Ahoj! Welcome to we world!!! Rose vagyok, és ez életem első blogja, társszekrim Melinda Moon! ^^ Jó olvasást, és kényelmes ülőhelyet kíván:
R.C.W.

Minden jog Stephenie Meyer írónőt illeti, nekünk semmi anyagi hasznunk nem származik belőle. A történet mégis saját!!! Az oldalról bármit másolni TILOS mert előbb utóbb megtudjuk! Ha itt vagy, esetleg csak betévedtél, KOMIZZ!!! Minden véleményt-legyen az pozitív vagy negatív-szívesen fogadunk akár kommentárba akár chet-be írtat!!! A történet itt-ott tartalmaz trágár szavakat és előbb-utóbb +18-as karikát fog viselni mint horror mint erotikai részek miatt!!!
Puszi:
Rosalice Charlotte Whiteblack & Melinda Moon

2012. május 26., szombat

Pokol~5.Fejezet: Dönts, basszus! Mindent bele Ness... Part1

"Néha a múlt nem múlik el, nem hajlandó feledésbe süllyedni. Mellettünk marad, mintha azt mondaná: még nem végeztél velem."

/Nessie szemszöge/


- Ho..hogy mivan? - makogtam. - Én ezt nem értem!
Felsóhajtott. Nagy keservesen, hogy látszódjon, nem először játssza el ezt. Nem érdekelt különösebben. Minél hamarabb megtudom mi folyik itt, annál jobb. Hiszen mindenki így érezne ha egyszer csak hopp! Szőke haj, furcsa szülők, legjobb barát szerelem! Na ezt jól megmondtam. De nem lehet jobban fogalmazni...
- Betűzzem?! - olyan volt, mint egy visszaszámláló bomba, amelyik épp most tört ki. Az őrangyalom létére elég türelmetlen teremtés. - Ehh... Bocsánat. - nevetett zavartan, kezeit szórakozottan a tarkójához emelte és vakargatni kezdte. JÓ TRÜKK!
- Ugyan már, semmi baj! - hangomból sütött az elfojtott düh, amely bármely pillanatban kiszakadhatott belőlem, és félő volt, hogy akkor az angyal feje nem marad a helyén. Kár lenne érte, igazán bájos kislány. - Na végül is tudok meg valami értelmeset, hogy mi a jó csiripelős kismadarat keresek itt, szőke hajjal, Alec legjobb barátjaként, vagy csak tovább vakarod a fejed, míg le nem kopik a fejbőröd?
Mondatom végére már oxigénem sem volt, és tudtam, ha most nem veszek meg is fulladhatok. Hirtelen viszont nem tudtam mit kellene tennem ez ügyben. "Vegyél levegőt!"-ordibált belsőm. "De mégis hogy?"-már már kétségbe estem, hogy itt fogok meghalni. Bár gyakorlatilag már halott voltam, de ez már mellékes... "Szívd be, te idióta!!!" -szakított ki gondolatmenetemből értelmesebb énem. "Jaaa, tényleg!"
Amint megtelítettem a a tüdőmet az éltető anyaggal, újra az angyalra néztem, és vártam a választ. 
- Ehh... - ismételte meg, de képemet látva, tudhatta, hogy ha most nem kezd bele a legjobb esetben kivésem a szárnyait, ezért beszélt: - Nos, mint mondtam az előbb, ez egy párhuzamos dimenzió, ahol szinte minden fordítottja az eredeti világnak. Mint tudjuk, mindenkinek van egy őrangyala. A tiéd én vagyok, és egyben én vagyok a második esély angyala is. Van két lehetőséged: vagy visszatérsz a mostani állapotodba, a Pokolba és éled tovább az életed, vagy itt élsz tovább. Amit választottál azon nem változtathatsz, de ha ezt választod, akkor a mostani életed örökre eltűnik, mintha nem is lett volna. 
Úristen, mit tegyek?!
- Hát... öhm... izéh... - beharaptam alsó ajkam és gondolkodtam. Úgy mint soha. 

/Valerie Szemszöge/


- Valerie... - nyitott be Selena.
- Vedd úgy, hogy nem létezem. - morogtam. 
Amióta anyát lent hagytuk, az életem romokban  hevert. Amint betettük a lábunkat a Föld kapuin, utam egyből a Wellcent házba suhantam. Esküszöm, életemben nem futottam olyan gyorsan. Szinte berobbantam az ajtón. Cassandra egyből a nyakamba vetette magát. De aztán... Közölte, hogy Peter elment, hogy kitanulja a vérfarkasságot. Azaz tudja uralni az átváltozásait, és a hatalmas, vér utáni vágyat... Egyedül maradtam. 

1 megjegyzés:

Meli írta...

joo lett!
várom a folytatást