Pokol~10.Fejezet:Peter visszatér

/Valerie szemszöge/

A toborzás folytatódott. Egymás után jöttek a vámpírcsalások, farkasfalkák. Anya fáradhatatlan volt! Nemcsak bátran szembenézett az idegen vámpírokkal, akik bajt okoztak, de még egy ezer fős angyalhadsereget is hozott. Közel ezernégyszázan voltunk. Nem kis létszám! És még Észak-Amerikában és Ázsiában nem is jártunk. Épp új képességeket teremtettem magamnak, amikor egy ismerős alak vált ki a fák közül. Sötétbarna, szinte már fekete haj, sötét szemek, magas alkat.Megszédültem, épp csak meg tudtam kapaszkodni a közelben álló Sarahban. Nyeltem egyet, torkomba gombóc nőtt, szememben könnyek gyülekeztek, de nem engedtem őket kifolyni. Nem, túl szép volt ahoz a pillanat. Léptem egyet előre, míg ő nem állt le a sétával. Mikor elém ért, megállt.
- Túlélted - állapította meg. Hangja sokkal mélyebb lett, sokkal búgóbb és sokkal... igézőbb.
- Mint látod. - Örültem, hogy a hangomban viszonylag kevés remegés volt.
- És most sereget szervezel Liyliyth ellen.
- Mint látod - ismételtem. Ott állt tőlem néhány deciméterre, és én nem mozdultam.
- Csatlakozhatok?
- Ha akarsz - néztem bele a mélybarna íriszekbe.
- Akarok.
- Én is akarom - suttogtam.
A következő amire emlékszem, az a számra sikló, két puha ajak.

/Renesmee szemszöge/

Csak ültem, és néztem ki a fejemből. Vártam, hogy elkezdődjön a szülés, vártam a babámat. Alec mellettem csücsült, alig bírt megmaradni a fenekén, folyton vigyorgott, mint a vadalma. Megmosolyogtam ezt. Viszont aggódtam is. Angyal voltam, amikor terhes lettem, Alec meg ugye vámpír. Nem volt időm ezen agyalni, eljött az idő. Nem fájt, mint az előző alkalommal, szinte nem is éreztem. Két óra alatt megszületett a baba.
- Kisfiú - csillantak fel Alec vérvörös íriszei.
- Jason Alexander Volturi - vigyorodtam el.
Férjem átadta a kicsit Janenek.Barna fürtök és szemek. Gyönyörű.
- Kész vagy? - kérdezett. Bólintottam. Sóhajtott, majd beleharapott a nyakamba. És innentől, három napon keresztül csak szenvedtem az átváltozás miatt.