Ahoj! Welcome to we world!!! Rose vagyok, és ez életem első blogja, társszekrim Melinda Moon! ^^ Jó olvasást, és kényelmes ülőhelyet kíván:
R.C.W.

Minden jog Stephenie Meyer írónőt illeti, nekünk semmi anyagi hasznunk nem származik belőle. A történet mégis saját!!! Az oldalról bármit másolni TILOS mert előbb utóbb megtudjuk! Ha itt vagy, esetleg csak betévedtél, KOMIZZ!!! Minden véleményt-legyen az pozitív vagy negatív-szívesen fogadunk akár kommentárba akár chet-be írtat!!! A történet itt-ott tartalmaz trágár szavakat és előbb-utóbb +18-as karikát fog viselni mint horror mint erotikai részek miatt!!!
Puszi:
Rosalice Charlotte Whiteblack & Melinda Moon

2012. január 25., szerda

Árnyékvilág~4.Fejezet: A bál

Haliiiihó!!! 
Köszönöm a komikat: cara-nak, Dinah-nak, Natalie-nak, LaMes-nek és B.Mary-nek!!! Aranyosak vagytook!! Komiiiikat :D:D:D Puszi: NesssV.






/Valerie Volturi/


/1 héttel később a bál napja/


Apa bocsánatot kért.
Csak ez a mondat kongott a fejembe, mert jó tudni, az apám nagyon makacs. Viszont a mai napon nem volt tanítás, ami megkönnyítette nekem a napot. 
-Jó reggelt hercegnő!! Tessék felkelni!!-ugrált az ágyamon Demi.
-Minek?-kérdeztem a párnám alól. Éreztem, hogy lehuppan mellém.
-Mert ma van a bál, édesem és már 4 óra!-na ne!
-Mennyi?-ültem fel hirtelen.
-Annyi amennyinek hallottad.Szóval-rángatott fel és lökött be a fürdőbe-Hajráááá!
Bementem a fürdőbe és elvégeztem a szokásos reggeli tisztálkodást. Felvettem a fehérneműm és kimentem.
-Csinálom a haját, Jane te a sminket, Heidi neked jut a körme Sarah készítsd ki a ruhát és vedd elő a kiegészítőket!-adta ki a parancsot.


2 óra-hosszája dolgoznak rajtam. 
-Kész!-kiáltottak fel egyszerre.
-Gyere és nézd meg!!-tolt a tükör elé Sarah.
-Aztaaa...Köszönöm!!!-öleltem meg őket egyszerre.
-Nagyon szívesen, drágám!-mondta Demi.
Beültünk a kocsiba és mentünk is a bálba. Amint odaértünk, megláttam az ott várakozó Mike-ot. 
-Nagyon szép vagy!-köszöntött.
-Köszönöm szépen!-mosolyogtam rá.
Egymábsa karoltunk és kinyitotta előttem az ajtót.A báli termet bearanyozta a zene csodás hangja és Mike-al az oldalamon sétáltam be a táncolók közé. Hosszú ruhám egyáltalán nem akadályozott a járásban, könnyű volt, mint a pihe. Majd Mike a derekamra tette a kezét és beinvitált a táncolók közé. Tudtam mindig is angol keringőzni, apa tanított meg rá. Szinte repültem a fiú karjaiban, csodás volt minden.
-Kérsz valamit inni?-kérdezte meg vagy 20 perc tánc után Mike.
-Igen, köszönöm!-bólintottam rá.
Mikor elment, megláttam Peter-t mit ülni az erkélyen. Kimentem és leültem mellé.
-Miújság?-kérdeztem pihegve. 
-Semmi, mit akarsz?-válaszolt bunkón.
-Peter...-kezdtem, de félbeszakított.
-Miért nem szállsz le rólam?!-rivallt rám.
Teljesen elképedtem. A nem dobogó szívem összetört kapkodtam a levegő után. Szememet szúrták a könnyek.
-Jó!
Épp bementem volna, de megragadta a kezem.
-Valerie...-pofon vágtam. Mit képzel mi vagyok? Egy kis csitri aki hipp-hopp megbocsájt?
-Hagyj békén!-kiabáltam. Leültem Cathy mellé.
-Bárcsak olyan lennék, mint Prudence.-sóhajtotta.
Tudván, miről beszél, nyugtalanul fordultam Prudence és Peter párosa felé. A lány padtársam köré fonta a karját, amaz a lány arcára simította a tenyerét és a sötét hajába túrt, ami pont olyan barna volt mint az övé. Ettől valamiképp még bizalmasabb lett a mozdulat, mélyebbé vált Peter árulása, mint attól,amit a testük művelt. A zenekar játszott, huhogott és ujjongott a párnak, ami csak olaj volt Prudence tüzére még jobban dörgölődzött Peter-hez. A fiú leszegte a fejét. Azt kívántam, bárcsak meghalnának. Eközben Cathy-t már felkérték.
-Tessék.-nyújtotta át a poharat Mike. Lehúztam a tartalmát és vad táncba húztam a fiút. Nem gondolkodtunk, hogy mit tegyünk, egyszerűen működött. Én és Peter talán másként táncoltunk, más mozdulatokkal de mégis ugyanazt. A féltékenység tánca volt. 
-Kimegyek levegőzni.-súgtam Mike fülébe.
Így is tettem. Szippantottam egy nagyot a friss levegőből, kellett az oxigén.Éreztem, hogy valaki kijön.
-Mit művelsz Prudence-el? Nem is tetszik neked!-követeltem.
-Nem kell tetszenie ahoz, hogy megkapjam amit akarok.
-Nem hiszek neked!-ráztam a fejem. Immár szembe voltam vele. 
-Pedig jobban tennéd.
-Hazudsz!-kiabáltam.
-Úgy gondolod?-hangjából kivettem a gúnyt.
-Peter-végre rám nézett és láttam a fájdalmat a tekintetében-Szeretlek-mondtam egyszerűen. Mellette "meztelen" voltam, önmagam eszenciája.
Peter rám nézett mélyen a tekintetébe fúrtam magam. Csillogott a szeme, fényesen égett. 
-Nem tudok neked drága ajándékot adni.-suttogta.
-Azt hiszed érdekel a pénz?
-Mellette boldog lehetsz.-bökött Mike felé.
-Nem hiszem.
Hirtelen már előttem volt, és puha ajkával az enyémet csókolta mélyen, szenvedélyesen.
-Olyan régóta éhezem már rád.-mormolta a fülembe.


Valerie:
körme

ruhája

haja és sminkje

2 megjegyzés:

Natalie írta...

óóóóóóóóóóó olyan kis édesek:D

alig várom mi lesz ebből , és azt is hogy kifejtsd Peter utolsó mondatát!:Dakkor ő most mi?Vámpír??Vagy valami egészen más?
alig várom hogy fény derüljön a titkaira*ördögi vigyor*

szóval remélem nem kínzol minket sokáig:D

millió puszi:

Natalie

Névtelen írta...

Sziiaa!
Juuújj! Nem tudom ki aza Produnce, de egy ribanc, az biztos :S De a vége tetszett, kíváncsi vagyok, micsoda Peter... Valerie szerelése nagyon szép <3
Puszi
Mary