Sziasztok!!!! Itt is az új fejiiii! Jó olvasást!
/Renesmee szemszög/
A nap besütött az ablakon és megcirógatta arcomat. A meleget nem nagyon éreztem bőrömön, mert Alec mellettem feküdt. Lassan kinyitottam a szemem és felnéztem arcába. Engem nézett és mosolygott.
-Jó reggelt álomszuszék.-köszöntött.
-Muszáj reggelnek lennie?-nyögtem.
-Sajnos igen. Pedig még jó darabig elnézegettem volna az álmaidat.-mosolygott.
-Milyen álmokat?-ijedtem meg.
-Sokfélét. Inkább a családodról. Meg a farkasokról, leginkább egy nagyon fiatalról.-ráncolta össze a szemöldökét.-Meg a nővéredről. Igaz, hogy esküvője lesz?
-Igen.-sóhajtottam és felültem.-És ráadásul holnap és nem tudom elmenni.
-Miért nem?-ült fel ő is.
-Hát mert. Én már itt vagyok otthon.-húztam el a számat.
-És ha elmegyek veled?-bukott ki belőle és láttam, hogy meg is bánta a kérdést.
-Eljönnél velem?-reménykedtem. Sóhajtott egyet és elmosolyodott.
-El.-nyakába vetettem magam és megcsókoltam.
-Na de én megyek a fürdőbe.-besiettem a helyiségbe és jó egy óra hosszáig ki nem tettem a lábam. Majd kész állapotba léptem ki a fürdőszobából és pózoltam egyet. Alec nevetett és meg is tapsolt.
-Köszönöm.-hajoltam meg.
-Na gyere sok a dolgunk.-majd kihúztam a palotából. Épp egy tóparton sétáltunk amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve belöktem szerelmemet. De ő elkapta a karom,ezért estem vele együtt.
-Nessie...-nyafogott.
-Mi van félünk a víztől?-ugrattam.
-Igen....?-majd lenyomott a víz alá levegővétel közben. A víz beáramlott a a tüdőmbe és próbáltam feljutni de Alec fogott. Azt hitte , hogy csak játszom vele de eszembe jutott, hogy mindjárt megfulladok. Alec arcához szorítottam a kezem és megmutattam neki egy képet, amint megfulladok. Azonnal eleresztett én meg felrúgtam magam a felszínre. Próbáltam kiköhögni a vizet de nem ment. Eközben Alec is felért és kivitt a partra. Ott sikerült levegőhöz jutnom.
-Nessie...sajnálom.....nem tudtam....-dadogott. Megráztam a fejemet, hogy most ne bosszantson ezzel. Elhallgatott. Majd mikor jobban lettem én szólaltam meg.
-Azt hitted , hogy csak szórakozok?-köhögtem.
-Sajnálom.....-suttogta.
-Semmi baj csak legközelebb ne csinálj ilyet.-néztem rá.
-Persze, hogy nem.-magához húzott. A bőre jéghideg volt, ezért megborzongtam. És hirtelen az eső is esni kezdett. Kínomban felnevettem. Kedvesem kézen fogott és kihúzott a fa alól.
-Szabad?-kérdezte mosolyogva.
-Persze.-kuncogtam.Két kezét a derekamra tette, míg én a vállára.Elkezdtünk ide oda lépegetni. Borzalmasan nézhetett ki de nem érdekelt. Boldog voltam. Majd ez egyből elszállt amikor ránéztem az órámra. Úristen pontosan három óra.
-Basszus, gyere.-mondtam Alecnak és amilyen gyorsan csak tudtam a kastélyhoz futottam. Santiago és Jane már ott állt. Bólintottam a férfinak és beléptünk a kapun. Az ikrek a szobájuk felé indultak, de megakadályoztuk őket.
-Erre.-mondtam izgatottan.Benyitottam a sötét terembe és a két iker idegesen lépett be. Majd felkapcsoltam a villanyt. Előugrottak a vámpírok és egyszerre kiállottuk:
-BOLDOG, 526. SZÜLETÉSNAPOT!!!!
Ők csak álltak ott meglepetten és néztek minket.
-Ez most komoly?-makogott Alec.
-Teljesen.-jelentettem ki önelégült vigyorral a képemen.
-Torta!!!-szólalt meg Sarah. Mindenki értetlenül nézett rá amikor behúzta a hatalmas csokitortát a helyiségbe. Majd a karomnál fogva a terem legvégére vezetett.
-Mi ezt nem esszük meg.-szólalt meg Demetri.
-Nem is enni kell.-mosolygott ördögien és benyomott egy gombot. A torta felrobbant és az egész Volturi arcába csapódott. Eltátottam a szám, Sar pedig a földön gurult a nevetéstől. A vámpírok összenéztek és gonosz mosollyal közeledtek. Fogták a tortadarabokat és Sarahhoz és hozzám vágták őket.
-Héé én erről semmit sem tudtam.-nyafogtam.
-Bocsi.-mondták egyszerre. Bementem a szobámba és lezuhanyoztam. Felvettem egy rendes göncöt és magamra kaptam a kistáskát. Ruhát felesleges vinni Sarah és Alice mellé. Kopogtak az ajtómon. Szó nélkül kimentem,majd Felix kivitt minket-Alecot, Saraht és engem-a reptérre. Ott nyilallt belém az izgalom, hiszen egy hete nem láttam a családom. És ahogy vártam ott álltak a reptére. Szó nélkül anyához rohantam majd az egész család egyszerre ölelt meg. Majd észrevették Alecot.
/Renesmee szemszög/
A nap besütött az ablakon és megcirógatta arcomat. A meleget nem nagyon éreztem bőrömön, mert Alec mellettem feküdt. Lassan kinyitottam a szemem és felnéztem arcába. Engem nézett és mosolygott.
-Jó reggelt álomszuszék.-köszöntött.
-Muszáj reggelnek lennie?-nyögtem.
-Sajnos igen. Pedig még jó darabig elnézegettem volna az álmaidat.-mosolygott.
-Milyen álmokat?-ijedtem meg.
-Sokfélét. Inkább a családodról. Meg a farkasokról, leginkább egy nagyon fiatalról.-ráncolta össze a szemöldökét.-Meg a nővéredről. Igaz, hogy esküvője lesz?
-Igen.-sóhajtottam és felültem.-És ráadásul holnap és nem tudom elmenni.
-Miért nem?-ült fel ő is.
-Hát mert. Én már itt vagyok otthon.-húztam el a számat.
-És ha elmegyek veled?-bukott ki belőle és láttam, hogy meg is bánta a kérdést.
-Eljönnél velem?-reménykedtem. Sóhajtott egyet és elmosolyodott.
-El.-nyakába vetettem magam és megcsókoltam.
-Na de én megyek a fürdőbe.-besiettem a helyiségbe és jó egy óra hosszáig ki nem tettem a lábam. Majd kész állapotba léptem ki a fürdőszobából és pózoltam egyet. Alec nevetett és meg is tapsolt.
-Köszönöm.-hajoltam meg.
-Na gyere sok a dolgunk.-majd kihúztam a palotából. Épp egy tóparton sétáltunk amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve belöktem szerelmemet. De ő elkapta a karom,ezért estem vele együtt.
-Nessie...-nyafogott.
-Mi van félünk a víztől?-ugrattam.
-Igen....?-majd lenyomott a víz alá levegővétel közben. A víz beáramlott a a tüdőmbe és próbáltam feljutni de Alec fogott. Azt hitte , hogy csak játszom vele de eszembe jutott, hogy mindjárt megfulladok. Alec arcához szorítottam a kezem és megmutattam neki egy képet, amint megfulladok. Azonnal eleresztett én meg felrúgtam magam a felszínre. Próbáltam kiköhögni a vizet de nem ment. Eközben Alec is felért és kivitt a partra. Ott sikerült levegőhöz jutnom.
-Nessie...sajnálom.....nem tudtam....-dadogott. Megráztam a fejemet, hogy most ne bosszantson ezzel. Elhallgatott. Majd mikor jobban lettem én szólaltam meg.
-Azt hitted , hogy csak szórakozok?-köhögtem.
-Sajnálom.....-suttogta.
-Semmi baj csak legközelebb ne csinálj ilyet.-néztem rá.
-Persze, hogy nem.-magához húzott. A bőre jéghideg volt, ezért megborzongtam. És hirtelen az eső is esni kezdett. Kínomban felnevettem. Kedvesem kézen fogott és kihúzott a fa alól.
-Szabad?-kérdezte mosolyogva.
-Persze.-kuncogtam.Két kezét a derekamra tette, míg én a vállára.Elkezdtünk ide oda lépegetni. Borzalmasan nézhetett ki de nem érdekelt. Boldog voltam. Majd ez egyből elszállt amikor ránéztem az órámra. Úristen pontosan három óra.
-Basszus, gyere.-mondtam Alecnak és amilyen gyorsan csak tudtam a kastélyhoz futottam. Santiago és Jane már ott állt. Bólintottam a férfinak és beléptünk a kapun. Az ikrek a szobájuk felé indultak, de megakadályoztuk őket.
-Erre.-mondtam izgatottan.Benyitottam a sötét terembe és a két iker idegesen lépett be. Majd felkapcsoltam a villanyt. Előugrottak a vámpírok és egyszerre kiállottuk:
-BOLDOG, 526. SZÜLETÉSNAPOT!!!!
Ők csak álltak ott meglepetten és néztek minket.
-Ez most komoly?-makogott Alec.
-Teljesen.-jelentettem ki önelégült vigyorral a képemen.
-Torta!!!-szólalt meg Sarah. Mindenki értetlenül nézett rá amikor behúzta a hatalmas csokitortát a helyiségbe. Majd a karomnál fogva a terem legvégére vezetett.
-Mi ezt nem esszük meg.-szólalt meg Demetri.
-Nem is enni kell.-mosolygott ördögien és benyomott egy gombot. A torta felrobbant és az egész Volturi arcába csapódott. Eltátottam a szám, Sar pedig a földön gurult a nevetéstől. A vámpírok összenéztek és gonosz mosollyal közeledtek. Fogták a tortadarabokat és Sarahhoz és hozzám vágták őket.
-Héé én erről semmit sem tudtam.-nyafogtam.
-Bocsi.-mondták egyszerre. Bementem a szobámba és lezuhanyoztam. Felvettem egy rendes göncöt és magamra kaptam a kistáskát. Ruhát felesleges vinni Sarah és Alice mellé. Kopogtak az ajtómon. Szó nélkül kimentem,majd Felix kivitt minket-Alecot, Saraht és engem-a reptérre. Ott nyilallt belém az izgalom, hiszen egy hete nem láttam a családom. És ahogy vártam ott álltak a reptére. Szó nélkül anyához rohantam majd az egész család egyszerre ölelt meg. Majd észrevették Alecot.
1 megjegyzés:
Uhh, klassz volt! Mit szólnak majd Alechez???
Nagyon várom a kövit, szia!
Megjegyzés küldése