Árnyékvilág~9.Fejezet: Vendégség

Halihóóó!!! Tudom, hogy az előző friss, mondjuk hogy kibaszottul rövid lett, de remélem ez már elég hosszú! Köszönöm a komikat: cara-nak, Dinah-nak, Natalie-nak és B.Mary-nek!!! 
Na itt a feji!! 

/Valerie Volturi/


Így hát az én és a kis csapatom útja vissza vezetett Volterra-ba. Megmondom az nyilvánvalót: borzasztóan kifáradtam. Benyitottunk a hatalmas kapun - már csak én és Peter - és egyből Demi-be botlottunk. A lány reszketett, mint a nyárfalevél, szeme kikerekedett, csillogott a félelemtől. 
- Demi. - öleltem át. 

- Te meg hol voltál? - kérdezte, miközben reszketeg sóhaj tört fel a torkából.
- Hosszú. - legyintettem. - Mi a baj?
Láttam rajta, hogy mindjárt elsírja magát. 
- Alec... mintha nem is ő lenne. Az egész úgy kezdődött, hogy el akar téged küldeni innen. Aztán megtudtuk, hogy megszöktél és nem is akart utánad menni. Majd Damon viccelődött vele és most meg akarja öletni. Ráadásul... el akarja venni Selena-t. 
A végén keserves zokogásba kezdett. Teljesen letaglóztak a szavak. Apa... meg Selena. 
- Az nem lehet. - ráztam meg a fejem. - Anya.
Ismét megjelent a fény, majd édesanyám is. 
- Jelen. - mondta komoran. Gondolom ő is hallotta a beszélgetésünket. Demetria szeme most már akkora volt, mint egy nagyobb narancsa. 
- Renesmee... - suttogta, majd a nő nyakába vetette magát.
- Demi... létszíves...megfojtasz.
- Oh, bocsi, de nem lehet igaz. - sírta. - De hogyan...?
- Ráér. Gyerünk a nagyterembe. - kiáltottam fel és már futottunk is. 
Szinte berobbantam a nagyterembe. És igaza volt Demetria-nak. Apám keze Damon nyakán volt és használta rajta képességét is. Tehetetlenül néztem nagynénimre, de mielőtt bármit is tehettünk volna, anya kitartotta a kezét és lehunyta a szemét. Hirtelen fénynyaláb ölelte át tökéletes testét, majd kezéből fehér energiaoszlop tört elő. Annyira megijedtem, hogy ugrottam egyet hátra, egyenesen a döbbent Peter karjaiba. Apát eltalálta az erő és hanyatt esett. Majd én is "életre keltem", pajzsba vontam apa testét, hogy még véletlenül se tudjon menekülni. Ráadásul olyan képességemet használtam, ami megmutatja mi is valójában a csapdába ejtett ember vagy ebben az esetben vámpír. A vámpír haja hirtelen szőkévé vált, szeme maradt vörös. Akkorára tátottam a szám, hogy hallottam koppanni. De nem csak az enyémet. Hiszen minden már vámpírnak leesett az álla, először nem tudtam mitől, majd eszembe jutott, hogy alig 5 méterre látják eddig halottnak hitt édesanyámat. 
- KI vagy te? - mutattam a fiúra. Alig 18 évesen változtathatták át. Erősen koncentráltam és elértem, hogy ne hazudjon ha kérdezem.
- A nevem Joshua, a Dark klánból. - válaszolta monoton hangon. 
- Miért jöttél? - szólalt meg Jane. Elég ideges volt. 
- Hogy átvegyem Alec Volturi helyét a Volturi-ban és később átadjam a trónt a Dark klánnak.
- És hol van Alec? - kérdezte anya. 
- Oroszországban. 
- Pontosabban? - sziszegtem.
- Kirov-ban. A vár pincéje alatt van egy folyosó. Ott tartják a rabokat. Ahoz, hogy bejuss a börtönökbe kell egy jelszó.
- Mi az? 
Elmosolyodott. 
- A legszebb és legnagyobb erejű vámpírlánynak a neve. Valerie Volturi. 


                                             **********************************
A Kirov-i határnál jártunk. Az egész gárda velünk tartott, de azt nem engedtem, hogy Peter velünk jöjjön. Szép kis vita keletkezett, de végül, amikor látta, hogy legszívesebben megharapnám, inkább beleegyezett. Nem volt tervünk. Csak apámat akartuk kiszabadítani. 
- Selena, Santiago, Renata,Sarah, Felix, Demetri és Heidi. Ti a jobboldali szárnyon keresztül menjetek. Demi, Damon,Corin, Jane, Anya, Afton és Chelsa. Ti velem jöttök a bal oldali szárny felé. Vigyázzatok magatokra. - parancsoltam, majd mindenki indult. 
- Betoltakodók! - hallottuk egyből, de néhány kiáltás és sikoly után Felix szólalt meg. 
- Nincs semmi baj menjetek.
Így csendben lopództunk le egészen a pincéig, ahol két hatalmas vámpír "fogadott" minket. Mindenki akcióba lendült és alig 10 másodperc alatt végeztünk velük. Viszont az egyiknek volt annyi ideje, hogy hangosbemondón annyit ordítson: Volturi. Megszólalt valamiféle kolomp. Mindenkinek leesett, hogy lebuktunk. Teljes sebességre kapcsoltunk. Megtaláltuk a pincét, majd bemondtam a jelszót. 
- Valerie Volturi. - az ajtó kipattant. Egyből megtaláltam apa ketrecét és amíg én azzal bajlódtam a gárda tagjai kiszabadítottak az összes itt lévő Volturistát. 
Apa szörnyen nézett kis. Rettentően sovány volt, biztos voltam benne, hogy nem adtak neki vért. Szeme alatt sötét karikák éktelenkedtek, ruhája elszakadt. Viszont nyaklánca olyan fényes volt, mint a nap. 
- Itt van Marcus, Caius és Aro is. - hallottuk meg Demi suttogását. 
- Komolyan? - kerekedett el Corin szeme. 
- Hozzátok őket és húzzunk. - szólaltam meg. - Apa. Apa, létszíves, nem bírlak. 
De a férfi nem ébredt fel. 
- Vigyázz. - tolt hátrább anya. Letérdelt apám mellé és megcsókolta. Arany fény töltötte be a cellát és apa kinyitotta a szemeit. Zavartan ült fel. 
- Hol vagyok? - vakargatta meg a fejét, majd észrevette a mellette térdelő nőt.- Nessie?
Anya felzokogott és átölelte apámat. Ő is sírt, könnyek nélkül. 
- Fiatalok, ez rá ér otthon is. - törte meg a csodás pillanatot Damon. 
Egy emberként bólintottunk. 
Mikor elértük a kaput, megláttuk Felix-ék csoportját. Végignéztem a vámpírokon, de Heidi és Demetri is hiányzott. 
- Hol vannak? - kérdeztem a könnyeimmel küszködve. 
Sarah csak megrázta a fejét.
- Mond! - kértem. 
- Dem-et széttépte egy vámpír, és meggyújtotta a halmot. Heidi meg azt mondta, hogy nem akar nélküle élni, így belevetette magát a tűzbe. - sírta Ren. 
Összerogytam. Elvesztettem valakit. Nem is egy vámpírt hanem kettőt is. De most az a legfontosabb, hogy mi mihamarabb leléceljünk innen. 
- Nyomás. - adtam ki a parancsot reszketeg hangon. És futottunk is Volterra-ba, mi a megcsonkult Volturi.

Joshua Dark