Ahoj! Welcome to we world!!! Rose vagyok, és ez életem első blogja, társszekrim Melinda Moon! ^^ Jó olvasást, és kényelmes ülőhelyet kíván:
R.C.W.

Minden jog Stephenie Meyer írónőt illeti, nekünk semmi anyagi hasznunk nem származik belőle. A történet mégis saját!!! Az oldalról bármit másolni TILOS mert előbb utóbb megtudjuk! Ha itt vagy, esetleg csak betévedtél, KOMIZZ!!! Minden véleményt-legyen az pozitív vagy negatív-szívesen fogadunk akár kommentárba akár chet-be írtat!!! A történet itt-ott tartalmaz trágár szavakat és előbb-utóbb +18-as karikát fog viselni mint horror mint erotikai részek miatt!!!
Puszi:
Rosalice Charlotte Whiteblack & Melinda Moon

2011. november 4., péntek

13. Fejezet: Hallgass a szívedre!

Sziasztok!! Köszönöm a komikat!!! Remélem most is lesz 2-3 db!! pusz : Nesss


1 Héttel később


/Nessie/




Épp a La-Push parton sétáltam amikor anyát pillantottam meg.
-Szia.-köszöntöttem.
-Szia, Nessie.
Együtt mentünk tovább. Egy idő után megszólalt. 
-Alec hazament?
-Igen.-hangoztattam a tömör válaszomat.
-Gondolom a múltkori után nem akarsz odautazni hozzá.-tippelt anya.
-Nem.-sóhajtottam.
Egy ideig csendben ballagtunk.
-Ismered azt a történetet amikor apád elhagyott, Igaz?-törte meg a csendet.
-Hogy jön ez ide?-értetlenkedtem.
-Megbocsátottam neki.-magyarázta.
-Miért akarod annyira, hogy visszamenjek?-tettem fel a legnyomasztóbb kérdést.
-Mert láttam, hogy nézz rád. És, hogy te hogyan nézel rá.-mosolyodott el.
-Gondolod, hogy még mindig szeret?-torpantam meg.
-Nem hiszem. Szerintem te vagy az élete.
Erre a mondatra elszaladtam. Beugrottam az ablakon és felkaptam minden szükséges dolgot. Majd egyenesen a reptér felé vettem az irányt. A repülőt éppen hogy elcsíptem. A hosszas út után támolyogva léptem le a gépről. Legnagyobb meglepetésemre Jane várt.
-Hát te meg mit csinálsz itt?-kérdeztem. 
-Gondoltam, hogy valamikor jössz. Siethettél volna.-húzta el a száját.
-Miért vártál?
-Mert a bátyám ül a szobájába egy hete és nem hajlandó táplálkozni sem.-magyarázott.
Beültem a Felix vezette kocsiba.
-Ugye nem ijedsz meg ha gyorsan megyek?
-Ha a családommal laksz megszokod a sebességet.-legyintettem.


Sietősen lépkedtem a folyosón és benyitottam Alec szobájába. A redőnyök lehúzva voltak alig láttam valamit.  Szerelmem az ágyon ült és bámult ki a fejéből. Elé sétáltam.
-Nessie...-suttogta. Nem tudott többet mondani hiszen akkor már ajkam az övén volt. Hosszasan csókolóztunk, amikor elvált tőlem.
-Szeretlek...kérlek, ne haragudj...
-Nem haragszom!-vágtam rá. 
Felállt és az asztalhoz lépett.
-Csukd be a szemed.
Megtettem amit kért. Néhány másodperc múlva a kezembe nyomott egy lapot. 
-Az van ráírva amit irántad érzek.-magyarázta.
-De hisz ez üres!-teljesen összetörtem.
-Igen. Mert amit irántad érzek az leírhatatlan.-suttogta már a fülembe. 

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!
Nagyon jó! Óh, a vége olyan... édes :)
Várom a következőt, puszi!

LaMes.♥ írta...

Sziaa!
Most találkoztam először az oldiddal, gondoltam körbenézek egy kicsit.
Az egész blog gyönyörűű!
És a tartalomról nem is beszéltem! Hihetetlenül tetszett ez a fejezetet, nagyon lehengerlőre sikeredett. Folytatást, folytatást! :D
Gratulálok a szóhasználatért, és tényleg szinte mindenért! Beleéltem magamat a történetbe.
Gazdagabb lettél egy rendszeres olvasóval személyemben!
Üdvözlettel: LaMes Grock.

Ui: Most nyitottam meg az egyik legújabb blogomat, ezért arra szeretnélek kérni, hogy: benéznél hozzám, és kommentelnéd a sztorit? Minden véleménynek nagyon örülök. Az is boldoggá tenne ha rendszeresen követnél. Egy csere érdekel? Légyszives nálam válaszolj, itt az oldalam címe: http://flirtsandalfas.blogspot.com
Nagyon szépen köszönöm!

Enough írta...

Szia!
Nesssy én imádlak, de komolyan! Hogy lehet ilyen jó fejezetet írni? Teljesen kész vagyok.
Nagyon várom a kövit!
Pusz
DD

Loketratha U. írta...

Komolyan beszéltek?
Én azt hittem, hogy ez szar lett...
Na mind1
Köszike mindenkinek nagyon jól esik *-* :"))