Az utolsó, amire emlékszem az erőteljes ütés volt a
tarkómon. Hideg fapadlón fekszem, arcom a plafon felé néz. Köhögve adom ki a
tüdőmben felhalmozódott port. Pár pillanatig még fókuszálok, próbálom beazonosítani,
hogy hol vagyok. Felettem egy szőke lány áll, egyik kezében egy injekciós tű. A
kinézete alapján valamilyen drog lehet benne. A másik tenyere egy kés markolata
köré kulcsolódik. Beletelik egy kis időbe, míg homályos elmémmel felfogom: a
csaj ki akar nyírni.
- Julie – ejtem ki undorral a nevét. Elengedi magát, így a
hasamra esik. Belém szorul a levegő. Nem nehéz a csaj, de hirtelen jött.
Oldalra fordítva a fejem köpöm ki a számban felhalmozódott nyálat. Lefogja a
kezem, már nyomná be az anyagot az erembe, ám ezt már én sem hagyom. Egyik
lábam lendítve rúgom lábközön a kiscsajt. Tudom, hogy mocskos megoldás, és ezt
általában a férfiaknál szokták használni, de a szükség ezt kívánta. Felordít,
én így megragadva a haját teperem a földre, majd kezéből kikapva a tűt, a
mellkasába vágom. Felhördül, a levegő kiszorul a tüdejéből. Leszállok róla,
elindulok ki, de előbb egy remek kínzó módszert használok. Felemelem a lábam,
majd az acélbetétes bakanccsal letaposom a veséjét. Felvisít. Most már tudni
fogja, hogy engem nem érdemes megtámadni. Hogy miért olyan különösen fájdalmas
ez? Mindig, amikor folyóügyei lesznek, iszonyatos kínokat fog átélni. Ezt még
az irodalom tanárunk mesélte, amikor egy magyar író versét vettük. Feltűnően
rajongott értük, főleg egy Radnóti Miklós nevezetűért. Elindulok ki.
- El ne merj… hrr… mennih! – Szenved. Már csak a hangján is
érződik, hogy hatalmas kínokat él át. Kicsit sajnálom, de ez meg is szűnik,
amint Yuyoo feléled.
- Miért ne mennék? – fordulok ismét felé. – Szerintem
végeztünk – állok meg vele szemben. Feláll, felém üt, de én egy jól irányzott
ütéssel töröm el az állkapcsát. Felnyög a kíntól, nem csodálom, még az én
ujjaim is belereccsentek a csapásba. Megragadom a nyakát, körmeim a húsába
mélyednek. Az a szag teljesen elvonja a figyelmem, csak azt veszem észre, hogy
a kezében tartott kést lassan, élvezve fájdalmamat húzza végig a mellkasomon,
felhasítva a ruhát, és a bőrt. Még pár decivel bővül a földön úszkáló,
karmazsinvörös vértenger, szenvedve hördülök fel, eleresztem a liba nyakát,
reflexszerűen próbálom elállítani a vérzést. Ismét figyelmetlen vagyok, a hideg
penge a húsomba mélyed. Mivel háttal vagyok a szőkének, könyökömet az arcába
ütöm, eltörik az orra. Elugrok onnan, ő a falnak támaszkodik, kapkodja a
levegőt, mint én. A fájdalom fehér fátyolként nehezedik az agyamra, már nem is
tudom, tudnék e időben reagálni, ha esetlegesen támadással próbálkozna. Ha
Yuyoo nem lenne bennem, már halott lennék. Julie felém fordult, a kést
támadásra készen szegi felém. Hirtelen azonban fegyvere markolatának a végét a
falnak vágja, így a penge hegye felé mutat. Levegőt venni se marad időm, de a
lány a nyakát beleüti a késbe, újra és újra. A vörös maszlag már mindent
beborít körülöttünk, ha valaki ide bejön, menten összefossa magát, az biztos.
Pupillám összeszűkül a látványtól, ahogy a lány összeesik, rálátást biztosítva
nyaka belsejére. Legszívesebben hánynék, de mivel nem hagyhatok nyomot,
igyekszem legyőzni a késztetést. A vére még mindig szökőkútként spriccel
felfelé. Pár percig nem bírok mozdulni. Mintha a lábaim ólomból lennének, amit
odaszögeztek a földhöz. Sokféle haláljelenetet éltem át, de ilyet még nem.
Mikor legyőzöm a sokkot, kiegyenesedve nézek szét a félhomályban úszó kis
helységben. Egy tőlem nem messzi asztalán egy köteg fásli kínálja magát, és én
engedve a csábításának, odavánszorgom, hogy bekössem a mély, még mindig vérző
sebemet. Ha ezt az éjszakát túlélem, megölöm Julie bátyját, annyi szent.
Elhagyom a kéglit, lassan sétálok az utcákon. Néhány lámpa még pislákol, de a
legtöbb már kialudt. Elhaladok egy bokor mellett, kérlelő sikoltozás hangzik,
és én elszaladok. Ahogy sejtettem, nemsoká lövés, majd az agyvelő
szétroncsolódásának jellegzetes cuppogó hangja. Egy dinoszaurusz
testfelépítésével rendelkező férfi mászik elő, majd farkát visszacsomagolva a
nadrágba elmegy, otthagyva a hullát. Az idióta arra nem gondolt, hogy a
spermája alapján rájönnek, hogy bizony ő ölte meg a nőt. A rinocérosznak annyi
agya se lehet, mint egy tüzelő kutyának. Felnézek az égre. Ma már két ember
halt meg. Mocskos egy világban élünk.
