Sziasztok! Először is köszönöm a komikat: DóriDodo-nak és szokás szerint F.Mágusnak :) ♥
Zene a fejihez!
/Alec szemszöge/
-Hol ez a lány?-járkáltam ide-oda a kastélyban.
-Ki?-kérdezte Felix.
-Nessie, ki más?
-Ööö...nem t'om.-és elszaladt.
Szegény, rosszul hazudik. Utána suhantam elvettem az érzékszerveit.
-Hol-van-Nessie?-tagoltam a szavakat.
-Levél az asztalodon.-erre a kijelentésére már rohantam is. Berobbantam a szobánkba és feltéptem a levelet. Elolvastam, és mérgemben akkorát csaptam az asztalra, hogy az kettétört.
-FELIX!-üvöltöttem.
-Mi van már?
-Te erről tudtál?!
-Igen!És te is tudtad volna, ha egy kicsit is odafigyelsz arra a lányra!-kiabálta.-Szegénykémmel alig foglalkozik valaki.Damon, én, Dem és a csajok talán még nem is vagyunk olyanok mint te, mert mi küldetésekre járunk, de neked annyira fejedbe szállt a hatalom, hogy senkivel se törődsz amióta Aro a kezedbe adta az irányítást!
Annyira ledermedtem, hogy mozdulni se bírtam. Végül utolsó mondata ébresztett fel. Úgy ért mint a hideg zuhany.
-Rosszabb vagy mint Caius!-vágta a képembe majd elment.
/Nessie szemszöge/
-Nessie!Velünk kell jönnöd!-rázogatott Embry.-Egyre rosszabb az idő!Kérlek!
-Ha nem jössz akkor viszünk.-Damon felkapott és futni kezdett velem, egyenesen Sam és Emily házába.Amint átléptük-jobban mondva átlépték velem-a küszöböt, szeretet csapta meg a testem, melengette fel a szívemet.
-Rakj le Damon.-kértem barátomat, aki megtette amit mondtam.
-Gyere Ness.-hívott maga mellé Emily. Bebújtam a takaró alá, Paul meg hozott nekem ennivalót.
-RENESMEE!-rontott be Rosy.
-ROSALINDA!
Egymás karjaiba omoltunk.
Később
-Te is találkoztál Selena-val mi?-húzta el a száját az ikrem.
-Ne is mond. Kiparancsolt a saját szobámból!-háborodtam fel.
-Alice meg odaadta neki az összes ruhámat! Amúgy Jane,-fordult az említetthez-Gratula!
-Köszönöm.-húzta ki magát Seth ölében.
Elmosolyodtam, ahogy végignéztem a kis házon, a zabáló falkán, akik naponta 200 kg kaját tömtek magukba.
-Quil, dobj már ide egy csokis muffint.-kértem.
-Gyere ide!-mutatott a mellette lévő kis székre. Felálltam és elfoglaltam helyem. Falatozni kezdtem,az isteni süteményből.
-Na emberek!-csapta össze a kezét Sam. Azt hittem valami Falkás dolog de kellemeset csalódtam-Kinek van kedve egy kis hógolyó csatához?
Mindenki egyszerre ugrott fel és kapott magára kabátot-nekem Emily adott-és szaladt ki a hóba.
-Oké lesz két csapatkapitány.-majd előhúzott egy sapit és kihúzott két cetlit.-Az egyik Leah, a másik...Paul.Válasszatok csapattársakat.
-Oké velem lesz: Nessie, Damon, Jared,Jacob és Rosy.-jelentette ki Paul.
-Akkor velem lesz: Sam, Embry, Quil,Seth és Jane.-mondta Leah.
Majd elkezdődött a csata. Hógolyók repültek össze-vissza, a nevetésünktől visszhangzott a rét és az erdő. Sok havat kaptam a ruhámra, a fejemre. De nagyon jól éreztem magam. Egy kis időre képes voltam elfelejteni minden rosszat.
-HAHÓ!GYERTEK BE KÉSZ AZ EBÉD!-hallatszód-ott Emily kiáltása.-Gyere adok ruhát.
Átöltöztem és lementem a fiúkhoz. Elfoglaltam a helyem Damon és Jared mellett. Emily sült kacsát csinált-vagy húsz egész kacsát-és néhány nagy tál rizsát. Damon és Jane elé tolt egy üveget.Ők értetlenül néztek.
-Néhány nullás tasak. Mikor Nessie és Rosy kicsik voltak, Edward-ék hoztak át párat, hogy ne a fiúkat harapdálják. Rosalinda-val összemosolyogtunk az emlék hatására.
-Jó étvágyat!-mondtuk egyszerre.
Miután megettük a háziasszonyunk hozott be hatalmas mákos, diós és csokis bejgli-t.
-Ahh...de guszta.-mondtam és éreztem, hogy kicsordul a nyálam is.Vágtam egy szeletet és beleharaptam.
-Uram isten, Emily. Meg kell tanítanod így sütni.-mondtam neki.
-Soha!-ellenkezett mosolyogva.
-Miért?-értetlenkedtem.
-Mert akkor kevesebbszer jönnél el. Így is alig látunk.-méltatlankodott.
Később
-Jó éjt!-mentem volna fel, de Rosy hangja megállított.
-Mi az?-kérdeztem és ő az ajtó felé mutatott.
Kinyitottam azt és a Cullen családdal találtam szembe magam. És igen, ott volt Selena.
-Mit akartok?-vetettem oda.
Ők szótlanul szétnyíltak és megpillantottam valakit, aki középen állt. Arca torz volt a dühtől és az aggodalomtól, mégis örömet is fedeztem fel benne. És ez az vámpír nem más volt mint:
-Alec?-suttogtam remegő hanggal.....
Sorry hogy ilyen rövid lett, de ez amolyan átvezető rész akart lenni. Sok-sok komiiit! Pusziii
Zene a fejihez!
/Alec szemszöge/
-Hol ez a lány?-járkáltam ide-oda a kastélyban.
-Ki?-kérdezte Felix.
-Nessie, ki más?
-Ööö...nem t'om.-és elszaladt.
Szegény, rosszul hazudik. Utána suhantam elvettem az érzékszerveit.
-Hol-van-Nessie?-tagoltam a szavakat.
-Levél az asztalodon.-erre a kijelentésére már rohantam is. Berobbantam a szobánkba és feltéptem a levelet. Elolvastam, és mérgemben akkorát csaptam az asztalra, hogy az kettétört.
-FELIX!-üvöltöttem.
-Mi van már?
-Te erről tudtál?!
-Igen!És te is tudtad volna, ha egy kicsit is odafigyelsz arra a lányra!-kiabálta.-Szegénykémmel alig foglalkozik valaki.Damon, én, Dem és a csajok talán még nem is vagyunk olyanok mint te, mert mi küldetésekre járunk, de neked annyira fejedbe szállt a hatalom, hogy senkivel se törődsz amióta Aro a kezedbe adta az irányítást!
Annyira ledermedtem, hogy mozdulni se bírtam. Végül utolsó mondata ébresztett fel. Úgy ért mint a hideg zuhany.
-Rosszabb vagy mint Caius!-vágta a képembe majd elment.
/Nessie szemszöge/
-Nessie!Velünk kell jönnöd!-rázogatott Embry.-Egyre rosszabb az idő!Kérlek!
-Ha nem jössz akkor viszünk.-Damon felkapott és futni kezdett velem, egyenesen Sam és Emily házába.Amint átléptük-jobban mondva átlépték velem-a küszöböt, szeretet csapta meg a testem, melengette fel a szívemet.
-Rakj le Damon.-kértem barátomat, aki megtette amit mondtam.
-Gyere Ness.-hívott maga mellé Emily. Bebújtam a takaró alá, Paul meg hozott nekem ennivalót.
-RENESMEE!-rontott be Rosy.
-ROSALINDA!
Egymás karjaiba omoltunk.
Később
-Te is találkoztál Selena-val mi?-húzta el a száját az ikrem.
-Ne is mond. Kiparancsolt a saját szobámból!-háborodtam fel.
-Alice meg odaadta neki az összes ruhámat! Amúgy Jane,-fordult az említetthez-Gratula!
-Köszönöm.-húzta ki magát Seth ölében.
Elmosolyodtam, ahogy végignéztem a kis házon, a zabáló falkán, akik naponta 200 kg kaját tömtek magukba.
-Quil, dobj már ide egy csokis muffint.-kértem.
-Gyere ide!-mutatott a mellette lévő kis székre. Felálltam és elfoglaltam helyem. Falatozni kezdtem,az isteni süteményből.
-Na emberek!-csapta össze a kezét Sam. Azt hittem valami Falkás dolog de kellemeset csalódtam-Kinek van kedve egy kis hógolyó csatához?
Mindenki egyszerre ugrott fel és kapott magára kabátot-nekem Emily adott-és szaladt ki a hóba.
-Oké lesz két csapatkapitány.-majd előhúzott egy sapit és kihúzott két cetlit.-Az egyik Leah, a másik...Paul.Válasszatok csapattársakat.
-Oké velem lesz: Nessie, Damon, Jared,Jacob és Rosy.-jelentette ki Paul.
-Akkor velem lesz: Sam, Embry, Quil,Seth és Jane.-mondta Leah.
Majd elkezdődött a csata. Hógolyók repültek össze-vissza, a nevetésünktől visszhangzott a rét és az erdő. Sok havat kaptam a ruhámra, a fejemre. De nagyon jól éreztem magam. Egy kis időre képes voltam elfelejteni minden rosszat.
-HAHÓ!GYERTEK BE KÉSZ AZ EBÉD!-hallatszód-ott Emily kiáltása.-Gyere adok ruhát.
Átöltöztem és lementem a fiúkhoz. Elfoglaltam a helyem Damon és Jared mellett. Emily sült kacsát csinált-vagy húsz egész kacsát-és néhány nagy tál rizsát. Damon és Jane elé tolt egy üveget.Ők értetlenül néztek.
-Néhány nullás tasak. Mikor Nessie és Rosy kicsik voltak, Edward-ék hoztak át párat, hogy ne a fiúkat harapdálják. Rosalinda-val összemosolyogtunk az emlék hatására.
-Jó étvágyat!-mondtuk egyszerre.
Miután megettük a háziasszonyunk hozott be hatalmas mákos, diós és csokis bejgli-t.
-Ahh...de guszta.-mondtam és éreztem, hogy kicsordul a nyálam is.Vágtam egy szeletet és beleharaptam.
-Uram isten, Emily. Meg kell tanítanod így sütni.-mondtam neki.
-Soha!-ellenkezett mosolyogva.
-Miért?-értetlenkedtem.
-Mert akkor kevesebbszer jönnél el. Így is alig látunk.-méltatlankodott.
Később
-Jó éjt!-mentem volna fel, de Rosy hangja megállított.
-Mi az?-kérdeztem és ő az ajtó felé mutatott.
Kinyitottam azt és a Cullen családdal találtam szembe magam. És igen, ott volt Selena.
-Mit akartok?-vetettem oda.
Ők szótlanul szétnyíltak és megpillantottam valakit, aki középen állt. Arca torz volt a dühtől és az aggodalomtól, mégis örömet is fedeztem fel benne. És ez az vámpír nem más volt mint:
-Alec?-suttogtam remegő hanggal.....
Sorry hogy ilyen rövid lett, de ez amolyan átvezető rész akart lenni. Sok-sok komiiit! Pusziii
1 megjegyzés:
Szia!
Igaz, rövid lett, de nagyon szuper. Olyan hangulatú, mintha karácsony napja lenne. A farkasok és Nessiék tényleg olyanok voltak, mint egy nagy család, csak szülők és nagyszülők nélkül.
Nagyon várom a következő fejezetet :)
Puszi
Mary
U.i.: F. Mágus vagyok, csak egyik ismerősöm "poénból" átírta a nevem :S
Megjegyzés küldése