Pokol ~ 2. fejezet: Nessie bánata! Mindent bele Valerie!

Sziasztok!

Köszönjük a kommenteket az előző fejezethez! Reméljük, ehhez is jön néhány...
Vigyázat, nem gyenge idegzetűeknek ajánljuk!!!
Rose & Mea 

E/3.

Mindenkit elvakított a fény. A vörös, mely hirtelen jött mindenki számára.
- Gyerünk! – kiálltotta Alec, mikor már úgy érezte, a szeme hozzászokott ehez.
Elindultak befelé, ám minden egyre sötétedett. Az eddigi vakító fénynek már nyoma sem volt.
- Aztaaa... - nyögte Valerie Volturi. 
- Egyet értek... ez hatalmas... sohase találjuk meg Ness - t - értett egyet Alec. 
- Ezt mondtam - vonta meg vállát Selena. 
Valerie csúnya pillantást lövellt a lány felé, de az észre se vette. Mentek tovább, amikor egy női sikolyra lettek figyelmesek. 
- Ez Nessie... - suttogta Alec. 
Majd megszakadt a nem dobogó szíve kedveséért, összeszorította fogát. 
-Sietnünk kell! - kiáltotta Valerie és futni kezdtek a hang irányába. 




/Renesmee szemszöge/


Egy rozzant, széteséshez közel álló faházhoz érkeztünk. Heidi belökte az ajtót és besétáltunk. 
- Ez lenne a "menedék"? - kérdeztem felvont szemöldökkel. 
- Ha nem tetszik le lehet lépni - vetette oda, majd besétált a szobába. 
Vámpírcsókok zaja ütötte meg fülem. Lehuppantam a fotelbe és kezembe temettem arcom. 
- Szia neked is Demetri - suttogtam, majd mivel az intim neszek egyre erőteljesebbek voltak, elhagytam a házat. Nagy hiba volt. Sétáltam a ragacsos köveken, mikor ütést éreztem. Hátrafordultam és felsikoltottam az iszonyattól. A lény - nem tudtam eldönteni, hogy mi is az - arca véres volt. Ijedten néztem le derekamra és borzalmas dolgot pillantottam meg. Az oldalamból kitépett egy darabot. Hörgés szaladt ki a torkomból. Nagyon véreztem, de maradt még bennem erő, hogy kivédjem a többi támadását. Folyamatosan szereztem sebeket, majd amikor Heidi kiért és a szörnyre vetette magát, én nyugodtan átadtam át magam a sötétségnek. 


- Hol vagyok? - alig ismertem hangomra, amely alig volt több némi suttogásnál, amit elnyelt egy kis fuvallat is. Egyedül voltam a szobámba, feküdtem egy igen koszos ágyon. Fáj az oldalam és a karom. Rosszul voltam, olyannyira, mint amikor Valerie - vel voltam terhes. A hirtelen gondolattól tágra nyílt a szemem. Terhes... neem! Az nem lehet! Nem most, nem ITT! Felkeltem az ágyból és egy törött tükörhöz sétáltam. Semmi kétség, tényleg megtörtént. De mikor? És hogyan? Majd emlékképek hasítottak az elmémbe. 
"Alec felállt és megcsókolta feleségét. Kezei megtalálták a lány ruhájának cipzárját és idegtépően lassan le is húzta azt. Eközben kedvese szemébe nézett, majd amikor a fehér selyem már a padlón terült el, az ágyra fektette. Nessie a fiú fekete pólójával bajlódott, majd amikor már az is a földön volt, a nadrág övével kínlódott. Mindketten vágytak a másikra, élvezték a buja csókokat. Alec puszikat hintett a lány kulcscsontjára, majd lentebb haladt. Renesmee teljesen elfeledkezett magáról és vágyakozva karmolta a fiú hátát. Lerángatta férjéről a nadrágot. Keze végigszaladt az izmos felsőtesten, majd végigsimított a fiú bokszerén. Alec  torkából morgás tört fel, majd amikor az utolsó ruhadarabok is a földön voltak, összesimította testét Nessie-vel."
Lassan vettem levegőt, nem akartam, hogy ez történjen. Bármikor, máshol igen... hisz ez csodás dolog. De itt, a pokolban... egyedül? Nem tudnám végigcsinálni! Egymagam nem! Szükségem van valakire, aki támogat, aki segít és mellettem van. Alec-re! Sós könnycseppek folytak végig arcomon, kezem hasamra szorítottam és összegörnyedtem. Zokogtam a babámért, a bennem nyugvó, kis csodáért. Akkor és ott határoztam el, hogy kijutok innen!


/Valerie szemszöge/


Siettem, ahogy csak tudtam, de mielőtt berontottam volna a kis faházba megnyílt alattunk a föld és beleestünk a létrejött szakadékba. A földet érés nem volt kellemes, egy ember belehalt volna. 
- A francba! - kiáltott fel apa. 
- Ez nehezebb lesz, mint gondoltuk... - suttogta magának Demi. 
Sokkal több ideig fog tartani, mint hittem. Egyre nehezebb viselni a bennem égő fájdalmat, amit Peter hiánya okoz... Az arca egyre távolodik tőlem, de mielőtt eltűnne, meglátom mellette Proudance - t. Nem! Peter az enyém és senki sem veheti el tőlem. Hisz szeretem! És tudom, hogy még látni fogom! Csak egy kis idő kell! 
- Gyerünk! - adtam ki a parancsot és elkezdünk felfele mászni.