Árnyékvilág~2.Fejezet: Kezdet avagy Irány az iskola

Halihó!!!Itt is a fejezet!! Köszönöm a komikat: cara-nak, Dinah-nak, Natalie-nalk és B.Mary-nek!!! ♥ 

Nagyon aranyosak vagytok!! Jó olvasást! Sok sok komiiit!! :D *.*

/Valerie szemszöge/

Másnap reggel, pillangókkal a hasamban kezdtem szedelőzködni.Igen, a nagy Valerie Volturi félt a rá váró hatalmas épülettől amit mások úgy ismernek: Gimnázium. Nehéz elhinni, hogy egy alig 6 éves lány járjon gimibe, de mivel testem-ami 17-nek néz ki- könnyen megtéveszti a hiszékeny emberek, nem lesz baj.Viszonylag visszafogott öltözéket választottam ki napi viseletnek, ami nem csak kényelmes, hanem csinos is. Csak nem mehetek rongyokba az iskolába. Miután készen lettem, felkaptam majdhogynem üres táskámat, és kimentem a folyosóra. Kulcsra zártam az ajtómat-ugyanis semmi kedvem ahoz, hogy ha Felix felkutatja a holmim rendet rakjak-és elrejtettem a zsebembe. Utam egyből a parkoló felé vezetett és bepattantam a saját kocsimba. A többiek már rég a sulinál voltak, ezt pedig képességem révén tudtam.Leparkoltam egy nagy épület előtt. Kiszálltam és tekintetemmel egyből a többieket kerestem.

~Merre vagytok?~kérdeztem apát az elméjében. 

~Fent a másodikon.~jött a válasz Damon fejéből.

~Nem téged kérdeztelek.~válaszoltam ridegen.

Így hát utam a második emeletre vezetett ahol meg is pillantottam a többieket. Legnagyobb "szerencsémre" Selena is velünk jött. 

-Önök az új diákok?-kérdezte egy 30-as éveiben járó nő.

-Igen.-válaszolta apa.

-Erre kérem.-invitált be minket az igazgatói irodába.

Kifejezetten örültem, hogy bemehettünk, ugyanis kezdett nagyon elegem lenni abból, hogy mindenki megbámul minket. A szoba nem volt nagy, csupán néhány szekrény és egy asztal volt benne, ami mögött egy férfi fogadott minket.

-Üdvözlöm önöket, a nevem a nevem Mr.Barney, az igazgató.-üdvözölt minket. Na jó annyi nekem is leesett, hogy ő az igazgatónk-Maguk bizonyára az új diákjaink. Szóval: Alexander, Mary-Jane és Demetria Volturi.Maguk hárman testvérek. Parancsoljanak. Selenita Tia Smith. Íme. Damon Salvatore. Tessék.-darálta miközben átadta az órarendeket és a könyveket-Végül Valerie Volturi. Nagyon különleges neve van tudja-e?

Rám mosolygott. Olyan rossz, hogy ennek a kedves embernek hazudnunk kell. Ugyanis füllentettünk, mivel mint tudjuk: Demi és apáék nem testvérek, hanem Demetria Selena-é.

-Reméljük otthon fogják érezni magukat e falak között. Nos, induljanak az első órájukra.

Bólintottunk és elhagytuk az irodát.

-Na gyerekek, nekem algebrám lesz.-jelentette ki Damon, aztán mint aki felfogta amit mondott elfintorodott.

-Nekem meg testnevelés.-olvastam fel.

-Nekem is!-vidult fel hirtelen Jane és átkarolt.

-Úgyszintén algebra.-csatlakozott a társalgáshoz. Kijelentésére Damon olyan képet vágott, mintha valaki azt mondta volna neki, hogy elmarad a karácsony. 

-Mi meg Demi-vel felrobbantjuk a termet.-szólalt meg apa, mire kapott egy sor értetlen pillantást-Kémiánk lesz.

Erre mindenki nevetni kezdett és pár percig csak a mi hahotánktól zengett a folyosó. Majd Jane karon ragadott és a tesiterem fele kezdett húzni. Az óra unalmas volt, ugyanis nem kellett észrevennünk rajta ugyanis még újak voltunk. A következő órám Biológia volt Selena társaságában. Mondanom sem kell: repestem az örömtől.

-Üdvözlünk titeket, az én nevem Mr.Sean. Mutatkozzatok be.-adta ki az utasítást.

~Előbb te~szóltam Selena-nak telepatikusan. Bólintott.

-Halihó a nevem Selena Tia Smith. Volterra-i vagyok, de Washington-ban születtem. Légyszíves Selly-nek becézzetek.-az utolsó  mondat miatt elkapott a hányinger.

-Köszönjük, Mrs.Smith. Foglaljon helyet Mike mellett. -invitálta a tanár.

-Hát az én nevem Valerie Volturi, szintén Volterra-i.Én itt is születtem.Csakis Valerie-nek szólítsatok, mellőzöm a beceneveket.-mutatkoztam be.

-Rendben Peter mellett van még hely.

Leültem az említett mellé aki meg is szólított.

-Szia, a nevem Peter Wellcent. Eddig egy padtárammal sem jöttem ki-kezdte majd rám nézett és tetőtől talpig végigmért-és nem hiszem, hogy ez meg fog valaha is változni.

Basszus, ez de bunkó!

-Szia, Mr.Ego az én nevem Valerie. Kb.én is így vagyok vele, attól eltekintve, hogy nekem még nem volt padtársam. Egyébként nem hiszem, hogy egy lánnyal lehetne így beszélni, szóval inkább ne szóljunk egymáshoz és minden oké lesz, jó?

Elvigyorodott.

-Oké, hercegnő, ahogy óhajtja.

Dühtől tajtékozva fordultam el, és úgy tettem, mintha különösen érdekelne engem Mr.Sean előadása a Ganajtúró bogárról.

-Szia, te vagy az új lány?-jött oda hozzám egy lány az óra elteltével. 

-Igen, a nevem Valerie Volturi.Hát te ki vagy?-kérdeztem.

-A nevem Cathernina Howett de szólíts Cathy-nek.

-Örülök.-mosolyogtam rá.

-Akarsz velünk ebédelni?-kérdezte hirtelen.

-Persze!-vágtam rá habozás nélkül.

Így telt el első iskolai napom. Szereztem néhány új barátot és megismertem egy embert aki bunkóbb nem is lehetett volna.