Sziasztok!
Hát meg is érkeztünk az utolsó résszel. Reméljük tetszeni fog mindenkinek! Ez jó befejezés lett az Árnyékvilágnak szerintünk, de mindenki véleményét szívesen meghallgatjuk. Az előző fejihez pedig köszönjük a kommenteket. Zene
Puszi
Rose & Mea
.png)
/Alec szemszöge/
Szorosan magamhoz öleltem a lányomat, s a trónterembe igyekeztünk.
- Alec, biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – futott utánunk Selena. Meg sem álltunk, hogy bevárjuk. Most a legfontosabb, hogy minnél előbb kiszabadítsuk Nessie - t.
- Teljesen. Bármit teszel, ez nem fog megváltozni – motyogtam.
- Akkor veletek megyek – szólalt fel Selena, de hallatszott a hangján, semmi kedve az egészhez.
- Na azt már nem! Miért segítenél? Hiszen utálod anyát! – csattant fel mellettem Valerie. Mindenki megállt. Az üres folyósón mindössze csak hárman voltunk.
- Ez igaz, de Alec kedvéért bármire képes vagyok! – sziszegte lányomnak Sel.
- Hagyd már abba! Neked nincs semmi közöd apához! - tagolta a szavakat lányom. Szeme a dühtől kékből vörösbe ment át, majd feketébe. - Le lehet kopni!
Majd elviharzott.
Selenával együtt indultunk tovább a trónterem felé. Feszült volt a hangulat, egy szót sem szóltunk egymáshoz, aminek Sel vetett véget.
- Akkor mehetek veled... – itt egy furcsa fintorba kúszottak arcizmai, úgy folytatta. – ...veletek?
- Attól tartok, csak a feszültség lenne közted és a lányom között – néztem rá.
- Nem!... Úgy értem, hogy... ígérem, nem teszek semmi olyan megjegyzést, ami feszültséget okozna – rebegtette a szempilláit.
- Rendben. – sóhajtottam, mire a nyakamba ugrott mosolyogva.
Mikor elértünk a Nagyterembe, mindenki sírí csendben volt.
- Nos... szeretnék valamit bejelenteni. Bizonyára már mindenki hallotta, mi történt az angyalok és a démonok közötti harcban. Nessie - t letaszították a pokolba a Démonkirálynővel együtt. A lányommal lemegyünk megmenteni Volterra hercegnőjét – apró mosolyra húztam a szám, hiszen Renesmee nem csak Volterra hercegnője, hanem az enyém is. – Hozzánk csatlakozik az akcióban Selena is.
- Kérlek, had menjek én is! – szólalt fel Demetria. – Nessie volt a legjobb barátnőm.
- Rendben.
- Én is szeretnék csatlakozni! – mondta Damon. Ennek nem igazán örültem, de fintorogva beleegyeztem.
Végül a csapat összeállt az akcióhoz: Demi, Damon, Selena, Cathy és én.
- Alec, miért nem engeded, hogy én is menyjek? – állt elém Jane.
- Drága, egyetlen húgom. Mikor én nem leszek itt, rád bízom az uralkodást. Vedd át a helyem! – tettem vállára kezem, mire egy megdöbbent nézést kaptam válaszul.
- Biztos vagy benne?
- Teljesen. Nincs még egy olyan vámpír, akiben ennyire megbíznék, mint benned, Nessie - ben és Valerie - ben.
- Köszönöm. – borult a vállamra zokogva.
Hosszas búcsúzás után már csak a lányomat vártuk vissza, hogy elindulhassunk le a pokolba Nessie után.
/Valerie szemszöge/
Utam a kis házhoz vezetett, hogy elbúcsúzzak. Bekopogtam a faajtón, amit pillanatokkal később Cassandra ki is tárt.
- Szia, kedvesem, Peter a szobájában van - mosoylgott rám.
- Köszönöm - biccentettem. Utam kedvesem szobájába vitt, halkan benyitottam. Peter csendben aludt, ami nem csoda, hiszen már éjfél is elmúlt. Leültem mellé, végigsimítottam az arcát. Elmosolyodtam, de szememben könnyek gyülekeztek, hisz nem tudok tőle elbúcsúzni. Még sosem hiányzott így senki. Itt van mellettem, de érzem a hiányát, a belül mardosó ürességet. Megpillantottam egy papírt az asztalom, tollat ragadtam és megírtam a levelet:
"Drága Peter!
Elmegyek, az út hosszú, de magammal elviszem emléked. Nem tudom mit hoz a sors, szebbet, jobbat-e a múltnál, de azt tudom a szívem beleszakad .Eljött a búcsú perce menni kell. Fáj ez-az óra, fáj-e nap.A szívem rejtekén a legdrágább kincs Te vagy. Száraz a szemem csak a szívem könnyes, szerettem és feledni kell szeretetem. Nem akarlak itt hagyni! Tényleg nem akarlak. De ki kell Őt hoznom onnan! Nagyon remélem, hogy nem fogsz elfeledni! Tudom, hogy hatalmas kérés, de ne felejts el. Hogy látsz - e még? Nem tudom. Majd kiderül. Kérlek ne bánkódj miattam, éld az életed! Tudnod kell, hogy örökké szeretlek, Mr. Ego - elmosolyodtam - és tudom, hogy te is szeretsz engem! Még látjuk egymást!
Aki örökké szeret:
Valerie"
Fájó szívvel tettem le a tollat, ami mintha hirtelen hatalmas súly lett volna. Szememmel újra és újra átfutottam a levelet, majd újra leültem Mellé. Arca beleégett a retinámba. Lehajoltam, majd úgy, hogy ne keljen fel, ajkamat az övére illesztettem. Majd erőt véve magamon kivetettem magam az ablakon. Még utoljára visszanéztem a házra és engedtem, hogy egy rakoncátlan könnycsepp végigszántson arcomon, majd búcsút intve az ismerős, aranyos és szeretettel teli környéknek, hazaindultam. Csendben ballagtam, majd felnéztem az égre. A csillagok fényesen ragyogtak, nekem meg mosoly ült ki az arcomra. Teljesen biztos voltam benne, hogy kifogom szabadítani és látni fogom még Peter - t. Ott és akkor ígértem meg. És én mindig betartom, amit ígérek.
Hát meg is érkeztünk az utolsó résszel. Reméljük tetszeni fog mindenkinek! Ez jó befejezés lett az Árnyékvilágnak szerintünk, de mindenki véleményét szívesen meghallgatjuk. Az előző fejihez pedig köszönjük a kommenteket. Zene
Puszi
Rose & Mea
Szorosan magamhoz öleltem a lányomat, s a trónterembe igyekeztünk.
- Alec, biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – futott utánunk Selena. Meg sem álltunk, hogy bevárjuk. Most a legfontosabb, hogy minnél előbb kiszabadítsuk Nessie - t.
- Teljesen. Bármit teszel, ez nem fog megváltozni – motyogtam.
- Akkor veletek megyek – szólalt fel Selena, de hallatszott a hangján, semmi kedve az egészhez.
- Na azt már nem! Miért segítenél? Hiszen utálod anyát! – csattant fel mellettem Valerie. Mindenki megállt. Az üres folyósón mindössze csak hárman voltunk.
- Ez igaz, de Alec kedvéért bármire képes vagyok! – sziszegte lányomnak Sel.
- Hagyd már abba! Neked nincs semmi közöd apához! - tagolta a szavakat lányom. Szeme a dühtől kékből vörösbe ment át, majd feketébe. - Le lehet kopni!
Majd elviharzott.
Selenával együtt indultunk tovább a trónterem felé. Feszült volt a hangulat, egy szót sem szóltunk egymáshoz, aminek Sel vetett véget.
- Akkor mehetek veled... – itt egy furcsa fintorba kúszottak arcizmai, úgy folytatta. – ...veletek?
- Attól tartok, csak a feszültség lenne közted és a lányom között – néztem rá.
- Nem!... Úgy értem, hogy... ígérem, nem teszek semmi olyan megjegyzést, ami feszültséget okozna – rebegtette a szempilláit.
- Rendben. – sóhajtottam, mire a nyakamba ugrott mosolyogva.
Mikor elértünk a Nagyterembe, mindenki sírí csendben volt.
- Nos... szeretnék valamit bejelenteni. Bizonyára már mindenki hallotta, mi történt az angyalok és a démonok közötti harcban. Nessie - t letaszították a pokolba a Démonkirálynővel együtt. A lányommal lemegyünk megmenteni Volterra hercegnőjét – apró mosolyra húztam a szám, hiszen Renesmee nem csak Volterra hercegnője, hanem az enyém is. – Hozzánk csatlakozik az akcióban Selena is.
- Kérlek, had menjek én is! – szólalt fel Demetria. – Nessie volt a legjobb barátnőm.
- Rendben.
- Én is szeretnék csatlakozni! – mondta Damon. Ennek nem igazán örültem, de fintorogva beleegyeztem.
Végül a csapat összeállt az akcióhoz: Demi, Damon, Selena, Cathy és én.
- Alec, miért nem engeded, hogy én is menyjek? – állt elém Jane.
- Drága, egyetlen húgom. Mikor én nem leszek itt, rád bízom az uralkodást. Vedd át a helyem! – tettem vállára kezem, mire egy megdöbbent nézést kaptam válaszul.
- Biztos vagy benne?
- Teljesen. Nincs még egy olyan vámpír, akiben ennyire megbíznék, mint benned, Nessie - ben és Valerie - ben.
- Köszönöm. – borult a vállamra zokogva.
Hosszas búcsúzás után már csak a lányomat vártuk vissza, hogy elindulhassunk le a pokolba Nessie után.
/Valerie szemszöge/
Utam a kis házhoz vezetett, hogy elbúcsúzzak. Bekopogtam a faajtón, amit pillanatokkal később Cassandra ki is tárt.
- Szia, kedvesem, Peter a szobájában van - mosoylgott rám.
- Köszönöm - biccentettem. Utam kedvesem szobájába vitt, halkan benyitottam. Peter csendben aludt, ami nem csoda, hiszen már éjfél is elmúlt. Leültem mellé, végigsimítottam az arcát. Elmosolyodtam, de szememben könnyek gyülekeztek, hisz nem tudok tőle elbúcsúzni. Még sosem hiányzott így senki. Itt van mellettem, de érzem a hiányát, a belül mardosó ürességet. Megpillantottam egy papírt az asztalom, tollat ragadtam és megírtam a levelet:
"Drága Peter!
Elmegyek, az út hosszú, de magammal elviszem emléked. Nem tudom mit hoz a sors, szebbet, jobbat-e a múltnál, de azt tudom a szívem beleszakad .Eljött a búcsú perce menni kell. Fáj ez-az óra, fáj-e nap.A szívem rejtekén a legdrágább kincs Te vagy. Száraz a szemem csak a szívem könnyes, szerettem és feledni kell szeretetem. Nem akarlak itt hagyni! Tényleg nem akarlak. De ki kell Őt hoznom onnan! Nagyon remélem, hogy nem fogsz elfeledni! Tudom, hogy hatalmas kérés, de ne felejts el. Hogy látsz - e még? Nem tudom. Majd kiderül. Kérlek ne bánkódj miattam, éld az életed! Tudnod kell, hogy örökké szeretlek, Mr. Ego - elmosolyodtam - és tudom, hogy te is szeretsz engem! Még látjuk egymást!
Aki örökké szeret:
Valerie"
Fájó szívvel tettem le a tollat, ami mintha hirtelen hatalmas súly lett volna. Szememmel újra és újra átfutottam a levelet, majd újra leültem Mellé. Arca beleégett a retinámba. Lehajoltam, majd úgy, hogy ne keljen fel, ajkamat az övére illesztettem. Majd erőt véve magamon kivetettem magam az ablakon. Még utoljára visszanéztem a házra és engedtem, hogy egy rakoncátlan könnycsepp végigszántson arcomon, majd búcsút intve az ismerős, aranyos és szeretettel teli környéknek, hazaindultam. Csendben ballagtam, majd felnéztem az égre. A csillagok fényesen ragyogtak, nekem meg mosoly ült ki az arcomra. Teljesen biztos voltam benne, hogy kifogom szabadítani és látni fogom még Peter - t. Ott és akkor ígértem meg. És én mindig betartom, amit ígérek.
1 megjegyzés:
Sziasztok!
Nagyon szép fejezet lett. A befejezés után REMÉLEM, hogy lesz folytatás, és ez nem a végleges zárás. a zenét imádom, nagy Evanescence fan vagyok, és illik is a fejezethez.
Puszi
Mary Catherine
Megjegyzés küldése