25.Fejezet: A szerelem: Megöl és Megment

És itt is a várva várt fejezet! 
Zene amit muszáj hozzá meghallgatni!
A feji nem +18-as mert rájöttem, nem tudok olyat írni 13 évesen, esetleg jövőre, nem tudom! Sajnálom tényleg!!! Sok puszi: Nesss

"Vannak szelíd, holdas éjszakák, midőn az egész természet reszket a kéj és boldogság mámorától; midőn a virágos tavasz illatának legbódítóbb részeit adja át a szellőnek, hogy maga a lélegzés legyen idegeink csábítója s midőn a madárdal beszéddé válik és az álmodó szívet az élvezet titkairól világosítja fel. Ilyenkor az eltemetett szerelem sírhantjai is egyszerre a vágyak virágágyaivá válnak; akkora termékenyítő ereje van az érzékiség langy-meleg légkörének. Talán csak percekig tart a bűvölet; de határozhat az élet sorsáról."
                                                                     

 /Nessie szemszöge/


Reggel szomorúan és fáradtan keltem. Nem sokat aludtam. Csupán este hét óra...Úristen! Este hét óra! Megfordultam, de Alec nem volt mellettem. Majd megpillantottam egy kis levelet a fésűlökő asztalomon. 
"Nessie, Heidi meghozta a turista csoportot...Mire felkelsz szerintem ott leszek. Ne, ismétlem, NE gyere be a nagyterembe amíg nem látsz engem a folyosón, vagy a szobában. 
Szeretlek:  
                                          Alec."
-Én is szeretlek.-suttogtam. Letettem a papírt, majd bementem a fürdőszobába, rendbe tenni magam. 
Letusoltam és felvettem egy hercegnős ruhát. Csak délután lehettem rendes öltözetben, ugyanis Heidi csak így engedi.
-Hercegnő.-biccentett Chelsa amikor meglátott.
-Csak Nessie.-mosolyogtam rá.
-Sajnálom, de a Mester megparancsolta, hogy csakis Hercegnőnek szólítsam.-majd meghajolt és elment. Megölöm, Alecet! Berontottam a nagyterembe.
-Alexander Clayton Woodrow Volturi!.-kiabáltam.
-Igen?-kérdezte kaján vigyorral a képén. Uhh...ha nem szeretném annyira, akkor tuti megölném.
-Mi az, hogy engem csak...
-...hercegnőnek hívnak?-fejezte be a mondatom.-Egyszerű.-majd meghajolt.-Üdvözlöm, Renesmee heeeeeercegnő.-nevetett.
Odamentem hozzá és beleütöttem a mellkasába. 
-Auuu...-nyafogott. Majd megcsókolt. Olyan szenvedéllyel, imádattal és vággyal teli csókkal ajándékozott meg, hogy azt hittem bepisilek. A nyelvünk vad táncba kezdett, keze becsúszott a pólóm alá, végigsimította a hátam. Villám cikázott végig a testemen, felizgatva minden porcikám.
-Alec...-húzódtam el, de csak azért mert levegőre van szükségem. Mikor ez megvolt, közre fogtam az arcát és én kezdeményeztem a csókot. Mikor megértettem mire megy ki a játék elhúzódott.
-Nem!-rázta meg a fejét.
-Miért?-értetlenkedtem.
-Mert bántani foglak... és azt nem bocsá...
-Hagyd már ezt abba!-vágtam közbe.-Olyan vagy mint apa! Nem fogsz bántani...
-De ha mégis?
-Honnan tudod ha meg sem próbálod?-húztam fel a szemöldököm.
-De ne itt...bírjuk ki legalább az útig.-kérlelt. Bólintottam.
-Jól vagy?-nézett a szemembe.
-Miért ne lennék jól?
-Hát...csak mert...a rák miatt.
-Persze, jól vagyok.-mosolyogtam rá.
-Akkor jó.
Bepakoltam a táskámba és kicipeltem a folyosóra. Majdnem elestem a súlyától, de végül is Felix elkapott.
-Szerencsétlen.-vigyorgott.
-Tudom.-legyintettem. 
-Gyere, Renesmee!-kiáltotta Alec.-Lekéssük a gépet!
-Megyek!-ordítottam vissza.Felkaptam a hatalmas táskát-minek következtében majdnem hátraestem-és szaladtam lefele. Bedobtam a bőröndöt a kocsimba.
-Bezzeg Alec az vezetheti.-durcázott Felix.
-Nem ő vezet!-tiltakoztam.
-Dehogynem!-emelte fel a kulcsot szerelmem.
-De...te...hogy...?-kérdeztem, miközben végigtapogattam a nadrágom zsebeit.
-Nem volt nehéz.-vigyorgott.-Ugorj be, Ness.
Megtettem amit kért, beültem az anyósülésre.
-Sziasztok!-köszöntünk vissza.
-Na hova megyünk?-fordultam felé.
-Titok!-vigyorgott.
-Na ne már!


A hajó kikötött egy szigeten. Ez nem Esme szigete volt, első látásra tudtam.
-Hol vagyunk?-néztem rá.
-Nessie szigetlén.-mosolygott.
-Tessék?! Ez a...
-tiéd!-fejezte be helyettem.
-A miénk.-fűztem ujjaimat az övébe.
Éreztem, hogy felkap és a szobába visz. Tudtam ugyanazt a mérhetetlen vágyat érzi amit én is, és nem is állt közénk semmi. Egymáséi lettünk, testestül lelkestül.