Hallo,itt Renesmee Cullen.-szolt a készülékbe.
-Szia Nessie,Alec vagyok. -Válaszoltam neki.
-Azt hittem már Volterrában vagy.-mondta.
-Nem maradtam még egy pár napot.Nem lenne megoldható ha elmennénk moziba valamikor?-tértem a lényegre.
-De megoldható.-biztosre vettem hogy mosolyog-Nekem a hétvége jó mert gimiidőben nem mehetek sehova.Szombat?-kérdezte.
-Tökéletes.-adtam gyors válszt.
-Rendben. Találkozunk Port Angelesben.Szia.-köszönt el.
-Jó,szia.-majd letettem a telefont.
A beszélgetés után legjobbank tartottam ha elmegyek vadászni.Mivel nem akartam feltűnést kelteni inkább állotokra vadásztam.Borzalmas ízük volt.Két pumát kaptam el de nem voltam megelégedve.Ezért elmentem Port Angelesig.A tetőkön futottam hogy senkise vegyen észre.Két utcával arrébb meghallottam egy részeg pasas kornyikálását.Gondoltam nem nagyon fogják hiányolni.Leugrottam mögé és kicsavartam a nyakát, mejd beleharaptam.Vérének volt valami drogos mellékíze de jobb mint a semmi.Miután a strici
kiürült az izzás amit a vér hiánya okozott enyhült.De tudtam , hogy ha holnap nem akarom megölni Renesmee-t akkor majd még vadásznom kell.De semmikép sem állatvérre.Lehet hogy egy kicsit izgulok.De tudom hogy a holnapután tökéletes lesz!

Tudom hogy rövid lett de most csak ennyit akartam.A kövi hosszabb lesz ígérem!!!