Sziasztok!!! Mindenkinek sorry, hogy ennyit kellett várni a folytira de elég mozgalamas a nyár!!! Ezért dupla fejit hoztam!!!! Na de jó olvasást!!!! <3
Kellemetlenségek 2.:
/Renesmee szemszöge/
Mint kiderűlt a hangok jóval messzebbről jöttek mint gondoltuk. Félúton füstöt vettem észre ezért gyorsabb tempóra kapcsoltunk. Mikor közelebb értünk, észrevettem Saraht és Felixet kikötve. Összenéztünk Aleccal és felkapaszkodtunk egy fára.
-Kik ezek?-kérdeztem.
-Minden bizonnyal a románok.-válszolta.
-Ki kell őket szabadítanunk.-már másztam is le mikor Alec megállított.
-És mégis, hogyan? Többen vannak. Az én erőmet ennyi vámpírra nem tudom kiterjeszteni. Renesmee, gondolkozz.-be kell vallanom igaza van. Idegesen beletúrtam hajamba.
-Akkor mit csináljunk? Jaa tudom már! Hagyuk itt őket meghalni! Szupi! Hé és mi lenne ha elmennénk moziba, miközben mágján elégetik a legjobb barátnőmet!!!!-nevettem kínomban. Alec úgy nézett rám, mint egy idiótára. De az is voltam. Teljesen idióta.
-Nessie , minden oké?- kérdezte.
-Igen,minden príma.- gúnyolódtam.
- Szóljunk Aroéknak. Mégse hagyják, hogy Felix meghaljon.-mondta. Nagy,kimeresztett szemekkel néztem rá.
-És Saraht se.-javította ki magát gyorsan.
-Jó,de én itt maradok. Ha valami baj lenne....-de itt félbeszakított.
-Nem maradhatsz itt. És ha észrevesznek és megtámadnak ? Én nem ....- most én szakítottam félbe.
-Menj!!!- és el is indúlt. Jó öt perc múlva vissza is jött az egész Volturival.
-Csak tizen vannak. Nem kellett volna az egész palota.-magyaráztam Alecnak.
-Én is ezt mondtam de ragaszkodtak hozzá.-húzta el a száját.
-Bekerítjük őket.-szólalt meg Aro. Mindenkiek kiosztotta a feladatát. Nekem személy szerint Saraht és Felixet kell kimentenem. A tanácskozást Sarah fájdalmas sikolya szakította félbe. A számhoz kaptam a kezem és próbáltam visszafogni a könnyemet. Alec segítőleg megszorította a kezem, mint mindenki a párjának. Jane gúnyosan horkantott egyet. Mindenki elfoglalta a helyét. Majd Aro megadta a jelet és elkezdődött a harc. Mikor a románok nem figyeltek átverekedtem magam a tömegen.
-Nessie...-nyögte Sarah.
-Segítek.-mondtam és kioldoztam barátnőmet. Majd Felixhez értem.
-Miért segítesz?-kérdezte.
-Mert fontos vagy több személynek az életemben.-jelentettem ki.
Felixet is kioldoztam.
-Menjetek.-mondtam mire mind a ketten eltűltek. Egy ismerős női sikoly töltötte be a tisztást. Jane és egy Román harcát figyeltük amikor a férfi beledobta a lányt az forró tűzbe. Mindenkinek eljutott a tudatáig, hogy elveszthetik Janet. Alec kapott észbe. Lebénította a románt és több millió apró darabra szaggadta. Én közben kiszedtem a hugát a tűzből. Mindenki Jane köré gyűlt .
-Meg fog halni.-jelentette ki Caius.
-Nem!-ordította Alec. Mi segíthet a vámpíron? Egy nagyon erős vér. És mivel az enyémben vámpírdéenes is volt tudtam mit kell tennem. Szétnéztem és találtam is egy éles követ. Felpattantam és felvettem a földről. Ez jó lessz!-gondoltam és visszadobtam magam a földre. Megmarkoltam a követ és felvágtam az ereimet. Mindenki meglepetten figyelte ahogy Jane szájához emelem a kezem. Belefolyattam a vérem. A lány mocorogni kezdett és nemsokára beleharapott csuklómba. Csak egy kicsit fájt. Később amikor elkezdtem szédűlni, megkapaszkodtam Alecben. Azonnal kapcsolt és leszedte a lányt a csuklómról. Aki ugyanebben a pillanatban kinyitotta a szemeit. Mindenki csodálkozva bámúlt. Ezek szerint a vérem gyógyítja a vámpírokat.....
Szent a béke?
/Renesmee szemszöge/
Már rég a "szobámban" űltem amikor megszólalt a mobilom. "Anya" , mutatta a kijelző. Csodás.
-Hallo?-szóltam bele a készülékbe.
-Kicsim? Minden oké ? Sarah hogy van? Nem lett baja? És....-de itt beleszóltam és elmeséltem az egészet.Köszi, Alice.
-Ez érdekes. Én sem gondoltam volna! És mi lessz ? Haza jössz vagy Volturi leszel?-tette fel a kérdést. Igazából én sem tudtam választ. Mit akarok?
-Ha Aro engedi, itt maradok.-jelentettem ki.
-Büszkék vagyunk rád. De ugye Rosalinda esküvőjére hazajössz?-kérdezte.
-Persze.-adtam a gyors válszat,mert kopogtak.
-Anya,leteszem.Szeretlek titeket.Szia.-köszöntem el.
-Szia.-és leraktuk.
-Szabad.-mondtam. Jane jött be a szobába. Megfeszítettem az izmaimat , felkészűlve a legrosszabra.
-Szia. Bejöhetek?-suttogta.
-Ha nem akarsz megölni,csak nyugodtan-mondtam.
-Figyelj, én sajnálom. Mindent. De nekem csak a bátyám maradt és senki más. Féltékeny voltam, mikor láttalak titeket. Arra, hogy mien boldogak vagytok. Az egész Volturi ilyen. Boldog . Csak én nem vagyok az. Én még sosem tapasztaltam szerelmet. Emberként is goromba lánynak tartottak.-mesélte. Megsimogattam a vállát. Talán rosszúl döntöttem. Mégsem kéne Volturinak lennem. Felvettem a telefont az ágyról.
-Mit csinálsz?-kérdezte Jane.
-Megkérdezem mikor megy a gépem, vissza Forksba.-magyaráztam.
-Ne menj el! Végre látom a bátyámat mosolyogni, több mint 525 éve.-vigyorgott.
-Mikor születtetek?-kiváncsískodtam.
-Huh elég rég. Úgy 1480 fele.... Áhh Igen 1485-ben. November 12.én.- Tudatta velem. 12??
-Jane, ma 10.-e van. - csodálkoztam.Ezek szerint,majdnem lemaradtam életem legfontosabb személyének a szülinapjáról. Alecéről.
-Te jó ég!!!! Mindjárt 526 vagyok.- tapsikolt. Én meg csak nevettem. Hirtelen megdübbent az ajtó. Jannel összenéztünk és úgy tettünk mintha mélyen ezen a témán beszélgetnénk. Én közben odalopóztam az ajtóhoz és villámgyorsan kinyitottam. Az összes Volturi beesett a szobába a vezetőket is beleértve. Ilyedten pattantak fel és kiszágúldottak a szobából. Szerelmem volt az utolsó , megragadtam a pólójánán fogva és visszarántottam a helyiségbe. Leűltettem az ágyra és csípőre tett kézzel néztem rá. Úgy látszik tudta, hogy nem teszi zsebre amit kap tőlünk, ugyanis beleharapott ajkaiba.
-Na,csajok mi újság?-mosolygott kínjába. Felvontam a szemöldököm.
-Hogy mi újság? Hmm. Hát lássuk csak. Csak annyi , hogy a Volturi az ajtónál hallgatja, hogy mit beszélünk Renesmeevel.-mondta Jane.
-Nessie.-jelentettem ki. Ő bólintott és visszatért a témára.
-Nessiet féltettük.-mondta idegesen. Erre Jane a pólójánál fogva emelte fel és kidobta a nyitott ablakon. Ahelyett , hogy Alec kiálltott volna , hosszasan nevetett. Úgy látszik náluk ez mindennapi szokás. Jane önelégűlt vigyorral távozott a szobából, közben szerelmem visszamászott. Leűltem az ágyra és ő is ezt tette.
-Aro azt mondta, hogy maradhatsz.-jelentette ki, vigyorral a képén. Nagyot sóhalytottam és az ablakhoz léptem. Nem tudom, hogy jól döntöttem-e , de minden kétség kívűl a szívemre hallgattam. Alec maga felé fordított és hosszasan megcsókolt. Várjunk csak valami az előbb az eszembe volt..... Jah Igen! Eltoltam magamtól és kimentem a szobából egyenesen Sarah hálójába. Benyitottam . Ő éppen a ruhákat nézegette amit nem értettem,de pillanatnyilag nem is érdekelt.
-Sarah. Janenek és Alecnak holnapután születésnapja lessz....-elég volt ennyit mondanom, barátnőm felkapta a telefont és tárcsázott.
-Ki hívsz?-suttogtam.
-Természetesen a díszítőket, te buta.-és még hogy Alice a party mániás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése