Sziasztok! Hogy vagytok mostanában? Jó hírekkel szolgálok Pokol kedvelőknek: Íme a feji.
Ugyanakkor a történet a végéhez közeledik. Nem, nem egy könyv végéhez, hanem az egésznek a végéhez. Köszönöm azoknak, akik komiztak, és rendszeresen olvasták a fejezeteket, de egyszerűen elszállt az ihlet, a blogot meg nem akarom másnak adni, hisz mégis ez volt az első. Sajnálom, tényleg. Szóval, úgy két-három fejire lehet még számítani, többre nem.
Az Akatsuki legyen veletek ♥
Rose
/Nessie szemszöge/
- Veletek megyek! – fordultam férjem felé elszánt álarcomat felvetve.
Alec megadóan sóhajtott, majd biccentett. Győzedelmes vigyor ült ki ajkaimra, fölényesen néztem fel rá, majd engesztelő csókot nyomtam szájára. Ő is elmosolyodott, majd kisétált a búvóhely elé.Felhúztam egy fekete bőr mellény, aminek a derék részén ezüst övek voltak. Egy szintén fekete farmert, és egy hosszú szárú bőr csizmát.Belenéztem a tükörbe. Egy teljesen másmilyen nő állt velem szemben, mint pár napja. Mélybarna szemei céltudatosságtól csillogtak, teste akármennyire is volt emberi, de erőtől és tisztelettől sugárzott. Törékeny volt, mégis fenyegető. Végül kimentem a többiekhez. Ott várt minket Carlisle és Esme, az indulásra kész Cullen családdal.
- Hol kezdjük? - kérdezte lányom.
- Először Zafrináékhoz megyünk - adtam ki a parancsot.
- A dél amerikai klán - segítette ki Carlisle. - Mi felkutatjuk a nomádokat. Jasper és Alice megkeresik Mariát, Edward és Bella pedig Európába utaznak. Emmett és Rosalie már elhozták Nahueléket, így segítenek búvóhelyet építeni a Volturival. Út közben mindenkit akit meg tudtok győzni, hozzatok el.
- Igenis! - zengtük kórusban. Mindenki másfelé indult el. Mikor megtaláltuk őket, erőteljesen rávágtunk az ajtóra egy jó nagyot.
- Ha te vagy az, Liyliyth, akkor tűnj innen, hagyj minket békén! – kiáltotta egy női hang.
- Zafrina, Senna, Kachiri, Renesmee Carlie Cullen vagyok! Gyertek ki!
Nyílt az ajtó, és megjelent előttünk három nő.
- A kicsi Nessie Cullen? – tátotta el a száját Zafrina.
Majd felsikkantott, és a nyakamba vetette magát.
- Jajj, de nagy lettél! Milyen szép vagy! Mennyi idős vagy már?
- Erre most nem érünk rá! – vágtam közbe. – Megkérlek titeket, hogy segítsetek legyőzni Lilyliythet. Sereget toborzunk. Benne vagytok?
Összenéztek, majd elvigyorodtak.
- Alap, hogy igen! - Majd három kép csattant össze a levegőben.
Aleccal és Valerieval összesen négy vámpír klánt szedtünk össze, öt alakváltóval és két Hold gyermekével. Az utóbbiakat Caius nem nézte jó szemmel, de nem fűzött hozzá megjegyzést.Alicék is sikerrel jártak. Maria seregé mellé még két másik családot is összekapartak. Esméék hozták a nomádokat,és egy pár Hold gyermekét. Anyáék befűzték az Európaiakat, sőt pár afrikai klánt is. Benjamin és egy másik kínai vámpír a képességével létrehozott egy föld alatti rejtekhelyet, több száz vámpírnak elég hellyel. Liyliyth serege, kb. 5000 démonból állt. Abból az angyalok serege elpusztított úgy 2000-et. Eddig összesen 129 vámpírunk, vérfarkasunk és alakváltónk van. Nem sok esély.
- Min merengsz? - ölelt át hátulról két
- Hogy milyen lehetőségeink vannak - vallottam be.
- Hidd el, jók vagyunk. Holnap folytatjuk a toborzást. Ez még csak egy nap volt - nyugtatott.
- Ha te mondod - sóhajtottam.
- Én tudom. - Csókot nyomott számra, majd távozott.
Még több varázslény kell!
- Mennyei idézés: Angyali szó!
Fény hasított a szobába.
- Nahisha! - mosolyogtam rá.
- Renesmee - ölelt át őrangyalom. - Mit tehetek érted?
- Kérlek, kérdezd meg Gabrielt, hogy nem-e tudna segíteni. - Szinte könyörögtem.
- Mármint, a Démonkirálynő legyőzésében? - értetlenkedett.
- Igen - bólintottam rá.
Hosszasan méregetett.
- Hát jó - adta be végül a derekát.
- Köszönöm - hajoltam meg, majd lépteket hallottam meg. Bólintottam, mire Nahisha köddé vált. Ha az arkangyalok serege is segít, talán van esélyünk Liyliyth ellen.
1 megjegyzés:
Kár ,hogy nemsokára vége a történetnek:((
De ugye minden jónak egyszer vége szakad!:(
Nagyon jó fejezet lett!
Jó az új fejléc és a design is!:)
várom a folytatást!!:D
millió puszi:
Natalie
Megjegyzés küldése