Ahoj! Welcome to we world!!! Rose vagyok, és ez életem első blogja, társszekrim Melinda Moon! ^^ Jó olvasást, és kényelmes ülőhelyet kíván:
R.C.W.

Minden jog Stephenie Meyer írónőt illeti, nekünk semmi anyagi hasznunk nem származik belőle. A történet mégis saját!!! Az oldalról bármit másolni TILOS mert előbb utóbb megtudjuk! Ha itt vagy, esetleg csak betévedtél, KOMIZZ!!! Minden véleményt-legyen az pozitív vagy negatív-szívesen fogadunk akár kommentárba akár chet-be írtat!!! A történet itt-ott tartalmaz trágár szavakat és előbb-utóbb +18-as karikát fog viselni mint horror mint erotikai részek miatt!!!
Puszi:
Rosalice Charlotte Whiteblack & Melinda Moon

2012. május 11., péntek

Pokol~4.Fejezet: Jól döntöttem? Következmények.

"Mindannyiunk életében elérkezik a magányosság felismerésének pillanata. Amikor szenvedünk. Legyen bár csendesen sajgó vagy élesen ordító fájdalom a testünkben, vagy akár gondzakatoló kilátástalan jajkiáltás a lelkünkben, tudjuk: a szenvedésünkkel egyedül vagyunk. Aki szenved - magányos. És aki magányos - szenved."




Lány sétált végig a pokol, köves, nyirkos földjén. Hosszú, vörös haja, göndör  fürjei csimbókokban hullottak hátára. Arcát, mint a megáradt folyó szelték át a könnyek, hogy álláról lepotyogva merüljenek el a sárban. A lány neve Renesmee Carlie Volturi, egykori arkangyal, mostani félvér. Hogy milyen? hát félig vámpír félig ember félvér. Akármennyire is nem látszik. Hisz, ha az embernek összetörik a szívét, nem marad a mellkasába semmi más, csak egy porfelhő. És a porfelhőben nincsenek érzelmek. Mikor a lány férje, Alec Volturi nekitámadt, csak azért mert Nessie - így becézték a lányt. - féltette őket, a 13 éves lánynál elszakadt egy bizonyos cérna. Miután elküldte férjét melegebb éghajlatra, és a világ tudatára adta újabb gyereke fejlődését, egyszerűen letépte az ajtót és kiviharzott a háznak titulált roncstelepről. Végiggondolva életét, megállapodott a szeme, egy apró kis fénynél. Ahogy egyre közeledett a fehérség szó szerint megragadta és áthúzta egy másik világba. 
- Mhfp... - nyögte a lány, miután sikeresen ráharapott a nyelvére. Érezte a vér fémes ízét a szájába, mire felizzott torka. 
Hirtelen kirajzolódott egy nő alakja a távolban. Hosszú szőke haja és tengerkék szeme természetellenesen hatottak kedvenc vámpírunkra. 
- Szia, Renesmee... - kezdte. - Már vártunk rá. 
Az említett csak szájtátva, ízlelőeszközét szorongatva bámulta a lényt, amely biztos, hogy nem emberi volt. 
- Rám? - Nessie megijedt a furcsa, cincogássá vékonyodott hangtól,, amely valószínűleg az ő ajkát hagyták el. 
- Bizony rád... Hisz te vagy Renesmee Carlie Volturi, nemde? - mosolyodott el a nő. 
- De igen, én vagyok... - tétovázott a lány. 
- Az én nevem, Liliann White, a Második Lehetőség Őrzője. Bizonyára már hallottál rólam, mikor még arkangyal voltál. Nos, én a te Őrangyalod vagyok. És így megkapod tőlem a választási lehetőséget.


                                                                ********************* 


Valerie Volturi, az ifjú vámpírhercegnő megkövülten ült az ágy szélén. Az anyja hetek óta eltűnt, nem találták sehol. Apja idegbeteg őrültté vált, amióta a szeretett nőt elnyelte a föld, egy pillanatra se áll le felesége keresésével. 
- Menjünk - suttogta Demetria, és keresztlánya vállára simította kezét. 
Valerie felsóhajtott. Vissza... és itt hagyni ezt a szörnyű helyet. Apját erővel kellett lefogni, és maradásra bírni, majd lecsatolni egy ágyhoz, amely nem engedte a szorításból. 
- Igen, de mi lesz ha visszajön és... - kezdte tétován a lány, de Demi elhallgatta. 
- Nem fog. - jelentette be ünnepélyesen, majd magára hagyta az elélt lányt. 
                                                         
                                                                 *********************


- Kincsem, kelj fel! - szólongatta Bella Cullen lányát. 
- Azonnal, csak... Itthon vagyok?! - ült fel a lány. 
Bella felnevetett. Végig simított Nessie aranyszín tincsein, majd puszit nyomott rá. 
- Igen, végre. Merre voltál kincsem, mond? Hisz több hónapra tűntél el. 
Renesmee nyelt egyet. 
- Alec... - nedvesítette meg kiszáradt ajkait. 
- Gondoltam. - mormogta a nő. - utána mentél Olaszországba, igaz? Végül is mindegy. Caius, a bácsikád, biztos vigyázott rád.
Renesmee a döbbenettől bent rekedt levegőt fújt ki. 
- Hogy mi? - kérdezte rekedten. 
- Alec Volturi, tudod a legjobb barátod - lökte meg játékosan lánya vállát a vámpírnő, majd kisuhant a szobából. 
Nessie felpattant, majd elgondolkodott. Tisztán  látta anyja fekete tincseit, de az akkor nem lehetett ő. Kómásan sétált a konyhába, majd belenézett a tükörbe. Sikítás kúszott ki a száján, mely felrázta a házat. 
- Mi a baj? - suhant mellé Rose. A nőnek aranyszőke haja pontosan olyan volt, mint a lányé. 
- Mi történt velem? - markolta fürtjeit a félvér.
Hirtelen fény hasított a folyosóra. 
- Te kívántad, Renesmee... - suttogta egy női hang.
- Mégis mit? - értetlenkedett a lány. 
- Hát ezt: "Bár soha ne találkoztam veled, és soha ne lettem volna olyan idióta, hogy beléd szeretek!"
- Akkor.. most hol vagyok? - a lány alig bírta visszafojtani könnyeit. 
- Egy párhuzamos dimenzióban vagy Renesmee, hogy újra alakítsd a sorsodat. 

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Sziasztok!!!
ÚÚÚúú, fantasztikus! E/1 - ben szerintem sokkal jobban fogalmazol/fogalmaztok! És persze a történet szála is nagyon izgalmas... akkor most Nessie egy párhuzamos dimenzióban van, és a másikból teljesen el is tűnt? WOW.
Várom a folytatást,
Puszi
Cathy