Facebook profil

Sziasztok!!! Íme, én is létrehoztam egy Fb profilt, ahol tájékoztatlak titeket a frissről, meg ilyenek! Jelöljetek nyugodtan, nem harapok :D http://www.facebook.com/profile.php?id=100003793744227

Pokol ~ 3.Fejezet: Broken Inside

Halihóóóó!! Itt a fejezet!!! Sajnáljuk a késést!! :'( Köszönjük a pipákat, reméljük most is kapunk párat és esetleg egy-két komiit is :D 

Rose&Mea

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,

Csak szép játék vagy, összetörlek.

Fényét veszem szemednek.

-Ó, nem tudom. Szeretlek?

/Nessie szemszögéből/

A reggeli vakító, vörös fény alattomos sugarai besütöttek a nyitott ablakon és megérintették arcomat. Morgolódva nyitottam ki szemeimet. Ugyanott feküdtem, ahova előző nap legörnyedtem. Még mindig nem tudom elhinni, hogy Valerie-nek kistesója lesz. Mindenképp el kell mennem innen. Ki kell jutnom erről az átkozott helyről. Lassan álltam fel, minden csontom fájt. Úgy éreztem magam, mintha egy 80 éves halandó lennék, pedig nem vagyok az. Félvér vagyok, mégis mennyire legyengültem. Pont most, mikor szükségem lenne az Erőre. Bár láthatnám Alec-et! Bár hozzábújhatnék, és megcsókolhatnám! De tudom, ez lehetetlen. Ők a Földön vannak, én pedig a pokolba kerültem.




/Alec szemszöge/


Minden erőnket bevetve másztunk fel a szakadékból. Folyton Renesmee jár a fejemben, orromban érzem édes illatát, fülemben hallom hangját. Tudom, mindez csak illúzió, mégis olyan, mintha itt lenne mellettem.
- Érzitek ezt? – szólalt fel Demetria.
- Anya illata! – válaszolt Valerie, majd még erősebben és gyorsabban mászott a sziklán.
- Szóval nem csak képzeltem? – tettem fel a kérdést magamnak hangosan.
- Nem! - vágta rá boldogan lányom.
De nem csak ezt éreztem. Egy új szívdobogás, erősebb és emberibb mint bármelyikünké. Nem foglalkoztam vele, csak siettem felfele. Én értem fel elsőként, majd felsegítettem lányomat, Demi-t és Cathy-t. Damon majd feljön ahogy akar. Lábam magától suhant egy rozoga kis ház felé. Szinte berobbantam az ajtón. Benyitottam a szobába és megláttam! Ott feküdt, összekucorodva, megtörten. A nem dobogó szívem szakadt bele, hogy így látom!
- Nessie... - suttogtam, mire felemelte fejét. Rám nézett, és a meglepettségtől kikerekedtek szemei.
- Álmodom? - hangja elfúló volt, gyönge. 
Megráztam a fejem, mutatva, hogy nem. Remegő lábakkal indult meg felém. Az utolsó pillanatban suhantam mellé, hogy elkapjam. Mindenem bizseregni kezdett, ahogy bőréhez értem. Melegség járta át a testem. 
- Renesmee... - ejtettem ki újra a nevét. Felém fordította a fejét, így belenézhettem csodás, barna íriszeibe. Lehajtottam a fejem és megcsókoltam. Ajkai engedelmesen szétnyíltak, utat engedve. Becsúsztattam nyelvem és vadul csókolózni kezdtünk. Éreztem, hogy mindaz, ami egy hónap alatt felgyülemlett bennem. Szorítottam magamhoz ahogy csak tudtam. 
- Ne sajátítsd ki! - hallatszott a szoba túlsó végéből. Átkoztam azt, aki most képes minket megzavarni. Damon volt az. 
- Nessie-m! - sikította Demi és feleségem nyakába vetette magát.  Ő visszaölelt. 
- Anya! - kislányom hangja betöltötte a szobát. Átrohant a helyiségen és magához szorította anyját. 
- Te meg mi a fészkes jó fenét kerestek itt? - kelt ki magából kedvesem. - Hülyék vagytok?
Felnevettem. Eljöttünk megmenteni, és még neki áll feljebb. 
- Inkább örülhetnél, hogy itt vagyunk! - csattantam fel. 
Renesmee fújtatott, íriszei befeketedtek, szinte szikráztak a dühtől. 
- Nem, Alec! Nem örülök! Elment az eszed?! Ez a POKOL! Az igazi, a megtéveszthetetlen POKOL és te... te képes vagy őket magaddal hozni?! - teljesen a képembe mászott, úgy kiabált. Elkaptam csuklóját, mielőtt lekeverhetett volna egyet. 
- Állj már le! - ordítottam én is, majd eltaszítottam magamtól. - Te totál becsavarodtál! Azt hiszed én hívtam őket, ha?! Szerinted olyan barom állat vagyok, hogy azt ajánlom, hogy lejöjjenek velem IDE?! Képzeld nem én hívtam őket, hanem maguktól jöttek! Ha engem kérdezel én magam se jöttem volna le a POKOLBA ha te nem vagy olyan hülye, hogy hagyod magad megszállni!
Csend telepedett a szobára. Kínos, feszült. Arcizmaim ellágyultak, ahogy megpillantottam Ness szemébe a könnycseppeket. Zihált, nehezen vette a levegőt. 
- Ness én... - kezdtem, de ő behúzott nekem egyet. Erős ütés volt, ebből leszűrtem, hogy újra félvér. 
- Kussolj! - zokogott fel. - Utállak! Gyűlöllek, Alec Volturi! Bár soha ne találkoztam veled, és soha ne lettem volna olyan idióta, hogy beléd szeretek! Egyetlen jó oldala van a dolognak, mégpedig Valerie... és ... és a kistesója.
Ledermedve figyeltem, ahogy tokostul letépi az ajtót, majd kiszáguld rajta. Kis... kistesó?

Új blog!/Rose

Sziasztok! Új blogot nyitottam -közben bezártam egyet, mert az nem ment :/ -! Légyszíves legyetek olyan drágák, hogy benéztek és komiztok egyet, hogy hogy tetsziiiik!!!! Nagyon megköszönném egy jó hosszú frissel!!!http://atuzfoldje.blogspot.com/

Ízelítő!!!

Mivel nem nagyon tudjuk hogy mikor is lesz friss, hoztunk egy kis ízelítőt a fejiből! Címe: Broken Inside


"- Szóval nem csak képzeltem? – tettem fel a kérdést magamnak hangosan.
- Nem! - vágta rá boldogan lányom.
De nem csak ezt éreztem. Egy új szívdobogás, erősebb és emberibb mint bármelyikünké. Nem foglalkoztam vele, csak siettem felfele. Én értem fel elsőként, majd felsegítettem lányomat, Demi-t és Cathy-t. Damon majd feljön ahogy akar. Lábam szinte magátol suhant egy rozoga kis ház felé. Szinte berobbantam az ajtón."

Sajnálom!/Rose

Sziasztok!
Jogosan vagytok ránk dühösek, mert rég volt fejezet, de nem tudom mikor jön a 3..rész! (1-2 komi jól esne *.*) És ami még rátesz egy lapáttal, hogy ez az állapot nem nagyon fog változni, ugyanis minden jel arra mutat, hogy tüdőgyulladásom van, hőemelkedéssel spékelve! Sajnálom, de megpróbálok írogatni! Sok pusz:
Rose

Díj!: By: Catherine Lockwood

Szabályok

Köszönd meg a díjat annak, aki gondolt rád, és küldte!

Tedd ki a logót a blogodra!

Írj magadról 7 dolgot!

Add tovább a kitüntetést 4 másik bloggernek!

Linkeld be őket!

Megjegyzést kell hagynod nekik, hogy tudjanak a díjazásról!

Köszönjük Catherine Lockwood-nak!

Rose:

Egyre kevesebb időm van írni :(

Kedvenc számom: Cher Lloyd Want U Back :D

Kedvenc tantárgyam az Irodalom :D

Nagyon szeretek 2 anime sorozatot xD

Álmos vagyok :Ozzz

0.7-es rotlingot használok ;)

Boldog húsvétot: Mea&Rose

Facebook

Sziasztok!

Nyitottam egy facebook fiókot. Ha jelöltök, ott tudunk beszélgetni, ízelítőket olvashattok a történetekből stb. Szóval katt a nevemre, és jelöljetek!!!!

Mea Tenshi

az első két könyv borítója

Sziasztok! Sikerült elkészítenem az első két könyv borítóját, milyen lett?

Névváltozás / Mea

Sziasztok!

Mostantól a nevem Mea Tenshi.

Puszi
Mea

Pokol ~ 2. fejezet: Nessie bánata! Mindent bele Valerie!

Sziasztok!

Köszönjük a kommenteket az előző fejezethez! Reméljük, ehhez is jön néhány...
Vigyázat, nem gyenge idegzetűeknek ajánljuk!!!
Rose & Mea 

E/3.

Mindenkit elvakított a fény. A vörös, mely hirtelen jött mindenki számára.
- Gyerünk! – kiálltotta Alec, mikor már úgy érezte, a szeme hozzászokott ehez.
Elindultak befelé, ám minden egyre sötétedett. Az eddigi vakító fénynek már nyoma sem volt.
- Aztaaa... - nyögte Valerie Volturi. 
- Egyet értek... ez hatalmas... sohase találjuk meg Ness - t - értett egyet Alec. 
- Ezt mondtam - vonta meg vállát Selena. 
Valerie csúnya pillantást lövellt a lány felé, de az észre se vette. Mentek tovább, amikor egy női sikolyra lettek figyelmesek. 
- Ez Nessie... - suttogta Alec. 
Majd megszakadt a nem dobogó szíve kedveséért, összeszorította fogát. 
-Sietnünk kell! - kiáltotta Valerie és futni kezdtek a hang irányába. 




/Renesmee szemszöge/


Egy rozzant, széteséshez közel álló faházhoz érkeztünk. Heidi belökte az ajtót és besétáltunk. 
- Ez lenne a "menedék"? - kérdeztem felvont szemöldökkel. 
- Ha nem tetszik le lehet lépni - vetette oda, majd besétált a szobába. 
Vámpírcsókok zaja ütötte meg fülem. Lehuppantam a fotelbe és kezembe temettem arcom. 
- Szia neked is Demetri - suttogtam, majd mivel az intim neszek egyre erőteljesebbek voltak, elhagytam a házat. Nagy hiba volt. Sétáltam a ragacsos köveken, mikor ütést éreztem. Hátrafordultam és felsikoltottam az iszonyattól. A lény - nem tudtam eldönteni, hogy mi is az - arca véres volt. Ijedten néztem le derekamra és borzalmas dolgot pillantottam meg. Az oldalamból kitépett egy darabot. Hörgés szaladt ki a torkomból. Nagyon véreztem, de maradt még bennem erő, hogy kivédjem a többi támadását. Folyamatosan szereztem sebeket, majd amikor Heidi kiért és a szörnyre vetette magát, én nyugodtan átadtam át magam a sötétségnek. 


- Hol vagyok? - alig ismertem hangomra, amely alig volt több némi suttogásnál, amit elnyelt egy kis fuvallat is. Egyedül voltam a szobámba, feküdtem egy igen koszos ágyon. Fáj az oldalam és a karom. Rosszul voltam, olyannyira, mint amikor Valerie - vel voltam terhes. A hirtelen gondolattól tágra nyílt a szemem. Terhes... neem! Az nem lehet! Nem most, nem ITT! Felkeltem az ágyból és egy törött tükörhöz sétáltam. Semmi kétség, tényleg megtörtént. De mikor? És hogyan? Majd emlékképek hasítottak az elmémbe. 
"Alec felállt és megcsókolta feleségét. Kezei megtalálták a lány ruhájának cipzárját és idegtépően lassan le is húzta azt. Eközben kedvese szemébe nézett, majd amikor a fehér selyem már a padlón terült el, az ágyra fektette. Nessie a fiú fekete pólójával bajlódott, majd amikor már az is a földön volt, a nadrág övével kínlódott. Mindketten vágytak a másikra, élvezték a buja csókokat. Alec puszikat hintett a lány kulcscsontjára, majd lentebb haladt. Renesmee teljesen elfeledkezett magáról és vágyakozva karmolta a fiú hátát. Lerángatta férjéről a nadrágot. Keze végigszaladt az izmos felsőtesten, majd végigsimított a fiú bokszerén. Alec  torkából morgás tört fel, majd amikor az utolsó ruhadarabok is a földön voltak, összesimította testét Nessie-vel."
Lassan vettem levegőt, nem akartam, hogy ez történjen. Bármikor, máshol igen... hisz ez csodás dolog. De itt, a pokolban... egyedül? Nem tudnám végigcsinálni! Egymagam nem! Szükségem van valakire, aki támogat, aki segít és mellettem van. Alec-re! Sós könnycseppek folytak végig arcomon, kezem hasamra szorítottam és összegörnyedtem. Zokogtam a babámért, a bennem nyugvó, kis csodáért. Akkor és ott határoztam el, hogy kijutok innen!


/Valerie szemszöge/


Siettem, ahogy csak tudtam, de mielőtt berontottam volna a kis faházba megnyílt alattunk a föld és beleestünk a létrejött szakadékba. A földet érés nem volt kellemes, egy ember belehalt volna. 
- A francba! - kiáltott fel apa. 
- Ez nehezebb lesz, mint gondoltuk... - suttogta magának Demi. 
Sokkal több ideig fog tartani, mint hittem. Egyre nehezebb viselni a bennem égő fájdalmat, amit Peter hiánya okoz... Az arca egyre távolodik tőlem, de mielőtt eltűnne, meglátom mellette Proudance - t. Nem! Peter az enyém és senki sem veheti el tőlem. Hisz szeretem! És tudom, hogy még látni fogom! Csak egy kis idő kell! 
- Gyerünk! - adtam ki a parancsot és elkezdünk felfele mászni.