Hali!!! Itt is a friss! A komit meg köszönöm F.Mágus-nak :D
/Renesmee/
Mikor magamhoz tértem a kábulatból, egyből éreztem, hogy egy székhez vagyok kötve. Felkaptam a fejem és elkezdtem mozgolódni.
-Ne fáradj, édes. Nem mész vele semmire.-hallottam meg Alec komoly hangját.
-Hol vagyunk?-a torkom száraz volt.
-Fogalmam sincs.-válaszolt.
Ebben a pillanatban leesett rólunk a kötél. Egyszerre pattantunk fel.Majd egy hatalmas plazmatévén megjelent Abbygeal ronda feje.
-A szitu a következő.-szólalt meg-A hajó, amin utaztok alig 2 perc múlva fog megsemmisülni. Ha te Alec-mutatott férjemre-most otthagyod a hibridet, ő is elmehet és a többi utas is. DE ha nem akkor mindenki meghal...
Felkaptam egy valamit-nem volt időm megnézni pontosan mit-és a képernyőhöz vágtam.
-Nessie, mindenki meg fog halni!-ordította Alec.
-Nem érdekel senki! Nem foglak elveszteni egy kur*va miatt, Alec Volturi vésd az eszedbe. Egész életemben jó dolgokat tettem de ennek most van vége! Itt az ideje, hogy magammal foglalkozzak és veled! A férjem vagy, senki se fog tőlem elvenni!-a végén már ömlöttek a könnyeim.
-Wow.Te vérbeli Volturi lettél.-vigyorgott, de mielőtt behúztam volna neki egyet, megcsókolt.Hirtelen a hajó borulni kezdett, megmozdult a lábam alatt a talaj. Mielőtt elestem volna, szerelmem elkapott. Majd leguggoltunk és maga alá bújtatott, akár a tyúkanyó a csibéit. Hatalmas tárgyak estek rá, a végén alig bírt maga alatt tartani, úgy toporzékoltam. Majd leestünk. Alec-en feküdtem aki a plafonon terült el.Ugyanis a hajó "megfordult".
-Minden oké?-kérdezte férjem.
-Te teljesen hülye vagy?!-kiabáltam rá amikor sikerült felállnunk.
-Nekem nem ártottak semmit, én jól vagyok!De te...-felemelte a karomat. Hosszú vágás futott rajta végig, amiből gyakorlatilag ömlött a vér.
-Nem vészes.-suttogtam.-Mindjárt össze is forr.
Tudtam, hogy vérem illata és látványa miatt iszonyúan ég a torka.
-Sajnálom...-suttogtam.
-Mit?Hogy megsebesültél?-kérdezte megenyhülve.
-Azt is. És, hogy kiabáltam veled.-hajtottam le a fejem.-Nem ezt érdemled.
-Semmi baj...-de nem volt ideje többet mondani. A hajó fala ugyanis beszakadt és iszonyatos gyorsasággal folyt a víz. Alec az ajtóhoz suhant, egyetlen mozdulattal betörte azt és intett, hogy kövessen. Végigszaladtunk a folyosón és kiáltásokra lettünk figyelmes. Férjem tovább akart menni, de én megállítottam.
-Hagyjuk itt őket?
-Igen!
-Nem.-ráztam a fejem, majd ráütöttem az ajtóra.Ezzel is csak annyit értem el, hogy eltört a kezem.
-Auuu-dörzsöltem kézfejem.
-Ezt még nagyon meg fogom bánni.-csóválta a fejét Alec és ugyanazzal a mozdulattal betörte az ajtót.
Egy nő és egy kisgyerek volt odabent.
-Jól vannak?-kérdeztem egyből.
-Persze. Mi történ?
-Felborult a hajó.És léket is kaptunk.-magyarázta Alec.
-Úristen! Meg fogunk halni.-siránkozott és magához ölelte kisfiát.
-Nem fogunk! Jöjjenek!-mondtam. Szaladunk a folyosón, majd lépteket hallottunk meg. És ki tűnik fel?
-ALICE!!
-Anyaég! Nessie!Alec!-ölelt át minket.-Jasper, itt vannak!-ordított hátra.
Meg is érkezett: Anya és Jasper.
-Ki kell jutnunk innen.-hisztériáztam.
-Nyugodj meg. A hajót vissza fogják fordítani.-nyugtatott anya.
-Hogyan?
De a válasz meg is érkezett. A hajó fordulni kezdett. Fél perccel később már a padlón álltunk.
-Nessie, a sérülésed, nem gyógyul.-tájékoztatott Carlisle.
-Hogy-hogy nem gyógyul?
-Fogalmam sincs. Nem tudod, mi okozta a sebet?-kérdezősködött.
-Nem.De fájt...egy kicsit.-vallottam be.
-Had vegyek vérmintát.-kérte és meg is tette. Fél óra múlva visszatért.
-Mi a baj?
-Nessie... nem tudom , hogy lehetséges-e de...
-Nyögd már ki,papa.-kértem.
-Rákos vagy.