10.Fejezet: Rosy esküvője 2/2.-Csalódás

Sziasztok!!!! Sorry, hogy ennyit késett de most itt van. Jó olvasást!!!!! 

                               
/Renesmee szemszöge/


Úgy néztek Alecra, mintha ott helyben megölt volna valakit. Nyeltem egyet és gondolatban kértem apát, hogy ezt inkább otthon.
-Üdvözlünk, Alec.-törte meg az igen kínos csendet nagypapa.
-Jó napot!-köszönt illedelmesen szerelmem. 
-Induljunk, még ruhát kell vennünk.-csapott a homlokára Alice. 
Mindenki kuncogva követte a kocsikhoz és behuppantam Emmett és Alec közé.
10 perc múlva már a Cullen rezidencián parkoltunk le , hála a nem túl lassú közlekedésnek. A farkasok és nővérem a ház előtt vártak minket. Kiugrottam és Rosy ölébe szaladtam.
-Jaj, húgi nagyon hiányoztál.
-Nekem is.-mosolyogtam rá.
-Nessie!Én is kérek ölelést.-kuncogott Seth. Vele nőttem fel és a Nessie becenevet is tőle kaptam. Megtettem amit mondott és átöleltem, mint mindenki mást a falkából.
-Jake, ha nem vigyázol a nővéremre, tőlem kapsz.-"fenyegettem" meg.
-Meglesz.-mosolygott. Kicsivel később már a Cullen lányok- Alice, Rosalie, Rosalinda, Anya és én- már a butikokban keresgéltünk. Szegény Rosy! Alice már a tizedik ruhát próbáltatja fel vele. 
-Jajj ez nem jó. Nem illik hozzád.-vetetett le vele egy példányt. Sóhajtottam egyet mert már nagyon untam magam. Majd megpillantottam egyet. Odasétáltam és kivettem a helyéről. Ez nem lesz jó. Rosy azt mondta valami egyszerűt szeretne, de ez nem az.
-Nessie, mi az?-nézett rám az említett. Odavittem a ruhát és sírni kezdett.
-Ez gyönyörű.Köszönöm.-borult a nyakamba.
-Nyomás próbáld fel.-sürgetem.
Két perc múlva ki is jött. Úgy nézett ki mint egy istennő.
-Ez az.-bólogattam. Megnézte magát és szája elé kapta a kezét és nagyokat pislogott.
-Igen. Köszönöm, Renesmee.-hálálkodott.
-Na de nekünk is kell valami.-szólalt meg Rosalie. Na de jó....
Ugyanazon át kellett esnem mint Rosy,de egyszerűen nem ment. Nem találtam semmit. Már mindenkinek megvolt a ruhája és észrevettem egy eszeveszett gyönyörű ruhát.
-Anyu, WC-re kell mennem a kocsinál várjatok.
-Oké, de siess.
Besiettem a butikba.
-Jó napot felpróbálhatnám azt a ruhát?-kérdeztem.
-Persze, gyere.-a kezembe nyomta a selymet és megvárta míg átöltözöm.Kiléptem.
-Gyönyörű vagy.-mondta kedvesen.
.-Köszönöm.Akkor ezt kérem.-kifizettem és visszasiettem a kocsihoz.
-Vettem egy ruhát majd otthon megmutatom.
-Nélkülünk?-kérdezték egyszerre.
-Igen.
Hazahajtottunk. Amint beléptem a lakásba kaptam az arcomra egy puszit. Rámosolyogtam szerelmemre és meglepve tapasztaltam, hogy nagyon jó kedve van.
-Srácok, hogy áll a vőlegény?-kiállott rájuk Alice.-Nyomás.
Minden hímnemű személy-beleértve Alecet is- felszaladt a lépcsőn egyenesen Jasper szobájába. Mi Rosy szobájába készülődtünk. Felvettem a gyönyörű ruhát és az ékszereket.
-Nessie! Túl fogysz szárnyalni!!-"vádolt meg" nővérem.
-Hehehe.-tetettem a nevetést. Hirtelen dörömböltek az ajtón.
-Rosalinda, gyere ki.-hallottuk meg Jake hangját.
-Mennyi innen Jake.-kiállottam rá.-Az oltárnál várd.
-Jól van,de ezt még visszakapod, Nessie.
-Alig várom.
Lesiettünk a lépcsőn-én, anya, Alice és Rosalie-. Amint Alec meglátott, szemei kitágultak. De nekem  is. Olyan hihetetlenül festett frakkban, hogy a szívem a kétszeresére kapcsolt. A kert csodálatos volt. Mindenhol fel volt díszítve égőkkel és virágokkal. Alice kitett magáért. Sajnálatos módon, nem kedvesem mellett ültem, mivel koszorús lány voltam. 
-Rosalinda Cullen. Akarod az itt jelenlévő férfit férjedként, amíg a halál el nem választ?
-Akarom.-ikrem szemei csak úgy ragyogtak.
-És te Jacob Black akarod....-kezdte a bíró de Jake belevágott.
-Igen!-mosolygott. Mindenki kuncogott.
-Akkor mostantól férj és feleség vagytok.Megcsókolhatod.-mondta a pap. Rosy és Jake csókolózni kezdtek, én meg mint a rakéta pattantam fel a helyemről és tapsoltam. Mindenki követte a példám. Jake felkapta a lányt és elszaladt vele. Gondolom átöltözni. Alec sétált oda hozzám és a nyakamba suttogott.
-Szabad?
-Ez csak természetes.
Utánunk mindenki a táncparketten kezdett táncolni. Remélem nemsoká nekem is ilyen esküvőm lesz. Nem mással hanem Aleccel.Átnéztem szerelmem válla felett és ezt suttogtam apának:
"Köszönöm".Ő csak mosolyogva bólintott. Szerelmemmel pedig, hosszú, szenvedélyes csókban forrtunk össze. Valaki megkocogtatta kedvesem hátát. 
-Lekérhetném?
-Igen.-mondta tömören Alec. 
-Seth?Te mióta tudsz táncolni?-kuncogtam.
-Ez fájt.
Vége lett a számnak.
-Gondolod, kaphatok még egyet?-reménykedett. Alec épp Lucelindaval -Rosy egyik sulis barátnőjével-táncolt.
-Persze.
Az a kis pióca körültekerte kezét kedvesem nyakán. Ő ezért nem tehetett mást, minthogy megfogta derekát. Viszont bocsánatkérő pillantásokat küldött felém. Elfordítottam a fejem. Észre sem vettem, de vége lett ennek a számnak is.
-Köszönöm,felség.-puszilta meg a kezem. Nevetnem kellett és nem is fogtam vissza magam.Nem igaz, hogy ilyenkor is sikerül megnevettetnie.
-Én köszönöm, uram.-pukedliztem. Mivel Alec még mindig a ringyóval táncolt  Leültem egy székre.
-Nessie, bocsi, hogy ilyenre kérlek, de az egyik égő kialudt. Segítenél?-jött oda hozzám anya.
-Persze.-mosolyogtam rá. Felmásztam a fára. Megtaláltam a rossz égőt és ki is cseréltem. Lejönni viszont már semmi kedvem se volt. Néztem a táncoló tömeget, amikor megláttam, hogy Luci megcsókolja Alecet. 
-Ne!-suttogtam. Hátraestem és minden elsötétült.

                                                         Rosy ruhája

                                                         Nessie ruhája

                                                  Nessie nyaklánca

                                                  Nessie fülbevalója

                                                     Nessie cipője

                                                           Bella ruhája

                                                           Alice ruhája

                                                           Esme ruhája

Rosalie ruhája

                                                                Alec

                                                             Jacob 

                                                          Seth

Rosy esküvője 2/1.

Sziasztok!!!! Itt is az új fejiiii! Jó olvasást!

/Renesmee szemszög/


A nap besütött az ablakon és megcirógatta arcomat. A meleget nem nagyon éreztem bőrömön, mert Alec mellettem feküdt. Lassan kinyitottam a szemem és felnéztem arcába. Engem nézett és mosolygott. 
-Jó reggelt álomszuszék.-köszöntött.
-Muszáj reggelnek lennie?-nyögtem.
-Sajnos igen. Pedig még jó darabig elnézegettem volna az álmaidat.-mosolygott.
-Milyen álmokat?-ijedtem meg.
 -Sokfélét. Inkább a családodról. Meg a farkasokról, leginkább egy nagyon fiatalról.-ráncolta össze a szemöldökét.-Meg a nővéredről. Igaz, hogy esküvője lesz?
-Igen.-sóhajtottam és felültem.-És ráadásul holnap és nem tudom elmenni.
-Miért nem?-ült fel ő is.
-Hát mert. Én már itt vagyok otthon.-húztam el a számat.
-És ha elmegyek veled?-bukott ki belőle és láttam, hogy meg is bánta a kérdést.
-Eljönnél velem?-reménykedtem. Sóhajtott egyet és elmosolyodott.
-El.-nyakába vetettem magam és megcsókoltam. 
-Na de én megyek a fürdőbe.-besiettem a helyiségbe és jó egy óra hosszáig ki nem tettem a lábam. Majd kész állapotba léptem ki a fürdőszobából és pózoltam egyet. Alec nevetett és meg is tapsolt.
-Köszönöm.-hajoltam meg. 
-Na gyere sok a dolgunk.-majd kihúztam a palotából. Épp egy tóparton sétáltunk amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve belöktem szerelmemet. De ő elkapta a karom,ezért estem vele együtt.
-Nessie...-nyafogott.
-Mi van félünk a víztől?-ugrattam.
-Igen....?-majd lenyomott a víz alá levegővétel közben. A víz beáramlott a a tüdőmbe és próbáltam feljutni de Alec fogott. Azt hitte , hogy csak játszom vele de eszembe jutott, hogy mindjárt megfulladok. Alec arcához szorítottam a kezem és megmutattam neki egy képet, amint megfulladok. Azonnal eleresztett én meg felrúgtam magam a felszínre. Próbáltam kiköhögni a vizet de nem ment. Eközben Alec is felért és kivitt a partra. Ott sikerült levegőhöz jutnom.
-Nessie...sajnálom.....nem tudtam....-dadogott. Megráztam a fejemet, hogy most ne bosszantson ezzel. Elhallgatott. Majd mikor jobban lettem  én szólaltam meg.
-Azt hitted , hogy csak szórakozok?-köhögtem.
-Sajnálom.....-suttogta.
-Semmi baj csak legközelebb ne csinálj ilyet.-néztem rá.
-Persze, hogy nem.-magához húzott. A bőre jéghideg volt, ezért megborzongtam. És hirtelen az eső is esni kezdett. Kínomban felnevettem. Kedvesem kézen fogott és kihúzott a fa alól. 
-Szabad?-kérdezte mosolyogva.
-Persze.-kuncogtam.Két kezét a derekamra tette, míg én a vállára.Elkezdtünk ide oda lépegetni. Borzalmasan nézhetett ki de nem érdekelt. Boldog voltam. Majd ez egyből elszállt amikor ránéztem az órámra. Úristen pontosan három óra.
-Basszus, gyere.-mondtam Alecnak és amilyen gyorsan csak tudtam a kastélyhoz futottam. Santiago és Jane már ott állt. Bólintottam a férfinak és beléptünk a kapun. Az ikrek a szobájuk felé indultak, de megakadályoztuk őket.
-Erre.-mondtam izgatottan.Benyitottam a sötét terembe és a két iker idegesen lépett be. Majd felkapcsoltam a villanyt. Előugrottak a vámpírok és egyszerre kiállottuk:
-BOLDOG, 526. SZÜLETÉSNAPOT!!!!
Ők csak álltak ott meglepetten és néztek minket.
-Ez most komoly?-makogott Alec.
-Teljesen.-jelentettem ki önelégült vigyorral a képemen. 
-Torta!!!-szólalt meg Sarah. Mindenki értetlenül nézett rá amikor behúzta a hatalmas csokitortát a helyiségbe. Majd a karomnál fogva a terem legvégére vezetett.
-Mi ezt nem esszük meg.-szólalt meg Demetri.
-Nem is enni kell.-mosolygott ördögien és benyomott egy gombot. A torta felrobbant és az egész Volturi arcába csapódott.  Eltátottam a szám, Sar pedig a földön gurult a nevetéstől. A vámpírok összenéztek és gonosz mosollyal közeledtek. Fogták a tortadarabokat és Sarahhoz és hozzám vágták őket.
-Héé én erről semmit sem tudtam.-nyafogtam.
-Bocsi.-mondták egyszerre. Bementem a szobámba és lezuhanyoztam.  Felvettem egy rendes göncöt és magamra kaptam a kistáskát. Ruhát felesleges vinni Sarah és Alice mellé. Kopogtak az ajtómon. Szó nélkül kimentem,majd Felix kivitt minket-Alecot, Saraht és engem-a reptérre. Ott nyilallt belém az izgalom, hiszen egy hete nem láttam a családom. És ahogy vártam ott álltak a reptére. Szó nélkül anyához rohantam majd az egész család egyszerre ölelt meg. Majd észrevették Alecot.

8.Fejezet: Egy titokzatos idegen

Sziasztok!!! Az előző fejihez nem kaptam pipát amitől egy kicsit elszomorodtam. :///Remélem most kapok pipákat!!!! <3




/Renesmee szemszöge/

Barátnőm már szinte mindent elkészített a "bulira". Caius nem volt elragadtatva az ötlettől, de végül is meggyőztünk. Egy nap mindenki el volt foglalva a teendőivel mikor szóltak a "gárdának", hogy vendég érkezett a Volturihoz. Mindenki a nagyterembe gyűlt készen állva az igazságosztásra vagy ,mire . Kinyílott az ajtó, majd Heidi kíséretében ,egy harmincas éveiben járó férfi lépett be.
-Miért jött ide?-kérdezte Caius  cseppet sem szívmelengetően.
- A gyermekeimért.-felelte a férfi, majd látva a zavarodott arcokat folytatta.-Alexander Clayton és Mary-Jane
Woodrowért.
Látszott mindenkinek a szemében, hogy nem ismerik őket. Vagyis nem mindenkinek.  Alec és Jane megfagytak mellettem. Hát Persze. Mary-Jane azaz akit mi Jane-ként ismerünk. Alexander pedig Alec volt.
-De....te....hogy?-nyögte Jane. 
-Én változtattalak át titeket. Aztán meg elszöktetek.-magyarázott a férfi.
-Ki ez ? - kérdezte türelmetlenül Aro.
-Az apánk.-mondta határozottan Alec.- Florentio Woodrow. 
Az apjuk. És most elviszik tőlem. 
-Pontosan.-mosolygott.-Elviszem őket.
Gondolatolvasó?
-Pontosan.-ismételte ugyanazzal a gúnyos mosollyal a pofáján.
-Nem.-feleltem egyszerűen. A többiek is hevesen bólogattak. Még a vezetők is. Senki sem akarta Janet vagy Alecet elveszíteni. Túl sok mindenen mentünk keresztül, hogy most csak úgy elengedjem.
-Ki vagy te , hogy megmond hogy mit tegyek a saját gyermekeimmel?-emelte fel a hangját.Erre határozottan szerelmem és Jane elé álltam. Minden Volturis követte a példám, így egy nagy félkört formálva az ikrek körül.
-Nem egyedül vagyok.-vágtam vissza.-De ez nem a maga vagy a mi döntésünk. Hanem az övéké.- Fordultam Jane és szerelmem felé. Ők határozottan kiléptek a tömegből,majd végül Alec szólalt meg.
-Nem megyünk sehová!-jelentette ki. 
-Sehová.- visszhangozta Jane.
-Ti akartátok.- morgott Florentio. Szúrós szemmel nézett egyenesen a szemembe. Majd hirtelen nem érzékeltem mást, csak a testemben végigfolyó lávát. 


/Jane szemszöge/


-Ti akartátok.-morgott Florentio. Ránézett Renesmeere , aki ugyanabban a pillanatban, már a földön fetrengett fájdalmában.
-De ez az én képességem!-vetettem oda. 
-Mit gondolsz kitől örököltétek? A bátyádé is megvan.- terült el gúnyos vigyor a képén.-Szóval vagy velem jöttök, vagy a lány meghal.
Alec szemében, felizzott a gyűlölet. Majd megenyhült az arca  amikor ránézett a szenvedő Nessiere.
-Jane itt marad. Én megyek.-jelentette ki bátyám. 
-Ezt már szeretem.-jelentette ki.-Kislányom, majd még találkozunk.-vetette oda. Nyilvánvaló, hogy Alec kellett neki.
-Nem hagyhatsz itt. -könyörögtem bátyámnak.
-De te itt boldog leszel. Kérlek vigyázz magadra és Nessiere .-majd megpuszilt és otthagyott. 




/Alec szemszöge/


Apámmal jártam az erdőt amikor hangokra lettünk figyelmes. De nem foglalkoztunk vele. Bevezetett a házba és egy lányhoz vitt.
-Alexander, had  mutassam be , feleségedet: Abbygeal McForryt.-mondta.
-Hogy kit?- ijedtem meg.
-Szia, Alex.-utáltam ha így hívnak.-Abby vagyok.
Majd kezet nyújtott, de arrébb löktem.Hogy képzeli, hogy csak úgy elszakítja tőlem azt akit szeretek és összead egy másik lánnyal?
-Könnyen.-válaszolta a fel nem tett kérdésre. Majd egy hangos kiáltás és oda az ajtó.....




/Renesmee szemszöge/




-Ki kell szabadítanunk.-jelentettem  ki. Mindenki bólintott és útban is voltunk, Alec illata után. Körbeálltuk a kis házat és hallgattunk. 
-Alexander, had  mutassam be , feleségedet: Abbygeal McForryt.-mondta Alec apja. Akkorát morogtam, hogy valószínűleg az egész város hallotta. Akcióba lendültem a többiekkel a nyomomban. Egy rúgással betörtem az ajtót.Lassan besétáltam a porfelhővel telt szobába.
-Kérem vissza, Alecet.-követeltem.
-Már megint te?-sziszegte Florentio.
-Ja megint én. Valami ellenezni való?-kérdeztem. 
-Ő az enyém!!-sikoltotta egy szőke csaj és rám vetette magát. Hevesen küzdöttünk.
-Hé te ember vagy!-mosolygott majd beleharapott a csuklómba. Próbáltam leszedni de mind hiába. Egy hatalmasat ütöttem e fejére amitől lerepült rólam egyenesen az erdőbe. A seb elkezdett összeforrni.Florentio eltűnt. Rávetettem magam Alecre mire ő megpörgetett a levegőben. Miután visszamentünk a palotába , lefürödtem és bebújtam az ágyba.  Kopogást halottam és egy gyors Szabad után , szerelmem lépett be a szobámba. Hosszasan megcsókolt és befeküdt mellém az ágyba. 
-Alec?-szólaltam meg.
-igen?
-Holnap elmehetnénk valahova.- jöttem az ötlettel. A terv az volt, hogy én elcsalom Alecet, Santiago meg Janet valahová és háromra visszaszolgáltatjuk őket.
-Oké. De most aludj. Késő van.-majd megpuszilta a fejem én meg az álmok tengerébe zuhantam

7.Fejezet: Kellemetlenségek 2./Szent a béke?

Sziasztok!!! Mindenkinek sorry, hogy ennyit kellett várni a folytira de elég mozgalamas a nyár!!!  Ezért dupla fejit hoztam!!!! Na de jó olvasást!!!! <3

Kellemetlenségek 2.:

 

/Renesmee szemszöge/

Mint kiderűlt a hangok jóval messzebbről jöttek mint gondoltuk. Félúton füstöt vettem észre ezért gyorsabb tempóra kapcsoltunk. Mikor közelebb értünk, észrevettem Saraht és Felixet kikötve. Összenéztünk Aleccal és felkapaszkodtunk egy fára.
-Kik ezek?-kérdeztem.

-Minden bizonnyal a románok.-válszolta.

-Ki kell őket szabadítanunk.-már másztam is le mikor Alec megállított.

-És mégis, hogyan? Többen vannak. Az én erőmet ennyi vámpírra nem tudom kiterjeszteni. Renesmee, gondolkozz.-be kell vallanom igaza van. Idegesen beletúrtam hajamba.

-Akkor mit csináljunk? Jaa tudom már! Hagyuk itt őket meghalni! Szupi! Hé és mi lenne ha elmennénk moziba, miközben mágján elégetik a legjobb barátnőmet!!!!-nevettem kínomban. Alec úgy nézett rám, mint egy idiótára. De az is voltam. Teljesen idióta.

-Nessie , minden oké?- kérdezte.

-Igen,minden príma.- gúnyolódtam.

- Szóljunk Aroéknak. Mégse hagyják, hogy Felix meghaljon.-mondta. Nagy,kimeresztett szemekkel néztem rá.

-És Saraht se.-javította ki magát gyorsan.

-Jó,de én itt maradok. Ha valami baj lenne....-de itt félbeszakított.

-Nem maradhatsz itt. És ha észrevesznek és megtámadnak ? Én nem ....- most én szakítottam félbe.

-Menj!!!- és el is indúlt. Jó öt perc múlva vissza is jött az egész Volturival.

-Csak tizen vannak. Nem kellett volna az egész palota.-magyaráztam Alecnak.

-Én is ezt mondtam de ragaszkodtak hozzá.-húzta el a száját.

-Bekerítjük őket.-szólalt meg Aro. Mindenkiek kiosztotta a feladatát. Nekem személy szerint Saraht és Felixet kell kimentenem. A tanácskozást Sarah fájdalmas sikolya szakította félbe. A számhoz kaptam a kezem és próbáltam visszafogni a könnyemet. Alec segítőleg megszorította a kezem, mint mindenki a párjának. Jane gúnyosan horkantott egyet. Mindenki elfoglalta a helyét. Majd Aro megadta a jelet és elkezdődött a harc. Mikor a románok nem figyeltek átverekedtem magam a tömegen.

-Nessie...-nyögte Sarah.

-Segítek.-mondtam és kioldoztam barátnőmet. Majd Felixhez értem.

-Miért segítesz?-kérdezte.

-Mert fontos vagy több személynek az életemben.-jelentettem ki.

Felixet is kioldoztam.

-Menjetek.-mondtam mire mind a ketten eltűltek. Egy ismerős női sikoly töltötte be a tisztást. Jane és egy Román harcát figyeltük amikor a férfi beledobta a lányt az forró tűzbe. Mindenkinek eljutott a tudatáig, hogy elveszthetik Janet. Alec kapott észbe. Lebénította a románt és több millió apró darabra szaggadta. Én közben kiszedtem a hugát a tűzből. Mindenki Jane köré gyűlt .

-Meg fog halni.-jelentette ki Caius.

-Nem!-ordította Alec. Mi segíthet a vámpíron? Egy nagyon erős vér. És mivel az enyémben vámpírdéenes is volt tudtam mit kell tennem. Szétnéztem és találtam is egy éles követ. Felpattantam és felvettem a földről. Ez jó lessz!-gondoltam és visszadobtam magam a földre. Megmarkoltam a követ és felvágtam az ereimet. Mindenki meglepetten figyelte ahogy Jane szájához emelem a kezem. Belefolyattam a vérem. A lány mocorogni kezdett és nemsokára beleharapott csuklómba. Csak egy kicsit fájt.  Később amikor elkezdtem szédűlni, megkapaszkodtam Alecben. Azonnal kapcsolt és leszedte a lányt a csuklómról. Aki ugyanebben a pillanatban kinyitotta a szemeit. Mindenki csodálkozva bámúlt. Ezek szerint a vérem gyógyítja a vámpírokat.....

Szent a béke?

/Renesmee szemszöge/

Már rég a "szobámban" űltem amikor megszólalt a mobilom. "Anya" , mutatta a kijelző. Csodás.

-Hallo?-szóltam bele a készülékbe.

-Kicsim? Minden oké ? Sarah hogy van? Nem lett baja? És....-de itt beleszóltam és elmeséltem az egészet.Köszi, Alice.

-Ez érdekes. Én sem gondoltam volna! És mi lessz ? Haza jössz vagy Volturi leszel?-tette fel a kérdést. Igazából én sem tudtam választ. Mit akarok?

-Ha Aro engedi, itt maradok.-jelentettem ki.

-Büszkék vagyunk rád. De ugye Rosalinda esküvőjére hazajössz?-kérdezte.

-Persze.-adtam a gyors válszat,mert kopogtak.

-Anya,leteszem.Szeretlek titeket.Szia.-köszöntem el.

-Szia.-és leraktuk.

-Szabad.-mondtam. Jane jött be a szobába. Megfeszítettem az izmaimat , felkészűlve a legrosszabra.

-Szia. Bejöhetek?-suttogta.

-Ha nem akarsz megölni,csak nyugodtan-mondtam.

-Figyelj, én sajnálom. Mindent. De nekem csak a bátyám maradt és senki más. Féltékeny voltam, mikor láttalak titeket. Arra, hogy mien boldogak vagytok. Az egész Volturi ilyen. Boldog . Csak én nem vagyok az. Én még sosem tapasztaltam szerelmet. Emberként is goromba lánynak tartottak.-mesélte. Megsimogattam a vállát. Talán rosszúl döntöttem. Mégsem kéne Volturinak lennem. Felvettem a telefont az ágyról.

-Mit csinálsz?-kérdezte Jane.

-Megkérdezem mikor megy a gépem, vissza Forksba.-magyaráztam.

-Ne menj el! Végre látom a bátyámat mosolyogni, több mint 525 éve.-vigyorgott.

-Mikor születtetek?-kiváncsískodtam.

-Huh elég rég. Úgy 1480 fele.... Áhh Igen 1485-ben.  November 12.én.- Tudatta velem. 12??

-Jane, ma 10.-e van. - csodálkoztam.Ezek szerint,majdnem lemaradtam életem legfontosabb személyének a szülinapjáról. Alecéről.

-Te jó ég!!!! Mindjárt 526 vagyok.- tapsikolt. Én meg csak nevettem. Hirtelen megdübbent az ajtó. Jannel összenéztünk és úgy tettünk mintha mélyen ezen a témán beszélgetnénk. Én közben odalopóztam az ajtóhoz és villámgyorsan kinyitottam. Az összes Volturi beesett a szobába a vezetőket is beleértve. Ilyedten pattantak fel és kiszágúldottak a szobából. Szerelmem volt az utolsó , megragadtam a pólójánán fogva és visszarántottam a helyiségbe. Leűltettem az ágyra és csípőre tett kézzel néztem rá. Úgy látszik tudta, hogy nem teszi zsebre amit kap tőlünk, ugyanis beleharapott ajkaiba.

-Na,csajok mi újság?-mosolygott kínjába. Felvontam a szemöldököm.

-Hogy mi újság? Hmm. Hát lássuk csak. Csak annyi , hogy a Volturi az ajtónál hallgatja, hogy mit beszélünk Renesmeevel.-mondta Jane.

-Nessie.-jelentettem ki. Ő bólintott és visszatért a témára.

-Nessiet féltettük.-mondta idegesen. Erre Jane a pólójánál fogva emelte fel és kidobta a nyitott ablakon. Ahelyett , hogy Alec kiálltott volna , hosszasan nevetett. Úgy látszik náluk ez mindennapi szokás. Jane önelégűlt vigyorral távozott a szobából, közben szerelmem visszamászott. Leűltem az ágyra és ő is ezt tette.

-Aro azt mondta, hogy maradhatsz.-jelentette ki, vigyorral a képén. Nagyot sóhalytottam és az ablakhoz léptem. Nem tudom, hogy jól döntöttem-e , de minden kétség kívűl a szívemre hallgattam. Alec maga felé fordított és hosszasan megcsókolt. Várjunk csak valami az előbb az eszembe volt..... Jah Igen! Eltoltam magamtól és kimentem a szobából egyenesen Sarah hálójába. Benyitottam . Ő éppen a ruhákat nézegette amit nem értettem,de pillanatnyilag nem is érdekelt.

-Sarah. Janenek és Alecnak holnapután születésnapja lessz....-elég volt ennyit mondanom, barátnőm felkapta a telefont és tárcsázott.

-Ki hívsz?-suttogtam.

-Természetesen a díszítőket, te buta.-és még hogy Alice a party mániás.

Hello, my vampire's!!!!

Sziasztok! Előre szólok, hogy augusztus 06-09.-ig ne is számtsatok frissre mert nyaralni megyek! Ezért megpróbálok még ezen a két napon írni nektek. Pusziiii <3

Hallliiii!!!!

Ciao, piccola stella!!!!
Új blogot szeretnék nyitni, de két név között bajlódok és nem tom eldönteni melyik!! Lécci szavazzatok.
Pusziiikaa <3
UI.: Haa minden igaz ma vagy holnap fent lesz az új feji!!!!