Ahoj! Welcome to we world!!! Rose vagyok, és ez életem első blogja, társszekrim Melinda Moon! ^^ Jó olvasást, és kényelmes ülőhelyet kíván:
R.C.W.

Minden jog Stephenie Meyer írónőt illeti, nekünk semmi anyagi hasznunk nem származik belőle. A történet mégis saját!!! Az oldalról bármit másolni TILOS mert előbb utóbb megtudjuk! Ha itt vagy, esetleg csak betévedtél, KOMIZZ!!! Minden véleményt-legyen az pozitív vagy negatív-szívesen fogadunk akár kommentárba akár chet-be írtat!!! A történet itt-ott tartalmaz trágár szavakat és előbb-utóbb +18-as karikát fog viselni mint horror mint erotikai részek miatt!!!
Puszi:
Rosalice Charlotte Whiteblack & Melinda Moon

2012. január 17., kedd

26.Fejezet:A szerelem: Megöl és megment 2.

Sziasztok, itt is a friss! Komikat!! *.*




/Nessie szemszöge/

A másnap reggel nem is lehetett volna szebb, és kellemesebb. A hűvös ölelés sohasem esett jobban. Ahogy ott feküdtem, Alec karjaiban elfelejtkeztem minden rosszról, ami mostanában ért. Csukva tartottam a szemem, hátha tovább tart ez a csodás pillanat.
-Jó reggelt!-puszilt bele a hajamba Alec.
-Neked is!Honnan tudtad, hogy fent vagyok?-kérdeztem.
-Egyszerű.Megszakadtak az álmaid.-mosolygott rám.
-És mit álmodtam?-érdeklődtem.
-Hát, szinte mindent, ami eddig velünk történt, felidéztél.-magyarázott.
-A legszebb film amit láttam.-vigyorgott.
-Remélem is.

-Mit kérsz reggelire?-kérdezte szerelmem.
-Téged.-vigyorogtam.
-Ennivalót.-nézett rám csúnyán.
-Pirítóst.-válaszoltam mosolyogva.
Megcsinálta nekem-hiába tiltakoztam-és megterített.
-Hölgyem.-húzta ki a székem.
-Köszönöm, uram.-vigyorogtam.
Ez így ment napokig, általánosan estére az ágyban kötöttünk ki. Szinte minden nap úsztunk, kirándultunk. Az egyik nap,  egyedül keltem és megpillantottam a levelet az asztalon és egy vörös rózsát.
"Nessie, vadászni vagyok. Minden bizonnyal itthon leszek, mire felébredsz.
Szeretlek: 
Alec."
-Elkéstél.-motyogtam magamnak. Letettem a papírt, a virágot vázába raktam és kimentem a konyhába. Természetesen felvettem egy pólót és egy rövidnadrágot is. Miközben csináltam magamnak a rántottát, úgy éreztem mintha hasba vágtak volna. Hányinger tört rám ezért fogtam magam és beszaladtam a WC-be.  Miután kiadtam magamból a tegnap esti vacsorát, felálltam és megmostam a szám. Belenéztem a tükörbe és őszintén szólva megijedtem. Ez nem lehetek én. Ez a sápadt lány, akinek a szemei alatt sötét karikák éktelenkednek. A vak is láthatta, hogy az arcom rettenetesen lefogyott. Felhúztam a pólót és elakadt a lélegzetem is. Kilátszott az összes bordám, borzasztóan sovány voltam. Felpattantam és kirohantam a konyhába. A tojásom készen volt, befaltam mind az ötöt és elkezdtem sütni még négyet. Még hagytam az ételt sülni, addig kivettem még egy tasakos állatvért, kiöntöttem a tartalmát és egy szuszra megittam mindet. Majd még egyet. Miután ezzel megvoltam megettem a maradék négy rántottát is. Visszaszaladtam a fürdőbe és megnéztem magam. Semmi változás, pedig tuti, hogy megzabáltam 5 kiló ételt és vérét.Kifújtam a levegőt és hirtelen meghallottam egy ajtócsapódást. Kisétáltam a folyosóra és megpillantottam Alec-et. Elé szaladtam és a karjába vetettem magam.
-Szia!-köszöntöttem.
-Szia! Minden rendben?-kérdezte mosolyogva.
-Persze minden...-kezdtem, de hirtelen ismét rám tört az émelygés és utam ismét a fürdőszobába vezetett.
-Aha.-motyogta.
A tükör elé sétáltam. Alaposan végignéztem hasamon és észrevettem, hogy a közepe kifelé dudorodik.
-Mi a baj Nessie?
-Alec én azt hiszem...-kezdetem.
-Mit?-szólt közbe idegesen.
-Terhes vagyok.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!
Nagyon jó fejezet lett, kicsit a Breaking Dawnra ütött, de ettől eltekintve nagyon klassz volt :) Várom a következő fejezetet,
Puszi
Mary