Ahoj! Welcome to we world!!! Rose vagyok, és ez életem első blogja, társszekrim Melinda Moon! ^^ Jó olvasást, és kényelmes ülőhelyet kíván:
R.C.W.

Minden jog Stephenie Meyer írónőt illeti, nekünk semmi anyagi hasznunk nem származik belőle. A történet mégis saját!!! Az oldalról bármit másolni TILOS mert előbb utóbb megtudjuk! Ha itt vagy, esetleg csak betévedtél, KOMIZZ!!! Minden véleményt-legyen az pozitív vagy negatív-szívesen fogadunk akár kommentárba akár chet-be írtat!!! A történet itt-ott tartalmaz trágár szavakat és előbb-utóbb +18-as karikát fog viselni mint horror mint erotikai részek miatt!!!
Puszi:
Rosalice Charlotte Whiteblack & Melinda Moon

2012. augusztus 21., kedd

Epilógus, plusz: Köszönetnyilvánítás, információk, válaszok.

Zene, a búcsúhoz

Hát... sziasztok.
Nem hittem volna, hogy valaha is eljutunk ide. Vége az ESALSz-nak. Azaz vége egy szakasznak az életemből. 

A történet összesűrítve:

Játszma:
Renesmee Carlie Cullen beleszeret Alec Volturiba, így csatlakozik a Volturihoz. Boldogan élnek. Sok új szereplő jön be (pl.: Demetria és Selena Smith, Damon Salvatore... stb.). Kiderül Nessie betegsége, ami miatt meghal Valerie születése pillanatában.
Árnyékvilág:
Valerie felnőtt, és iskolába jár. Nessből arkangyal lett, így tud rá vigyázni. Val megismerkedik Peterrel, a Hold gyermekével. Beleszeret. Közben Ness terhes lesz Alectől. Liyliyth a mennyre támad, ahol ő és Nessie is a Pokolba kerülnek. Valerie és Alec elhatározzák, hogy megmentik. Lemennek érte.
Pokol:
A felmentőcsapat megmenti Renesmeét a Pokolból, de ezáltal kiszabadul Liyliyth is, és átviszi a világ felett az uralmat. Kiderül Ness terhessége. Végül visszatértnek a Földre. Sereget toboroznak. Megszületik Jason Alexander Volturi. Végül megölik Liyliythet. Nessie a vámpírok királynője lesz.

Köszönetnyilvánítás:

Köszönök mindent Mea Tenshinek, aki az árnyékvilág résznél segítette a munkámat.
Köszönöm Melinda Moonnak, aki a Pokolban segédkezett :)
Valahogy mindkettőtöknek meghálálom :)

Információk:

Valószínűleg lesz még egy-két novella féleség ami a Volturi jövőjét mutatja be, de fejezetre ne számítsatok.

Válaszok a komikra:

Mea:
Nekem személy szerint Liyliyth az egyik kedvenc szereplőm, persze Ness mellett. Köszönöm a komidat. Én is örülök, hogy segítettél.
Melcsim:
Nagyon jól esik, amit mondasz :) Köszönöm a komit. Neked is köszönöm a segítségedet :D Nem baj, hogy nem segítettél olyan sokat, hisz én akartam befejezni.

És végül az Epilógus:

Madárcsiripelés kúszik a fülembe, a nap besüt a nyitott ablakon. Újabb csodás nap, ezen a szép világon. Felülök ágyamban, bamba mosollyal a képemen. Hirtelen belém bújik a kisördög, átosonok anyámék szobájába. Tudom, hogy a vámpírok nem alszanak, de anyáék megtehetik képességemnek köszönhetően*. Gonosz vigyor terül szét arcomon, majd az ágyukra vetem magam.
- Jóóóó reggelt ősök!
Anya nagyot sikítva gurul le az ágyról, apa nagyokat morogva fordul le utána.
- Tee… - hörgi az én szépséges mutherom. – JASON!
Kergetőzünk a palotában. Ezt már mindenki megszokta, így csak elnézően mosolyognak.
- Jane néni, ments meg! – röhögök, ahogy elbújok keresztanyám mögé.
- Tudod én mikor szállok szembe Renesmeével – neveti, majd arrébb áll, hogy elbújhasson Seth mögött. – Különben is… kit néniztél te le?!
- Ugyan már, lassan hatszáz éves vagy – jelenik meg anya.
Puszit nyomok az arcára.
- Te meg lassan kétszáztíz – vigyorodom el.
- Csak tíz évvel vagyok idősebb – vitatkozik.
- Jé, tényleg… ez de furcsa – merengek.
- Mi van itt már megint? – nyögi a Demit karoló Damon.
- Támad Liyliyth, szerinted? – röhög fel Felix.
Mindenki nevet, kivéve anyát. Neki komoly marad az arca, szinte elborul. Végül elmosolyodik. Csak én tudom – meg persze apa, Val és Peter -, mi történt aznap… a csata közben. Emlékszem, amikor elmesélte:
„- Lilith nem volt gonosz – jelenti ki.
- Az ki? – értetlenkedem.
Leül elém., kezébe veszi az én kezem.
- Lilith Hell, egy átlagos lány volt, amikor Yuyoot, az alvilág Istennőjét belé pecsételték… „
És elmesélte a történetet. Kedvesen magamhoz öleltem.
- Mi ez a tömörülés? – jelenik meg kedvesem, Eveline Volturi.
- Csak Ness és Jason megint fogócskáztak – neveti a father.
- Akkor a szokásos – legyint Line.
Hirtelen megjelenik Valerie, és férje Peter, mellettük pedig kislányuk, a még csöpp, ötéves Lilithen. Ezt a nevet ők adták neki, Liyliyth emlékére. Anya megpuszil mindenkit. Mindannyian kivonultunk az erkélyre és néztük Volterrát. A mi birodalmunk… az örökkévalóságig.

Az Akatsuki legyen veletek drágáim, még jelentkezem!
Rose

4 megjegyzés:

Natalie írta...

Hát nagyon jó könyvek voltak:)Kár ,hogy vége:(de azért ugye nem törlitek a blogot?Szeretem néha újraolvasni az egész történetet:):DA régi idők emlékére:)
Gratulálok Rose és gratulálok a segítőidnek is!:)
És hozz még nekünk néhány ilyen fasza történetet!!XD
Esetleg lesz még Twilight alapú történet még vagy gondolkodtál már ilyenen?
A kép a végén nagyonjó!:)
Na zárom soraimat és várom a válaszod!

millió puszi:


Natalie

Fenria Luna írta...

Nagyon jó lett az Epilógus is, és mint már mondtam: nagyon örülök, hogy segíthettem megírni a Pokolt.

Puszi:
Meli

Loketratha U. írta...

Genki, Natalie!
Köszönöm szépen, nagyon jól esnek a szavaid :)
Lehet írok még egy Reneslec törit, gondolkodom rajta xdd
Az Akatsuki legyen veled:
Rose

Loketratha U. írta...

Genki Melcsim :D
Én is nagyon örülök, hogy segítettél <3
Arigato, mindent!
Az Akatsuki legyen veled:
Rose