Ahoj! Welcome to we world!!! Rose vagyok, és ez életem első blogja, társszekrim Melinda Moon! ^^ Jó olvasást, és kényelmes ülőhelyet kíván:
R.C.W.

Minden jog Stephenie Meyer írónőt illeti, nekünk semmi anyagi hasznunk nem származik belőle. A történet mégis saját!!! Az oldalról bármit másolni TILOS mert előbb utóbb megtudjuk! Ha itt vagy, esetleg csak betévedtél, KOMIZZ!!! Minden véleményt-legyen az pozitív vagy negatív-szívesen fogadunk akár kommentárba akár chet-be írtat!!! A történet itt-ott tartalmaz trágár szavakat és előbb-utóbb +18-as karikát fog viselni mint horror mint erotikai részek miatt!!!
Puszi:
Rosalice Charlotte Whiteblack & Melinda Moon

2012. február 11., szombat

Árnyékvilág~11.Fejezet: Szenvedély

Haliiihó! Itt is a fejiii! Jó olvasást! Köszönöm a komikat:cara-nek Dinah-nak, Natalie-nak és B.Mary-nek!!! 
+16-os!



/E/3. személy/




lelkiismeret furdalás belülről emésztette Valerie Volturi-t. Nem akarta Heidi-t és Dem-et elveszteni, ahoz túlságosan is fontosak voltak neki. Édesanyja egy konferencián van, de ennek okát nem tudta. Valami angyali dologról beszélt neki Renesmee. Peter ölelésére vágyott. A fiú puha bőrér, szenvedélyes, mohó csókjaira, szoros ölelésére. Érezni akarta a borzongást, amit akkor érzett, amikor a fiú végigfuttatja a kezét gerince vonalán. Vágyott Peter-re, arra, hogy hozzásimuljon. Elhatározta, hogy elmegy a fiúhoz, hisz a hiánya már-már fizikai fájdalmat okozott Valerie-nek. Magára kanyarította vörös köpenyét, és meg sem állt a fiú házáig. Bekopogott az ajtón, és várta, hogy Cassandra kinyissa az ajtót. Meg is történt. 
- Áh, szia Valerie! Gyere csak! - köszöntötte a nő. 
- Jó napot, Mrs. Wellcent! - biccentett az ifjú Volturi, miközben átlépte a küszöböt. Útja Peter szobájába vezetett. Benyitott és megpillantotta az alvó fiút. Valerie elmosolyodott egy kicsit, és lefeküdt a fiú mellé. Fejét a vérfarkas izmos mellkasára hajtotta és hallgatta egyenletes szívverését. Hamarosan elnyomta az álom. 


Eközben az angyalok gyülekezetén, az őrzők hevesen vitatkoztak. Renesmee, aki mindenki közül a legnagyobb hatalommal bírt, ezennel fel sem szólalt. Liyliyth-en gondolkodott. Végigmérte a lehetőségeket. A nagy Démonkirálynőt több ezer démonfattyú védte. Esélyük se lesz ellenük. Arcát kezébe temette és majdnem elaludt, amikor eszébe jutott Alec. Bocsánatot kért és a Földre teleportált. Apró csillámdarabokból álló teste összeállt és megformálta alakját. Alec szobájába érkezett. Nessie kedvese a Rómeó és Júliát tanulmányozta. Vörös szeme felcsillant, amikor meglátta szerelmét. Renesmee-n egy fehér ruha volt. Alec felállt és megcsókolta feleségét. Kezei megtalálták a lány ruhájának cipzárját és idegtépően lassan le is húzta azt. Eközben kedvese szemébe nézett, majd amikor a fehér selyem már a padlón terült el, az ágyra fektette. Nessie a fiú fekete pólójával bajlódott, majd amikor már az is a földön volt, a nadrág övével kínlódott. Mindketten vágytak a másikra, élvezték a buja csókokat. Alec puszikat hintett a lány kulcscsontjára, majd lentebb haladt. Renesmee teljesen elfeledkezett magáról és vágyakozva karmolta a fiú hátát. Lerángatta férjéről a nadrágot. Keze végigszaladt az izmos felsőtesten, majd végigsimított a fiú bokszerén. Alec  torkából morgás tört fel, majd amikor az utolsó ruhadarabok is a földön voltak, összesimította testét Nessie-vel. Sóhajokkal vegyes nyögdécselések törtek elő mindkettőjük torkából szeretkezésük közben és nem is vágytak abban a pillanatban másra, mint egymás szoros ölelésére.


Peter arcát megérintették a napsugarak. Nem akarta szemét kinyitni, de amikor eljutott tudatába, hogy valami a mellkasára nehezedik, felpattantak pillái. Egy zafírkék íriszbe bámult, akihez egy boldog mosoly tartozott. A lány szőke haja szétterült az ágyon. 
- Jó reggelt álomszuszék. - csókolta meg a fiút Valerie. 
- Neked is. Hány óra? - kérdezte meg a fiú kómásan. 
- 10. Mit álmodtál? - bújt közelebb a lány Peter-hez.
Az csak hümmögött, és megcsókolta vámpírját. Nem érdekelte mi a lány, mennyire is veszélyes vele lenni. Be akarta bizonyítani, hogy vámpír és várfarkas igenis szerethetik egymást. 
- Valami ilyesmit. - mosolyodott el, mikor ajkaik elszakadtak. 
Valerie elmosolyodott. 
- De jó neked. - sóhajtott fel. Az ő álma csakis arról szólt, hogy az agya elképzelte, hogyan is halt meg Dem és Heidi. Megrázta a fejét, hogy eltűnjenek a borzalmas képek és helyettük Peter-re koncentrált. Végignézett kedvese arcán.A márkás állon, a telt, elnyíló ajkakon és barna szemeken. Peter is Valerie-t tanulmányozta. Hófehér bőrén megcsillant a nap. Mosolygós ajak, tökéletes fehér fogsor, jég kék szem. Beletúrt a lány selymes hajába és csókra húzta őt. Érzékien játszadozott az ajkuk, nyelvük vad táncot járt. 
- Szeretlek. - mondta ki végre a szót Peter. 
Valerie szíve megdobbant, életében először. Szemei boldogan csillogtak és ezúttal ő kezdeményezte a csókot. 

2 megjegyzés:

Natalie írta...

NAGYON JÓÓ FEJI LETT!!!:D
olyan romantikus*.*:D
nézz be hozzám is , én is raktam fel s.m.re frisst;)

millió puszi:


Natalie

Névtelen írta...

Szia!
Nagyon szép fejezet lett, ügyes vagy :) Romantikus, meg minedn <3 Bocsi, hogy csak most írok!
Puszi
Mary