Halihó, itt is a friss! Jó olvasást! *.* Puszi: NesssV.
/2 hónappal később/
/Nessie szemszöge/
Tudom, hogy félnem kéne attól, hogy ez történik velem. De valahogy nem megy. Én a dolognak, csakis a jó oldalát látom és örömmel tölt el az, hogy képes vagyok gyermeket a világra hozni. Amióta kiderült, hogy valóban terhes vagyok, úgy érzem, mintha a baba a testem része lenne. Szinte egyszerre dobog a szívünk, érzem, amikor levegőt vesz. Néha meg is rúg, de hát nem tehet róla, ő csak egy baba, senkinek sem akar fájdalmat okozni. Nem is fájt, de eléggé kellemetlen volt. Alec velem együtt örült és aggódott. Minden nap beszélt a gyerekhez és minden egyes percét velem töltötte. Viszont sok aggasztó dolog is volt. Ugyanis a baba nem volt hajlandó emberi ételt "enni", így a nap 24 órájában csak állatvárt ittam, ráadásul tasakosat.
-Mi lenne ha a kórházból hoznák vért?-kérdezte meg Alec.
-Nem kell.-tiltakoztam.
-Minden rendben?-simogatta meg a hajam.
-Alec, attól még, hogy percenként megkérdezel nem lesz se jobb se rosszabb.
-Jó csak aggódok.-emelte magasba kezét.
-Alig 2 hónap telt el a nászút óta, hidd el messze van még az az idő, hogy idegeskedned kéne.-csitítottam le.
-2 hónap.-ismételte.
-Igen. Fiút vagy kislányt szeretnél?-kérdeztem hirtelen.
-Hát...amikor még ember voltam akkor az emberek hamarabb házasodtak és már akkor kislányt szerettem volna.-mosolygott maga elé.
-Én is kislányt szeretnék, és tudom, hogy lány lesz. És mi legyen a neve?-tettem fel az újabb kérdést.
-Hát... nekem a Madison tetszik.-vallotta be.
-Nekem meg a Valerie.Egyezünk meg. Ha vörös hajú lesz akkor Madison ha barna akkor meg Valerie.-ajánlottam.
-Rendben. És ha fiú?
-Akkor...Jeremy.-válaszoltam .
-Tökéletes.-majd megcsókolt.
/1 hónappal később/
-Jajj, Nessie, mennyi idő van még?-nyafogott Demi.
-Honnan tudjam? Nem tudom mikor fog megszületni! Csak ennyit sejtek, hogy mennyi idő telt el.-nevetnem kellett saját magamon.
-Hát a hasad méretéből nézve...olyan 1-2 hónap lehet még hátra.-nézett meg alaposan. És igaza is volt. 3 hónapos terhes voltam és kinéztem úgy mint aki a 7.-be van.
-Akkor a gyerek inkább lesz vámpír mint ember.-gondolkodtam hangosan.
-Inkább.-ismételte barátnőm.-És megvan már a neme?
-Nem. Marcus azt mondta, hogy nem tud röntgenképet készíteni, nem nagyon értettem mi miatt. Volt benne valami magzatburok. De hát én csak 6 éves vagyok, basszus, és semmit sem tudok a terhességről!-tisztáztam.
-Aha.-bólintott.-És mi lesz a neve?
-Ne fagass!Amúgy ha lány vagy Valerie vagy Madison.
-És ha fiú?
-Ha fiú Jeremy, buzgómócsing.-vigyorogtam.
-Majd ha túl leszel a szülésen, meg foglak verni.-"fenyegetett" mire nevetni kezdtem. Majd felálltam és megöleltem.
-Van valami kettőn között.-jelentette ki. Erre olyan súlyos röhögőgörcs jött ránk, hogy a végén Aro bejött megnézni: nincs-e valami baj. Igen a vezetők visszajöttek a feleségeikkel a hír hallatán, hogy babát várok. A nagy nevetés közben, hirtelen a testem kifacsarodott, és torz pozíciót vett fel. Éreztem, hogy megrepedt a bordám és tudtam, hogy a baba meg akar születni. Egy velőtrázó sikoly szaladt ki a számon mint a fájdalom, mint az ijedség miatt.
-Jön a baba!
/2 hónappal később/
/Nessie szemszöge/
Tudom, hogy félnem kéne attól, hogy ez történik velem. De valahogy nem megy. Én a dolognak, csakis a jó oldalát látom és örömmel tölt el az, hogy képes vagyok gyermeket a világra hozni. Amióta kiderült, hogy valóban terhes vagyok, úgy érzem, mintha a baba a testem része lenne. Szinte egyszerre dobog a szívünk, érzem, amikor levegőt vesz. Néha meg is rúg, de hát nem tehet róla, ő csak egy baba, senkinek sem akar fájdalmat okozni. Nem is fájt, de eléggé kellemetlen volt. Alec velem együtt örült és aggódott. Minden nap beszélt a gyerekhez és minden egyes percét velem töltötte. Viszont sok aggasztó dolog is volt. Ugyanis a baba nem volt hajlandó emberi ételt "enni", így a nap 24 órájában csak állatvárt ittam, ráadásul tasakosat.
-Mi lenne ha a kórházból hoznák vért?-kérdezte meg Alec.
-Nem kell.-tiltakoztam.
-Minden rendben?-simogatta meg a hajam.
-Alec, attól még, hogy percenként megkérdezel nem lesz se jobb se rosszabb.
-Jó csak aggódok.-emelte magasba kezét.
-Alig 2 hónap telt el a nászút óta, hidd el messze van még az az idő, hogy idegeskedned kéne.-csitítottam le.
-2 hónap.-ismételte.
-Igen. Fiút vagy kislányt szeretnél?-kérdeztem hirtelen.
-Hát...amikor még ember voltam akkor az emberek hamarabb házasodtak és már akkor kislányt szerettem volna.-mosolygott maga elé.
-Én is kislányt szeretnék, és tudom, hogy lány lesz. És mi legyen a neve?-tettem fel az újabb kérdést.
-Hát... nekem a Madison tetszik.-vallotta be.
-Nekem meg a Valerie.Egyezünk meg. Ha vörös hajú lesz akkor Madison ha barna akkor meg Valerie.-ajánlottam.
-Rendben. És ha fiú?
-Akkor...Jeremy.-válaszoltam .
-Tökéletes.-majd megcsókolt.
/1 hónappal később/
-Jajj, Nessie, mennyi idő van még?-nyafogott Demi.
-Honnan tudjam? Nem tudom mikor fog megszületni! Csak ennyit sejtek, hogy mennyi idő telt el.-nevetnem kellett saját magamon.
-Hát a hasad méretéből nézve...olyan 1-2 hónap lehet még hátra.-nézett meg alaposan. És igaza is volt. 3 hónapos terhes voltam és kinéztem úgy mint aki a 7.-be van.
-Akkor a gyerek inkább lesz vámpír mint ember.-gondolkodtam hangosan.
-Inkább.-ismételte barátnőm.-És megvan már a neme?
-Nem. Marcus azt mondta, hogy nem tud röntgenképet készíteni, nem nagyon értettem mi miatt. Volt benne valami magzatburok. De hát én csak 6 éves vagyok, basszus, és semmit sem tudok a terhességről!-tisztáztam.
-Aha.-bólintott.-És mi lesz a neve?
-Ne fagass!Amúgy ha lány vagy Valerie vagy Madison.
-És ha fiú?
-Ha fiú Jeremy, buzgómócsing.-vigyorogtam.
-Majd ha túl leszel a szülésen, meg foglak verni.-"fenyegetett" mire nevetni kezdtem. Majd felálltam és megöleltem.
-Van valami kettőn között.-jelentette ki. Erre olyan súlyos röhögőgörcs jött ránk, hogy a végén Aro bejött megnézni: nincs-e valami baj. Igen a vezetők visszajöttek a feleségeikkel a hír hallatán, hogy babát várok. A nagy nevetés közben, hirtelen a testem kifacsarodott, és torz pozíciót vett fel. Éreztem, hogy megrepedt a bordám és tudtam, hogy a baba meg akar születni. Egy velőtrázó sikoly szaladt ki a számon mint a fájdalom, mint az ijedség miatt.
-Jön a baba!
2 megjegyzés:
Szia!
Ú,te is tudod, hol kell abbahagyni :S Nagyon tetszett, remélem lány lesz, bár te tudod... nagyon várom a következő fejezetet,
Puszi
Mary
óóó!!!:(
MÉG!MÉG!MÉG!miért itt hagytad abba??:OO
megtalállak-.-(XD)
na lécci siess a folytatással:))
millió puszi:
Natalie
Megjegyzés küldése