Ahoj! Welcome to we world!!! Rose vagyok, és ez életem első blogja, társszekrim Melinda Moon! ^^ Jó olvasást, és kényelmes ülőhelyet kíván:
R.C.W.

Minden jog Stephenie Meyer írónőt illeti, nekünk semmi anyagi hasznunk nem származik belőle. A történet mégis saját!!! Az oldalról bármit másolni TILOS mert előbb utóbb megtudjuk! Ha itt vagy, esetleg csak betévedtél, KOMIZZ!!! Minden véleményt-legyen az pozitív vagy negatív-szívesen fogadunk akár kommentárba akár chet-be írtat!!! A történet itt-ott tartalmaz trágár szavakat és előbb-utóbb +18-as karikát fog viselni mint horror mint erotikai részek miatt!!!
Puszi:
Rosalice Charlotte Whiteblack & Melinda Moon

2012. július 7., szombat

Pokol~8.Fejezet: Játék az érzelmekkel, más szóval dönts újra!


Elégedett vagyok :D :D Íme az új rész ^_^ Most is kérek hat pipát! Puuszii:
Rose-sama


Megtörsz... elszakad benned valami, és nem érzel mást, mind azt a keserű kínt. A kínt, hogy vesztettél. Hogy elvesztetted. Hogy el fogod veszteni. Sírja csak! Nem oldódik meg vele semmi. Inkább légy erős, és mutasd meg, hogy igenis akarsz még küzdeni. Küzdeni az életért és az álmokért.  
Rose /Saját!/


/E/3/

Hét alak sétált a Pokol ragacsos földjén. Nem viccelek, tényleg megjárták a Poklot, a maga minden szörnyűségével együtt. De fele annyi borzalmat sem éltek át, mint ami rájuk vár a Földön. Hogy kik voltak ezek az emberek? Nos, nem, nem halandók voltak, hanem főként vámpírok. Az egyik, a legkisebb szőke hajjal volt megáldva, jelenleg vörös szeme eltökéltségtől csillogott. Valerie Renesmee Volturi volt ő, a leendő örökös. Védelmezően sétált egy nő előtt. Renesmee Carlie Volturi össze volt törve. Csapzott sötétvörös haja arcába hullott, takarva sírástól felduzzadt csokibarna szemeit. Egész testében remegett, vékony karjait hasa köré fonta. Nagyokat lélegzett, és mellette sétáló férjébe kapaszkodott. Aki nem más volt mint Alec Volturi, a klán feje. Hatalmas ereje miatt büszkén lépdelt a megtört lány mellett, védelmezőn szorítva magához. Mellette lépdelt egy lány. Nem látszott többnek 15 évesnél, hisz egy kiló izom sem volt rajta. De mégis úgy nevezték, hogy í kínzás nagy mestere. Jane.  Tőlük nem sokkal messzebb egy 20-as éveiben lévő férfi sétált. Jégkék szemei a semmibe tévedtek, mutatva, hogy erősen gondolkozik. Szerelmének arca lebegett képzeletbeli képernyője előtt. Damon Salvatore aggódva gondolt Demetria-ra. Ott volt még két démon is. Az egyik nő volt, talán a legszebb a földön, a másik férfi. Heidi és Demetri a két volt Volturi testőr vezette ki a többieket. 
- Ellesztek? - fordult a két legutóbbi személyhez hirtelen az ex-Cullen. 
- Persze, Nessie, miattunk ne aggódj - ölelte át a lány a szépség. 
Megérkeztek a kapuhoz. A egy hatalmas robajjal, és vörös fénnyel elnyelte a négy vámpírt. 
- Hiányozni fognak - suttogta Heidi, miközben férjéhez bújt. 

Kavargó ár. Szédült. Körbe körbe. Majd hirtelen vége lett. 
Fehér semmiségbe csapódott öt test. Az egyik megviselt nyögést hallatott. Lassan emelte fel fejét, érezte a vért lecsurogni a homlokából, le egész az álláig, ami ott lecsöppent a földre, majd elsistergett. Fejéhez emelte a kezét, letörölte a vért, majd megszemlélte a tenyerét. Vörös maszlag. Mindenhol. 
- Nessie - hallotta meg AZT a hangot. 
- Nakisha - suttogta a megszólított leányzó. 
Őrangyala volt az. 
- Szegénykém - emelte fel az elgyötört testet. 
- Köszönöm. 
Fehér fény izzott fel Renesmee körül, majd begyógyultak sebei. 
- Ez a dolgom - mosolygott rá az angyal. - De újra döntési lehetőséget kínálok neked. Nem térhetsz  vissza félvérként a földre. Választanod kell: ember leszel, vagy vámpír. 

Vörös fény hasított a sötét éjszakába, majd öt alak jelent meg a semmiből. Két férfi és három nő. Erősek voltak, tettre készek. Útjukat a palota felé folytatták, amikor ismerős alakok tűntek fel. a Volturi gárda. Értetlenül nézték a jelenetet. Vámpírok jöttek mentek. 
- Alec! - ordított fel Demetria és eléjük szaladt. 
- Mi van itt? - szólalt fel Nessie. Hangja életerős volt, dermesztően hideg.
- Liyliyth elfoglalta a Földet. Nem tehetünk semmit, túl sokan vannak - nyöszörögte a lány, és könnyekbe tört ki. 
- Ho-hogy mi? - Valerie rekedten beszélt, akadozott a nyelve. 
Mindannyian összenéztek. Hát eljött a világvége.

A Cullen rezidencián nagy volt a nyüzsgés, mindenki tudta mi történt és fog történni, hisz Alice volt kedves, mindenkink beszámolt a katasztrófáról. Nemsoká nyílt az ajtó, és besétált a Volturi, a maga tejes valójában. 
- Kislányom - akarta Renesmee nyakába ugrani Bella, de Alec elé állt. 
- Ne tégy erős mozdulatot. Ember. - Hangja metszően fagyos volt.
- Ember? - nyöszörögte Bella, majd végignézett a lányon. 
Eddig is törékeny testalkata még gyengébbnek látszott, a de Ness soha nem érezte magát erősebbnek. 
- Carlisle! - szólította fel a szőke férfit a Volturi feje. 
- Igen? - állt elé a féfi. 
- Nessie-nek van egy terve Liyliyth ellen - jelentette ki érzelemmentesen a fiú, majd utat adott az említett személynek. 
- Én tudom, hogy kell megölni, de ahoz be kell jutnunk a várba. Ehez viszont kevesen vagyunk, így - itt nagy levegőt vett - össze kell szednünk minden vámpírt a földről. Az oroszoktól kezdve a románokon át, az amazonokon keresztül, mindet. De előtte, még ki kell hordanom a babát. Az egy hónap. Majd átváltoztattok vámpírrá. Nincs ellenvetés!


Nos, ennyi lenne :D A régi, jól bevált függővég ajándéknak :D 
Az Akatsuki legyen veletek!

Nincsenek megjegyzések: