sziasztok! Én vagyok az új társszerkesztő, Meli! Ezt a fejit már én írtam, delehethogy túl rövid lett. Légyszi komizzatok hogy tetszett-e
(Renesmee szemszöge)
- Válassz - mondta az őrangyalom.
Most mit csináljak? Térjek vissza az eddigi szörnyű helyzetembe? Vagy válasszam a másik megoldást, amelyben Alec csupán a legjobb barátom?
- Ha ebben a dimenzióban szeretnél élni, akkor mindent, ami veled kapcsolatban történt el fog mindenki felejteni, minden amit csináltál meg fog semmisülni, és el lesz feledve. És mindent, amit ez alatt az idő alatt szereztél el fogsz veszíteni. – figyelmeztetett.
Mintha kést szúrtak volna belém. Valerie! Ha ebben a világban fogok élni, akkor Valerie meg fog semmisülni! És a meg nem született gyermekem – egy életnek, amely még meg sem kezdődött vége lesz. Beleborzongtam a gondolatba. Nem szabad ebben a dimenzióban maradnom!
Tehát muszáj lesz visszatérnem a pokolba és aztán valahogy kijutni onnan. És meg kell találnom Alecékat és bocsánatot kérni tőlük. Eszembe jutott, mekkora veszélyben lehetnek... Minél gyorsabban vissza kell mennem, hogy megtudjam, biztonságban vannak-e.
Csak most vettem észre hogy az arcomat elöntötték a könnyek.
- Nem szeretnék ebben a dimenzióban maradni – a mondat végén elcsuklott a hangom.
- Biztos vagy benne? – kérdezte az angyal.
- Igen – suttogtam.
- Oké… a visszajutás kicsit kellemetlen lesz.
Mire válaszolhattam volna, mindent ellepett a fehér fény. Éreztem, hogy zuhanok és hogy valami keményre estem.
Amikor felkeltem, mindenhol sötét volt. A talaj nyálkás és hideg. Tehát megint a pokolban vagyok. Mikor a szemem hozzászokott a sötéthez, körülnéztem. Ugyanott feküdtem ahol az angyallal találkoztam.
A sötétből hirtelen egy női alak jelent meg. Beletelt néhány másodpercbe, míg rájöttem, ki az. De akkor halálos rémület fogott el.
Liyliyth.
Az alvilág királynője.
És biztos azért jött, hogy végleg megöljön – hogy megölje a lekemet.
(Valerie szemszöge)
A szobámban ültem, amikor szörnyű érzésem támadt. Anya veszélyben van!
Jane, aki éppen mellettem ült, rögtön észrevette.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Az az érzésem támadt, hogy anya veszélyben lehet... - mondtam idegesen.
- Biztos csak fölöslegesen aggódsz. - nyugtatott
- Nem, ez több, mint aggodalom. Kérjük meg Alecot, hogy menjünk vissza a pokolba!
- Jó. De ezúttal vigyetek magatokkal engem is.
- Részemről rendben. - mondtam kicsit nyugodtabban.
Pár perc múlva már a trónteremben voltunk.
- Alec, rossz érzésem van anya miatt... az az érzésem, hogy nagy veszélyben van.
- Micsoda - idegeskedett apa - Nessie veszélyben lehet?
- Nem biztos. Ez csak egy megérzés. De azért erős megérzés - próbáltam kicsit megnyugtatni. Úgy festett - még ha ez vámpíroknál lehetetlen is - mint akit menten megüt a guta.
- De hát nem is szeret - nyafogott Selena. Nekem kedvem lett volna ott helyben letépni a fejét, de Alec figyelmen kívül hagyta a megjegyzését.
- Ezúttal Selena és Demetria otthon marad. Demetria, te fogsz helyettem uralkodni. Selena - kezdte figyelmeztető hangon - ha bántani mered Demi-t, akkor amint hazaértünk, lefejeztetlek. Demi, te pedig ha a testvéred akadékoskodna, szólj csak Felixnek. Ő majd ellátja a baját.
-De... - kezdte Selena, de Alec a szavába vágott.
-Semmi de! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Selena megérezhette, hogy jobb lenne nem visszaszólnia, és inkább durcásan elvonult a szobájába.
-Semmi de! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Selena megérezhette, hogy jobb lenne nem visszaszólnia, és inkább durcásan elvonult a szobájába.
- És én - kérdezte Jane.
- Természetesen velünk jöhetsz. Ha Nessie veszélyben van, akkor szükség lesz a képességedre az ellenség ellen. - mondta Alec
Fél óra múlva már indulásra készen álltunk a kastély előtt - én, Alec, Damon, Jane és Cathy.
- Akkor irány a pokol...újra. - mondta ünnepélyes hangon Alec.
Na ennyi lett. Remélem tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése