6.fejezet: Kellemetlenségek 1.

Sziasztok!! Itt az új feji! Jó olvasást!
UI.:Elnézést a helyesírási hibákért de még kómás vagyok.

/Alec szemszög/

Végignéztem,ahogy életem két legfontosabb személyei harcolnak. Szörnyű volt. Jane többször is lebénította szerelmemet , aki ettől földre esett. Húgom ez kihasználta és teljes erőből a falhoz vágta. Valami hatalmasat reccsent de nem tudtam, hogy az életem értelme vagy a fal. Jane ismét megragadta a fejét és belevágta az épületbe. Miután elengedte összeesett . Húgom elégedetten figyelte az elernyedt testet. Mikor észhez kaptam odarohantam Renesmeehez és megfogtam a kezét. A többi Volturis még mindig szörnyűlködve nézett.

-Nessie...-suttogtam. Nyöszörgés féleségett hallatot.
-Engedd el , Alce.Meghalt.-vigyorgott Jane. Betelt a pohár . Megragadtam azt a szörnyedt akit a hugomként tekintek. A vörös köd ellepte az agyamat.Nem gondolkodtam csak cselekedtem. Olyan erővel hajítottam el Janet , hogy a helyén behorpadt a fal. Felix és Demetri egyből cselekedett és lefogta döbbent hugomat. Miután kivonyszolták a teremből Én, Sarah és a három Vezető Nessie-hez siettünk.
- MArcus...-ennyi birtam kinyögni.

-Túléli. Ha a nővére lenne, ő már rég meghallt volna.-Megfogta még mindig eszméletlen szerelmem fejét és megtapogatta aki közben fel-felszisszent.-A koponyája több helyen is eltőrt de az már kezd összeforni.De a keze egyszerűen tönkrement.Mihamarabb össze kell helyezni a csontokat.Hozzátok a szobámba.-adta a parancsot. Felkaptam Renesmeet és amilyen gyorsan csak tudtam Marcus szobájába vittem. Öt órán keresztűl vizsgállta. Ebben az öt órában én idegeskedtem. Űltem az ágya  mellettés néztem ahogy szenved.

Akkor megfogadtam , hogy soha többet nem hagyom szenvedni.

/Nessie szemszög/

Fájdalom és sötétség. Ezeket éreztem fizikailag.A de lelkem jobban fájt.Szóval Jane nem képes elfogadni. Miután eszméletemet vesztettem hangokat hallottam.
-Nessie...-Alec hangja nagyon messziről. Túl messziről.Fel akartam kellni, megmondani , hogy szeretem, megcsókolni. De a testem nem engedelmeskedett.

-Túléli. Ha a nővére lenne, ő már rég meghallt volna.-Megfogta a koponyámat és tapogatni kezdte.Hirtelen megéreztem az eddigi legnagyobb fizikai fájdalmat.-A koponyája több helyen is eltőrt de az már kezd összeforni.De a keze egyszerűen tönkrement.Mihamarabb össze kell helyezni a csontokat.Hozzátok a szobámba.-mondta. Valaki felkapott az ölébe.Úgy sietett a folyosókon , hogy meglebbent a hajam. Letettek ez ágyra és vizsgálni kezdtek.A következő öt óra olyan kínszenvedéssel telt el,hogy nem hittem , hogy túlélem. miután végeztek kiment valaki a szobából . Hirtelen csak az az egy cél lebegett a szemem előtt,  hogy láthassam őt. Ezért szép,lassan kinyitottam a szemem. Megpillantottam a legszebb arcot a világon. De ez az arc tele volt fájdalommal és aggódással.

-Alec...?-kérdeztem.
-Én vagyok.-válaszolt.

Ezután csöndben hallgattunk . Egyikőnk se tudta mit mondjon. Végűl Sarah berontása törte meg az igen kínos csendet.

-Renesmee!-ölelt meg amitől felszisszentem. Ami egyből feltűnt , hogy Felix ott van a nyomáben.Fel akartam űlni de Alec nem hagyta.

-Alec.Jól vagyok .CSak a kezem fáj.-nyugtattam.Sikerűlt valahogy felűlnöm. A fejem egyátalán nem fájt , hála a vámpígéneimnek.Köszönöm APa. APA!!!

-Ugye apáék nem tudnak semmiről?-reménykedtem.

-Nem.-jött be Aro is. -Jól vagy kedvesem?

-Jobban.-adtam nyers választ.

Megfogta a kezem. Egy pillanatig üveges lett a tekintete , utána szétterűlt az arcán a mosoly.

-Látom. Csak a kezed fáj. És szeretnéd ha valaki levené a fejedről a kötést.-vigyorgott majd

bólintott.Egy mozdulattal megszabadítottam fejemet a fáslitől. Miután kitessékeltem mindenkit a szobából lezuhanyoztam és átöltöztem.A kezemet is kikötöztem mivel az is rendbe jött.

Már javában este volt amikor fellángolt a torkom. És nem is mástól , hanem a vér szagától. Követtem az isteni illatot ami a trónterembe vezetett. Majd sikoltozásokat hallottam. Mikor kinyitottam az ajtót az összes Volturist-beleértve Alecet is -Körűlvették az élettelen testek. Kihátráltam. MAjd megfordúltam és ahogy tudtam elkezdtem futni. Megéreztem Sarah illatát. Ő is ugyanúgy megilyedve futott utánam. Kiskoromban ittam embervért. De az nagyon rég volt.Nem tehettem ezt olyan ártatlan emberekkel akiknek volt családjuk, volt szerelmük , volt életük. Megtorpantam mire Sarah belémjött . Mindketten elestünk és egymásra mosolyogtunk. De aztán biccentettem egyett és két ellenkező irányba indúltunk.Rávetettem magam az első állatra amit elértem. Egy nagyon peches puma. Erre a gondolatra elmosolyodtam.Miután az állat teste kiürült , felsóhalytottam.Hogy lehet egy állatba ilyen kevés vér? Hirtelen ötlettől megfordúltam .
Alec állt velem szembe, lazán a fának dőlve, köben figyelt.
-Aranyos vagy amikor vadászol.-mosolygott. Visszamosolyogtam rá. Odasétáltam hozzá és mélyen a szemébe néztem.Ő is ezt tette majd hírtelen megcsókolt. Kezeit a nyaka köré tekertem. Halk susogást hallottam a távolból. Megfogtam szerelmem kezét és a hang felé közöledtünk....