Halii!! Itt is a fejiii! A komit köszönöm Bloody Mary nevű F.Mágusomnak :)
Zene
/Nessie szemszöge/
-Alec?-suttogtam remegő hanggal.....
-Nessie...mégis, hogy...hogy képzelted azt, hogy elmész és nem szólsz?-próbált nyugalmat erőltetni a hangjára, de én már ennél sokkal jobban ismerem. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban leordíthatja a fejem.
-Nem volt rám időd.-néztem a szemébe.
-Miért mondod ezt?-borult ki.-Miért mondod, hogy nem foglalkozok veled, amikor, nap mint nap veled vagyok?A kötelességeimmel is foglalkoznom kell.
-Mostanában, mintha egy kicsit fordítva történne mind ez!-kiabáltam rá.-És, ha most megbocsájtasz, aludni akarok.
Majd felvonultam az emeletre és olyan erővel csaptam be az ajtót, hogy valószínűleg még Port Angeles-ben is hallották. Felkaptam magamra egy dzsekit, de tudtam, hogy meg fogok fagyni, mivel Emily nem valami réteges öltözéket adott rám, hanem egy pántos ruhát és a kabát se volt valami szívet melengető.
Az isten szerelmére, Renesmee! Félig vámpír vagy! Csak kibírod valahogy!-ordibáltam magammal, gondolatban.
Kiugrottam az ablakon, egyenesen a reptér felé. Szinte beestem az állomásra.
-Jó napot! Mikor megy a legközelebbi gép Olaszországba?-kérdeztem a recepcióst.
-Hova szeretnél menni?-kérdezte a nő.
-Volterrába.-adtam meg a választ.
-21:30-kor.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
Alig van 2 percem. Szétnéztem, remélve, hogy nem lát senki. Végül vámpírsebességgel futottam fel a gépre.
A repülőn
Miért vagyok ennyire szerencsétlen?Miért nem képes a sors nekem is normális,házas életet adni? Hagyni, hogy Alec-el fürödjünk a boldogságban. Milyen jó is lenne! Elhagyni a Volturi-t, felvenni egy semleges nevet, például a Melody-t, elköltözni Los Angeles-be. Lenne két gyerekünk, Liyliyth és Zachary. De ez teljességgel kizárt, hiszen papa kijelentette, hogy nem leszek képes gyermeket a világa hozni, főleg vámpírtól. Bezzeg Rosalinda már terhes is. Olyan furcsa. Amíg nem találkoztam Alec-el meg sem fordult a fejemben, hogy anya legyek egyszer. Most meg...
A palotában
Végre itthon! Igen, végre felvállalom, hogy ez az otthonom, a hely ahová teljes egészében tartozom.
/Alec szemszöge/
-Mostanában, mintha egy kicsit fordítva történne mind ez!-kiabálta rám Renesmee.-És, ha most megbocsájtasz, aludni akarok.
Majd felvonult az emeletre, én meg utána. Viszont az orrom előtt csapta be az ajtót. Akkor egyedül hagyom. Nekem mind egy. Mostanában Nessie is más lett. Sokat hisztizik. Pedig eddig ez egyáltalán nem volt rá jellemző. Azt sem értem, hogy Selena-val mi a baja. Hiszen nem csak hogy gyönyörű, de intelligens, vicces és kedves lány.
-Mi a baja?-kérdeztem Edward-ot.
-Nem tudom, pedig Renesmee szeret barátkozni.-mondta a férfi.-Nem tudom mi van vele.
Majd Emily felment az emeletre, mondván, hogy megnézi Nessie-t. Majd egy hangos sikítást. A nő lerohant és a következő szavakat mondta:
-Nessie eltűnt!
/Nessie szemszöge/
-Ness,amíg Alec nincs itt, te vagy a főnök.-jelentette ki Dem.
-Oksi.-mosolyodtam el.
Bementünk a nagyterembe, és elfoglaltam férjem helyét.
-Királynő, Santiago és Afton hoztak egy román kémet.
-Hozzátok ide!-mondtam. Ő meghajolt és kiment a teremből.
Behozták a vámpírt. Nő volt, hosszú szőke hajú.
-Ki vagy?-kérdeztem tőle.
-Renata.-válaszolta.-Kate Dark.
-Dark?-értetlenkedtem.-Úgy tudta,hogy a románok Woodrow-ok nem?
-Én nem vagyok román.De ennek a pasinak dumálhattam.-mutatott rá Santi-ra.
-Nem tudjuk kideríteni az ártatlanságát, muszáj lesz megölnünk.-mondta csendesen Felix.
-Ok nélkül nem ölünk. És különben is...-mosolyodtam el.-én ki tudom deríteni.-majd felálltam.
-Megtisztelsz?-nyújtottam felé a kezem. Ő ideadta, én meg betekintettem az emlékei közé.
/E/3/
Egy lány sétált az utcán. Egy kis kabátba burkolódzott, amit szorosan összefogott magán. Egy sötét sikátorban sétált, épp egy barátnőjétől sietett haza. Valahol éjfélt ütött az óra. A kongás hangja végigszaladt az utcákon, megrengette a város ködös utcáit. A lány begyorsított, szőke haja csak úgy lobogott utána..
Renesmee összerezzent ahogy átélte, hogy egy vámpír Renata torkába mélyeszti a fogait, a lány átváltozással való fájdalmait,az égető érzést a torkában amikor az felkelt, újszülöttként,az embervér ízét a szájában.
Közel 300 év telt el a lány átváltozása óta. Egyedül járta a világot. Most Olaszországban volt, amikor két nagy belga állat lefogta és bevonszolta a palotába.
/Nessie szemszöge/
-Már értem.Ez a lány nomád.-jelentettem ki.-Méghozzá elég értékes képességgel.
-Mi lenne az?-kíváncsiskodott Dem.
-Mindenkit az őrületbe tud kergetni. Szeretnél csatlakozni?-fordúltam felé.
-Aha.-mosolygott.
-Corin megmutatja a szobádat.
Visszaültem a székbe.Majd nyílt az ajtó és belépett rajta Alec és Selena kettőse.
Zene
/Nessie szemszöge/
-Alec?-suttogtam remegő hanggal.....
-Nessie...mégis, hogy...hogy képzelted azt, hogy elmész és nem szólsz?-próbált nyugalmat erőltetni a hangjára, de én már ennél sokkal jobban ismerem. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban leordíthatja a fejem.
-Nem volt rám időd.-néztem a szemébe.
-Miért mondod ezt?-borult ki.-Miért mondod, hogy nem foglalkozok veled, amikor, nap mint nap veled vagyok?A kötelességeimmel is foglalkoznom kell.
-Mostanában, mintha egy kicsit fordítva történne mind ez!-kiabáltam rá.-És, ha most megbocsájtasz, aludni akarok.
Majd felvonultam az emeletre és olyan erővel csaptam be az ajtót, hogy valószínűleg még Port Angeles-ben is hallották. Felkaptam magamra egy dzsekit, de tudtam, hogy meg fogok fagyni, mivel Emily nem valami réteges öltözéket adott rám, hanem egy pántos ruhát és a kabát se volt valami szívet melengető.
Az isten szerelmére, Renesmee! Félig vámpír vagy! Csak kibírod valahogy!-ordibáltam magammal, gondolatban.
Kiugrottam az ablakon, egyenesen a reptér felé. Szinte beestem az állomásra.
-Jó napot! Mikor megy a legközelebbi gép Olaszországba?-kérdeztem a recepcióst.
-Hova szeretnél menni?-kérdezte a nő.
-Volterrába.-adtam meg a választ.
-21:30-kor.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
Alig van 2 percem. Szétnéztem, remélve, hogy nem lát senki. Végül vámpírsebességgel futottam fel a gépre.
A repülőn
Miért vagyok ennyire szerencsétlen?Miért nem képes a sors nekem is normális,házas életet adni? Hagyni, hogy Alec-el fürödjünk a boldogságban. Milyen jó is lenne! Elhagyni a Volturi-t, felvenni egy semleges nevet, például a Melody-t, elköltözni Los Angeles-be. Lenne két gyerekünk, Liyliyth és Zachary. De ez teljességgel kizárt, hiszen papa kijelentette, hogy nem leszek képes gyermeket a világa hozni, főleg vámpírtól. Bezzeg Rosalinda már terhes is. Olyan furcsa. Amíg nem találkoztam Alec-el meg sem fordult a fejemben, hogy anya legyek egyszer. Most meg...
A palotában
Végre itthon! Igen, végre felvállalom, hogy ez az otthonom, a hely ahová teljes egészében tartozom.
/Alec szemszöge/
-Mostanában, mintha egy kicsit fordítva történne mind ez!-kiabálta rám Renesmee.-És, ha most megbocsájtasz, aludni akarok.
Majd felvonult az emeletre, én meg utána. Viszont az orrom előtt csapta be az ajtót. Akkor egyedül hagyom. Nekem mind egy. Mostanában Nessie is más lett. Sokat hisztizik. Pedig eddig ez egyáltalán nem volt rá jellemző. Azt sem értem, hogy Selena-val mi a baja. Hiszen nem csak hogy gyönyörű, de intelligens, vicces és kedves lány.
-Mi a baja?-kérdeztem Edward-ot.
-Nem tudom, pedig Renesmee szeret barátkozni.-mondta a férfi.-Nem tudom mi van vele.
Majd Emily felment az emeletre, mondván, hogy megnézi Nessie-t. Majd egy hangos sikítást. A nő lerohant és a következő szavakat mondta:
-Nessie eltűnt!
/Nessie szemszöge/
-Ness,amíg Alec nincs itt, te vagy a főnök.-jelentette ki Dem.
-Oksi.-mosolyodtam el. Bementünk a nagyterembe, és elfoglaltam férjem helyét.
-Királynő, Santiago és Afton hoztak egy román kémet.
-Hozzátok ide!-mondtam. Ő meghajolt és kiment a teremből.
Behozták a vámpírt. Nő volt, hosszú szőke hajú.
-Ki vagy?-kérdeztem tőle.
-Renata.-válaszolta.-Kate Dark.
-Dark?-értetlenkedtem.-Úgy tudta,hogy a románok Woodrow-ok nem?
-Én nem vagyok román.De ennek a pasinak dumálhattam.-mutatott rá Santi-ra.
-Nem tudjuk kideríteni az ártatlanságát, muszáj lesz megölnünk.-mondta csendesen Felix.
-Ok nélkül nem ölünk. És különben is...-mosolyodtam el.-én ki tudom deríteni.-majd felálltam.
-Megtisztelsz?-nyújtottam felé a kezem. Ő ideadta, én meg betekintettem az emlékei közé.
/E/3/
Egy lány sétált az utcán. Egy kis kabátba burkolódzott, amit szorosan összefogott magán. Egy sötét sikátorban sétált, épp egy barátnőjétől sietett haza. Valahol éjfélt ütött az óra. A kongás hangja végigszaladt az utcákon, megrengette a város ködös utcáit. A lány begyorsított, szőke haja csak úgy lobogott utána..
Renesmee összerezzent ahogy átélte, hogy egy vámpír Renata torkába mélyeszti a fogait, a lány átváltozással való fájdalmait,az égető érzést a torkában amikor az felkelt, újszülöttként,az embervér ízét a szájában.
Közel 300 év telt el a lány átváltozása óta. Egyedül járta a világot. Most Olaszországban volt, amikor két nagy belga állat lefogta és bevonszolta a palotába.
/Nessie szemszöge/
-Már értem.Ez a lány nomád.-jelentettem ki.-Méghozzá elég értékes képességgel.
-Mi lenne az?-kíváncsiskodott Dem.
-Mindenkit az őrületbe tud kergetni. Szeretnél csatlakozni?-fordúltam felé.
-Aha.-mosolygott.
-Corin megmutatja a szobádat.
Visszaültem a székbe.Majd nyílt az ajtó és belépett rajta Alec és Selena kettőse.
2 megjegyzés:
Szia!
Nagyon jó fejezet lett, szerintem Nessie Renata felvétele még konfliktust fog okozni. Hát még az, hogy Selena megjelent a palotában...
Várom a kövit,
puszi
Mary
Haliii!
Ezer bocsánat érte, hogy a 17. fejihez véleményeztem utoljára! Annyira karácsonyi hangulatba akartam kerülni az elmúlt pár napban, hogy mindenről megfeledkeztem! :SSS
De most már itt vagyok, és az összes fejit amit azóta felraktál elolvastam.
Egyre jobb, és jobb!
Selena a palotában???
Na de nem beszélek tovább, siess a frissel, és légyszi emlékeztess, ha felteszed!
Kösziii. :D
Boldog karácsonyt utólag is:
LaMes Grock.
Megjegyzés küldése