Árnyékvilág~7.Fejezet: Lehetetlen

Halihóóó itt is vagyok!!! Köszönöm a komikat: cara-nak, Dinah-nak, Natalie-nak és B.Mary-nek!!!  Jó olvasást!!! 
UI: HELP ME! HOGY A JÓ ISTENBE KELL BANNERT KIRAKNI? xD LÉCCCCCCI SEGÍTSETEK!!!!! 
Zene amit közben hallgattam :D I <3 GaGa

/Valerie Volturi/


-Akkor mi vagy?-kérdeztem-Vámpír?
-Nem.-rázta a fejét.
-Mond máááár meg!-nyafogtam.
-Vérfarkas.-nyögte ki.
Arcomról lefagyott a mosoly, átvette a hitetlenkedés majd a félelem grimasza.
-Alakváltó?-reménykedtem.
-Nem. A Hold Gyermeke.
Nem. Az nem lehet. Hiszen...de miért ne lehetne.
-Nem!-kiszakítottam magam a karjaiból.-Végig ez volt a terved?Hogy elhiteted velem, hogy van köztünk valami, és ennek a segítségével Volturi bizalmába férkőzhetsz? Látni sem akarlak!
-Félreérted...-kapott utánam. Elütöttem a kezét.
-Nem hiszem. Bizonyítsd!-sziszegtem.
-Mégis mivel?-horkantott.
Elhallgattam. Mégis mivel tudná bizonyítani? A nap lemenőben volt, vörösre és rózsaszínre festette az eget. 
-Változz át. Változz át és ne ölj meg!-böktem ki.
-Nem.-rázta meg a fejét-Megölhetlek.
-Nem fogsz.-öleltem át, majd hátrébb léptem.
Megadóan sóhajtott. Láttam, ahogy átváltozik. Fehér bundája csak úgy fénylett, gyönyörű barna szeme arannyá változott.Próbáltam nem elszaladni, de hangomra ügyelni már nem tudtam, így egy apró sikoly kicsúszott a számon.
-Úristen!-kaptam szám elé a kezem. Leült velem szemben és várt.
~Mit csináljak?~gondoltam magamban. 
~Valerie...hallasz?~Peter hangja zengett a fejemben. Betöltötte az elmém és a testem.
-Igen. De...hogyan?
~Ne tőlem kérdezd, én még olyan amatőr farkas vagyok.~vonta meg széles vállát.
Valahol éjfélt jelzett az óra, a kongás végigszaladt a mezőn. 
-Mennem kell! Sajnálom, és szeretlek!-mondtam ki és megpusziltam az orra felett nem sokkal. Majd szaladni kezdtem az ellenkező irányba. Még hallottam kedvesem halk, elhaló vonyítását.


Szinte beestem a nagyterembe. Kapkodtam levegő után, szívem a természetellenesen gyorsan vert. 
-Itthon vagyok!-kiáltottam.
-Hol voltál eddig?-kérdezte apám.
-Sétáltam.-böktem ki.
-Nem is ez a lényeg. Találtam neked egy kitűnő férjet.-ölelt át. Ellöktem magamtól.
-Hogy mit?!
-Férjet. Nemsoká 18 éves vagy.
-Kinézetileg. 6 éves vagyok apa!-tiltakoztam.
-Nem érdekel. A lényeg, hogy elmész innen. Új életet kezdhetsz.
-NEM!-ordítottam. 
Kimentem a palotából ki az erdőbe. Könnyeim folytak végig az arcomon, koppantak a porban. Ez már túl sok erre a napra. Egy tisztásra értem és összerogytam. Csak sírtam. Majd megláttam egy égőarany szempárt.
-Peter...-néztem fel rá könnyes pilláimon keresztül. Mellém ült, farkasalakban.
-Kérlek változz vissza!-simítottam végig rajta. Bólintott és befutott az erdőbe, majd emberként tért vissza.
-Mi történt?-ült le mellém. Én viszont az ölébe telepedtem.
-Vigyél el innen. Apám feleségül akar adni valakihez. Kérlek.-bújtam hozzá közelebb.
-Rendben.-bólintott komolyan mire meglepődtem.
-Csak vicceltem.
-Szökj el velem.-ismételte meg.
-És hová mennénk?-kérdeztem mosolyogva.
-Ahová akarod. A tengerhez, a hegyekbe vagy New York-ba...-suttogta a fülembe. 
Elképzeltem. Vele, csakis vele. Egy létezésen keresztül. 
-Megijedtél?-kérdezte pajzán vigyorral az arcán.
-Nem.-ráztam a fejem.
-Biztos? Itt hagynál mindent? A családodat? Az egész életedet?
-Bármit, hogy veled lehessek.-vallottam be-Fél napot nyerünk mire észreveszik.
-Ugorj fel.-állított talpra. átváltozott farkassá, én meg felkapaszkodtam a hátára. Elkezdett velem futni egy új élet felé.


Kicsit rövid lett de KOMIKAAT!!! :D