Árnyékvilág~13.Fejezet: Valaminek a kezdete

Sziasztok!! Köszönöm a komikat!!!! Remélem most is kapok néhányat!!!! :D ;)

/Nessie szemszöge/


- Anya! - hallottam meg lányom kétségbeesett kiáltását.
Rohanni kezdtem a hang irányába. Majd megpillantottam, ahogy Valerie elborzadva nézi Cathy holtestét. 
- Mi történt? - kérdeztem.
- Abbygeal megölte. Kiszívta az összes vért belőle - válaszolta szipogva - Meg fog halni ugye?
Elgondolkodtam. Az angyalok azért vannak, hogy megállítsák az ilyen esetek növekedését. Mindenkit újra lehet éleszteni, de csak úgy ha olyanná válik, mint aki megölte. Tehát, ha én most felélesztem Cathy-t, akkor vámpírrá kell lennie. Ezt elmondtam Valerie-nak is.
- De miért?
- Mert ez a törvény, kislányom! Dönts! - kiáltottam rá. 
Felsóhajtott. 
- Jó.
- ALEC!! - ordítottam. 
Azonnal mellettem termett. 
- Meg kell harapnod - mutattam a magamra. 
Teljesen leblokkolt. 
- Miért?
- Istenem Alec, csak csináld! - támadtam neki. 
Reszketeg sóhaj tört fel a torkából és letérdelt a mellém. 
- Biztos? 
- Igen! - bólintottam. 
Belém mélyesztette fogait. Nem fájt, csak egy kicsit kellemetlen volt. Miután elengedett, arany színű vérem tenyerembe csurgattam, majd a lány szájába. Aztán csak vártunk.  Kis idő elteltével a lány felsikoltott, jelezve nekünk, hogy elkezdődött az átváltozása. 
- Vidd fel! - kértem Alec-et, aki meg is tette amit mondtam. 


3 nappal később


Alec szólt, hogy Cathy átváltozott. Bementünk a szobába, ahol a teste feküdt. Peter védelmezően ölelte lányomat, Alec meg engem. Dorombolva bújtam hozzá közelebb. Cathernina megmozdult, majd kinyitotta karmazsinvörös szemeit. Néhányat pislogott, majd felült. Szerelmem teste megfeszült, készen állva, hogy bármelyik pillanatban megakadályozzon ez esetleges támadást. 
- Cathy... - suttogta lányom. 
Az említett felé fordult, majd elkerekedtek a szemei. Fájdalmasan felszisszent és a torkához kapott. Férjem felmordult. 
- Mi történt? - kérdezte a lány és meglepődött saját hangján - Hisz meghaltam.  Láttam a fényt. 
Lehajtottam a fejem. 
- Visszahoztalak. Tudod, én angyal vagyok és te pedig... vámpír. 
Cathy felkacagott. 
- Ugyan már! Ne etessenek eféle baromságokkal - legyintett.
Felsóhajtottam. Igaza volt. Miért is hinne nekünk? Majd eszembe jutott egy nyomós ok. 
- Izzik a torkod - nyögtem ki. 
Szemét az enyémbe fúrta. 
- Honnan...? - kezdte, de félbeszakítottam. 
- Onnan, hogy tudom milyen. Én talán nem változtam át, de Alec igen. 
Rekedt sóhaj tört fel a torkából. 
- És ha vámpír lettem, mi lesz a szüleimmel? - kérdezte és könnyek gyülekeztek a szemében. Olyan könnyek, amelyek már sohase hagyják el szemgolyóját. 
- Ülj le, mert ez hosszú történet lesz - ajánlotta Al. 
Megtette amire kértük, és elmeséltük neki, mind azt amit tudnia kell. Majd megéreztem, azt a bizonyos borzongást. 
- Mennem kell! - pattantam fel ültemből, csókot nyomtam Alec ajkaira, és "szétrobbantam". Porból álló testem felszállt, és alakot öltött. Teljes angyalként valamivel másképp néztem ki. Hajam szőke volt, de hullámos. Szemem zöldeskékké vált, eltűnt a barna. Futva mentem a központba és Gabrielbe ütköztem. 
- Mi történt? - kérdeztem ijedten. 
- Itt vannak... - nyögte elfúló hangal. 
- Kik? - értetlenkedtem, de tippem volt. 
- Liyliyth és a serege...

                                                               Renesmee teljes angyalként