4.Fejezet: Fájdalom és meglepetés

Sziasztok megjött az új feji! Jó olvasást!

/Alec szemszög/

Az elmúlt 1 hétben szinte minden nap találkoztam Nessie-vel. Megismerkedtem Sarah-val is. Nem mondhatom, hogy nagyon bírt volna de ez érthető. Épp a hotelszobámba ültem mikor megszólalt a mobilom.
-Hello,haver.-szólt egy ismerős hang a készülékbe.
-Félix.Mi a helyzet?-kérdeztem.
-Aro szólt, hogy szóljak,hogy gyere haza. Egyre türelmetlenebbek a Vezetők. Na Jane-ről ne is beszéljünk.-Majd meghallottam, hogy valaki beront a szobába és kikapja Félix kezéből a telefont.
-Alec! Azonnal gyere haza vagy baj lesz!- a dobhártyám szinte szét hasadt a kiabálásától.
-Ma indulok.-válaszoltam és kinyomtam.
Akkor belém hasított a felismerés fájdalma.Ha elmegyek el kell hagynom Renesmee-t is.

/Nessie szemszög/

Éreztem áldozatom illatát. Egy fán gugoltam és vártam. Majd megpillantottam egy szarvast. Rávettem magam. Megkerestem azt a pontot ahol ütőere ver. Miután megtaláltam állkapcsomat összezártam nyakán.
Éreztem ahogy édes vére végigfolyik torkomon és felmelengeti testem minden egyes zúgát. Ahogy az állat teste teljesen kiürült eleresztettem a torkát és felálltam. A zsebembe rezegni kezdett a telefon. Kivettem a kis készüléket és meglepetten tapasztaltam, hogy SMS-em jött. Nem vagyok az SMS embere jobban szeretem hívásban megbeszélni a dolgokat. Az üzenetben ez állt:
                                    "Szia Nessie.
                                      Ma találkozzunk a szokásos helyen.
                                      Szeretlek:
                                       Alec."
Elkezdtem bepötyögni a választ:
                                         "Nekem oké.
                                           Hánykor?"
A következő percben magjött az időpont:
                                      "8"

Ennyi? Semmi más, hogy mit csinálunk vagy valami. Akkor valami rettenetes félelem lett rajtam úrrá. Hazaballagtam emberi tempóban. Benyitottam az ajtón . Az egész családom az előszobában gyülekezett. Leültem egy fotelba és figyeltem.
-Nos egy fontos dolog miatt hívtam össze a családot.-kezdte Rosalinda.-Jake és én összeházasodunk.
Mindenki elmosolyodott. Alice főleg. Gondolom az esküvő megszervezése jó mókának tűnik. Neki.
Amíg mindenki gratulált beesteledett. Magamra kaptam a pulcsimat és kiugrottam az ablakon.  Miközben szaladtam a szél belekapott hajamba és kellemes bizsergés futott végig a testemen. Akaratlanúl is felnevettem. Megérkezdtem a találkozóhelyre. Nem láttam senkit. Hirtelen két hideg kar fonődott a derekam köré.
-Neked ez már szokásod?-nevettem.
-Nem teszik?-vont kérdőre Alec.
-Ha nem ilyesztesz vele halálra,akkor tetszik.-mondtam és szembefordúltam vele. Abban a pillanatban ajka már az enyémen voltak. Meg soha nem csókolt így. A csókjaiban nyugtalanságot éreztem. Elhúzódtam tőle és mélyen a szemébe néztem.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Semmi.-válaszolta lehajtott fejjel.
-Látom rajtad.-erőskődtem.
-El kell mennem.-ez a három szó olyan volt mintha kést szúrtak volna hasamba.
-Ne. Nem mehetsz el.Ne... ne hagyj egyedűl.-kérleltem.
-Nessie meg kell értened. Nekem nem Forks az otthonom. Nekem a Volturi a családom. Kérlek, ne nehezítsd meg nekem.-szinte könyörgött.-Hidd el az életemnél is jobban szeretlek. De nem maradhatok.Nem értenék meg. Mi nem lehetünk együtt. Lehetetlen szerelem a miénk.-az utolsó szavakat már suttogva mondta.
Megmukkani se bírtam. A torkom kiszáradt,a lábam földbe gyökerezett. Szinte kapkodtam a levegő után és próbáltam megemészteni a hallottakat. Nem vagyok elég jó neki. A szívem megnehezedett a melkasomba és ketté tört. Szabályosan.
-Vigyázz magadra, kérlek. Ha te is szeretsz ennyit meg bírsz tenni.-majd homlokon csókolt és elment. Örökre.

/2 nappal később/


Két fájdalmas napja, hogy Alec elhagyott. Két napja próbálom semmibe venni azt a fájdalmat amit a hiánya okoz. A Gimi-ben ügyesen hordom maszkomat.Nevetek a többiekkel. De a saját szobámban elsírom magam. A fejembe újra és újra előtörnek találkozásink emlékei:
"Sétálunk a parkban és szerelmem megáll egy fagyiskocsi előtt. Mindkettőnknek vesz egy fagyit és odajön hozzám, kaján vigyorral a képén. Majd ez arcomba nyomja a fagylaltot. Én is ugyanezt teszem vele. A fagyicsatának természetesen csókjainkal vetünk véget...."
Aztán azok az emlékek amikor elhagyott:
"-Ne. Nem mehetsz el.Ne... ne hagyj egyedűl.-kérleltem.
-Nessie meg kell értened. Nekem nem Forks az otthonom. Nekem a Volturi a családom. Kérlek, ne nehezítsd meg nekem.-szinte könyörgött.-Hidd el az életemnél is jobban szeretlek. De nem maradhatok.Nem értenék meg. Mi nem lehetünk együtt. Lehetetlen szerelem a miénk.-az utolsó szavakat már suttogva mondta.
Megmukkani se bírtam. A torkom kiszáradt,a lábam földbe gyökerezett. Szinte kapkodtam a levegő után és próbáltam megemészteni a hallottakat. Nem vagyok elég jó neki. A szívem megnehezedett a melkasomba és ketté tört. Szabályosan."
Ekkor újab sírásroham tört rám. Majd Sarah beront az ajtón.
-Nessie csomagolj! Olaszországba megyünk!