Társszerkesztő kerestetik!

Sziasztok! Hát ennek is eljött az ideje! A lényeg, hogy akinek tetszik a történet, nyugodtan írjon a xxxnessyxxx@freemail.hu - ra, mert egyszerűen... elszállt az ihlet. Nagyon nehezen tudom fojtatni, és erőltetni meg nem akarom, de nem tudom megírni a 14. fejit! Akinek van egy kis szabadideje, vagy szereti a törimet az írjon a fent ^ található e-mail címre! Sok puszi:
^^ Rose ^^




Ha minden igaz, megvan az új béta/társszerkesztő (ez még nincs eldöntve ^^) Mea személyében :D

Új blog ^^

Sziasztok édeseim! Igen tudom, megint egy új blog, de nagyon meg szerettem volna írni! a Prológus fent van, létszi véleményezzetek!!!! Köszönöm! A frissel sietek! Katt érte ide!

Névváltoztatás

Sziasztok! Megváltoztattam a nevem itt a Bloggeren mégpedig arra hogy : Rose Whiteblack ~_~ NesssV. ~_~  aminek a jelentése - vagyis én így értelmeztem - Rózsa FehérFekete azaz: Fekete-Fehér Rózsa ;) ^^
Sok sok puszii. és sietek a frissel:
Rose

News!

Halihó emberek! Hoztam egy kis News-et, hogy képben legyetek:

Menüpont: Új menüpontot hoztam létre méghozzá az a neve, hogy : Az angyalok ahol kicsit többet is megtudhattok a mi kis Nessie-enkről!
Töröltem a Mellékszereplők menüpontot de a Főszereplőket meg is újítottam és raktam fel új szereplőket is :D
Friss: A friss holnap vagy pénteken jön! Addig is komizzatok :D


Köszönöm figyelmeteket addig is:
Turn me oooon! xD 

Árnyékvilág~13.Fejezet: Valaminek a kezdete

Sziasztok!! Köszönöm a komikat!!!! Remélem most is kapok néhányat!!!! :D ;)

/Nessie szemszöge/


- Anya! - hallottam meg lányom kétségbeesett kiáltását.
Rohanni kezdtem a hang irányába. Majd megpillantottam, ahogy Valerie elborzadva nézi Cathy holtestét. 
- Mi történt? - kérdeztem.
- Abbygeal megölte. Kiszívta az összes vért belőle - válaszolta szipogva - Meg fog halni ugye?
Elgondolkodtam. Az angyalok azért vannak, hogy megállítsák az ilyen esetek növekedését. Mindenkit újra lehet éleszteni, de csak úgy ha olyanná válik, mint aki megölte. Tehát, ha én most felélesztem Cathy-t, akkor vámpírrá kell lennie. Ezt elmondtam Valerie-nak is.
- De miért?
- Mert ez a törvény, kislányom! Dönts! - kiáltottam rá. 
Felsóhajtott. 
- Jó.
- ALEC!! - ordítottam. 
Azonnal mellettem termett. 
- Meg kell harapnod - mutattam a magamra. 
Teljesen leblokkolt. 
- Miért?
- Istenem Alec, csak csináld! - támadtam neki. 
Reszketeg sóhaj tört fel a torkából és letérdelt a mellém. 
- Biztos? 
- Igen! - bólintottam. 
Belém mélyesztette fogait. Nem fájt, csak egy kicsit kellemetlen volt. Miután elengedett, arany színű vérem tenyerembe csurgattam, majd a lány szájába. Aztán csak vártunk.  Kis idő elteltével a lány felsikoltott, jelezve nekünk, hogy elkezdődött az átváltozása. 
- Vidd fel! - kértem Alec-et, aki meg is tette amit mondtam. 


3 nappal később


Alec szólt, hogy Cathy átváltozott. Bementünk a szobába, ahol a teste feküdt. Peter védelmezően ölelte lányomat, Alec meg engem. Dorombolva bújtam hozzá közelebb. Cathernina megmozdult, majd kinyitotta karmazsinvörös szemeit. Néhányat pislogott, majd felült. Szerelmem teste megfeszült, készen állva, hogy bármelyik pillanatban megakadályozzon ez esetleges támadást. 
- Cathy... - suttogta lányom. 
Az említett felé fordult, majd elkerekedtek a szemei. Fájdalmasan felszisszent és a torkához kapott. Férjem felmordult. 
- Mi történt? - kérdezte a lány és meglepődött saját hangján - Hisz meghaltam.  Láttam a fényt. 
Lehajtottam a fejem. 
- Visszahoztalak. Tudod, én angyal vagyok és te pedig... vámpír. 
Cathy felkacagott. 
- Ugyan már! Ne etessenek eféle baromságokkal - legyintett.
Felsóhajtottam. Igaza volt. Miért is hinne nekünk? Majd eszembe jutott egy nyomós ok. 
- Izzik a torkod - nyögtem ki. 
Szemét az enyémbe fúrta. 
- Honnan...? - kezdte, de félbeszakítottam. 
- Onnan, hogy tudom milyen. Én talán nem változtam át, de Alec igen. 
Rekedt sóhaj tört fel a torkából. 
- És ha vámpír lettem, mi lesz a szüleimmel? - kérdezte és könnyek gyülekeztek a szemében. Olyan könnyek, amelyek már sohase hagyják el szemgolyóját. 
- Ülj le, mert ez hosszú történet lesz - ajánlotta Al. 
Megtette amire kértük, és elmeséltük neki, mind azt amit tudnia kell. Majd megéreztem, azt a bizonyos borzongást. 
- Mennem kell! - pattantam fel ültemből, csókot nyomtam Alec ajkaira, és "szétrobbantam". Porból álló testem felszállt, és alakot öltött. Teljes angyalként valamivel másképp néztem ki. Hajam szőke volt, de hullámos. Szemem zöldeskékké vált, eltűnt a barna. Futva mentem a központba és Gabrielbe ütköztem. 
- Mi történt? - kérdeztem ijedten. 
- Itt vannak... - nyögte elfúló hangal. 
- Kik? - értetlenkedtem, de tippem volt. 
- Liyliyth és a serege...

                                                               Renesmee teljes angyalként

1.Fejezet: A Találkozás!

Az első fejezetet ügyesen le is töröltem, de most megírom újra! xD 
Ne nevessetek ki!

/Nessie szemszöge/


Reggel az ébresztőóra rikácsolására ébredtem. Egy jól irányzott mozdulattal lecsaptam a kis készüléket, ami azon nyomban eltört. Na de jó! Ez ezen a héten a harmadik, pedig még csak szerda van. 
Felkeltem és elcammogtam a tükörig. Majdnem szívinfarktust kaptam, a látványtól. Elnevettem magam. Bementem a fürdőszobába, letusoltam, megcsináltam a hajam és felöltöztem. A mai tanítást kihagyjuk, ugyanis nincs sok kedvünk a suliban összeakadni a Volturi-val. Igen, a Volturi ma érkezik Forks-ba. Lerobogtam az emeletről, egyenesen a konyhába. 
- Jó reggelt! - köszöntöttem a nappaliban lévőket. 
- Neked is! - válaszoltak kórusban. 
Letelepedtem a konyhába. 
- Mit kérsz reggelire? - fordult felém Esme. 
Elgondolkodtam. Éhes nem nagyon voltam, de a torkom iszonyúan kapart. 
- Vért. Elmennék vadászni. 
- Egyedül  nem! - dörrent fel apa. 
- Nem vagyok 5 éves, hogy megszabd mit tegyek és mit nem! - vágtam vissza. 
Apa elmosolyodott. 
- De, pontosan annyi vagy!
Megforgattam a szemem. 
- Csak féltünk téged, kicsim! - csendült fel anya hangja is - Hisz, nemsoká itt lesz a Volturi. 
- Időben visszaérek! Sőt! Találkozzunk a réten!
Majd választ sem várva belevetettem magam az erdőbe. 
Vadászatom sikeresnek bizonyult, több mint 5 szarvast terítettem le. Az adott időben, a kijelölt helyre futottam. Lefékeztem a családomnál. Hirtelen öt csukjás alakot pillantottam meg. Az egyik Aro volt. Ezt tudom. Volt ott még egy nagy belga állat is, amelyik hasonlított Emmett-re. Hallottam, hogy apa felkuncog előttem erre a gondolatomra. Na igen, utálom, hogy apám agyturkász. A másik férfi is izmos volt, de nem annyira, mint az Emmett-hasonmás. A lány talán még nálam is kisebb volt. 
~Jane?~kérdeztem gondolatban, mire apa egy aprót bólintott. 
Akkor ott mellette az biztos az ikertestvére. Alec. 
Ismét bólintás. 
Alec. A leg....legszebb fiú akit valaha is láttam. Mogyoróbarna haja fénylett a napsütésben, mint tökéletes porcelánarca. Szemei vörösen izzottak. És elvesztem bennük. Valami megdobbant bennem, egy érzés ami eddig nem. Beleszerettem egyetlen pillantás alatt. 


/Alec szemszöge/


A szobámban olvastam az "Üvöltő szelek"-et. Nem rossz könyv, csak egy kicsit nyálas. Húgom egyszer csak berobbant a szobába, mint valami élő bomba. 
- Nem akarok menni! Elegem van a hülye Cullen-ekből. Olyan nagynak képzelik magukat, csak mert van két félvér korcsuk - szinte tombolt. 
- A kopogást is feltalálták - vetettem oda a könyv mögül. 
- Nem érdekel. Hogy is hívják őket? Rosalinda és... 
Ledobtam az olvasmányt.
- Renesmee - adtam meg az információt. 
- Az! Renesmee. Még egy ilyen nevet! Na gyere!
Felálltam az agyról és magamra kanyarítottam köpenyem. Elindultunk, egyenesen Forks felé. 
És ott voltak. Mind a tízen és vagy 15 hatalmas farkas. Védelmezően vették körül a félvéreket, akikből ezáltal semmit sem láttunk. 
- Carlisle! Kedves barátom! - szólalt meg Aro. 
A bronz hajú vámpír - azt hiszem Edward - felhorkantott, a "Kedves barátom!" mondatra. 
- Miért jöttetek? - kérdezte. 
Jane felmordult. 
- Nem beszélhetsz így a Mesterrel! - kiáltott fel és szemét Edward-ébe fúrta.  De nem sokat ért vele, ugyanis a Bella nevű vámpír kiterjesztette mentális pajzsát. Húgom idegesen fújtatott, majd meghallottam egy nagyon halk kuncogást. Ebből baj lesz. 
- Ki mer kinevetni? - kérdezte Jane. 
Egy kar emelkedett ki, leghátulról. Az egyik félvér!
- Tegyük félre az ellentéteket, kedveseim. Tulajdonképpen a kedves lányaitok miatt jöttünk. Meg szeretnénk tekinteni őket, hogy mennyit fejlődtek 5 hosszú év alatt. 
Két, tinédzser lány lépett elő. Teljesen ugyanolyanok voltak, kivéve a hajuk állagát. De ez egyik lány, teljesen lekötötte figyelmemet. Ő volt az. Renesmee Carlie Cullen. És...gyönyörű volt. Szememet nem tudtam levenni róla. Figyeltem minden rezdülését, arcán a mosolyt, szemében a csillogást. Belé szerettem. 
Amint elhagytuk a tisztást, berohantam az erdőbe, remélve, hogy Nessie követ. Nem tévedtem.

Árnyákvilág~12.Fejezet:Volturi bál

Sziasztok!!! Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon(!!!!!) sajnálom a sok sok késést!!!! Na de jó olvasást! JAaaaaa és köszönöm a komikat!!!! Zene- és valami ilyesminek képzeljétek a nyitótáncot! xD Még egy kérés! Tudnátok nekem képszerkesztő linket/nevet írni! Nagyon megköszönném!!!! 
Ja és a végéért nem fikázni!!

/E/3.személy/


- Akkor ti most jártok? - bökött fejével Cathernina Howett az ebédlő túloldalára. 
Valerie felsóhajtott. Járnának? Nem biztos. Csak szeretik egymást. Végiggondolta ezt a dolgot, mert ugyan a fiú egy hete kinyögött egy fásult "Szeretlek!" - et, de nem kérte meg, hogy a barátnője legyen. 
Félrebiccentett fejjel válaszolt barátnője aggasztó kérdésére. 
- Igen - bukott ki belőle. 
Cathy lenyelte a szájában lévő falatot és úgy válaszolt. 
- Helyes. Az a fiú ilyen hulla, amióta az eszemet tudom. Egyedül jár és bajba keveredik - magyarázta Cathy. 
Valerie elmosolyodott. Tudta jól, hogy milyen Peter. Hisz ő egy vérfarkas - és ezt csak a lány tudta - és így nehéz elvesztenie a fejét. De szerette a fiút akkor is ha ilyen fafejű.
- Tudom. De csak meg kell  ismerni - válaszolt a lány. Majd eszébe jutott valami - Te, Cathy! Holnapután bált szerveznek a  Palazza de Priori - ban. Nem jössz el?
Cathernina úgy tett mint aki gondolkodik. 
- Szívesen. De akkor ma eljössz velem vásárolni - követelte a lány.
Valerie felkacagott. 
 - Megegyeztünk - bólintott rá.


/Valerie szemszöge/


Végül én, Cathy, Demi, Jane, Anya, Sarah és Ren elmentünk a legeslegjobb alkalmi ruha boltba. A neve a "Wonderful Dress" nevet viselte. Anya azt mondta, hogy innen vette a menyasszonyi ruháját. Hosszas keresgélés után - 5 óra hossza - mindenkinek megvolt a viselete csak nekem és anyának nem. Jellemző. Mivel ragaszkodtunk a vörös színhez, azért nehéz volt találni.  De végül is "győztünk", mindkettőnknek kerítettünk egy-egy selyemruhát. Egy kicsit merész volt és vadító, de pont ezt akartam. Természetesen nem kell mondanom, hogy Peter- el megyek. De nem csak olyan vendégek lesznek ott, akiket szeretek. Nem-nem. Ugyanis az én okos apám meghívta Woodrow-ékat, a McForry ikreket és Cullen-éket is. 
- Kezdhetünk készülődni? - rontott be Demi.
- Aham - bólintottam rá. Mindenki betódult a szobámba - még Cathy is - és elfoglalta magát. Sminkeltek, felöltöztek és megcsinálták a hajukat. Így én is. Letusoltam, sminkeltem, elkészítettem a hajam és belebújtam csodás ruhámba. Fejemre illesztettem a Volturi koronát is. Kész voltam. 
- Jajj de szép vagy! - ölelt meg anya.
- Köszönöm a...Renesmee - istenem, majdnem lebuktattam magunkat. Na mindegy, úgy látszik, Cath nem nagyon vette észre, hogy a Palazza de Priori-ba van. 
- Nyomás! - kiáltottam fel. 
Besétáltunk a nagyterembe. Eltűntek a trónok és az egészet báli teremmé rendezték. Csodásan nézett ki, mindenütt fehér és vörös díszek voltak felaggatva. A Denali és a Cullen klán. Arcomra varázsoltam mosolyomat és köszöntöttem őket. 
- Bella, Edward, Alice, Jasper, Emmett, Rosalie, Carlisle és Esme. Köszöntelek titeket minálunk - majd mindegyikkel kezet ráztam. 
- Szia Valerie! Szeretnénk neked bemutatni a Denali klánt. Ő itt ..- kezdte a legidősebb Cullen de félbeszakítottam.
- Tudom kik ők, apa emlékeiből. Elezar, Carmen, Tanya, Kate  és Garett - mosolyogtam elbűvölően. 
- Remélem már nem nehezteltek ránk... - sóhajtott fel apa. 
- Nem, már nem - válaszolta tömören Tanya. 
Lehajtottam a fejem. Hát igen, pont apám végzett Irina-val néhány évvel ezelőtt. Aztán megpillantottam Peter-t és hozzá siettem.
- Pet! - ugrottam a nyakába.
- Valerie! - ölelt magához - Gyönyörű vagy!
Beharaptam az alsó ajkam. 
- Köszönöm!
Ajkát az enyémre illesztette és sokáig nem is engedte el. Mikor vége lett, láttam, hogy apa és anya mosolyogva figyelnek, és ez egy kicsit zavart. Majd meghallottuk Aro hangját. 
- És most induljon a nyitótánc! - harsogta a mikrofonba, majd új feleségét a parketre vezette. Sokkal jobban nézett ki mióta kimentettük a Dark- ok karmai közül. 
- Enyém lehet az első tánc? - fordított maga felé Peter. 
- Másé nem is. 
Kézen fogott és táncra húzott. Kezét a derekamra helyezte. És akkor megszólalt a zene. Szinte lebegtünk a keringő közben, egy teljesen új világba. 


Eltelt ekét óra és a hangulat nem hagyott alább. De egyszer csak az én igen érzékeny fülem sikítást hallott. Kiszaladtam a kertbe és láttam, hogy Abbygea egy ember vérét issza. De hisz ez...
-Cathy!

Díj! :D

Áhhh!!! Megkapta a blog ez első díjját!!!! Köszönöm Bloody Mary-nek!

Szabályok

1.Értesítsd a bloggert, aki adja, hogy megkaptad!

2.Tedd ki a blogodra!

3.Írd ki a szabályokat, hogy mindenki tudja!

4.Küldd tovább négy - azaz 4 - írónak

5.Értesítsd a díjazottakat!

1. Megvolt!

2.Pipa(bejegyzés)

3.Pipa :)

4.Küldöm:

Kácsa

Lady

Kinigusii

Natalie

5.1 perc ;)

News!

Oh yeah emberek, jelentem, hogy életben vagyok! Lehet tapsolni! Fontos értesítéseket hoztam néketek! 
Kinézet: Igen, igen tudom! Megint valami más! De nem bírom ki, hogy ne szépítsem az oldalt! ÉS nekem ez a kinézet nagyon-nagyon tetsziiik!!! :S
Friss:  Nos, a friss fejezet vagy ma vagy holnap érkezik! De valószínűleg holnap, mert nekem holnap nem lesz suli ( heheeee xD ) és lesz bőven időm megírni! 
Nos, most csak ennyi!!! Sok sok sok puszikaaa! 
NesssV.

Novella

Halihó, mia dolce! Kérlek nézzetek fel főblogomra és olvassátok el legújabb novellámat! Nagyon megköszönném, egy hosszadalmas frissel!
NesssV.

Árnyékvilág~11.Fejezet: Szenvedély

Haliiihó! Itt is a fejiii! Jó olvasást! Köszönöm a komikat:cara-nek Dinah-nak, Natalie-nak és B.Mary-nek!!! 
+16-os!

/E/3. személy/




A lelkiismeret furdalás belülről emésztette Valerie Volturi-t. Nem akarta Heidi-t és Dem-et elveszteni, ahoz túlságosan is fontosak voltak neki. Édesanyja egy konferencián van, de ennek okát nem tudta. Valami angyali dologról beszélt neki Renesmee. Peter ölelésére vágyott. A fiú puha bőrér, szenvedélyes, mohó csókjaira, szoros ölelésére. Érezni akarta a borzongást, amit akkor érzett, amikor a fiú végigfuttatja a kezét gerince vonalán. Vágyott Peter-re, arra, hogy hozzásimuljon. Elhatározta, hogy elmegy a fiúhoz, hisz a hiánya már-már fizikai fájdalmat okozott Valerie-nek. Magára kanyarította vörös köpenyét, és meg sem állt a fiú házáig. Bekopogott az ajtón, és várta, hogy Cassandra kinyissa az ajtót. Meg is történt. 
- Áh, szia Valerie! Gyere csak! - köszöntötte a nő. 
- Jó napot, Mrs. Wellcent! - biccentett az ifjú Volturi, miközben átlépte a küszöböt. Útja Peter szobájába vezetett. Benyitott és megpillantotta az alvó fiút. Valerie elmosolyodott egy kicsit, és lefeküdt a fiú mellé. Fejét a vérfarkas izmos mellkasára hajtotta és hallgatta egyenletes szívverését. Hamarosan elnyomta az álom. 


Eközben az angyalok gyülekezetén, az őrzők hevesen vitatkoztak. Renesmee, aki mindenki közül a legnagyobb hatalommal bírt, ezennel fel sem szólalt. Liyliyth-en gondolkodott. Végigmérte a lehetőségeket. A nagy Démonkirálynőt több ezer démonfattyú védte. Esélyük se lesz ellenük. Arcát kezébe temette és majdnem elaludt, amikor eszébe jutott Alec. Bocsánatot kért és a Földre teleportált. Apró csillámdarabokból álló teste összeállt és megformálta alakját. Alec szobájába érkezett. Nessie kedvese a Rómeó és Júliát tanulmányozta. Vörös szeme felcsillant, amikor meglátta szerelmét. Renesmee-n egy fehér ruha volt. Alec felállt és megcsókolta feleségét. Kezei megtalálták a lány ruhájának cipzárját és idegtépően lassan le is húzta azt. Eközben kedvese szemébe nézett, majd amikor a fehér selyem már a padlón terült el, az ágyra fektette. Nessie a fiú fekete pólójával bajlódott, majd amikor már az is a földön volt, a nadrág övével kínlódott. Mindketten vágytak a másikra, élvezték a buja csókokat. Alec puszikat hintett a lány kulcscsontjára, majd lentebb haladt. Renesmee teljesen elfeledkezett magáról és vágyakozva karmolta a fiú hátát. Lerángatta férjéről a nadrágot. Keze végigszaladt az izmos felsőtesten, majd végigsimított a fiú bokszerén. Alec  torkából morgás tört fel, majd amikor az utolsó ruhadarabok is a földön voltak, összesimította testét Nessie-vel. Sóhajokkal vegyes nyögdécselések törtek elő mindkettőjük torkából szeretkezésük közben és nem is vágytak abban a pillanatban másra, mint egymás szoros ölelésére.


Peter arcát megérintették a napsugarak. Nem akarta szemét kinyitni, de amikor eljutott tudatába, hogy valami a mellkasára nehezedik, felpattantak pillái. Egy zafírkék íriszbe bámult, akihez egy boldog mosoly tartozott. A lány szőke haja szétterült az ágyon. 
- Jó reggelt álomszuszék. - csókolta meg a fiút Valerie. 
- Neked is. Hány óra? - kérdezte meg a fiú kómásan. 
- 10. Mit álmodtál? - bújt közelebb a lány Peter-hez.
Az csak hümmögött, és megcsókolta vámpírját. Nem érdekelte mi a lány, mennyire is veszélyes vele lenni. Be akarta bizonyítani, hogy vámpír és várfarkas igenis szerethetik egymást. 
- Valami ilyesmit. - mosolyodott el, mikor ajkaik elszakadtak. 
Valerie elmosolyodott. 
- De jó neked. - sóhajtott fel. Az ő álma csakis arról szólt, hogy az agya elképzelte, hogyan is halt meg Dem és Heidi. Megrázta a fejét, hogy eltűnjenek a borzalmas képek és helyettük Peter-re koncentrált. Végignézett kedvese arcán.A márkás állon, a telt, elnyíló ajkakon és barna szemeken. Peter is Valerie-t tanulmányozta. Hófehér bőrén megcsillant a nap. Mosolygós ajak, tökéletes fehér fogsor, jég kék szem. Beletúrt a lány selymes hajába és csókra húzta őt. Érzékien játszadozott az ajkuk, nyelvük vad táncot járt. 
- Szeretlek. - mondta ki végre a szót Peter. 
Valerie szíve megdobbant, életében először. Szemei boldogan csillogtak és ezúttal ő kezdeményezte a csókot. 

Árnyékvilág~10.Fejezet: Az angyalok világa

Halihóka! Nagyon sajnálom, hogy csak most van friss, de kemény gépezési tilalmat kaptam és most is csak sunyiban írok! xDD Köszönöm a komikat: Dinah-nak, Natalie-nak és B.Mary-nek!!! 

/Renesmee szemszöge/


Valerie már teljesen benedvesítette a pólómat könnyeivel. A feje lábaimon nyugodott és csendesen sírt. Simogattam a haját, hátha jobban lesz, de saját magát okolta Dem és Heidi halála miatt. Szörnyen esett, hogy ilyen bűntudatot érzel nála, és ezt még az is fokozta, hogy nem csak anyja hanem őrangyala is vagyok. Éppen ma volt a temetés - öt napja vesztettük el őket - vagyis eltemettük a hamvaikat. Gyönyörűre csiszolt márványkőre vésték a nevüket, arannyal vonták be azokat és alá véstek két mondatot. Így most ez állt a sírköveken:
                                     "Itt nyugszik Demetri és Heidi Volturi
    Heidi: I.E. 1000-2012                                                        Demetri: 1778-2012
                        Emlékük örökre bennünk él. Volturik mindörökké."


Nekem is nagyon hiányoztak. De sírni nem tudok, ugyanis az angyaloknak nincs könnyük. 
Valerie hagyja, hogy egész nap kényem-kedvem szerint mászkáljak a palotában. Akkor fekszek Alec karrjában amikor akarok, és ezt imádom. Mintha, újra együtt lennénk, csak ő és én a világ ellen. Meg persze Valerie. Úgy érzem, mintha megint én lennék Renesmee Volturi, Alec Volturi felesége. De már más lettem. Egy teljesen új lény, a tűz angyala, az élet és a szerelem istennője. Képességem, hogy uralni tudom a fényt és a sötétséget, valamint persze a tüzet is. Az áll Alec-et a fény erejével tudtam leteríteni. Nagy erő és ezzel hatalmas felelősség. De ami a legbosszantóbb az angyal létben, hogy nem lehetek egyszerre két földi lény őrzője. Hiszen választanom kell, hogy vagy a lányom, vagy a férjem. Hét igen, és ez nem könnyű. De végül Valerie-t választottam. Így Alec őrangyala egy Bree nevű lány lett. Csak ezt férjem nem tudja, hála az égnek. 
- Min merengsz? - kérdezte mellettem az említett. 
- Semmin. - ráztam meg a fejem. 
- Mond el! - követelőzött Alec. 
Felsóhajtottam. 
- Csak az angyali dolgokon. Hogy már nem vagyok félvér, hanem őrző. Nem is tudom melyik a jobb. - ültem fel.
- Én mondtam, hogy mindig is földre szállt angyal voltál. Mit jelent az,  hogy őrző? - húzott vissza az ágyra. 
- Titok. - tettem a számra a mutatóujjam. 
Nagy lendületet vett és már felém is magasodott. 
- Mond meg! - mosolygott. 
Megforgattam a szemem. Semmit sem változott. 
- Valerie nem nevelt meg? De ha ezt elmondom, akkor letaszítanak a pokolba. - oktattam ki, majd megborzongtam. Sok ismerősömet küldték már  oda és nem nagyon lehet jó. 
- Komolyan? - képedt el. 
Bólogattam. 
- Halálosan. Ők a bukott angyalok, akik tulajdonképpen démonok lesznek. Sok mindent nem tudsz még a világról, Al. 
Aztán elhallgattam, mert valami történt. Tudatalatti üzenet! 
- Mennem kell! -  pattantam fel. 
- Ne máár még csak most jöttél. - nyafogott Alec. 
- Így is túl sok időt voltam a Földön. - majd szenvedélyesen megcsókoltam és mélyen vörös szemébe néztem.- Szeretlek.
Érzetem, hogy a testem ezer meg ezer csillámdarabra hullik és száll is felfelé. A Kapu előtt álltam, és rám köszönt valaki. 
- Itt a kedvenc tűzangyalom. Miújság Nessie?
Gabriel mosolygott rám, a legnagyobb erejű angyal a világon. Ő volt a legjobb barátom. 
- Szia, Gabriel. Örülök, hogy itt, vagy úgy is beszélnem kell veled. A tűzkulcs mostanában nagyon erősen fénylik, néha robban is egyet. Ez mit jelent?
Szemében megcsillant az ijedség, félelem ült ki az arcára. 
- Azt, hogy Liyliyth megint készülődik. - válaszából egy kukkot se értettem. 
- Az ki? - kérdeztem rá. 
- A Démonkirálynő. 
Reszketés futott rajtam végig. Immár felfogtam mi fog történni. 
- Háború lesz, igaz? - hangom a félelem miatt volt rekedtes. 
- Bizony, Renesmee. Méghozzá két tét van. Élet vagy halál.

Új blog ^^

Halihó emberek új blogot nyitottam! Tulajdonképpen főblog lett belőle! Kukkantsatok fel!! Köszönöm ^^


http://novellakbynesssv.blogspot.com/

Árnyékvilág~9.Fejezet: Vendégség

Halihóóó!!! Tudom, hogy az előző friss, mondjuk hogy kibaszottul rövid lett, de remélem ez már elég hosszú! Köszönöm a komikat: cara-nak, Dinah-nak, Natalie-nak és B.Mary-nek!!! 
Na itt a feji!! 

/Valerie Volturi/


Így hát az én és a kis csapatom útja vissza vezetett Volterra-ba. Megmondom az nyilvánvalót: borzasztóan kifáradtam. Benyitottunk a hatalmas kapun - már csak én és Peter - és egyből Demi-be botlottunk. A lány reszketett, mint a nyárfalevél, szeme kikerekedett, csillogott a félelemtől. 
- Demi. - öleltem át. 

- Te meg hol voltál? - kérdezte, miközben reszketeg sóhaj tört fel a torkából.
- Hosszú. - legyintettem. - Mi a baj?
Láttam rajta, hogy mindjárt elsírja magát. 
- Alec... mintha nem is ő lenne. Az egész úgy kezdődött, hogy el akar téged küldeni innen. Aztán megtudtuk, hogy megszöktél és nem is akart utánad menni. Majd Damon viccelődött vele és most meg akarja öletni. Ráadásul... el akarja venni Selena-t. 
A végén keserves zokogásba kezdett. Teljesen letaglóztak a szavak. Apa... meg Selena. 
- Az nem lehet. - ráztam meg a fejem. - Anya.
Ismét megjelent a fény, majd édesanyám is. 
- Jelen. - mondta komoran. Gondolom ő is hallotta a beszélgetésünket. Demetria szeme most már akkora volt, mint egy nagyobb narancsa. 
- Renesmee... - suttogta, majd a nő nyakába vetette magát.
- Demi... létszíves...megfojtasz.
- Oh, bocsi, de nem lehet igaz. - sírta. - De hogyan...?
- Ráér. Gyerünk a nagyterembe. - kiáltottam fel és már futottunk is. 
Szinte berobbantam a nagyterembe. És igaza volt Demetria-nak. Apám keze Damon nyakán volt és használta rajta képességét is. Tehetetlenül néztem nagynénimre, de mielőtt bármit is tehettünk volna, anya kitartotta a kezét és lehunyta a szemét. Hirtelen fénynyaláb ölelte át tökéletes testét, majd kezéből fehér energiaoszlop tört elő. Annyira megijedtem, hogy ugrottam egyet hátra, egyenesen a döbbent Peter karjaiba. Apát eltalálta az erő és hanyatt esett. Majd én is "életre keltem", pajzsba vontam apa testét, hogy még véletlenül se tudjon menekülni. Ráadásul olyan képességemet használtam, ami megmutatja mi is valójában a csapdába ejtett ember vagy ebben az esetben vámpír. A vámpír haja hirtelen szőkévé vált, szeme maradt vörös. Akkorára tátottam a szám, hogy hallottam koppanni. De nem csak az enyémet. Hiszen minden már vámpírnak leesett az álla, először nem tudtam mitől, majd eszembe jutott, hogy alig 5 méterre látják eddig halottnak hitt édesanyámat. 
- KI vagy te? - mutattam a fiúra. Alig 18 évesen változtathatták át. Erősen koncentráltam és elértem, hogy ne hazudjon ha kérdezem.
- A nevem Joshua, a Dark klánból. - válaszolta monoton hangon. 
- Miért jöttél? - szólalt meg Jane. Elég ideges volt. 
- Hogy átvegyem Alec Volturi helyét a Volturi-ban és később átadjam a trónt a Dark klánnak.
- És hol van Alec? - kérdezte anya. 
- Oroszországban. 
- Pontosabban? - sziszegtem.
- Kirov-ban. A vár pincéje alatt van egy folyosó. Ott tartják a rabokat. Ahoz, hogy bejuss a börtönökbe kell egy jelszó.
- Mi az? 
Elmosolyodott. 
- A legszebb és legnagyobb erejű vámpírlánynak a neve. Valerie Volturi. 


                                             **********************************
A Kirov-i határnál jártunk. Az egész gárda velünk tartott, de azt nem engedtem, hogy Peter velünk jöjjön. Szép kis vita keletkezett, de végül, amikor látta, hogy legszívesebben megharapnám, inkább beleegyezett. Nem volt tervünk. Csak apámat akartuk kiszabadítani. 
- Selena, Santiago, Renata,Sarah, Felix, Demetri és Heidi. Ti a jobboldali szárnyon keresztül menjetek. Demi, Damon,Corin, Jane, Anya, Afton és Chelsa. Ti velem jöttök a bal oldali szárny felé. Vigyázzatok magatokra. - parancsoltam, majd mindenki indult. 
- Betoltakodók! - hallottuk egyből, de néhány kiáltás és sikoly után Felix szólalt meg. 
- Nincs semmi baj menjetek.
Így csendben lopództunk le egészen a pincéig, ahol két hatalmas vámpír "fogadott" minket. Mindenki akcióba lendült és alig 10 másodperc alatt végeztünk velük. Viszont az egyiknek volt annyi ideje, hogy hangosbemondón annyit ordítson: Volturi. Megszólalt valamiféle kolomp. Mindenkinek leesett, hogy lebuktunk. Teljes sebességre kapcsoltunk. Megtaláltuk a pincét, majd bemondtam a jelszót. 
- Valerie Volturi. - az ajtó kipattant. Egyből megtaláltam apa ketrecét és amíg én azzal bajlódtam a gárda tagjai kiszabadítottak az összes itt lévő Volturistát. 
Apa szörnyen nézett kis. Rettentően sovány volt, biztos voltam benne, hogy nem adtak neki vért. Szeme alatt sötét karikák éktelenkedtek, ruhája elszakadt. Viszont nyaklánca olyan fényes volt, mint a nap. 
- Itt van Marcus, Caius és Aro is. - hallottuk meg Demi suttogását. 
- Komolyan? - kerekedett el Corin szeme. 
- Hozzátok őket és húzzunk. - szólaltam meg. - Apa. Apa, létszíves, nem bírlak. 
De a férfi nem ébredt fel. 
- Vigyázz. - tolt hátrább anya. Letérdelt apám mellé és megcsókolta. Arany fény töltötte be a cellát és apa kinyitotta a szemeit. Zavartan ült fel. 
- Hol vagyok? - vakargatta meg a fejét, majd észrevette a mellette térdelő nőt.- Nessie?
Anya felzokogott és átölelte apámat. Ő is sírt, könnyek nélkül. 
- Fiatalok, ez rá ér otthon is. - törte meg a csodás pillanatot Damon. 
Egy emberként bólintottunk. 
Mikor elértük a kaput, megláttuk Felix-ék csoportját. Végignéztem a vámpírokon, de Heidi és Demetri is hiányzott. 
- Hol vannak? - kérdeztem a könnyeimmel küszködve. 
Sarah csak megrázta a fejét.
- Mond! - kértem. 
- Dem-et széttépte egy vámpír, és meggyújtotta a halmot. Heidi meg azt mondta, hogy nem akar nélküle élni, így belevetette magát a tűzbe. - sírta Ren. 
Összerogytam. Elvesztettem valakit. Nem is egy vámpírt hanem kettőt is. De most az a legfontosabb, hogy mi mihamarabb leléceljünk innen. 
- Nyomás. - adtam ki a parancsot reszketeg hangon. És futottunk is Volterra-ba, mi a megcsonkult Volturi.

Joshua Dark

Árnyékvilág~8. Fejezet: Renesmee-avagy egy új őrangyal

Halii! Itt is a friss!! Köszönöm a komikat: cara-nak, Dinah-nak, Natalie-nak és B.Mary-nek!!!
Jajj, ha tudnátok mennyire jól esiik!! :")))

/Valerie Volturi/


Átértünk Magyarországra és megálltunk. Nem hiszem, hogy észrevették volna, hogy elmentem, mert már sokszor tűntem el otthonról. Féltem. Féltem apámtól és a Volturi-tól. 
- Megcsináltam! Tényleg megcsináltam!! - ugrottam Peter ölébe.
- Sikerült! - csókolt meg. 
Hirtelen nagyon erős fény töltötte be a kis tisztást, amin álltunk. Ragyogó, vakító fehér. Majd egy női alak rajzolódott ki. Hosszú, vörös haja loknikba hullott a vállára szeme ugyanolyan mélybarna volt, mint kedvesemnek. Úgy éreztem, hogy ismerem. Valahol nagyon mélyen. 
- Ki maga? - tolt maga mögé Peter.
- A nevem... - kezdte csilingelő, tiszta hangján. Úgy szólt, mintha egy másik világról szólna - Renesmee Carlie Volturi.
A név hallatán megfagytam. Hiszen ő az...
- Anya. - böktem ki. Peter furcsán nézett rám, de nem foglalkoztam vele. Anyám elé szaladtam és átöleltem. 
- Istenem! - suttogta a hajamba.
- Hogy-hogy itt vagy? - kérdeztem.
- Mondjuk, hogy az angyalok világában is van háború és mondjuk azt, hogy az anyád kiharcolta magának, hogy az őrangyalod legyen. - kacsintott rám.
- Ez csodás. És ez mit jelent? - értetlenkedtem.
Félrebiccentette a fejét és úgy válaszolt.  
- Kb. annyit, hogy ha hívsz, én itt leszek. Megvédelek és használhatom az erőmet. És mint anyád és újdonsült őrangyalod meg kell, hogy jegyezzem, hogy nem tartom jó ötletnek, hogy elhagyod Volterra-t. - húzta el a száját. Olyan szép volt. 
- Apa férjet akart adni nekem... de nekem csak Peter kell. - néztem az említette. Megkövülten állt egy fa árnyékában. 
- Szia, Peter a nevem Renesmee, de kérlek hívj Nessie-nek. Én vagyok Valerie anyja. - repült oda anya kedvesemhez. Ezt ki is felejtettem. Nagy, hófehér szárnya volt és a fején ott volt a Volturi korona is- És ez nem jellemző Alec-ra. Kérlek, Valerie! Menj vissza Volterra-ba és derítsd ki mi folyik itt. Kérlek!
Mélyen a szemembe nézett és láttam barna íriszében a szerelmet apám iránt. Végül bólintottam. 
- Peter... visszamegyünk Volterra-ba. 


Sáláláláááá és ennyi :D Tudom, hogy nagyon rövid lett de ez amolyan átvezető rész lesz a kövi fejihez ami remélem mindenkit meg fog lepni és sokkolni!!! Áhhh de várom már, hogy megírhassam :D:D 

Árnyékvilág~7.Fejezet: Lehetetlen

Halihóóó itt is vagyok!!! Köszönöm a komikat: cara-nak, Dinah-nak, Natalie-nak és B.Mary-nek!!!  Jó olvasást!!! 
UI: HELP ME! HOGY A JÓ ISTENBE KELL BANNERT KIRAKNI? xD LÉCCCCCCI SEGÍTSETEK!!!!! 
Zene amit közben hallgattam :D I <3 GaGa

/Valerie Volturi/


-Akkor mi vagy?-kérdeztem-Vámpír?
-Nem.-rázta a fejét.
-Mond máááár meg!-nyafogtam.
-Vérfarkas.-nyögte ki.
Arcomról lefagyott a mosoly, átvette a hitetlenkedés majd a félelem grimasza.
-Alakváltó?-reménykedtem.
-Nem. A Hold Gyermeke.
Nem. Az nem lehet. Hiszen...de miért ne lehetne.
-Nem!-kiszakítottam magam a karjaiból.-Végig ez volt a terved?Hogy elhiteted velem, hogy van köztünk valami, és ennek a segítségével Volturi bizalmába férkőzhetsz? Látni sem akarlak!
-Félreérted...-kapott utánam. Elütöttem a kezét.
-Nem hiszem. Bizonyítsd!-sziszegtem.
-Mégis mivel?-horkantott.
Elhallgattam. Mégis mivel tudná bizonyítani? A nap lemenőben volt, vörösre és rózsaszínre festette az eget. 
-Változz át. Változz át és ne ölj meg!-böktem ki.
-Nem.-rázta meg a fejét-Megölhetlek.
-Nem fogsz.-öleltem át, majd hátrébb léptem.
Megadóan sóhajtott. Láttam, ahogy átváltozik. Fehér bundája csak úgy fénylett, gyönyörű barna szeme arannyá változott.Próbáltam nem elszaladni, de hangomra ügyelni már nem tudtam, így egy apró sikoly kicsúszott a számon.
-Úristen!-kaptam szám elé a kezem. Leült velem szemben és várt.
~Mit csináljak?~gondoltam magamban. 
~Valerie...hallasz?~Peter hangja zengett a fejemben. Betöltötte az elmém és a testem.
-Igen. De...hogyan?
~Ne tőlem kérdezd, én még olyan amatőr farkas vagyok.~vonta meg széles vállát.
Valahol éjfélt jelzett az óra, a kongás végigszaladt a mezőn. 
-Mennem kell! Sajnálom, és szeretlek!-mondtam ki és megpusziltam az orra felett nem sokkal. Majd szaladni kezdtem az ellenkező irányba. Még hallottam kedvesem halk, elhaló vonyítását.


Szinte beestem a nagyterembe. Kapkodtam levegő után, szívem a természetellenesen gyorsan vert. 
-Itthon vagyok!-kiáltottam.
-Hol voltál eddig?-kérdezte apám.
-Sétáltam.-böktem ki.
-Nem is ez a lényeg. Találtam neked egy kitűnő férjet.-ölelt át. Ellöktem magamtól.
-Hogy mit?!
-Férjet. Nemsoká 18 éves vagy.
-Kinézetileg. 6 éves vagyok apa!-tiltakoztam.
-Nem érdekel. A lényeg, hogy elmész innen. Új életet kezdhetsz.
-NEM!-ordítottam. 
Kimentem a palotából ki az erdőbe. Könnyeim folytak végig az arcomon, koppantak a porban. Ez már túl sok erre a napra. Egy tisztásra értem és összerogytam. Csak sírtam. Majd megláttam egy égőarany szempárt.
-Peter...-néztem fel rá könnyes pilláimon keresztül. Mellém ült, farkasalakban.
-Kérlek változz vissza!-simítottam végig rajta. Bólintott és befutott az erdőbe, majd emberként tért vissza.
-Mi történt?-ült le mellém. Én viszont az ölébe telepedtem.
-Vigyél el innen. Apám feleségül akar adni valakihez. Kérlek.-bújtam hozzá közelebb.
-Rendben.-bólintott komolyan mire meglepődtem.
-Csak vicceltem.
-Szökj el velem.-ismételte meg.
-És hová mennénk?-kérdeztem mosolyogva.
-Ahová akarod. A tengerhez, a hegyekbe vagy New York-ba...-suttogta a fülembe. 
Elképzeltem. Vele, csakis vele. Egy létezésen keresztül. 
-Megijedtél?-kérdezte pajzán vigyorral az arcán.
-Nem.-ráztam a fejem.
-Biztos? Itt hagynál mindent? A családodat? Az egész életedet?
-Bármit, hogy veled lehessek.-vallottam be-Fél napot nyerünk mire észreveszik.
-Ugorj fel.-állított talpra. átváltozott farkassá, én meg felkapaszkodtam a hátára. Elkezdett velem futni egy új élet felé.


Kicsit rövid lett de KOMIKAAT!!! :D