Ahoj! Welcome to we world!!! Rose vagyok, és ez életem első blogja, társszekrim Melinda Moon! ^^ Jó olvasást, és kényelmes ülőhelyet kíván:
R.C.W.

Minden jog Stephenie Meyer írónőt illeti, nekünk semmi anyagi hasznunk nem származik belőle. A történet mégis saját!!! Az oldalról bármit másolni TILOS mert előbb utóbb megtudjuk! Ha itt vagy, esetleg csak betévedtél, KOMIZZ!!! Minden véleményt-legyen az pozitív vagy negatív-szívesen fogadunk akár kommentárba akár chet-be írtat!!! A történet itt-ott tartalmaz trágár szavakat és előbb-utóbb +18-as karikát fog viselni mint horror mint erotikai részek miatt!!!
Puszi:
Rosalice Charlotte Whiteblack & Melinda Moon

2012. február 5., vasárnap

Árnyékvilág~8. Fejezet: Renesmee-avagy egy új őrangyal

Halii! Itt is a friss!! Köszönöm a komikat: cara-nak, Dinah-nak, Natalie-nak és B.Mary-nek!!!
Jajj, ha tudnátok mennyire jól esiik!! :")))






/Valerie Volturi/


Átértünk Magyarországra és megálltunk. Nem hiszem, hogy észrevették volna, hogy elmentem, mert már sokszor tűntem el otthonról. Féltem. Féltem apámtól és a Volturi-tól. 
- Megcsináltam! Tényleg megcsináltam!! - ugrottam Peter ölébe.
- Sikerült! - csókolt meg. 
Hirtelen nagyon erős fény töltötte be a kis tisztást, amin álltunk. Ragyogó, vakító fehér. Majd egy női alak rajzolódott ki. Hosszú, vörös haja loknikba hullott a vállára szeme ugyanolyan mélybarna volt, mint kedvesemnek. Úgy éreztem, hogy ismerem. Valahol nagyon mélyen. 
- Ki maga? - tolt maga mögé Peter.
- A nevem... - kezdte csilingelő, tiszta hangján. Úgy szólt, mintha egy másik világról szólna - Renesmee Carlie Volturi.
A név hallatán megfagytam. Hiszen ő az...
- Anya. - böktem ki. Peter furcsán nézett rám, de nem foglalkoztam vele. Anyám elé szaladtam és átöleltem. 
- Istenem! - suttogta a hajamba.
- Hogy-hogy itt vagy? - kérdeztem.
- Mondjuk, hogy az angyalok világában is van háború és mondjuk azt, hogy az anyád kiharcolta magának, hogy az őrangyalod legyen. - kacsintott rám.
- Ez csodás. És ez mit jelent? - értetlenkedtem.
Félrebiccentette a fejét és úgy válaszolt.  
- Kb. annyit, hogy ha hívsz, én itt leszek. Megvédelek és használhatom az erőmet. És mint anyád és újdonsült őrangyalod meg kell, hogy jegyezzem, hogy nem tartom jó ötletnek, hogy elhagyod Volterra-t. - húzta el a száját. Olyan szép volt. 
- Apa férjet akart adni nekem... de nekem csak Peter kell. - néztem az említette. Megkövülten állt egy fa árnyékában. 
- Szia, Peter a nevem Renesmee, de kérlek hívj Nessie-nek. Én vagyok Valerie anyja. - repült oda anya kedvesemhez. Ezt ki is felejtettem. Nagy, hófehér szárnya volt és a fején ott volt a Volturi korona is- És ez nem jellemző Alec-ra. Kérlek, Valerie! Menj vissza Volterra-ba és derítsd ki mi folyik itt. Kérlek!
Mélyen a szemembe nézett és láttam barna íriszében a szerelmet apám iránt. Végül bólintottam. 
- Peter... visszamegyünk Volterra-ba. 


Sáláláláááá és ennyi :D Tudom, hogy nagyon rövid lett de ez amolyan átvezető rész lesz a kövi fejihez ami remélem mindenkit meg fog lepni és sokkolni!!! Áhhh de várom már, hogy megírhassam :D:D 

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Sziaa!
Fantasztikus! Tök jó, hogy Ness visszatért :) Remélem hamar kiderül, mi baja van Alecnek. Én is várom, hogy megírd a következő fejezetet.
Puszi
Mary

Natalie írta...

ENNYI?????most komolyan ennyivel szúrod ki a szemünket????
nagyon siess kérlek mert megőrülök!!!
végre Nessie visszatért:DTalálkozzon Aleccal!!:D

MILLIÓ PUSZI:


Natalie