NEEW!!!

Pacsi, skacok! 

Íme a blog legújabb NEEW!!! bejegyzése amely...

A 100. BEJEGYZÉS: Mint ahogy azt láthattátok, az előző fejezet (Pokol~5.Fejezet: Dönts, basszus! Mindent bele Ness... Part1) volt a blog 100. bejegyzése, ami azért elég nagy dolog(nekem legalábbis az! :D) szóval... HURRÁ!!

A blog szülinapjának megünneplése: A blog 06.23.-án lesz egyéves, gondoltam valami jóra! Vagy novellaíró versenyt rendezek, hogy ki tud jobb novellát írni, vagy én írok egy hosszút. Hogy miről? Mondom is:

NOVELLAÍRÓ VERSENY: 

Jelentkezési határidő: 2012.06.10.

Leadási határidő: 2012.06.20.

Nyertes kihirdetése: 2012.06.23.

Téma: Két lehetőség közül lehetne választani: 

- Nessie és Alec esküvője és nászútja (hosszabb változat)

- Hogy folytatnád a története, ha Nessie nem halna bele a betegségbe?

Díjjak: 

A nyertes kap: 

- Rendszeres olvasója leszek

- Ajánlani fogom a Facebook oldalamon 

- Díjat fog kapni (R.C.W. Novella verseny nyertese: xy)

- A blogja nagybetűkkel fog díszelegni a Pokol-ban ...xD Na, értitek a blogon :D

2.Helyezés:

- Rendszeres olvasója leszek

- Ajánlani fogom a Facebook oldalamon 

- Díjat fog kapni (R.C.W. Novella verseny 2. helyezettje: xy)

3.Helyezés:

- Ajánlani fogom a Facebook oldalamon 

- Díjat fog kapni (R.C.W. Novella verseny nyertese: xy)

Itt lehet jelentkezni!!!

Ha én írom a novellát, akkor szavazzatok, melyik legyen:

- Nessie és Alec esküvője és nászútja (hosszabb változat)

- Hogy folytatnád a története, ha Nessie nem halna bele a betegségbe?

Pokol~5.Fejezet: Dönts, basszus! Mindent bele Ness... Part1

"Néha a múlt nem múlik el, nem hajlandó feledésbe süllyedni. Mellettünk marad, mintha azt mondaná: még nem végeztél velem."

/Nessie szemszöge/

- Ho..hogy mivan? - makogtam. - Én ezt nem értem!
Felsóhajtott. Nagy keservesen, hogy látszódjon, nem először játssza el ezt. Nem érdekelt különösebben. Minél hamarabb megtudom mi folyik itt, annál jobb. Hiszen mindenki így érezne ha egyszer csak hopp! Szőke haj, furcsa szülők, legjobb barát szerelem! Na ezt jól megmondtam. De nem lehet jobban fogalmazni...
- Betűzzem?! - olyan volt, mint egy visszaszámláló bomba, amelyik épp most tört ki. Az őrangyalom létére elég türelmetlen teremtés. - Ehh... Bocsánat. - nevetett zavartan, kezeit szórakozottan a tarkójához emelte és vakargatni kezdte. JÓ TRÜKK!
- Ugyan már, semmi baj! - hangomból sütött az elfojtott düh, amely bármely pillanatban kiszakadhatott belőlem, és félő volt, hogy akkor az angyal feje nem marad a helyén. Kár lenne érte, igazán bájos kislány. - Na végül is tudok meg valami értelmeset, hogy mi a jó csiripelős kismadarat keresek itt, szőke hajjal, Alec legjobb barátjaként, vagy csak tovább vakarod a fejed, míg le nem kopik a fejbőröd?
Mondatom végére már oxigénem sem volt, és tudtam, ha most nem veszek meg is fulladhatok. Hirtelen viszont nem tudtam mit kellene tennem ez ügyben. "Vegyél levegőt!"-ordibált belsőm. "De mégis hogy?"-már már kétségbe estem, hogy itt fogok meghalni. Bár gyakorlatilag már halott voltam, de ez már mellékes... "Szívd be, te idióta!!!" -szakított ki gondolatmenetemből értelmesebb énem. "Jaaa, tényleg!"
Amint megtelítettem a a tüdőmet az éltető anyaggal, újra az angyalra néztem, és vártam a választ. 
- Ehh... - ismételte meg, de képemet látva, tudhatta, hogy ha most nem kezd bele a legjobb esetben kivésem a szárnyait, ezért beszélt: - Nos, mint mondtam az előbb, ez egy párhuzamos dimenzió, ahol szinte minden fordítottja az eredeti világnak. Mint tudjuk, mindenkinek van egy őrangyala. A tiéd én vagyok, és egyben én vagyok a második esély angyala is. Van két lehetőséged: vagy visszatérsz a mostani állapotodba, a Pokolba és éled tovább az életed, vagy itt élsz tovább. Amit választottál azon nem változtathatsz, de ha ezt választod, akkor a mostani életed örökre eltűnik, mintha nem is lett volna. 
Úristen, mit tegyek?!
- Hát... öhm... izéh... - beharaptam alsó ajkam és gondolkodtam. Úgy mint soha. 

/Valerie Szemszöge/

- Valerie... - nyitott be Selena.

- Vedd úgy, hogy nem létezem. - morogtam. 

Amióta anyát lent hagytuk, az életem romokban  hevert. Amint betettük a lábunkat a Föld kapuin, utam egyből a Wellcent házba suhantam. Esküszöm, életemben nem futottam olyan gyorsan. Szinte berobbantam az ajtón. Cassandra egyből a nyakamba vetette magát. De aztán... Közölte, hogy Peter elment, hogy kitanulja a vérfarkasságot. Azaz tudja uralni az átváltozásait, és a hatalmas, vér utáni vágyat... Egyedül maradtam. 

Új kinézet!

Sziasztok! Új lett a blog kinézete, remélem tetszik! Véleményeket várok!

Kirándulás!

Szasztok! Nos, jövőhéten megyek Erdélybe öt napra ezért nem hiszem, hogy tudok majd írni, hisz nem lesz net! A lényeg, hogy addig nem tudom megírni az új fejezetet, mert hosszúra tervezem -és eseménydúsra- és valószínűleg csak két hét múlva lesz friss! Addig is érjétek be ezzel itt: 


"- Ugyan már, semmi baj! - hangomból sütött az elfojtott düh, amely bármely pillanatban kiszakadhatott belőlem, és félő volt, hogy akkor az angyal feje nem marad a helyén. Kár lenne érte, igazán bájos kislány. - Na végül is tudok meg valami értelmeset, hogy mi a jó csiripelős kismadarat keresek itt, szőke hajjal, Alec legjobb barátjaként, vagy csak tovább vakarod a fejed, míg le nem kopik a fejbőröd?
Mondatom végére már oxigénem sem volt, és tudtam, ha most nem veszek meg is fulladhatok. Hirtelen viszont nem tudtam mit kellene tennem ez ügyben. "Vegyél levegőt!"-ordibált belsőm. "De mégis hogy?"-már már kétségbe estem, hogy itt fogok meghalni. Bár gyakorlatilag már halott voltam, de ez már mellékes... "Szívd be, te idióta!!!" -szakított ki gondolatmenetemből értelmesebb énem. "Jaaa, tényleg!" "

Borító

Pokol~4.Fejezet: Jól döntöttem? Következmények.

"Mindannyiunk életében elérkezik a magányosság felismerésének pillanata. Amikor szenvedünk. Legyen bár csendesen sajgó vagy élesen ordító fájdalom a testünkben, vagy akár gondzakatoló kilátástalan jajkiáltás a lelkünkben, tudjuk: a szenvedésünkkel egyedül vagyunk. Aki szenved - magányos. És aki magányos - szenved."




Lány sétált végig a pokol, köves, nyirkos földjén. Hosszú, vörös haja, göndör  fürjei csimbókokban hullottak hátára. Arcát, mint a megáradt folyó szelték át a könnyek, hogy álláról lepotyogva merüljenek el a sárban. A lány neve Renesmee Carlie Volturi, egykori arkangyal, mostani félvér. Hogy milyen? hát félig vámpír félig ember félvér. Akármennyire is nem látszik. Hisz, ha az embernek összetörik a szívét, nem marad a mellkasába semmi más, csak egy porfelhő. És a porfelhőben nincsenek érzelmek. Mikor a lány férje, Alec Volturi nekitámadt, csak azért mert Nessie - így becézték a lányt. - féltette őket, a 13 éves lánynál elszakadt egy bizonyos cérna. Miután elküldte férjét melegebb éghajlatra, és a világ tudatára adta újabb gyereke fejlődését, egyszerűen letépte az ajtót és kiviharzott a háznak titulált roncstelepről. Végiggondolva életét, megállapodott a szeme, egy apró kis fénynél. Ahogy egyre közeledett a fehérség szó szerint megragadta és áthúzta egy másik világba. 
- Mhfp... - nyögte a lány, miután sikeresen ráharapott a nyelvére. Érezte a vér fémes ízét a szájába, mire felizzott torka. 
Hirtelen kirajzolódott egy nő alakja a távolban. Hosszú szőke haja és tengerkék szeme természetellenesen hatottak kedvenc vámpírunkra. 
- Szia, Renesmee... - kezdte. - Már vártunk rá. 
Az említett csak szájtátva, ízlelőeszközét szorongatva bámulta a lényt, amely biztos, hogy nem emberi volt. 
- Rám? - Nessie megijedt a furcsa, cincogássá vékonyodott hangtól,, amely valószínűleg az ő ajkát hagyták el. 
- Bizony rád... Hisz te vagy Renesmee Carlie Volturi, nemde? - mosolyodott el a nő. 
- De igen, én vagyok... - tétovázott a lány. 
- Az én nevem, Liliann White, a Második Lehetőség Őrzője. Bizonyára már hallottál rólam, mikor még arkangyal voltál. Nos, én a te Őrangyalod vagyok. És így megkapod tőlem a választási lehetőséget.


                                                                ********************* 


Valerie Volturi, az ifjú vámpírhercegnő megkövülten ült az ágy szélén. Az anyja hetek óta eltűnt, nem találták sehol. Apja idegbeteg őrültté vált, amióta a szeretett nőt elnyelte a föld, egy pillanatra se áll le felesége keresésével. 
- Menjünk - suttogta Demetria, és keresztlánya vállára simította kezét. 
Valerie felsóhajtott. Vissza... és itt hagyni ezt a szörnyű helyet. Apját erővel kellett lefogni, és maradásra bírni, majd lecsatolni egy ágyhoz, amely nem engedte a szorításból. 
- Igen, de mi lesz ha visszajön és... - kezdte tétován a lány, de Demi elhallgatta. 
- Nem fog. - jelentette be ünnepélyesen, majd magára hagyta az elélt lányt. 
                                                         
                                                                 *********************


- Kincsem, kelj fel! - szólongatta Bella Cullen lányát. 
- Azonnal, csak... Itthon vagyok?! - ült fel a lány. 
Bella felnevetett. Végig simított Nessie aranyszín tincsein, majd puszit nyomott rá. 
- Igen, végre. Merre voltál kincsem, mond? Hisz több hónapra tűntél el. 
Renesmee nyelt egyet. 
- Alec... - nedvesítette meg kiszáradt ajkait. 
- Gondoltam. - mormogta a nő. - utána mentél Olaszországba, igaz? Végül is mindegy. Caius, a bácsikád, biztos vigyázott rád.
Renesmee a döbbenettől bent rekedt levegőt fújt ki. 
- Hogy mi? - kérdezte rekedten. 
- Alec Volturi, tudod a legjobb barátod - lökte meg játékosan lánya vállát a vámpírnő, majd kisuhant a szobából. 
Nessie felpattant, majd elgondolkodott. Tisztán  látta anyja fekete tincseit, de az akkor nem lehetett ő. Kómásan sétált a konyhába, majd belenézett a tükörbe. Sikítás kúszott ki a száján, mely felrázta a házat. 
- Mi a baj? - suhant mellé Rose. A nőnek aranyszőke haja pontosan olyan volt, mint a lányé. 
- Mi történt velem? - markolta fürtjeit a félvér.
Hirtelen fény hasított a folyosóra. 
- Te kívántad, Renesmee... - suttogta egy női hang.
- Mégis mit? - értetlenkedett a lány. 
- Hát ezt: "Bár soha ne találkoztam veled, és soha ne lettem volna olyan idióta, hogy beléd szeretek!"
- Akkor.. most hol vagyok? - a lány alig bírta visszafojtani könnyeit. 
- Egy párhuzamos dimenzióban vagy Renesmee, hogy újra alakítsd a sorsodat. 

Hírek!

Baj van: Sziasztok! Mint látjátok, Mea magánügyei miatt kilépett a blog szerkesztői közül, ezért egyedül kéne folytatnom a törit, de nem megy.... azt már sejtem, hogy hogyan fog folytatódni, de sajnos egyedül nem hiszem, hogy tudnám folytatni a blogot, így új társszerkesztő után nézek... aki szeretne felvételt nyerni a Egy sztory a lehetetlen szerelemről III. - Pokol társszerkesztőjeként, az írjon ide: xxxnessyxxx@freemail.hu 
Friss, valószínűleg csak akkor lesz, ha meglelem társszerkimet is... Addig is szünetelek! Puszi!