/Nessie/
-Nessie...Nessie...NESSIE!-szólongatott egy hang. Kinyitottam a szemem és Seth vigyorgó képével találtam szembe magam.
-Mi az?-ránéztem az órára.-Reggel 4 óra.
-Mutatni szeretnék valamit.-magyarázott. Kiugrottam utána az ablakon és mikor már átváltozott felkaptam ruháit és felültem a hátára. Imádtam amikor ültem egy farkas hátán és futottunk. Nagyon jó élmény és sose lehet megunni.Letett az erdő közepén és a ruháival beszaladt a bokorba. Pár másodperc múlva visszajött és intett, hogy ideje fára mászni. Követtem és helyet foglaltunk a legfelső ágon. Néhány tizedmásodperc múlva hullócsillagok-vagy meteorok?-százai szelték át ez eget. Tátott szájjal bámultam és amikor utolsó is elhalványult, megszólalt Seth.
-Na?
-Ez...olyan szép volt...-mosolyogtam rá.Leugrottunk és már gyalogoltunk is haza.
-Hát te meg hol voltál?!-kiabált rám már apa, amikor hazaértünk.
-Seth-el megnéztük a hullócsillag...
-Meteor-vágott közbe legjobb barátom.
-Az mindegy-legyintetten-Szóval akkor megnéztük a meteor esőt.
-Alice-nak volt egy látomása, amin elvittek, azok a Florentio-ék.-mondta anya.
-Gondolom Seth miatt nem raboltak el. Hiszen Alice nem látja a farkasokat.-gondolkodtam hangosan.
-Héé, a kis csaj okosabb mint az egész család együtt.-Viccelődött Emmett, mire Rosalie jó tarkón vágta.
-Alec?!-jutott eszembe.
-Téged keres...-hangos dörömbölés a szobámban, mintha valaki beugrott volna.-Asszem megjött.
-Jé Emmett, hogy neked mennyi eszed van. Papa, adj neki Nobel-díjat.-mondtam már a lépcsőn.
-Ezért még kapsz húgi!-kiáltott utánam. Berontottam a szobámba,egyenesen Alec karjába.
-Hát te meg hol a fészkes fenébe voltál?-nézett a szemembe. Az övé még mindig piros volt egy kis arany beütéssel, de az írisze folyamatosan feketedett.
-Ne kiabálj!-szóltam rá.
-Azt kérdeztem, hogy merre voltál!-annyira szorította a csuklómat, hogy kezdett pirosodni.
-Engedj el!-kértem sírós hangon.
-Előbb mond meg hol voltál!
-Mi az, hogy te engem így számon kérsz?-tuti, hogy a famili nincs itthon, mert akkor már Alec halott lenne.
-Mond meg!-sziszegte.
-Engedj!-sziszegtem vissza. Láttam rajta, hogy eluralkodott rajta a vámpír és az embervér iránti vérszomj. De ezután olyat mondott, hogy azt hittem belehalok.
-Akkor kérek számon egy ilyen mocskos hibridet,amikor akarok...-majd mintha volna mit mondott elengedte a karom és megpróbált magához húzni.
-Hozzám ne érj!-zokogtam fel.
-Renesmee...kérlek...sajnálom...egy barom vagyok...Nessie!-de ekkor már az erdőben futottam. Megbotlottam egy ágban és összeestem. Legurultam az hegy oldalán, meg annyiszor beleütközve valamibe. Majd végül egy kő állított meg. Beleállt a hasamba, de nem foglalkoztam vele, sem az arcomat elárasztó vérözönnel. Nem tudom meddig feküdhettem ott, zokogva, szétroncsolva, amikor egy halálra ijedt hangot hallottam.
-Úristen! Leah, Embry hozzatok valamit, gyorsan!-ordítozott Seth.
-MI történ?-jött elő Leah de amikor meglátott egyből elszaladt segítségét. Legjobb barátom valahogy kihúzta a hasamba fúródott szikladarabot.
-Nessie...
-Jól vagyok. Tegyél vissza!-mondtam.
-Teljesen meg vagy húzatva?
-Igen.-válaszoltam és becsuktam a szemem.
Mikor újra kinyitottam egy szobában voltam.
-Seth...?-nyögtem.
-Itt vagyok.-válaszolt.
-Valamit titkolsz. Mi az?-tértem a lényegre.
-Már elég régóta-mosolyodott el keserűen.-Ness én bevésődtem valakibe.
-Kibe?-keltem fel.
-Alec nővérébe, Jane-be.
Hát ennyi! Kérek pipákat vagy jön a komihatár!!! Puszika!!!
