Árnyékvilág~10.Fejezet: Az angyalok világa

Halihóka! Nagyon sajnálom, hogy csak most van friss, de kemény gépezési tilalmat kaptam és most is csak sunyiban írok! xDD Köszönöm a komikat: Dinah-nak, Natalie-nak és B.Mary-nek!!! 

/Renesmee szemszöge/


Valerie már teljesen benedvesítette a pólómat könnyeivel. A feje lábaimon nyugodott és csendesen sírt. Simogattam a haját, hátha jobban lesz, de saját magát okolta Dem és Heidi halála miatt. Szörnyen esett, hogy ilyen bűntudatot érzel nála, és ezt még az is fokozta, hogy nem csak anyja hanem őrangyala is vagyok. Éppen ma volt a temetés - öt napja vesztettük el őket - vagyis eltemettük a hamvaikat. Gyönyörűre csiszolt márványkőre vésték a nevüket, arannyal vonták be azokat és alá véstek két mondatot. Így most ez állt a sírköveken:
                                     "Itt nyugszik Demetri és Heidi Volturi
    Heidi: I.E. 1000-2012                                                        Demetri: 1778-2012
                        Emlékük örökre bennünk él. Volturik mindörökké."


Nekem is nagyon hiányoztak. De sírni nem tudok, ugyanis az angyaloknak nincs könnyük. 
Valerie hagyja, hogy egész nap kényem-kedvem szerint mászkáljak a palotában. Akkor fekszek Alec karrjában amikor akarok, és ezt imádom. Mintha, újra együtt lennénk, csak ő és én a világ ellen. Meg persze Valerie. Úgy érzem, mintha megint én lennék Renesmee Volturi, Alec Volturi felesége. De már más lettem. Egy teljesen új lény, a tűz angyala, az élet és a szerelem istennője. Képességem, hogy uralni tudom a fényt és a sötétséget, valamint persze a tüzet is. Az áll Alec-et a fény erejével tudtam leteríteni. Nagy erő és ezzel hatalmas felelősség. De ami a legbosszantóbb az angyal létben, hogy nem lehetek egyszerre két földi lény őrzője. Hiszen választanom kell, hogy vagy a lányom, vagy a férjem. Hét igen, és ez nem könnyű. De végül Valerie-t választottam. Így Alec őrangyala egy Bree nevű lány lett. Csak ezt férjem nem tudja, hála az égnek. 
- Min merengsz? - kérdezte mellettem az említett. 
- Semmin. - ráztam meg a fejem. 
- Mond el! - követelőzött Alec. 
Felsóhajtottam. 
- Csak az angyali dolgokon. Hogy már nem vagyok félvér, hanem őrző. Nem is tudom melyik a jobb. - ültem fel.
- Én mondtam, hogy mindig is földre szállt angyal voltál. Mit jelent az,  hogy őrző? - húzott vissza az ágyra. 
- Titok. - tettem a számra a mutatóujjam. 
Nagy lendületet vett és már felém is magasodott. 
- Mond meg! - mosolygott. 
Megforgattam a szemem. Semmit sem változott. 
- Valerie nem nevelt meg? De ha ezt elmondom, akkor letaszítanak a pokolba. - oktattam ki, majd megborzongtam. Sok ismerősömet küldték már  oda és nem nagyon lehet jó. 
- Komolyan? - képedt el. 
Bólogattam. 
- Halálosan. Ők a bukott angyalok, akik tulajdonképpen démonok lesznek. Sok mindent nem tudsz még a világról, Al. 
Aztán elhallgattam, mert valami történt. Tudatalatti üzenet! 
- Mennem kell! -  pattantam fel. 
- Ne máár még csak most jöttél. - nyafogott Alec. 
- Így is túl sok időt voltam a Földön. - majd szenvedélyesen megcsókoltam és mélyen vörös szemébe néztem.- Szeretlek.
Érzetem, hogy a testem ezer meg ezer csillámdarabra hullik és száll is felfelé. A Kapu előtt álltam, és rám köszönt valaki. 
- Itt a kedvenc tűzangyalom. Miújság Nessie?
Gabriel mosolygott rám, a legnagyobb erejű angyal a világon. Ő volt a legjobb barátom. 
- Szia, Gabriel. Örülök, hogy itt, vagy úgy is beszélnem kell veled. A tűzkulcs mostanában nagyon erősen fénylik, néha robban is egyet. Ez mit jelent?
Szemében megcsillant az ijedség, félelem ült ki az arcára. 
- Azt, hogy Liyliyth megint készülődik. - válaszából egy kukkot se értettem. 
- Az ki? - kérdeztem rá. 
- A Démonkirálynő. 
Reszketés futott rajtam végig. Immár felfogtam mi fog történni. 
- Háború lesz, igaz? - hangom a félelem miatt volt rekedtes. 
- Bizony, Renesmee. Méghozzá két tét van. Élet vagy halál.