Haliiihóóóóóó!!!
Sajnálom, hogy csak most jelentkezek, de alig van idő írni :"((
Köszönöm a komikat: cara-nak, Dinah-nak, Natalie-nak és B.Mary-nek!!!
Zene
/Valerie Volturi/
Szombat.NA igen, mások, most ugrándoznak az örömtől, ugyanis ma nincs iskola. De ez nekem, olyan, mint a börtön, ahol nincs Peter. Igen, a nagy Valerie Volturi, a hírhedt vámpírhercegnő, most halálosan szerelmes egy olyan fiúba akit egyáltalán nem ismer. De kit érdekel ez? Én szeretem Peter-t és tudom, hogy ő is szeret engem.
-Hogy érted azt, hogy Cullen-ék nem tudnak semmit?-hallottam a folyosóról.
-Jól hallottad. Alec azt mondta, hogy nem is fognak tudni semmiről. Ha eddig nem érdekelte őket a lányuk, akkor már el is felejtették őt. Azt sem tudják, hegy ő meghalt.-magyarázott a másik hang.
Jól tudtam kik azok a Cullen-ék. Apán használtam a képességem* és megnéztem az emlékeiben. Egy nagyon erőteljes család, anya régi családja. Állati véren éltek-amit én megvetettem-és Forks-ban laktak. Már igazán meg akartam őket ismerni. Kinyitottam a szobából és a trónterem felé suhantam.
-Apa, meg akarom ismerni Cullen-éket!-rontottam be. Mindenki döbbenten figyelt, a levegő megfagyott.
-Biztos?-kérdezte vissza apám.
-Teljesen tuti.-adtam a gyors választ.
Még néhány percig némán tanulmányozta arcomat.
-Akkor ma indulunk.-sóhajtott megadóan.
Ez vagyok én, aki bármire rá tudja venni az apját.
-Köszönöm.-biccentettem, majd elindultam öltözni. Egy koptatott farmer mellett döntöttem, fehér mintás pólóval. Felvettem hozzá egy ezüst magassarkút és egy ugyanolyan színű, rövidített bőrdzsekit. Indulásra készen léptem ki a folyosóra. Majd néhány perc múlva indultunk is.Szinte az egész gárda velünk jött: Demi, Damon, Sarah, Felix, Demetri, Heidi, Santi, Afton, Corin, Jane, Apa, Selena, Renata és Chelsa. Nem értettem, minek ennyi ember, hisz nem háborúba megyünk és ennyi tökéletes "ember" túlságosan feltűnő. Végül csak megadóan bólintottam. Nagyon nem csípem, ha gyerekként kezelnek.
Több, mint fél napja futunk, amióta leszálltunk a Port Angeles-i repülőről. Hirtelen megláttam őket. Egy tisztáson álltak, egy emlékekből ismert, gyönyörű tisztáson.
-Sziasztok!-köszöntött minket egy 23 éves kinézetű férfi. Carlisle Cullen.
-Jó látni titeket, Carlisle!-köszöntötte őt apám, erőltetett mosollyal.
-Hol van a kedves unokám, Renesmee?-kérdezte. A szégyen, hogy nem tudnak semmiről nedves pocsolyaként gyűlt össze bennem és megannyi vámpírban. Éreztem a gyászt, ami köztünk lebegett, amikor a rangidős Cullen kimondta édesanyám nevét.
-Sajnálatos módon-kezdte apa rideg álarcába burkolózva-ő 6 éve nincs köztünk.
Bejelentését hosszú csend követte, csak Bella és Esme Cullen néma zokogását lehetett hallani. Úgy gondoltam, jobb így, hogy tudják. De mégis, szörnyű lehet évekig azt hinni, hogy a lányom jó helyen van és most bejelentik, hogy réges-rég halott. A könnyek nekem is csípték a szemem, de nem láthatnak sírni, ezért visszafogtam magam.
-Hogyan?-kérdezte végül Edward.
-Elvérzett.-válaszolt tömören apa.
Miután véget ért a szomorú élménybeszámoló, Alice rám nézett.
-És te ki vagy?-kérdezte. NA igen ezt a részt kihagytuk. Kihúztam magam.
-A nevem Valerie Renesmee Volturi hercegnő. Alec és Renesmee Volturi lánya.-válaszoltam.
-T...te a lányom lánya vagy?Az...az unokám?-dadogta Bella.
-Pontosan.-bólintottam.
-Istenem...-nyögte majd az egész család megölelgetett.
Tudom, tudom , hogy nagyon rövid lett, csak húzni akartam egy kicsit az időt, amíg kiderül mi is Peter...és nem vámpír, nem is ember!!! Nemsoká mindenre fény derül :D
Sajnálom, hogy csak most jelentkezek, de alig van idő írni :"((
Köszönöm a komikat: cara-nak, Dinah-nak, Natalie-nak és B.Mary-nek!!!
Zene
Szombat.NA igen, mások, most ugrándoznak az örömtől, ugyanis ma nincs iskola. De ez nekem, olyan, mint a börtön, ahol nincs Peter. Igen, a nagy Valerie Volturi, a hírhedt vámpírhercegnő, most halálosan szerelmes egy olyan fiúba akit egyáltalán nem ismer. De kit érdekel ez? Én szeretem Peter-t és tudom, hogy ő is szeret engem.
-Hogy érted azt, hogy Cullen-ék nem tudnak semmit?-hallottam a folyosóról.
-Jól hallottad. Alec azt mondta, hogy nem is fognak tudni semmiről. Ha eddig nem érdekelte őket a lányuk, akkor már el is felejtették őt. Azt sem tudják, hegy ő meghalt.-magyarázott a másik hang.
Jól tudtam kik azok a Cullen-ék. Apán használtam a képességem* és megnéztem az emlékeiben. Egy nagyon erőteljes család, anya régi családja. Állati véren éltek-amit én megvetettem-és Forks-ban laktak. Már igazán meg akartam őket ismerni. Kinyitottam a szobából és a trónterem felé suhantam.
-Apa, meg akarom ismerni Cullen-éket!-rontottam be. Mindenki döbbenten figyelt, a levegő megfagyott.
-Biztos?-kérdezte vissza apám.
-Teljesen tuti.-adtam a gyors választ.
Még néhány percig némán tanulmányozta arcomat.-Akkor ma indulunk.-sóhajtott megadóan.
Ez vagyok én, aki bármire rá tudja venni az apját.
-Köszönöm.-biccentettem, majd elindultam öltözni. Egy koptatott farmer mellett döntöttem, fehér mintás pólóval. Felvettem hozzá egy ezüst magassarkút és egy ugyanolyan színű, rövidített bőrdzsekit. Indulásra készen léptem ki a folyosóra. Majd néhány perc múlva indultunk is.Szinte az egész gárda velünk jött: Demi, Damon, Sarah, Felix, Demetri, Heidi, Santi, Afton, Corin, Jane, Apa, Selena, Renata és Chelsa. Nem értettem, minek ennyi ember, hisz nem háborúba megyünk és ennyi tökéletes "ember" túlságosan feltűnő. Végül csak megadóan bólintottam. Nagyon nem csípem, ha gyerekként kezelnek.
Több, mint fél napja futunk, amióta leszálltunk a Port Angeles-i repülőről. Hirtelen megláttam őket. Egy tisztáson álltak, egy emlékekből ismert, gyönyörű tisztáson.
-Sziasztok!-köszöntött minket egy 23 éves kinézetű férfi. Carlisle Cullen.
-Jó látni titeket, Carlisle!-köszöntötte őt apám, erőltetett mosollyal.
-Hol van a kedves unokám, Renesmee?-kérdezte. A szégyen, hogy nem tudnak semmiről nedves pocsolyaként gyűlt össze bennem és megannyi vámpírban. Éreztem a gyászt, ami köztünk lebegett, amikor a rangidős Cullen kimondta édesanyám nevét.
-Sajnálatos módon-kezdte apa rideg álarcába burkolózva-ő 6 éve nincs köztünk.
Bejelentését hosszú csend követte, csak Bella és Esme Cullen néma zokogását lehetett hallani. Úgy gondoltam, jobb így, hogy tudják. De mégis, szörnyű lehet évekig azt hinni, hogy a lányom jó helyen van és most bejelentik, hogy réges-rég halott. A könnyek nekem is csípték a szemem, de nem láthatnak sírni, ezért visszafogtam magam.
-Hogyan?-kérdezte végül Edward.
-Elvérzett.-válaszolt tömören apa.
Miután véget ért a szomorú élménybeszámoló, Alice rám nézett.
-És te ki vagy?-kérdezte. NA igen ezt a részt kihagytuk. Kihúztam magam.
-A nevem Valerie Renesmee Volturi hercegnő. Alec és Renesmee Volturi lánya.-válaszoltam.
-T...te a lányom lánya vagy?Az...az unokám?-dadogta Bella.
-Pontosan.-bólintottam.
-Istenem...-nyögte majd az egész család megölelgetett.
Tudom, tudom , hogy nagyon rövid lett, csak húzni akartam egy kicsit az időt, amíg kiderül mi is Peter...és nem vámpír, nem is ember!!! Nemsoká mindenre fény derül :D
2 megjegyzés:
Szia!
Júj, el sem tudom hinni, hogy Cullenék semmiről sem tudtak... miért hanyagolták el ennyir Nesssiet? Nem értem.
Várom a következő fejezetet,
Puszi
Mary
Ez nem volt semmi:)
Kíváncsi vagyok mik lesznek a következő fejlemények:))
millió puszi:
Natalie
Megjegyzés küldése